Katolikus gimnázium, Miskolc, 1902

24 sodott, de reméljük, hogy Keresztúri szelleme nem enyészett el egészen. Ne maradjunk meg mi sem egészen az elméleti rendszernél, hanem arra iparkodjunk, hogy tanításunk gyakorlatibb és eredményesebb legyen. Mindent el kellene követnünk, hogy tanulóinkat úgy tanítsuk, hogy ők maguk is rokonszenvet érezzenek a tanultak iránt. Mindent el kellene követnünk, hogy a szülőket és a tanulókat is meggyőzzük, hogy az iskola és az élet követelményei szorosan összefüggenek. Szabadjon most még a latin nyelv tanításánál követett módszeremet előadnom. A tanítási eredményt illetőleg úgy vagyunk, hogy mindnyájan, a kik tanítunk, átvesszük az új anyagot, s azt tapasztaljuk, hogy az egyes leckékkel a gyöngébb tanuló is boldogul, de ismétléskor, már a részletes ismétléseknél is, de különösen az évvégi általános ismétléskor kitűnik, hogy a tanulók a tananyagot nem sajátították el eléggé, keveset tudnak. És mi kénytelenek vagyunk ezen körülményhez alkalmazkodni. Kénytelenek vagyunk, kiki belátása szerint, az év végén vagy sokat kihagyni, vagy beérjük kevesebb tudással. Hogy ezt kikerüljem, a nyelvtanból csak az okvetlen szükségeset tanítom. Nem kívánok tanítványaimtól sok szabályt és kivételt; nem kívánom, hogy az ezekhez tartozó sok példát könyv nélkül betanulják. Beérem azzal, ha a nyelvtant alkalmazni tudják. A nyelvtani anyagot az iskolában betanítom, begyakorolom, s ezt a tanulók szívesen veszik. Ebből következik, hogy a gramatikát el nem hanyagolom, sőt ennek begyakorlása miatt a magyar-latin fordítást sem mellőzöm. A magyar-latin fordításból keveset veszünk fel, de azt a keveset alaposan gyakoroljuk s növendékeim ügyesek a magyar-latin fordításban. Otthonra nem adok fel leckét. Az iskolában, az óra alatt is megtanulunk annyit, amennyit a gyengébbek is megtanulhatnak.

1) A latin szöveg fordításánál a következőképen járok el: A tanóra ele jén a táblára írom a praeparatiót (a szavakat) s tanítványaim velem egyszerre füzetükbe írják a közösen kikeresett szavakat.

2) Én egyszer előmondom a latin szót, utánam egy másik növendék magyar jelentésével, azután egy harmadik, stb.; azután a többi szót vesszük elő s még az óra alatt begyakoroljuk. (A szavak rövid ideig a táblán maradnak.) A fordítást igen könnyen elvégezzük : Először az állítmányt keressük ki, azután az alanyt, azután a többi mondatrészt. Lefordítjuk szórói-szóra, azután szabatosan, ]) Lehrproben und Lehrgange 1903. 1. Heft. Dr. Werner Schilling: »Wieder das Práparieren« Seite 41—51. 2) Ha egyik-másik tanuló mégis még némely szót nem ismerne, azt otthon ,Pótlás" címen bevezeti,