Katolikus gimnázium, Miskolc, 1898

EMLEKBESZED Erzsébet magyar királyné halála fölött tartott gijásxünnepély alisalmából. Egy ..jaj" szó hasítja át Magyarország levegőjét a Kárpátoktól — Adriáig! A legjobb, a legnemesebb szivíí királyné nincs többé! Gyászkárpit borítja a nemzeti czimert, mélységes gyásznak szemfödele borítja be a hazát. Egy nemzetnek szivéből tör fel az egekre a fájdalmas zokogás, egy nemzetnek szivén ütött sebet a vadlelkü gyilkos, megölvén a királynét, a kihez hálásan hűséges nemzetünket a legerősebb kötelék fűzte: a szeretet. A tengernek megmérik mélységét, de vájjon ki tudná felmérni a fájdalomnak azt a tengerét, melyet a magyar szivekre árasztott rettenetes liire a királyné rettenetes halálának ? Mindig hires volt a magyar nemzet szeretetéről, arról a nemes tulajdonáról, hogy kevés szeretetért is sokkal fizetett; s ime kedves tanuló ifjak! most annak kihűlt szive fölött kél fájdalmas panaszunk, a ki egész szeretetét adta a nemzetnek. Azért méltó a mi gyászunk a maga mélységében az ő nagy szeretetéhez, melylyel az egész életen át, mint igazi jó anyja a magyarnak, őrködött nemzetünk fölött, melynek géniuszául adta őt a Gondviselés, hogy általa nyerjük vissza megtört hazafias lelkünknek reményét. És ime kedves tanuló ifjak! a kik sirattuk egykor a szabadságot, most a szabadság meghozójának kihűlt szive fölött egyesülünk a nemzetet eltöltő fájdalom szumorú örökségében. Erzsébet király asszonyban az egész nemzet első útjában felismerte a szabadító angyalt. A népeknek is van lelkük, mely sejtelemszerű öntudattal találja meg ideáljait, ragaszkodik azokhoz és nem csalatkozik meg bizodalmában. Erzsébetet már r . ' királyi jegyes korában úgy tekmté a haza, mint az Eg küldöttjét, a kiben Bajorország visszaadja nekünk az Arpádházi szent