Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

100 maga közelébe hívatta őket. Túlzottan előadták a hosszas háború nyomorait és terheit. Az indulatos Bercsényi többször félbe akarta szakítani őket, de a fejedelem visszatartotta. Majd a követek beszédjüket végezvén, a fejedelem higgadt vérrel így felelt nekik : — A mit itt kegyelmetek előadtak, annak nagy része természetes követ­kezménye a háborúnak. Kegyelmetek velünk együtt határozták, addig meg nem szününk hadakozni, míg a nyakas bécsi udvartól ki nem vívtuk szabad­ságunkat. Esküvel fogadtuk ezt. Az esküt becsületes nemzet meg nem szegi. Egyéb iránt meg nem foghatom, mi joggal panaszkodhatik éppen Turócz­vármegye ezen bajok miatt. Hisz más vármegyék sokkal inkább megvannak terhelve. — Hát nem tudják kegyelmetek, hogy az ily merénylet igen vesze­delmes és ellenkezik szövetségünkkel; hogy ezáltal Turócmegye eléggé ki­mutatta, miszerint kételkedik személyemben; mert a nélkül, hogy elém a szövetség fejedelme elé terjesztette volna panaszait: oly utakat keresett, a melyek tökéletesen ellenkeznek a közegyetértéssel; s hogy oly sérelmek orvoslását kereste, a melyeket elő se tud adni: mivel azok, a miket ők fölemlegettek, nem tekinthetők sérelmekül, figyelembe vévén,hogy mindnyájunk­kal közösek és hogy köteleztük magunkat a háború folytatására, míg csak szabadságunkat törvényeink értelmében helyre nem állítjuk. Azért tehát igaz­ságot és elégtételt kivánok az összegyülekezett rendektől, e méltatlan és becsületsértő eljárásért, melyet Turóczvármegye és tisztei ellenem elkövettek. Szavait végezvén a fejedelem abban a jó hitben volt, hogy a gyűlés törvényes vizsgálatot rendel az ügyben. Annál inkább meglepte, hogy az egész gyűlés hallgatott. A fejedelem maga is jó darabig hallgatott. Már kínos volt ez a síri csönd. A fejedelmet mélyen sértette és haragra lobbantotta, mivel úgy vélte, hogy haboznak kérését teljesíteni, holott az igazságszolgáltatás a szövetség utolsó tagjától sem tagadható meg. Ezt szóval is kifejezte, de midőn még ekkor is hallgattak a rendek, a fejedelem azt hitte, hogy helyeslik a turóci alispán és főjegyző szavait és eljárását, azért ily keservesen fakadt ki: — Ezt érdemeltem tőled óh haza, bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted fölszenteltem; feleségemet, gyermekemet, szerencsémet megvetettem. Ne szenvedd édes hazám rajtam ezt a gyalázatot, vagy pedig nem marad egyéb teendőm, mint leteszem a reám ruházott méltóságot és visszavonulok erdélyi fejedelemségembe! Ezek voltak a fejedelem utolsó szavai, melyek után föl is kelt, hogy elmenjen. A fejedelem keserű szavai többeket könyekre indítottak. Maga Bercsényi is könyes szemekkel pattant fel és így kiáltott: — Hogyan, szövetséges Rendek? a hálátlanságnak ily bűnébe eshet­nének tehát a ti szabadítotok iránt, hogy inkább távozni engeditek őt kö­rünkből, mintsem igazságot szolgáltatnátok rágalmazói ellen ?! És Bercsényi kardját kirántván, lapjával megütötte a Rakovszky vállát. Mire Károlyi, ki Bercsényihez közel állt, ugy fejen vágta az alispánt, hogy rögtön halva bukott a földre. Okolicsányit is megsebezték. Őt másnap kü­lönben kivégezték. A turóci nemesség egyéb követeit a fejedelem mégis megmentette a lemászárlástól. Azonban a másnapi folytatólagos gyűlésen Túróc vármegyét hűtlensége és honárulása miatt a vármegyék sorából töröl­ték. Zászlaját szétszakgatták, pecsétjét összetörték. így szolgáltatott elégtételt

Next

/
Oldalképek
Tartalom