Katolikus gimnázium, Miskolc, 1879

4 bátor ennek ősnyomaival úgy az egyeseknél, mint egész családoknál már eleve találkozunk. A legrégibb időkben, midőn az emberek az idő s életük rö­vidsége miatt még nem térhetének el annyira azon természeties álla­pottól, melyben földi pályájukat futni kezdék, nem volt más azoknak élete, mint folytonos harc és küzdés a természet, az állatok és önmaguk ellen. E harcot azonban nagyon is kezdetleges és tökéletlen fegyve­rekkel harcolák; de az időjárás és az elemek ellen sem védhetők magukat mesterségesen készített paloták vagy hajlékok által, hanem az eső, vihar verte őket szüntelen. Még a hideg ellen sem védhetők magukat másként, hacsak sajátkezűleg egyik vagy másik állatot le nem üték, s annak lehúzott bőrével, csak úgy kikészítetlenűl, mint az az állaton volt, be nem burkolák magukat. Élelmi forrásaikat sem képezék mások, mint az erdők vadai, a mezők Ízletes gyümölcsei, a folyók és tavak kifogdosott állatai, melyekkel szükségleteiket elégítek ki. A vadak elejtése, a halászat nem tekinthető másnak harcnál; kü­lönösen veszedelmes harc lehetett a vadak különböző egyedeinek el­ejtése, vagy azok. támadásai ellen való önvédelem. Ebből folyólag fel kell tennünk, hogy az első embereknek, ha életmódjukat tekintjük, testi erejüknek kellett lenniük; követelte ezt vészes helyzetük is, mert miként szánhattak volna harcra a szilaj vadakkal, melyekkel lépten-nyomon találkoztak; de másrészről kény­szerítő őket erre éhes gyomruk is. Fegyvereik, melyeket nem készítőnek művészek, hanem maguk vagy a természet, nem lehettek mások, mint kő balták, tűzkőnyílak, dorongok, paritytyák, melyeket, hogy sikerrel forgathassanak s ügye­sen használhassanak, természetesen testi erőre volt szükségük. Meg­történt azonban gyakran így is, hogy nem a megtámadott vad, hanem a támadó fél húzta a rövidebbet. Hogy ez minél ritkábban történhes­sék meg, képzelhető, mint gyakorolták magukat az első emberek a futás, ugrás, mászás és úszásban. Ez mutatja, hogy minő és hányféle lehetett a föld első gyer­mekeinek tornázása, melyek méltán tekinthetők a tornázás kezde­ményezéseinek. Ezen a testi tevékenységnek nyújtott foglalkozások testgya­korlást képeztek, még pedig természetes testgyakorlást. Ezt tapasz­talhatjuk mai nap is oly népeknél, melyek a civilisatio befolyásától távol, az emberiség gyermekkorát élik. E népek általán egészséges és erőteljes egyéneket tűntetnek fel, kik pásztori életmódjukban meg vannak mentve mindazon számos nyavalyáktól, melyeknek a civilisált világ már alig képes neveket adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom