Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

25 A kincstárban, mint neve is mutatja, rengeteg kincset láttunk egybehalmozva. Volt itt pénz úgy aranyban, mint ezüstben halom számra, kezdve a legkezdetlegesebb pénznemből, végig az összes szultánokon, egészen a legújabb időkig. Azok a hatalmas drágakövekkel kirakott görbe kardok s díszes puskák, buzogányok s pajzsok, gyönyörű turbánok a homlokukon színtjátszó brilliántokkal, melyek mögött a kócsagtollnak egész kötege díszeleg, egészen lebilincseltek. Mindjárt a bejáratnál a terem közepén egy üvegszekrényben kiállított trón kötötte le figyelmünket. Egyik hosszú teremben pedig a szultánok díszmeneteinek egész sorozata volt kiállítva. A falakat török vezérek s szultánok arcképei s csataképek díszítették. Ama sok szép serlegnek, tányérnak, servisnek, pecsétnyomóknak, tintatartóknak, arany és ezüst koszorúknak egész sorozatáról, melyek közül nem egy darab önmagában is százezreket ér, részletesen nem vagyok képes referálni, mert akkorára már oly fáradtak, elcsigázottak voltunk, hogy a legapróbb részletekre már nem tudtuk kiterjeszteni figyelmünket. Innen, miután egyéb nevezetesebb látni való már nem volt s dél is elmúlt, haza mentünk ebédelni. Ebéd után még az Aranyszarv hosszán is végig hajóztunk, hogy a látottak ködfátyolkép módjára még egyszer elvonuljanak szemünk előtt. Alig jöttünk ki szállodánk kapuján, már is megjelent ismerős törökünk, ki azon perctől, hogy kiszállásunkkor, mint Konstantinápolyba érkező idegeneket, észrevett, folyton a nyomunkban volt, kínálgatva szebbnél-szebb képes levelezőlapjait, 10 darabot 1 frankért, albumát 2 frankért, folyton ezt mondogatva: album, album, panorama, carta postala, mert ezt megértettük, mást meg úgy sem értettünk volna. Jó vásárt csinálhatott, mert folyton utánunk jött, elkísért mindenhova, még a hajóra is beszállt s a mikor csak közelünkbe férhetett, vagy ránéztünk, mindjárt kinálta, mindjárt nyújtotta felénk levelező lapjait. Mondhatom, igen szép kivitelű levelezőlapok és egész hűen bemutatják Konstantinápoly egyes részeit s úgy itt, valamint a többi városokban is a legtöbb pénzt csalták ki zsebünkből, megírásuk pedig a nyugalomra szánt időnek nem egy óráját rabolta el. Megemlítem, hogy az utcákon elhelyezett kopott szekrényekbe csak török bélyeggel ellátott kártyát lehetett bedobni, mivel pedig a szállodás osztrák bélyeget árult, kártyáinkkal az osztrák postát kelletett felkeresnünk. Ki kell emelnem, hogy midőn megérkeztünk Konstantinápolyba, lelkünkre kötötték, hogy egyedül senki az utcára ne menjen, mert ha a török észreveszi, hogy idegen, könnyen megtörténik, hogy elteszi láb alól s elve többé nem kerül elő! Ily hiányos a biztonság Konstantinápolyban!