Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

100 maga közelébe hívatta őket. Túlzottan előadták a hosszas háború nyomorait és terheit. Az indulatos Bercsényi többször félbe akarta szakítani őket, de a fejedelem visszatartotta. Majd a követek beszédjüket végezvén, a fejedelem higgadt vérrel így felelt nekik : — A mit itt kegyelmetek előadtak, annak nagy része természetes következménye a háborúnak. Kegyelmetek velünk együtt határozták, addig meg nem szününk hadakozni, míg a nyakas bécsi udvartól ki nem vívtuk szabadságunkat. Esküvel fogadtuk ezt. Az esküt becsületes nemzet meg nem szegi. Egyéb iránt meg nem foghatom, mi joggal panaszkodhatik éppen Turóczvármegye ezen bajok miatt. Hisz más vármegyék sokkal inkább megvannak terhelve. — Hát nem tudják kegyelmetek, hogy az ily merénylet igen veszedelmes és ellenkezik szövetségünkkel; hogy ezáltal Turócmegye eléggé kimutatta, miszerint kételkedik személyemben; mert a nélkül, hogy elém a szövetség fejedelme elé terjesztette volna panaszait: oly utakat keresett, a melyek tökéletesen ellenkeznek a közegyetértéssel; s hogy oly sérelmek orvoslását kereste, a melyeket elő se tud adni: mivel azok, a miket ők fölemlegettek, nem tekinthetők sérelmekül, figyelembe vévén,hogy mindnyájunkkal közösek és hogy köteleztük magunkat a háború folytatására, míg csak szabadságunkat törvényeink értelmében helyre nem állítjuk. Azért tehát igazságot és elégtételt kivánok az összegyülekezett rendektől, e méltatlan és becsületsértő eljárásért, melyet Turóczvármegye és tisztei ellenem elkövettek. Szavait végezvén a fejedelem abban a jó hitben volt, hogy a gyűlés törvényes vizsgálatot rendel az ügyben. Annál inkább meglepte, hogy az egész gyűlés hallgatott. A fejedelem maga is jó darabig hallgatott. Már kínos volt ez a síri csönd. A fejedelmet mélyen sértette és haragra lobbantotta, mivel úgy vélte, hogy haboznak kérését teljesíteni, holott az igazságszolgáltatás a szövetség utolsó tagjától sem tagadható meg. Ezt szóval is kifejezte, de midőn még ekkor is hallgattak a rendek, a fejedelem azt hitte, hogy helyeslik a turóci alispán és főjegyző szavait és eljárását, azért ily keservesen fakadt ki: — Ezt érdemeltem tőled óh haza, bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted fölszenteltem; feleségemet, gyermekemet, szerencsémet megvetettem. Ne szenvedd édes hazám rajtam ezt a gyalázatot, vagy pedig nem marad egyéb teendőm, mint leteszem a reám ruházott méltóságot és visszavonulok erdélyi fejedelemségembe! Ezek voltak a fejedelem utolsó szavai, melyek után föl is kelt, hogy elmenjen. A fejedelem keserű szavai többeket könyekre indítottak. Maga Bercsényi is könyes szemekkel pattant fel és így kiáltott: — Hogyan, szövetséges Rendek? a hálátlanságnak ily bűnébe eshetnének tehát a ti szabadítotok iránt, hogy inkább távozni engeditek őt körünkből, mintsem igazságot szolgáltatnátok rágalmazói ellen ?! És Bercsényi kardját kirántván, lapjával megütötte a Rakovszky vállát. Mire Károlyi, ki Bercsényihez közel állt, ugy fejen vágta az alispánt, hogy rögtön halva bukott a földre. Okolicsányit is megsebezték. Őt másnap különben kivégezték. A turóci nemesség egyéb követeit a fejedelem mégis megmentette a lemászárlástól. Azonban a másnapi folytatólagos gyűlésen Túróc vármegyét hűtlensége és honárulása miatt a vármegyék sorából törölték. Zászlaját szétszakgatták, pecsétjét összetörték. így szolgáltatott elégtételt