Katolikus gimnázium, Miskolc, 1888

6 szeretet munkájára, a jótékonyságra embertársaink irányában sorakozunk. Kis társadalmi körben csekély erővel is megoldható e feladat, de épp azért a közreműködést mindenkitől megkövetelhetni és a tehetségek gyarlóságát mentségül el nem fogadhatni. A kik azonban a jótékonyság terén kötelességüknek megfelelnek, jutalmukat nem csak saját lelkiismeretükben, de a jobbak elismerésében is meglelik, mivel a szegény jó tanulók segélyezésére s igy közvetve a tudományokban és jó erkölcsökben való előhaladására lelkiismeretesen megtették mindazt, a mit megtenniük tehetségűkben állott. «0h ha tudnák az emberek, mily jól esik a jótét nem csak annak, a ki veszi, hanem annak is. a ki adja, akkor a jóltevés boldogító élvezetét többre becsülnék bódító dőzsöléseiknél, miket csak undor szokott követni, mig a jótétemény tiszta utóize sokszor éltünk fogytáig sem vész el.» Hugó Károly. Gymnásiumunknak az a hivatása, hogy Borsodmegye minél több fiát és (oleg minden tehetséges fiát részesítse a kultura és a szellemi kiképzés áldásaiban és nevelje őket, akárminő pályára lépjenek is később, a haza müveit lelkű, munkás és jellemes polgáraivá. E végett az erkölcsi támogatáson kivűl anyagilag is gyámolítani kell kiválóbb, de mostoha sorsban élő növendékeit. Tanulóink szegénységén kivűl más okoknál fogva is megalapítottuk segélyegyletünket. A segélyegyletek paedagogiai szempontból is igen üdvösen működnek, a menynyiben a tanúlókat egymás iránti felebaráti szeretetre, jótékonyságra igyekszik szoktatni. Ez okból a tanév elején a tanúlók mindig felszóllíttatnak és ezentúl is fel fognak szólíttatni, hogy legyenek az egyesület jótevőivé, kötelezzék magukat évi 1 frt befizetésére az egyesület pénztárába. Az elvállalt kötelezettségnek kiki pontosan tartozik megfelelni, a tanúlók által befizetett összeg valláskülönbség nélkül a szegény tanúlótársak segélyezésére fordíttatván, ez szegény embertársaiknak támogatására szoktatja őket a nélkül, hogy azok vallásfelekezetét tekintenék. Társadalmi szempontból is igen fontos okot találhatunk segélyegyletek alakítására. Ugyanis egy tanintézet, ha mindjárt állami IS RZ, 3, társadalom gyámolítását nem nélkülözheti, ez is egy kapocs, mely a kettőt, az iskolát és a közönséget szorosabban egymáshoz fűzheti. Ha a társadalom az iskola részéről csak jótéteményben részesül, ugy ezt könnyen feledi, de ha valamivel maga is hozzájárúl az intézet gyarapításához, ha viszont ő is részesíti azt valami jótéteményben, ez emlékezetében marad és ez fokozza iránta való érdeklődését. Tehát a humanismus, a jótékonyság gyakorolhatása a szegény, eszes és jó viseletű tanúlók iránt, hogy mostoha anyagi helyzetük miatt meg ne legyenek fosztva attól az áldástól, hogy magasabb nemzeti és vallás-erkölcsös kiművelésben részesülhessenek, a tanúlókban a felebaráti szeretet, az egymásiránti könyörület és jótékonyság ápolása és végre a törekvés, hogy a társadalom közelebb hozassék az iskolához, voltak segélyző-egyesülelünk alapításának indokai. És ezekből következik egyúttal ifjúsági segélyző egyesületünk czélja is, mely nem egyéb, mint a szegényebb sorsú szüléknek jó tehetségű és viseletű gyermekeit a középiskola látogathatásában gyámolítani könyvek, tanszerek, ruházat és gyógyszerek ingyenadása által. A kifejtett okoknál fogva a nemes czélnak ezen segélyző egyesület létrehozása által leendő megvalósítása foglalkoztatta lelkemet. Felmerült lelkemben e gondolat, valahányszor láttam, mily buzgalommal és eredménynyel fáradoznak csaknem az összes középiskolák a szegény jóravaló tanúlók gyámolitásában; felmerült lelkemben e gondolat, midőn egyes családoknak sokszor önhibájukon kivűl történt nyomorba sülyedéséről hallék beszélni; midőn magam tapasztaltam, hogy tehetséges,