Katolikus gimnázium, Miskolc, 1879
A TORNÁZÁS TÖRTÉNELME*) (Vázlat) Bevezetés. Mindennek megvan a maga története, ami csak keletkezik, létrejő; van ez a tornázásnak is. Az embernek egyenes testállása megfelel azon szép és saját tulajdonoknak, melyeknek csiráit teremtése alkalmával belé oltá az alkotó. Hogy pedig e szép tulajdonoknak csak csiráit nyerte az ősembervilág, kitűnik azon különbségből, mely a valóban mívelt és míveletlen népek közt létezik. Ha ez áll; úgy önként következik, hogy nemcsak a szellem idomítható, de a test is, melynek okszerű idomítása képezi a célszerű s észszerű testgyakorlást, vagyis tornázást. A tornázásnak célja a testnek arányos kifejtése, erőssé, ügyessé és edzetté tevése, s az állandó egészség fenntartása mellett a léleknek is épséget, elevenséget s határozottságot kölcsönözni. I. A tornázás történelmi kifejlődése. Tudjuk, hogy a föld kerekségét száz meg száz különféle nép lakja; de az sem ismeretlen előttünk, hogy némely népek mind a szellemi, mind pedig a testi fejlettség magas fokán állanak, s ezáltal köszörűit gyémántkint különböznek a többi míveletlen népektől. Tár- súlásuk első századaiban azonban ők sem voltak olyanok; ami onnan is következtethető, mert valamint a tapasztalás a szellemnek köszörűköve, úgy az izmoknak a munka az edző szere. Ami az egészről áll, kell állani az egyesről is; a mi szerény nézetünk szerint úgy véljük azt teszi, hogy testileg és szellemileg mívelhető a társadalom minden egyes tagja. A szellem kiképzéséről és fejlesztéséről már régen gondoskodtak az emberek; de nem rendszeresíték oly korán a test idomítását^ *) Előadatott a nagymélt. vallás és közoktat lsügyi m. kir. minisztérium által 1879. julius hó 7-án 14423. sz. a, elrendelt és Miskoloon megtartott tornapóttanfolyam alkalmával.
