Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

27 IV. A szülők kötelessége. Az eddigiekből látható, hogy mi tanárok foglalkozunk, törődünk azzal, hogy kötelességünknek megfeleljünk, hogy ne legyünk elfogultak, ne Ítéljünk egyoldalulag, hogy törekedünk méltányosak is lenni. De vájjon a szülők törekesznek-e csak kevéssé is, gyermekeik nevelésében a tanárok segítségére lenni ? Szentelnek-e igazán komoly pillanatokat gyermekük rendszeres nevelésének, mely már jóformán a bölcsőnél kezdődik. Az anya mosolya már a csecsemőben visszhangra talál. Az anya modora nagy hatással van már az apró gyermekre. Ekkor legfogékonyabb a gyermek a jó, a szép, a nemes iránt s itt a szerető anya vezetésének jut a legszebb szerep. A nevelés alapját a család veti meg. A családi nevelés végtelen befolyással van az egyénre. A gyermek elsajátítja a szülők természetét, modorát, tulajdonságait, műveltségét. Már Aristoteles is azt tanítja, hogy az utánzás az emberben termett. Az ember abban különbözik minden egyéb lénytől, hogy leginkább utánoz s utánzás által nyeri első nevelését. Példa, utánzás által tanul a gyermek járni, beszélni, játszani, stb. Adja át a szülő jó tulajdonságait gyermekének, tanítsa meg engedelmeskedni s nem kívánjuk, hogy iskolai munkánkban aktíve is támogassanak. Hány család gyermeke egytől-egyig rossz s hányé egytől-egyig jó ? S nézzük meg a szülőket! Melyik hogyan neveli gyermekét? Hány kitűnő férfiú köszöni nagyságát az anyai szívnek, az anyai szónak, az anyai nevelésnek ? A szülő tegyen meg gyermeke érdekében minden lehetőt, de ne kényeztesse el. A kényeztetés a gyermeknek szabad tetszésére való bocsátása. Az elkényeztetett gyermek azt teheti, amit akar; sőt gyakran ő parancsol szüleinek, a kik azt teszik, a mi dédelgetett gyermeküknek tetszik. Az elkényeztetésnek következménye az engedetlenség, a tekintély lenézése, kötelességmulasztás; utóbb igények s nagyzási hajlam. Mindezek nehezítik a jó nevelés munkáját és még rosszabb következményeket szülnek. A kényeztetésnek egyedüli orvossága az engedelmességre való szoktatás. A nagy Kant is azt mondja: „A gyermeknek eleinte sokat és vakon kell engedelmeskednie." Ugyancsak Kant így nyilatkozik: „Zum Character eines Kindes gehőrt vor allén Dingen Gehorsam. Dieser Gehorsam kann abgeleitet werden aus dem Zwange, oder aus dem Zutrauen. Der letztere ist wichtig, der erstere nothwendig.

u A nagy gondolkodó tehát azt kívánja, hogy szükség esetén minden lehető módon szorítsuk engedelmességre a gyermeket. Mert a ki nem engedelmeskedik szülőjének, nem fog