Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

23 Ezen csekély beszélgetés nem biztosítja az eredményt, mert az ilyen fül útján szerzett ismeret hamar elpárolog, ha a nyelvtan alkalmazásában a tanuló nem elég gyakorlott. Idővel az olvasmányok tartalmát, tárgyát saját szavaival is elmondhatja a növendék. Eleinte nehezebben, de későbben ügyesebben mondja el. Eleinte, hadd hibázzék, a tanár majd kijavítja. Hibázzék a tanuló, csak feleljen öntudatosan. Ebből következik, hogy sem a nyelvtani, sem a direkt módszer hívei nem vagyunk, hanem a közvetítő') módszert helyeseljük. Célunk az, hogy mi a német klasszikusokat, tudósokat, költőket eredetiben olvashassuk, s mert a német nyelv élő nyelv, arra törekszünk, hogy lehetőleg élőszóval, gyakorlatilag is elsajátítsuk. Azt tartjuk, hogy a rendszeres német nyelvtan tanítása csak időrabló, német virág, melyet mi hazánkban haszon nélkül ültetünk; olyat tanít, a mit úgyis tudunk, s így hasznát nem veszszük, pl. A mondat részei: az alany, stb. Alany lehet főnév s minden főnév gyanánt használt beszédrész, stb. olyan dolgokat tárgyal, a melyek a magyar nyelvtanból ismeretesek s a német nyelv megértéséhez közelebb nem vezetnek. Valóban végig lehet menni akárhány rendszeres német nyelvtanon s alig találunk olyat, a mi megsegítene bennünket kitűzött célunk elérésében: a német szöveg megértésében, a német nyelv gyakorlati elsajátításában. Ilyen szempontból határozottan kimondhatjuk, hogy még sok iskolában dívik a felesleges gramatizálás, melyhez némely helyen sok csodabogár speciálitás járul, pl. a szóképzés a hajmeresztésig, etc. Sok helyen a tanuló betanulja, tudja is a nyelvtant, de alkalmazására teljesen képtelen. Minek tanulta tehát ! Ilyen rendszeres német nyelvtanoktól megkímélhetnők tanulóinkat, úgyis nagy a túlterhelés s van sok fontos dolog, a mire alig jut az iskolai tanítás alatt idő. Bethlen Miklós volt tanáráról, Keresztúri Pálról, a ki még a XVII. század első felében tanított, így ír: „Gyermektanítani ritka és példa nélkül való ember volt".

2) Bethlen elmondja, hogy Keresztúri úgy bánt tanítványaival, mint atya gyermekével. Mindent megkönnyített. Az elmélettel keveset törődött, mind csak „ad exemplum, et praxim ac exercitium" sietett. Rhetorikát tanítani nem akart. Szerinte haszontalan dolog. Tanuljon először valóságot, hadd tudjon később miből orációt csinálni. Keresztúri pedig nem volt az utolsó ember. Bod Péter szerint is: Nagy kedvességü ember. Sőt félapostolnak tartották Erdélyben. Már Bethlen maga panaszkodik, hogy Keresztúri módszere meg nem hono') Dr. Oscar Thiergen : Methodik des neuphilologischen Unterrichts, Mit 5 Abbildungen im Texte Leipzig, Verlag von B. O. Teubner 1903. 2) Idézve Kármán-Enilékkönyv 282. 1.