Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906
10 műhelyeknek, raktáraknak csapszékeknek hosszú sorát képezi. Annyi boltot, csapszéket, kávéházat egy rakáson nem láttam sehol. A boltokból a rothadó gyümölcsöt, zöldséget kivetik a gazdátlan kutyáknak, melyek családostul, kölykestől ott ténferegnek, mászkálnak, nyujtódznak oly nagy számban, hogy az ember kénytelen némelyiket átlépni. A kutya Konstantinápolyban a tisztaság fentartója, szent állat, nagy becsben áll, senkinek bántani nem szabad, igy tehát senkitől sem félnek, igen szelídek, s lusták. Ezen utcákon egész nap beláthatatlan embertömeg hullámzik s ezek is a lakosság legalsóbb rétegéből, söpredékéből valók. Üzlet üzlet mellett, hogy nem tudom hol jutott hely a kapunak, az üzletek nyiltak, valamint a kávéházak is. A kávéházak mindig tele vannak emberekkel s ugy isszák a fekete kávét mintha más dolguk sem volna. Kis csészékben apró tányérra helyezve szótlanul szolgálják föl a párolgó feketét, melyhez egy pohár vizet is adnak, kanalat s cukrot azonban sehol. A kávénak majd a fele sürü az iszaptól, olyan mint a szirup, az ize különben édes és igen jó. Felkeverni nem lehet s a sürü része a csésze alján marad. Ilyen a hires török kávé s bárhol vásároljunk, áldomásnak mindenütt ki kell üríteni egy csészével. Egyszer csak kürtölnek, hogy utat adjunk a közelgő lóvasútnak, mely ép oly piszkos, mint maga az utca s alig tud magának utat törni az embertömegen keresztül. A kocsik a rnieinkre emlékeztetnek, némelyiknek a teteje is meg van tömve utasokkal. Keresztutaknál, nagy kanyarulatnál a kocsis egy kis trombitát fúj, élénkebb utcában pedig még egy ember is szalad a kocsi előtt vörös zászlóval a kezében. A kocsiban az ülés két oldalt van, melyek betöltése után senkit sem engednek felülni. Megjegyzendő, hogy a nők a kis gyermekekkel a kocsi előrészében foglalnak helyet s függönnyel vannak elválasztva a férfi-osztálytól. E függöny lekapcsolható s a szerint változik a helye, a mint a férfi vagy női utasok szaporodnak. Hazaérkezve átöltöztünk s vártunk, mikor csengetnek vacsorára. Ezen okos intézmény, melyet sehol sem tapasztaltam, igen tetszett, legalább tudtuk, mikor lehet és kell étkezni menni, mert nincs restelni valóbb, mint mikor valaki társaságban utazik és elkésik az ebéd vagy vacsorától s ha korán nyit az étterembe, az is kellemetlen. Másnap reggel siklóra ülve leereszkedtünk a hídhoz, hogy átmenve Stambulba a híres Aja Sophiát, a hippodromot, régi Serailt, kincstárt s múzeumot tekintsük meg. A sikló úgy néz ki, mint a mienk, csakhogy alagútban halad; széles kötélszíjjon ereszkedik le az egyik kocsi, mely a másikat felhúzza. A kocsi oldalán van egy széles ajtó, melyet induláskor — mint a mi csavargőzöseinknél — lánccal zárnak el. Az ülés köröskörül van, közepe szabad tér. Fejünk 2*
