Katolikus gimnázium, Miskolc, 1895, A gimnázium története

9

erről személyesen is meggyőződött, a városnak és tanácsnak szóbelileg megparancsolta, hogy a minoritáknak iskolájuk részére valamely alkalmas telket jelöljön és hasítson ki. A városiak azonban ez ügyben semmit sem tettek. (Min. levéltár.)

Ferenczy Tóbiás utódja Dudás Incze, az ügyet sürgette és kérvény utján megkereste ugyancsak a kincstári elnököt; de ez sem vezetett óhajtott sikerhez. Végre a pozsonyi országgyűlés alkalmával Ladányi Elek, a minorita rend dé kánja, Maternyi Elekkel Pozsonyba ment, hol ügyességével 1751. jun. 26-án előbb a magyar udvari kincstárnál járt eredményesen, azután pedig a kincstárnak ajánló levelével ellátva, Mária Teréziánál kieszközölte az engedélytarra, hogy a minoriták társházának szomszédságában levő és iskola építésére való elégséges telket hasíthasson ki; Mária Terézia egyszersmind ennek végrehajtására főbiztosul és megbizottúl Rottenstein Ignácz, egri sótárnokot okmányilag kinevezte. A nevezett megbízottat 1751-ben augusztus 8-án Dudás Incze a társház kocsiján Egerből Miskolczra hozatta, hová Borsodvármegyének tisztjei is összehívattak. (Min. levéltár.)

A minoriták a bírót és hatóságot a szentpéteri országúira vezették ki, s ez a terület jelöltetett ki az iskolák telkéül.

Minthogy pedig a telekből csak egy részt akartak adni, a minoriták e telket nem fogadták el, mivel a hely és tér a kitűzött czélra elégtelen és nagyon pos- ványos volt, s így eredmény nélkül szétoszlottak. A minoriták most újra a magyar kir. udvari kincstárhoz folyamodtak. A telekre vonatkozó »Memoriale« szövege ez : Infrascripti testamur, et notum facimus tenore praesentium Significantes quibus expedit universis: quod nobis die, ot anno, locoque datam praesentium per Perillustrem ac Generosum Dominum Ignatium Rottenstein Sac. Rae. Caeque Majestatis Salis perceptorem, ab Excelsa Camera Regia Hungarico-Aulica fine, dimensurationis fundi ad erigendas pro erudiendo Juventute Scholas in gremio Oppidi Miskolcz necessarii, aptique, et idonei, per magistratum ejusdem Oppidi Miskolcz, prout idem de 9-a praeteriti Mensis Augusti praelibatae Excelsae Camerae Regiae Ungarico Aulicae rescripsit, jam excissi, et Reverendis Patribus Minoritis assignati, apprehensionisque ejusdem, Cameralem, pro hoc actu specialiter pro testimonio requisitis, et praesentibus in praesentia quoque dictorum Patrum, Magistratusque Oppidani, ac aliorum Complurium Nobilium, Idem Dominus deputatus Commissarius Cameralis, gratioso Excelsae Camerae Regiae Hungarico-Aulicae die 17-ma Augusti recenter evoluti, mandato per extensum relecto, ct explanato, Magistratum Oppidanum ad Suum do praeatacta

9-a Augusti rescriptum reflexerat, Oppidanus vero Magistratus fundum hactenus effective excissum, et assignatum non fuisse, hic et nunc tamen in Conformi- tate gratiosae Commissionis Cameralis fundum assignare velle declaravit. Simul itaque nobis omnibus ad faciem remonstrandi fundi progredientibus Iudex et Senatus Oppidanus Ordinariam viam Regiam in vicinitate Residentiae repetitorum Patrum Minoritarum ducentem in latitudine a parte Meridionali 7-tem, a Septemtrionali vero 12-m, in longitudine autem tam ab Orientali, quam Occidentali partibus, 88-to Orgias Constituentem, seu vero fundum immediate eidem viae regiae per totum Spatium longitudinis vicinum, in latitudine quidem sua Strictiorem, sed ad 8-to Orgias ex praescita via regia aequandum, pro desiderato Scholarum loco remonstrarunt. Patres autem Minoritáé reposuerunt, quod via illa regia occasione quoque introductionis Sacri ejusdem Ordinis in Oppidum Miskolcz in Anno 1729-no per Commissarium eotum Regium pro meta quasi naturali, fundum pro domicilio religioso pro tunc excissum, circumclau-