Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

4 csupa jóság, lelke csupa előzékenység, egész lénye csupa szeretet volt: nem csoda, hogy mindenki szerette és tisztelte azon percztől, a mikor megismerte, egészen halála órájáig. Szegény barátunk, te mint tanár is, mint ember is azon kevesek közül való voltál, kikről azt mondjuk: a legjobbak ! De végzeted volt, hogy erős lelked gyenge testhez volt kötve. A mult iskolai évben, 1896. januárjában lepte meg először a betegség úgy, hogy abba kellett hagynia tanító munkáját mert minden szellemi munkától eltiltották. A jelen iskolai év szeptemberében látszólag gyógyultan foglalta el kathedráját; újra a munkához fogott s tanított megszakítás nélkül márczius 15-éig Hagytuk őt dolgozni, bár aggódó szemmel néztük, résztvevő szívvel figyeltük azt a harczot, melyet erős akaratereje vívott a pusztító betegség ellen; de legalább benne meg akartuk hagyni a reményt. Az említett napon lázas állapotban jelent meg az iskolában, hogy megtartsa utolsó előadásait. Oda kellett hagynia a kathedrát, el kellett válnia az ifjúságtól ismét, mert ágyba döntötte az újult erővel fellépő kór, melynek pusztító munkáját megkönnyítette a gyenge erejét felülmúló erős szellemi munka. Es rövid egy hét alatt véget értek szegény barátunk földi szenvedései; sírba szállott, de emléke élni fog közöttünk örökké! Meg kell emlékeznünk a nőről, kihez szent szövetség kötötte, ki ifjú éveiben lelkét megihlette, ajkát dalra fakasztotta, ki a csüggedés perczeiben önbizalmat, reményt öntött szivébe, ki betegsége nehéz óráiban hűséges szeretettel ápolta. Őrizze és áldja meg szeretetéért a Mindenható két kis árvájával együtt, kik minden támasz nélkül maradtak e világon ! * * * Weberünk munkássága a tanításügy, a szépirodalom és a zene között oszlott meg. Paedagogiai értekezései egész kötetet tehetnének ki. Jó részük, mintegy félszáz, a helyi és vidéki lapokban (Szepesin. Közlöny, Borsodm. Lapok, Borsod-Miskolczi Közlöny, Szabadság) jelentek meg, t. i. azok, melyek népszerűen megírva érdekelhették a nagy közönséget s amelyeknek czélja volt, hogy a családot közelebb hozzák az iskolához, annak oly szükséges közremű ködését megnyerjék az iskola embereinek. E rövid czikkeiben, elmefuttatásaiban tanácsokat ad a szülőknek, hogy mikép neveljék gyermekeiket, minő hajlamokat tápláljanak bennök, milyen iskolába, minő pályára adják stb. Máskor ismét a tanügy szőnyegen levő kérdéseit ismerteti; így szól a latin nyelv tanításáról, az egységes középiskoláról, a tanárképzés reformjáról stb. Afféle népszerűsítése volt ez a paedagogiának és igen alkalmas mód arra, hogy a nagy közönségben figyelmet és érdeklődést keltsen az iskola kérdései iránt, hogy a paedagogiai műveltséget terjeszsze, a paedagogiai érzéket erősbítse. Szorosan a szakembereket érdeklő értekezései a paedagogiai lapok hasábjain jelentek meg ; nevezetesen : Az Egyetemes Közoktatási Szemlében : Paedagogiai aphorismák (111. 16. 17. 18. és IV. 4. 6. 7.) A tanárképzés kérdéséhez (IV. 6.) Egy kis javaslat a gymnasium II. és III. oszt. tantervére vonatkozólag (IV. 14.) A franczia nyelv a gymnasiumhan (IV. 17.) Gyomláljuk a középiskolákat (V. 6.) A Magyar Paedagogiában : Néhány szó a hospitálásról (I. 4.) Az iskolai klasszifikálásról (II. 1. 2.)