Katolikus gimnázium, Miskolc, 1895, A gimnázium története

6

szentelt egyház, mely sok adományokkal ellátva, a szabadalom-levelek szerint a minorita rendűeket illeti. »Az idők zivatarában — panaszolja tovább — javadalmazásainktól megfosztattunk, sőt maga a fölszentelt hely is az egyháztól elvétetvén, vásári helyképen a hitetlen zsidók által profanáltatik. Nehogy Isten méltó haragja e Máriana országra fölgerjesztessék, kéri tehát a vármegyét, terjeszsze föl azon kérelmüket, hogy e birtokaik nekik visszaadassanak.«

Ezek folytán a miskolczi helv. hitvallású nemesek s egyéb lakosok is megijedtek, hogy a vizsgálatnak czélja, vagy legalább következése a vallási ügyekben is a századokkal előbb létezett állapotok visszaállítása és századok óta békében birt vagyonuknak tölök elfoglalása avagy ennek megkísérlése lesz. Ennélfogva a vármegye-gyűlésen, a bizottság megválasztását követő napon, élőszóval és írásban is erősen tiltakoztak a czélbavett vizsgálat megojtése ellen, hivatkozva a nemrég kibocsátott azon királyi rendeletre, a mely szerint a vallás ügyében minden változatlanul hagyandó mindaddig, mig az országgyűlés által kiküldött országos (t. i. a pesti) bizottság munkálkodását befejezi és a király a fölött határoz.

A vármegye az ügyet följelenté a helytartótanácsnak, mellékelvén mind Tálján plébánosnak és a városbírónak régi tiltakozásait a templomhely miatt, mind Kelemen rendfőnök fentemlített folyamodását, mind végre a miskolczi reformátusok tiltakozását. Egyszersmind e tiltakozásra vonatkozólag előadja, hogy a vallás ügyét kérdésbe sem vették ; a gyűlés azon napján, melyen a bizottságot, megválasztották, nagyszámú protestáns nemes jelenlétében a leiratot nemzeti nyelven is megmagyarázták, és akkor semmi kifogás sem merült fel. Hanem csak másnap, s akkor is a helybeliek tiltakoztak. Kéri tehát a vármegye határozatának megerősítését.

Az ügyet a helytartó-tanács a király elé terjeszté, ki 1725. juh 18-iki leiratában az intézkedés föntartása mellett elrendeli, hogy a miskolczi helv. hit- vallásúak ellenállásukért példásan megdorgáltassanak, annyival inkább, mivel az illető alapítványoknak, jogoknak és egyházi épületeknek megvizsgálása egyáltalában nem czélozza azt, hogy az ágostai és helvét vallásúak gyakorlatának azon állapota, melyben a pesti bizottság működése előtt és alatt volt, hábor- galtassék.

1727-ik évben még oly csekély volt Miskolczon a katholikusok száma, hogy csak a Mindszentnek nevezett apátság területén mintegy 20 katholikus hivő lakott. Ezek közül különösen kitűntek: Borsi Mihály, Borsodvármegye alispánja és Melczer György, ugyanezen vármegye főjegyzője, kik Kelemen Didák, kiérdemült rendfőnökkel tárgyalásokat folytattak, hogy miképen lehetne a minorita rendet Miskolczon meglelepíteni S miután a mai területen (a diósgyőri Paulinus atyák bizonyítása szerint Minorita levéltár) a törököktől az előbbi században feldúlt és a boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom állt, melynek csak igen csekély romjai voltak még láthatók: ezen területet szemelték ki a templom és a társház helyéül. Borsi Mihály ezen szándékát Gr. Erdődy Gábor Antal egri püspöknek tudomására hozta, ki legnagyobb örömmel megígérte, hogy mindent el fog követni a czél sikerének biztosítására. Így aztán a minorita rend procuratora Benkő Módeszt Bécsbe küldetett.

A helv. hitvallásúak a minoriták ezen szándékáról értesülvén, Döri András ref.'"nemes vezetése mellett majd 3 évig megakadályozták, hogy a minoriták-a terület birtokába jussanak. Végre Kelemen Didák, kiérd, rendfőnököt és Auer Lipót az időszerinti rendfőnököt a minorita rend 1728-ban a pozsonyi országgyűlésre küldötte, hol Kelemen, nehány főúr és országgyűlési követ ösztönzé-