Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

28 tanárának, nem a társadalomnak. A melyik gyermek nem tiszteli szüleit, tanárait, ezen tulajdonságát magával viszi az életbe is, ahol mindenki iránt tiszteletlen lesz. Kihívó viseletű, engedetlen és a felsőbb akaratnak csak nehezen fogja magát alárendelni. De az sem jó, ha a szülő túlszigorú. Volt több esetem, amelyek állitásom helyességét igazolják. Elzártam a fiút, de hazaszökött vagy más mindenféle módon akart büntetésem alól kibújni s nem bánta, ha még egyszer megbüntetem; mert félt az otthoni veréstől. Jobban, mint én tőlem, vagy az én későbbi büntetésemtől. Tudta, hogy az én büntetésem nem lesz nagyobb atyjáénál. A verés még otthon sem ajánlatos. A fiú eldurvul, később a verést sem veszi fel; egyéb büntetésekkel szemben pláne érzéketlen lesz. A durvaság, a gorombaság, a gyermek ütlegelése olyan nagy bűn, melyet nem lehet eléggé helyteleníteni, hiszen a szülő és a tanító kezében van az egész gyermek feletti hatalom. „A l'Etat c'est moi" elve itt, t. i. a családban és az iskolában érvényesül a legjobban. Nincsen szükségünk arra, hogy rendkívüli eszközökhöz nyúljunk. A tanító és a szülő korlátlan ura az ifjúnak. A gyermek önérzetét sértő nyerseséget, durvaságot csakis rossz érzésű, rossz lelkületű ember követhet el. A szülő és a tanító legyen egyaránt mintaképe a tanulónak, a ki minden szavát, mozdulatát, tettét figyeli. A mogorva, durva, szívtelen ember sohasem lehet jó apa, sem jó tanító. Mit tanul az ilyenektől? Csak durvaságot. A szülő és a tanító iparkodjék szelíd módon férkőzni az ifjú szivéhez és eszéhez. A hol szempillantás használ, ott kímélje a szót. A gyermeki léleknek szeretet a természetes légköre s ennek hatása alatt fejlődik a legszebben. A család a szülők természetes vonzalmával rendes körülmények között rendelkezik ezen légkörrel. Szükséges, hogy az iskolában pótoljuk ezt a szeretetet. A gyermek gyöngéd szíve önkénytelenül megnyílik a szerető szóra. S ezen szeretetet nem pótolhatja még a leghangzatosabb tanítási módszer, sem az egekig szóló tudomány, ha a tanító csak tanít, ha ő csak óráit betartó hivatalnok s minél buzgóbb hivatalnok, annál rosszabb nevelő, annál rosszabb pedagógus. Kijelentjük, hogy a durva, mogorva, szívtelen szülő rosszul vezeti gyermekét s elismerjük viszont mi is, hogy azon tanító, a ki nem számol növendékei egyéniségével, legyen bármennyire is tanult ember, nevelni, sohasem nevelhet. Legfeljebb dresszirozhat. A növendékeiből nyerseségével, gorombaságával, fogásokkal ügyes gépeket formálhat, de kiöl belőlük minden kedvet és önérzetet, kölönösen, ha az ütlegeléstől sem riad vissza. Megbüntetni egy tanulót azért, mert valamit meg nem ért, a legnagyobb biu-