Katolikus gimnázium, Miskolc, 1896

7 A st.-justi zarándok. (V. Károly.) (Platón.) Sötét éjjel dühöng a fergeteg-. Nyissátok a kaput, szerzetesek. Hadd nyugodjam, míg nem szólal a Szent imára hívó harang szava. Azt kérem csak, mit adnotok lehet : Egy szerzetes ruhát s egy sírhelyet. E kisded czellában hadd lakjam én. Több mint a félvilág volt az enyém. Olló alá hajtom im fejemet, Melyet nem egy korona ékített. Király-palást díszítő vállamat : S most görnyedek a szőrcsuklya alattHalál előtt mi vagyok ? Puszta rom, Mely dől, mint a régi birodalom. Számos apróbb tárczáját mellőzve, itt csak nagyobb elbeszéléseit említjük fel, melyek meg is jelentek: Klára, történeti elbeszélés a Hunvadyak korából; A prágai forradalom napjaiból; A rémület napjaiból; A pecsétgyűrű, elbeszélés a Neró korabeli keresztényüldözések idejéből az ifjúság számára. Ez elbeszélések érdekességét növeli a történeti háttér; főerényük a szép magyaros stylus s az elbeszélés friss élénksége. Ambicziója lehetett az is, hogy eszméit, gondolatait valaha a színpadon is megszólaltassák s megérdemelt elismeréshez juttassák. Drámai müvei közül megjelentek: Othello meggyógyítása, vígjáték két felvonásban és egyes részletek a Szeréna cz. színművéből; mind a kettőnek tárgyát a magyar társadalmi életből merítette, tehát a legjobb, de íróinktól épen a legritkábban felkeresett forrásból. Az itt felsorolt és megjelent művei még nem merítik ki teljesen szépirodalmi munkásságát. Találtunk hagyatékában négy füzet eredeti költeményt iniciálékkal, csinos tollrajzokkal díszítve oly szorgalommal, a minő csak a középkori kolostorok czelláiban volt található ; találtunk egy vígjátéktervezetet is. Végül lefordította teljesen és mint az előszó mutatja, kiadásra is előkészítette Lord Byron Manfréd cz. philosophikus drámai költeményét, de úgy látszik, hogy Ábrányi Emil megelőzte a kiadásban. Vajha szegény barátunk szellemi örökét összegyűjtve és közkézre adva megóvhatnók a mulandóságtól! Zenei téren való működését legjobban jellemzi Miskolczy Pál úr karnagyi jelentésében, melyben összehasonlítva őt Papp Dezsővel, az elhunyt első karnagygyal. így emlékezik meg róla : »A Weber zenei tudása egy csöppet sem állott alacsonyabb fokon, mint a Papp Dezsőé. Kedélyük, valamint szellemi életüknek egyéb nyilvánulásai s főkép az a szelídség, udvarias modor s gyön-