Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

26 Hogy visszatérjek tárgyam fonalához, a hajóállomások nem úgy, mint nálunk, a part mellett, hanem a hajóhíd kétoldalán vannak, ennélfogva a híd élénk forgalma ez által még nagyobb. A hajóra mindenki egyenlő jegyet vált s midőn már a hajó útban van, jön a jegyszedő, a ki az első osztályban ülőktől külön taksát szed. A hajó belseje épen nem tiszta. Olyan, mint egy gyümölesszállító teherhajónk. Födélzete nincs. A női szakasz itt is függönnyel van elválasztva a férfi-osztálytálytól s ide kerülnek a kis gyermekek is. Úgy a hídról, mielőtt hajóra szálltunk, valamint hajózás közben is elnézegettük a tenger zöldes szinét s azon megszámlálhatatlan sok medúzát, melyeket eddig csak ábrák után ismertünk. Ott lebegnek a tengerben, mint valami áttetsző, kocsonyaszerű, harangalakú válladék s a kik eddig csak könyvből ismerték, most esetleg kihalászva meg is győződhettek ezen állatok sajátszerű állományáról. Nem egyet fogtunk ki, de mint valami pacal, tehetetlenül terült el tenyerünkön üvegszerű kocsonyás teste. Az Aranyszarv, mint már említém, földünk egyik legnagyobb és legbiztosabb kikötője s mivel oly nagy a forgalom, oly élénk a kereskedés, elgondolható, mennyi hajó hagyja el Konstantinápolyt s mennyi érkezik a gyönyörű kikötőbe. Mindkét partján, főleg pedig a hidaknál, a vitorlás hajók egész tömege vesztegel, ezenkívül annyi hajó s ladik síklik el egymás mellett szünet nélkül, hogy az ember attól tart, miszerint most kerül egy ladik mindenestől valamelyik hajó kerekei alá. Pedig nem egy ladikban láttam kis török fiúkat, sőt nőket is ülni, kik az ő egyszínű zöld, lila vagy fekete s rendesen selyemből készült köpenyükben, melyből csak a szemük látszott ki, úgy néztek ki, mint valami múmiák, mint mikor a mi parasztasszonyaink esős időben felső szoknyájukat fejükre borítják. Végig hajókázva az Aranyszarvon, elcsodálkozva néztük a rozoga düledező faházak egész sorát, melyek mégis oly festői képet nyújtottak a partnak, továbbá a kikötő végén levő ciprus-erdőt, melynek sűrűjében a legelőkelőbb törökök alusszák örök álmukat. Haza érkezve Lóczy professzor meghagyta a vendéglősnek, hogy másnap többfogású reggelit tálaljon fel, mert az egész napot Kisázsiában fogjuk tölteni, mi pedig hozzáfogtunk a csomagoláshoz, hogy annál kevesebb gondunk legyen erre elutazáskor, s boldogan néztünk a következő nap elé, mert azt egy új világrészen fogjuk tölteni! Vacsora után egy kedves jelenet játszódott le. Társaim egyrésze, kik helyszűke miatt egy másik szállóban voltak elszállásolva, korábban jutottak vacsorához s így átjövet hozzánk, minket még az asztalnál találtak. Egyikük feltalálta magát, leült a folyosón lévő zongorához