Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

15 Nemcsak hirdeti a nagy elveket, hanem a maga kis társadalmában meg is valósítja. A tanító nem a maga számára, hanem a törvény számára követeli az engedelmességet, a tiszteletet. A szülő gyermekének árt, ha a tanítóját kisebbíti. Rosszra tanítja. Arra tanítja, hogy ne szeresse, ne tisztelje tanítóját, ne tartsa be az iskola törvényeit. Újra Kantra, a legkiválóbb bölcselőre hivatkozom, aki igy szól: „Nincs nevelés tisztelet nélkül, nincs tisztelet tekintély nélkül, nincs tekintély törvény nélkül." Azaz nincs nevelés törvény nélkül. Tiszteljék tehát a szülök az iskola törvényeit s az iskolában a törvény képviselőit, a tanítókat. Gyermeke felfogását idejekorán realizálja az olyan szülő, aki az iskola ügyeit gyermeke előtt kritizálja: rideg, közömbös, blazirt ifjút nevel belőle. Emberek vagyunk mi is, tévedhetünk mindnyájan. Avagy a szülő a szűk családi körben mindig és minden tekintetben kifogástalan ? (Jgy-e bár nem. Tévedni emberi dolog, ne Ítéljenek tehát el bennünket. Mily kellemes a régi jó öregek visszaemlékezése iskolai éveikre, szeretett tanáraikra. Ő előttük bizonnyal_,senki sem tárgyalta tanáraik fogyatkozásait, az iskola ügyes-bajos dolgait. Ők lelkesedve említik kiváló tanáraikat! Mélyen t. Hölgyeim és Uraim! Csekély erőnkhöz képest mi is iparkodunk teljesíteni kötelességünket. Mi arra törekszünk, hogy a tanulók a leckét már az iskolában megtanulják. Aki a leckéjét az iskolában meg nem tanulja, az otthon még az instruktor vezetése mellett is alig tanulhatja meg, mert az instruktornak ott kellene, lennie az összes tanárok előadásán, hogy növendékét helyesen vezethesse. Állításom helyességét semmi sem bizonyítja jobban, mint azon igen gyakori megjegyzése a szülőknek, hogy „fiam egész nap tanul, instruktort is fogadtam melléje, magam is kikérdeztem, nekünk el tudja mondani a leckét, stb. s mégis elégtelen érdemjegyet hoz." Persze, hogy elégtelent hoz, azt is fog hozni, mert a tanuló az iskolában nem figyel s így nem tudja, mit kell tanulnia s az instruktor s a szülő azt nem tudja, hogyan és mire kell a növendéket megtanítani. Azért szükséges lenne, hogy a tanár házi munkájában is keresse fel növendékét s adjon neki otthon is útmutatást, felvilágosítást. Ha szívesen látnak, úgy majd csak divatba hozzuk a tanári látogatást. Sok szülő tényleg maga is utána néz fia tanulmányainak, vele tanul, magyaráz neki. Szép! Sőt némely mama még a latin declinatió- s coniugatióhoz is hozzá lát. Megható! Kikérdezi, fia tudja s jól mondja fel, a mama nézete szerint (aki csak a feladott leckét kérdezi ki) s az iskolában mégis rosszul felel. De nem azért, hogy megijedt (ősi diákkifogás), sem azért, hogy a tanár túlszígorú, vagy a deákot szekírozza (ez igen divatos kifejezés); mi több, egyenesen haragszik reá (mintha bizony más dolga nem volna), hanem azért, mert a tanár nemcsak a leckét kérdezi, hanem azt is puhatolja, menynyire értette meg a feladatot és a deák és a mama, sőt a papa (bocsánatot kérek a szülőket illető kifejezésért) sem ért hozzá úgy, ahogy érteni kellene. Ne akarjon tehát a tanár birája lenni, hanemcsak teljesítse kötelességét, tanuló fiának ellenőrzését. Egyes tantárgyaknál — már a szülőknek e téren kifejtett buzgósógához mérten — az ellenőrzés sikeres lehet, annál is inkább, mert egyik kedves tanártársunk kezdeményezésére s nagyrabecsült igazgatónk indítványára tanítványainkkal a leckefüzetbe óráról-órára beíratjuk a feladott leckéket. A leckekönyvet nézze át a szülő naponkint, sőt lehetőleg minden nap írja is alá és szerezzen meggyőződést arról, hogy gyermeke iparkodott-e legalább kötelességét teljesíteni. Naponkint legalább 15 — 20 percet szánjon gyermekének. Ez is elegendő. A tanuló ellenőrzését amennyire csak lehetséges,