Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

103 Az utolsó dicssugarak voltak ezek. Aláhanyatlóban volt Rákóczi napja. Már Erdélyt teljesen elvesztette. Magyarhoni várait is egymás után szállotta meg a német. A magyarhoni, mint erdélyországi tanácsosait tehát Salánkra hívta egybe Rákóczi, mert a sereg főtisztjeit már megzavarták a Pálffy Ígérgetései, hogy mindnyájan kegyelmet kapnak, hogy senki nem fogja őket jogaikban háborgatni. Rákóczi nyíltan beszélt vitézeivel. Kész a becsületes békére, melyet Pálffy a császár nevében Ígérget, ha a nemzet minden szabadságát biztosítják. Előterjesztette tehát előttük a Pálffi Ígéreteit, a béke törekvéseket. Előterjesztette ezzel szemben a segélyt is, amit az orosz cártól remélhet és hogy e végből mi lesz a nemzetre hasznosabb, ha munkácsi várába bezárkózik s ott küzd az ostromlók ellen, vagy pedig ha Lengyelországba megy ki s ott személyesen sürgeti a cártól a segélyt. A tanácsosok az utóbbit helyeselték. Ekkor Rákóczi az erdélyi kormánytanácsosokkal még külön beszélt, noha Erdély már akkor a császáriak kezében volt. Előterjesztette, miszerint a császár ahhoz köti a régi erdélyi alkotmány visszaállítását, ha Rákóczi lemond a fejedelemségről s le is akart arról mondani s őket feloldani az eskü alól. Az erdélyi kormánytanácsosok azonban ezt nem engedték neki megtenni, inkább vele akartak menni idegen földekre is. Rákóczi mélyen megindult, midőn elbúcsúzott eme hű emberektől, kik imádták. A kuruc seregek fővezérletét Károlyi tábornokra bízta, mert őszintén megbízott benne, azonban Munkács várába önálló független parancsnokot rendelt a tapasztalt öreg báró Senyci István^személyében; erős sereget, legkitűnőbb tiszteket vezényelt mellé. Még ekkor sok-sok vár volt a kurucok kezében, kuruc zászló lobogott Kassa tornyán is. Mégis Rákóczit bús sejtelmek, titkos előérzetek gyötörték. Pálffi ezalatt Károlyit is a császár pártjára csábította, .elkövetkezett az idő, midőn Károlyi leemelte az álarcot. A fejedelem ugyanis, míg egyrészt a cár embereivel tárgyalt, másrészt a béke irányában sem mulasztott lépést. Husztra országgyűlést hirdetett, melyen ígérte, hogy ő maga is megjelen és hogy aláveti magát a nemzet végzéseinek. Ezt azonban Károlyi, sem Pálffi nem akarták bevárni, Féltek, ha Rákóczi visszajő, majd újból felébreszti a nemzetet. Azért Károlyi egész önkényüleg saját birtokára, Nagy-Károlyba tette át az ülést, a honnét már alig két mértföldre császári sereg táborozott. Innét tudatta, hogy már a békepontokat is elfogadták, csak a fejedelem megerősítő aláírása hiányzik. Színleg meghívta a fejedelmet, hogy jöjjön. Rákóczi árulásnak bélyegezte ezt az eljárást, mert még a szövetség tanácsából sem volt főember Károlyi mellett, a ki teljesen önkényüleg járt el. És Rákóczi a saját becsülete, a haza szent ügye iránti kötelességből tiltakozott a törvényellenes tanácskozások ellen. Aláírását megtagadta. De e heves kiáltvány elhangzott. Károlyi 1711. április hó 30-ik napján Pálffival együtt leszakította az árulás gyümölcsét. Ekkor történt a majtényi mezőn a fegyverletétel, a hol Károlyi 15000 kuruc vitézzel lerakatta a fegyvert. A fegyvereket, dobokat, egyéb hadi eszközöket és zászlókat egycsomóba rakták. A vén kurucok könnyes szemüket törölgették. Rákóczinak szintén minden jót ígért az osztrák. Teljes bocsánatot és a jószágok visszaadását. A békelevél visszahelyezte méltóságába, kincseibe, roppant jövedelmét tetszése szerint költhette otthon, vagy a külföldön. Csak