Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

14 lőjének, nem fog tanárának, nem a társadalomnak, sem a törvénynek ; pedig a fegyelmezettség még a felnőtt férfiaknál is legszebb dísznek mondható; a fegyelmezettség a legszabadabb, legönérzetesebb emberek sajátja. A melyik gyermek nem tiszteli szüleit, tanárait, ezen tulajdonságát magával viszi az életbe is, ahol mindenki iránt tiszteletlen lesz. Kihívó viseletű, engedetlen és a felsőbb akaratnak csak nehezen fogja magát alárendelni. De az sem jó, ha a szülő túlszigorú. Volt több esetem, melyek állításom helyességét igazolják. Hanyagsága miatt elzártam a fiút, de hazaszökött, vagy más mindenféle módon akart büntetésem alól kibújni s nem bánta, ha még egyszer megbüntetem; mert félt az otthoni veréstől. Jobban, mint én tőlem, vagy az én későbbi büntetésemtől. Tudta, hogy az én büntetésem nem lesz nagyobb atyjáénál. A szülőitől megfélemlített tanulót én már 1—2 óra alatt felismerem az iskolában. A verés tehát még otthon sem ajánlatos. A fiú eldurvul, később a verést sem veszi fel; egyéb büntetésekkel szemben pláne érzéketlen lesz. A durvaság, a gorombaság, a gyermek ütlegelése olyan nagy bűn, melyet nem lehet eléggé helyteleníteni, hiszen a szülő kezében van az egész gyermekfeletti hatalom. A „l'Etat c' est moi" elve a családban érvényesül a legjobban. Nincsen szükség arra, hogy a szülő rendkívüli eszközökhöz nyúljon, korlátlan ura gyermekének. A gyermek önérzetét sértő nyerseséget, durvaságot, csakis rossz érzésű, rossz lelkületű ember követhet el. A mogorva, durva, szívtelen ember sohasem lehet jó apa. Mit tanulhat a gyermek az ilyen apától ? Csak durvaságot. A szülő iparkodjék szelíd módon férkőzni gyermeke szívéhez és eszéhez: Ahol szempillantást használ, ott kímélje a szót. A gyermeki léleknek szeretet a természetes légköre s ennek hatása alatt fejlődik a legszebben. A család a szülök természetes vonzalmával rendes körülmények között rendelkezik ezen légkörrel. A gyermek gyöngéd szive önkénytelenül megnyílik a szerető szóra. Azon apák, akiknél a legfőbb nevelési rendszer a bot, ideig-óráig boldogulnak majd a túlszigorúsággal, de később ezen eszközhöz is hiába fordúlnak. Hiába való a verés, a botnak nincs és nem is lesz igazi tekintélye. Ma a humanizmus hatása alatt a szülők és tanítók teljes odaadással azon vannak, hogy a gyermekek a lehető leghumánusabb bánásmódban részesüljenek. Nevelje a szülő gyermekét tehát szeretettel, de ne kényeztesse el. Érdeklődjék gyermeke iránt; figyelje meg, hogy mivel foglalkozik. Kérdezze meg, tanítóját, hogy tanul, mint viseli magát s mi a tanárának, első sorban osztályfőnökének véleménye felőle. Ennek nagy hatása van. A szülő a tanárt megismeri, sokszor megnyeri fia ügyének. Szülőt, tanárt és tanulót egymáshoz közelebb hozza. Menjen a szülő az iskolai ünnepélyekre (Veni Sancte, egyéb ünnepélyekre, Tedeumra, stb.), menjen el a vizsgára, de ne csak a vizsgára! Szeresse meg az iskolát a szülő maga is. Védje meg az iskolát és ne ócsárolja. A szülő is követelje meg az intézeti törvények megtartását pl. a templomba járást; küldje gyermekét pontosan az előadásokra. Kivánja meg hogy tanúsítson tiszteletet tanárai, sőt más köztiszteletben álló idegenek iránt. Lehetetlen, hogy önöknek is i. t. Szülők jól nem esnék, ha ismeretlen tanuló, könyveivel a hóna alatt, tisztelettel köszönti önöket. Az udvarias embert mindenki szereti. Ne tárgyalják a szülők a tanítók fogyatkozásait gyermekeik előtt. — Az iskola túlköveteléseit ne emlegessék. A tanító a tanulóval és a szülővel szemben is a felsőbbséget, a törvényt képviseli. Az iskola a szabadság, egyenlőség és testvériség; a kötelességtudás és törvénytisztelet előiskolája.