Katolikus gimnázium, Miskolc, 1888

5 mi algymnásiumunk fentartására 12 —13,000 t'rtot ad évenkint a tanulmányi alapból; helyi művelődési érdekeink kielégítésére attól többet nem követelhetünk. Nem lesz tán érdektelen ez alkalommal felemlíteni, hogy eddig 20 év alatt a birtokomban levő értesítők szerint a következő állami és kath. középiskolai táp- és segélyintézetek keletkeztek: 8—15,000 frt tőkével s a tanulóknak 500—1000 írt, sőt nagyobb évi segélyezésével a dévai főreáliskolai, az esztergomi, eperjesi, losonczi, lőcsei főgymn., a körmöczbányai, nagy-kállói főreáliskolai, a pozsonyi, szatmári és trencséni főgymn. táp- és segélyegyletek; 5000—8000 frtnyi tőkével és 200 - 500 frt évi segélyezéssel a lőcsei főreáliskolai, n. becskereki, n.-kanizsai, nyitrai, privigyei, szakolczai gymn., szegedi, székesfehérvári főreáliskolai, szombathelyi és újvidéki főgymn. táp- és segélyintézetek; 2000—5000 frt alaptőkével és 100—200 frt évi segélyezéssel: a bajai főgymn., budapesti 11. ker. főgymn. és főreáliskolai, jászberényi, kaposvári főgymn., kassai főreáliskolai, nagyváradi, pécsi, szabadkai főgyrrn. és temesvári főreáliskolai tápintézetek és segélyegyletek; 1000—2000 frt tőkével és 200 frtig terjedő évi segélyezéssel a fiumei, nagyszebeni f'őgvmn., pécsi főreáliskolai és zombori főgymn. segélyegyletek. Összesen 38 állami és kath. gymnásium és reáliskola mellett van tápintézet vagy segélyző-egyesület. Tápintézetek és segélyegyletek alakítására indokok mindenha bőven voltak. A legtöbb katholikus és egyébb vallású szülőknek vagyoni állapota, kiknek fiai intézetünkbejárnak, tekintsük akár a helybeli szülőket, kiknek vagyonossági viszonya mindnyájunk előtt ismeretes, vegyük akár a vidékieket, nem igen kedvezőnek mondható. Iskolánk statisztikája ezt kétségbevonhatlanul bizonyítja: iparosok, kis kereskedők, alacsonyabb hivatalnokok, szegény néptanítók és földmivelők szolgáltatják tanulóink legnagyobb kontingensét és ezen szegény szülők közül akárhány még nagy családdal is meg van áldva. Ezeknek segélyre van szükségök, hogy gyermekeiket gymnasiumba küldhessék s azért nagy elismerést érdemelnek azok a jó lelkek, kik ilyenek részére a segélynyújtást lehetővé teszik, hacsak valaki azt nem akarja vitatni, hogy a szegény ember gyermekének, ha az elemi iskolákat elvégezte, tovább nem kell tanulnia; keresse az is kenyerét, mint apái keresték, véres verejtékkel az eke szarva mellett. Nemzetünk még nem annyira gazdag tudományos emberekben, hogy nem kellene törekednünk segélyt nyújtva a szegény emberek tehetséges igyekező fiaiból tudósokat képezni és anyagi gyámolítás mellett a különben parlagon heverő sok szellemi kincset fölszinre hozni, mivel a szegény szülők sokszor minden törekvésük mellett sem képesek a szükséges taneszközöket beszerezni. A mi tanulóink ösztöndíjakból jelentéktelen segélyezést nyernek, mivel csak 4 tanulónak van ösztöndíja és az egész összeg 1020 frtot tesz ki, az elengedett tandíjak összege pedig 1146 frt. 50 tandíjmentes tanulónk van. De néha egy pár forintnyi segély is nagy jótéteményül szolgál a mostoha sorsban élő tanulónak. Sokat segítünk rajta, hacsak tankönyveket adunk neki és egyébb tanszereket, avagy ha az évi 24 frt tandíjat, avagy csak annak egy részét is kifizetjük helyette s ha a szegény beteg tanulót gyógyíttatjuk és gyógyszerekkel ellátjuk. A jótékonyság e terére szólít segélyegyletünk a szegény sorsú szülők és tanulók érdekében, kiknek korigényelte magasabb és czélszerü kiképeztetését csakis a szegénység jobb jövőjét szivükön hordó férfiak szivnemessége és jósága teheti lehetővé, mert a szegény tanulók közt vannak olyanok is nagy számmal, kik szép lelki tulajdonokkal birnak, kifogástalan viseletűek és ernyedetlen szorgalmuak. Az isteni gondviselés különfélekép osztotta ki a maga javait az emberek között, de mindenkinek kötelessége szegény embertársa testi és lelki jólétét a nyert javak nagyságához vagy csekélységéhez mérten közös erővel előmozdítani. Sok nagyszerű, dicső tett véghezvitelére egyesülhetünk, de nincs emberiebb, mintha a