Katolikus gimnázium, Miskolc, 1899

13 Alkalmas állványhoz szorító csavarok segélyével erősítve van egy elszigetelt sárgaréz golyó (a), e fölött egy vízszintes üvegtábla (b) és e fölött egy elszigetelt függőleges, a két végén legömbölyített (cd) sárgaréz-henger, melyen igen vékony vezető drótokon bodzabél-golyócskák csüngnek. A mikor a golyóval positiv elektromosságot közöltem, azt tapasztaltam, hogy a golyónak bizonyos távolsága mellett az ingácskák a középsőt kivéve, ellöketnek, s a henger felső részében positive, alsó részében negatíve elektromossá vált, a közepe pedig indifferens maradt. Ilyenkor vizsgálva az indifferens középtől kezdve az alsó és felső részen egymásnak megfelelő helyeket, úgy találtam, hogy ezek egyenlő nagyságú divergentiát adnak az elektroskopon, ami különben az ingácskák állásából előre volt látható. Ha ezután a golyó és henger közt levő távolságot nagyobbítva vagy kisebbítve megváltoztattam, a mellett, hogy a kétféle elektromosság sűrűségére nézve az előzőkben elmondottak most is érvényesek voltak, még azt az érdekes tüneményt tapasztaltam, hogy egyúttal megváltozott a középső ingácska viselkedése is, a mennyiben nem marad többé indifferens állapotban, hanem habár alig észrevehetően is — úgy tűnt fel nekem —- mintha pillanatnyi elektromosságot jelzett volna, mialatt a többi ingácska állásában is bizonyos változást észleltem. E tünemény meglepett, mert eddigi ismereteim szerint a henger közepét mindig indifferensnek tartva, egy perezre úgy tűnt fel, mintha ez csak a henger és golyó egy bizonyos távolsága mellett léteznék s azon innen vagy túl eltűnnék. Azonban vizsgálódásaim alkalmával kitűnt, hogy indifferens hely most is létezik, sőt a közép most is indifferens, csakhogy a henger és golyó közt levő bizonyos távolság nagyobbításával a henger közepétől lefelé, jelen esetben negatív irányba, kisebbítésével pedig a henger közepétől felfelé azaz positiv irányba bizonyos határig, mint maximumig elszélesedik. Ugyancsak ezt tapasztaltam akkor is, midőn a golyóval positiv elektromosság helyett negálivot közöltem, csakhogy ekkor természetesen a henger közepétől a lefelé positiv, a felfelé pedig negatív irány volt. Általában véve tehát a következő tételre jutottam: Iía elszigetelt vezető elektromos test közelében megosztás folytán elektromossá válik, úgy a megosztás alkalmával keletkezett indifferens hely csak az elektromos test és elszigetelt vezető egy bizonyos távolsága mellett marad az elszigetelt vezető közepén, mig e távolság nagyobbításával bizonyos határig, mint maximumig az elektromos test felé, kisebbítésével pedig ellenkező irányba mind jobban és jobban szélesebbé válik, azaz mintegy kiterjeszkedik. Ezeket tudva, most már könnyen megmagyarázható, hogy vizsgálódásaim alkalmával a megelőzőkben miért találtam a megosztás folytán elektromossá vált elszigetelt vezető két felében, a középtől megfelelő távolokban, olykor-olykor különböző sűrűségű elektromosságot. Midőn ugyanis a positiv-fél elektromossága erősebb volt, mint a negativ-félé a középtől egyenlő távolságban levő helyeken, ennek oka egyszerűen abban rejlett, hogy megnagyobbodván az elszigetelt vezető