Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

104 azt kötötték ki vele szemben, hogy a békeoklevelet írja alá, a hűségesküt tegye le, váraiba pedig fogadja be a német katonát. De Rákóczi a békekötés ellen ünnepélyesen tiltakozott. Minden személyét illető előnyt visszautasított. A béke aláírását, mint a hódolati esküt, megtagadta. Rákóczi egyelőre lengyelországi birtokán kukovicai kastélyában szállott meg híveivel. Majd neje is Lengyelországba sietett, miután Karlsbadból elszökött az osztrákok rabságából. És a magyar, mint lengyel határrészek tele voltak menekülőkkel, bujdosó katonákkal, a kik, mint Rákóczi, nem bírtak megnyugodni az árulásban, a kik remélték: felvirrad még valaha a magyarra és újból megzendül a tárogató, újból kibontják az aranyos zászlókat, a fürge kuruc újból kergeti a labancot. És a magyar föld szabadságát mégis csak kivívják. Multak a hónapok, mult az esztendő. A fa virágokat hajtott, a fa újból lehullajtotta sárguló levelét. De a Rákóczi szerencséje is lehervadt. Szövetségesei cserben hagyták. 1712-ben, május havában már „nemes testőrségét", a válogatott ifjú katona csapatot is feloszlatta a szigorú kényszerűség miatt. Ezek az ifjak rajongva szerették a fejedelmet, elkísérték még a bujdosásba is. Midőn a franciák a császáriakkal megkötötték a rostadti békét, Rákóczinak szétfoszlott utolsó reménysége is. Mert kétszínű szövetségesei, a franciák, a kik annyit Ígértek neki, annyit kecsegtették, meg sem említették a békelevélben. Ekkor oddahagyta Lengyelországot. Párisba ment, a hol a király és az udvara a legnagyobb figyelemmel és tisztelettel fogadták. A szegény bujdosó fejedelemasszony, a francia királyi háznak rokona, Párisban m ghalt. Nemes jellemű férjét s férje szerencsétlen nemzetét mindhalálig híven szerető nő volt ez a kékszemű gyönyörű nő. 1717-ben a török szultán háborúba elegyedett Károly osztrák császárral. Rákóczit a szultán tehát Konstantinápolyra hivatta, hogy bujdosó, társaival Károly ellen küzdjön s azután ő is fogja segíteni Rákóczit ügyében. Ámde a háborút szerencsétlenül végezte a török. Eképp Rákóczi elesett a reménységtől, hogy viszontláthatja az édes hazát. Bujdosó társaival együtt Rodostóba, a Feketetenger partjára belebbezték. Ott hunyta örök álomra a szemét. Ott élte a fejedelem bús öröksége napjait. Bercsényi, Csáky, Zay, Mikes Kelemen, Sibrik, Radákovics apát és a többi hívek itt falatozták a száműzetés keserű kenyerét. A fejedelem békés nyugalomban élt itt. A vallásos buzgólkodásban keresett enyhülést, lelki sebére balzsamot. Majdnem mint kolostorban oly szigorú életet élt. Időnként vadászott, olvasgatott, de leginkább esztergályozással űzte magától az ólomlábú idő nehéz, lassú óráit. 1735-ben, április 8-dikán szállott fel nemes lelke az egek urához. A hazának hívebb, szeretőbb, önzetlenebb fia még nem született Rákóczinál. »A nép szabadságáért áldozta fel mindenét, önmagát." Földi részei a konstantinápolyi Szent-Benedek templomban nyugodtak egészen 1906. októberig, amidőn Thaly Kálmán vezetése mellett a szent magyar földre hozták a nagy és dicső fejedelem hamvait, többi bujdosó társaival együtt, a hol szerető népe nagy fény és pompával temette el Kassán." Ugyancsak Xántus Gábor tanár Heller Sándor és Silbiger Zsigmond IV. oszt. tanulókat a történelemben kiváló tanulásukért és jeles előmenetelükért 1 — 1 könyvvel jutalmazta.