Katolikus gimnázium, Miskolc, 1888

Segélyegyletünk megalapítása és első működése. Három éve, hogy a gymnasiumot a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr belterjesebb kifejlesztés czéljából teljes rendelkezése alá vette s reám és az újonnan szervezett, jelenleg működő tanári karra bízta. Ez idő alatt intézetünk csakis i n t e n s i v e fejlődhetett tovább. Igaz, hogy azóta mostani épületünkön, főkép hygienikus szempontból, történtek némi javítások és igazítások: az osztályhelyiségek s a tanári terem a szükséges bútorokkal tökéletesebben, illetőleg egész újonnan felszereltettek ; a párhuzamos első osztály, a természetrajzi és természettani szertár s a tanári könyvtár részére uj helyiségek béreltettek ki, egy téli tornaterem megszerzése iránt pedig a kellő intézkedések szintén megtétettek s már csak a felterjesztett szerződés jóváhagyásától függ, hogy ez ügy is a megvalósulás stádiumába jusson ; szertáraink dúsabb felszerelésére és czélszerííbb bebútorozására mind a három éven keresztül átlag 300 frt rendkívüli átalányt élveztünk : de ez mind csekélység ahhoz képest, a minek történnie kellene gymnasiumunk külső, extensiv fejlesztése érdekében. Intézetünk ódon, alacsony, szűk, 4 teremmel és egy tanári szobával; a többi fentebb elsorolt néhány helyiség a szomszédos házakban, egyik közelebb, másik távolabb, van kibérelve. Hosszú volna elszámlálni minő termekre és felszerelésekre volna iskolánknak szüksége, hogy az a mai kor és a paedagogia kívánalmainak megfelelhessen. Teljesen új épületre és új berendezésre volna szükség. Mig azonban a tanulmányi alap oly zilált anyagi viszonyok között marad, mint a minők közt jelenleg van, gymnasiumunk külső fejlesztésére igen kevés történhetik. Sőt a mennyiben maga az oktatás sikere is sok tekintetben a rendelkezésre álló anyagi forrás bőségétői függ, mivel az eredményes tanításhoz kellő mennyiségű s a tudományok fejlődésének és előrehaladásának megfelelően készített tanszerekre és szemléltető eszközökre, kísérleti termekre, gazdag könyvtárakra és szertárakra van szükség, ezek pedig tetemes összegeket igényelnek : annyiban iskolánk belterjesebb fejlesztésének is sok akadálya van. De mivel egy középiskola intensiv fejlődésképessége elvitázhatlanul mégis leginkább annak helyes irányzásától, az ebben uralkodó derék szellemi és erkölcsi rendtől, a tanerők képzettségétől, egészséges paedagogiai és didaktikai felfogásától, nevelő, tanító és fegyelmező ügyességétől függ, elmondhatjuk bátran, hogy ezek a tényezők nem hiányoztak intézetünknél és igy a lefolyt három év alatt az előbbi időkhöz mérten a belsőleges fejlesztés meglehetős léptekkel haladt előre. Rárcsak iskolánk külsőleg is oly kedvező képet mutatna ! De ha már a nagyméltóságú minisztérium, mig csak a tanulmányi alap helyzete meg nem javul, külső, anyagi eszközökkel gymnasiumunk sorsán nem igen lendíthet, szükséges volt gondoskodni arról, hogy legalább mi a magunk körében, hogy úgy mondjam saját házi tűzhelyünk körül, tanulóinknak a szellemi táplálékon kívül a társadalom jószívűségének igénybevételével egy kis anyagi segélyt is nyujt1