Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

101 a nemzet a méltatlanul megrágalmazott nagy fejedelemnek. Az országgyűlést tovább folytatván, Bercsényi tüzes és hosszú beszédbe foglalt indítványára lelkesedéssel elfogadták, hogy az osztrák ház jogait megszűnteknek tekintik. A családot trónfosztottnak nyilvánítják. És e naptól folyvást Józsefet nem tekintik királyuknak. Inkább egy óra alatt pusztuljon el a magyar nemzet, mintsem hogy örökös jobbágyságban éljen. A nagyszerű ónodi gyűlés után lehanyatlóra kajlott a kuruc dicsőség napja, noha a régi dicsőség sugaraiból felcsillant, felvillant itt is, ott is a vitéz tábornokok, vitéz ezredesek, a vitéz kuruc seregek hadi utján néhány sugár. Bottyán és többi társai megrettegtették még sokszor, még sűrűn a labancokat. A császárnak sok seregét törték pozdorjává, ámde a borulás mindjobban terjedt. Az elhibázott csatatervek, csatavesztések, a vezérkar viszálykodásai elszomorították Rákóczi lelkét. Hát még midőn látta, hogy legjobbjai közül szakadnak ki árulók. A trencséni szerencsétlen csatában, melyet Rákóczi kedve, akarata ellen kezdettek a vezérek, majdnem életét vesztette. Mint minden csatájukban, úgy itt is a kuruc vitézeknek kedvezett eleinte a hadi szerencse, de a gyámoltalan Pekry elhibázott mozdulata kiszolgáltatta a jobb szárnyat teljesen, a veszedelmes, szaggatott terepen, az ellenség támadásának. Heister generális a ravasz Pálfy biztatására ide küldött támadó csapatot, mely az elhibázott mozdulat miatt összezavarodott jobb szárnyat annyira megriasztotta, hogy árkon-bokron keresztül iramodtak. Rákóczi látván az oknélküli futást, személyesen vezette karabélyos vitézeit az ellenség visszaszorítására. Eközben történt a végleges szerencsétlenség, mely a kuruc seregnek nagy részben való felbomlását okozta. — Rákóczi meghalt! Rákóczi elesett! Ez a futó hír végleg megbénította a kuruc sereget. A fejedelem halálhíre onnan származott, hogy midőn karabélyosait lóhalálában rohamra vezette, az ároktól, szakadékoktól boronált tereppel nem törődött. Bízott nemes lova acélizmaiban. Már két széles árkot átugratott, de a közeli harmadik ároknál megbottlott a nemes ló, azon már nem bírt keresztül repülni, hanem bukfencet vetvén, a fejedelemmel együtt a mély szakadékba zuhant. Páráját kiadta. A fejedelem is nagy zúzódást szenvedett szeme fölött. Mint a halott, eszméletét vesztette. A hű karabélyosok felemelték a ló alól és midőn annyira eszmélt, a véres fejedelmet lóra ültették és a közeli erdőbe vezették. Néhány száz hű kuruc vérével, testével fedezte a Heister és Pálfy diadalmas serege ellen a fejedelem visszavonulását. Megmentették, de a nap véres kuruc holttestekre vetette utolsó sugarait. Szomorú, szomorú nap volt ez a kurucokra. A trencsényi szomorú csata után harmadnapra, Bercsényi meghozta a második szomorú hírt, az első árulás hirét. Ocskay, ugyanis Pálffy által megnyeretvén, magát s ezredét áruló módjára a császáriak kezére játszotta. Labanccá lőn. Aranyláncot kapott. De nem sokáig gyönyörködhetett árulása jutalmában, az újvári kurucok elcsípték s fejét vágatták. Ámde csalatkoztak a németek, midőn azt hitték, hogy most már a nemzeten végig lehet gázolni, megrázta csákányát a kuruc, ezt a borzalmas fegyvert, mely a vassisakokat is keresztül ütötte. Esterházy Antal 10,000 lovas kuruccal zsákmányolta végig Ausztriát.