Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

Hibák a tanításban (II. 9.) Középiskoláink költségvetése 1883—94-ig (III. 10.) Az elemi tanítás methodikájához (IV. 408—412. I.) A Tanáregyesületi Közlönyben : A javító vizsgáitokról (XXVI. 7.). A középiskolai tanárok irodalmi működése. (XXVII. 5.) A középiskolai Rendtartás revisiójához. (U o.) Javaslat a tantervek revisió/ára vonatkozólag. (XXX. lü.) A Nemzeti Iskolában : Iskola és bürokratismns. (I. 53.) A tanárképzés reformja. (II. 15.) A lipcsei Paedagogiumban: Schuldiscíplin und Körperflege. (XVI. 323 —328. 1.) Frömmigkeit, Frömmelei und Erziehung. (XVII. 7 ) Einigcs iiber d. Budget der ung. Gymn. und Realsclmlen. (XVII. 10.) Többször vette tollára a latin nyelv alsófokú tanításának oly fontos kérdését is: Az alsó fokú latin nyelvtanítás néhány nehézségeiről. (Egyet. Közokt. Sz III. 13) Az alsófokú latin nyelvtanítás praxisából. (U. 0. IV. 7.) Methodikai megjegyzések az alsófokú latin nyelvtanításhoz. (M. Paed. V. 1.) Az 1893/94. évi értesítőnkben pedig nagy olvasottságon és sok tapasztalaton alapuló oly szakavatott bevezetést írt a latin nyelv tanításához, hogy az biztos vezérfonalat ad a kezdő tanár kezébe. Ugyané kérdéssel foglalkozik még két czikk-3 az Egyetemes Phil. Közi. XX. évf. 1. és 8. füzetében is, a hol Csengeri János latin nyelvtanát és olvasókönyvét ismertette, mely két műnek revisióját és correcturáját mint lábbadozó beteg szívességből végezte, noha a művek szerzőjét személyesen nem ismerte és nem is ismerhette meg soha! Dr Csengeri János, a kolozsvári tudományegyetem tanára, hírűi vévén önzetlen munkatársa korai halálát, így nyilatkozott róla hozzánk intézett levelében : »Lelkemben megrendülve értesültem . . . arról a csapásról, mely Weber István halálával nemcsak testületüket, hanem egyúttal az ország tanárságát és a magyartanügyet sújtotta. Mert ha volt és van, a ki a tanítás ügyét szívvel-lélekkel szolgálta, akkor e tekintetben mindenesetre a legelsők közé tartozott Weber István, a ki kitartó, lankadatlan és lelkiismeretes munkásságával mintaképe lehetett és lesz a jövőben is az önzetlen, becsületes és szeplőtlen törekvésnek.< így nyilatkozott róla az, a ki munkásságából csak közvetve ismerte. Multis ille bonis ílebilis occidit! Paedagogiai dolgozatainak itt közölt sora is azt mutatja, hogy tanításügyi irodalmunknak nagy szüksége volt Weberünkre és nagy kár, hogy a végzet oly hamar kivette munkás kezéből a tollat. Itt említendő még >Augustus császár mint író és költő« cz. philologiai tanulmánya is (Bpest, Pallas, 1886 57. 1.), mely érdekesen jellemzi Augustus egész irodalmi tevékenységét, nagy szorgalommal gyűjtve össze a philologiai kutatásnak ide vonatkozó adalékait, de Ítéletében és következtetéseiben saját kutatásainak álláspontjára helyezkedve. A komoly munkából fenmaradó időt a múzsáknak szentelte: tett kísérleteket a költészetnek mind a három mezején. Poetai munkáival állandó munkatársa volt a helybeli lapok tárczarovatának. Költeményei közül főleg angol,