Menora Egyenlőség, 1994. június (33. évfolyam, 1535. szám)
1994-06-17 / 1535. szám
8. oldal MENÓRA 1994. június 17. I. Mikor legelőször jártam Milka néninél, két dolog ragadta meg különösképpen a figyelmemet. Az egyik Milka néni aranyból való szemfoga volt, a másik pedig egy Burkus nevű komondor kutya, amely elszakította édesapámnak új ruháját. Szerencsére őt magát nem harapta meg, csak a zsebét tépte le, de apám pesszi misztikusan fogta fel a dolgot és nem annak örült, hogy a harapás elkerülte, hanem azon bosszankodott, hogy a kabátja tönkrement. Juci néni, Milka néninek a mamája, azonnal tűt, cérnát vett elő és hozzálátott, hogy jóvátegye, amit Burkus vétett, mialatt Milka néni, előbb kellő módon kisápítozván magát az eset fölött, illő leckében részesítette a delikvenst. — Csúnya kis Burkus! Rossz kis Burkus! — mondta neki selypesen, ahogy pici gyerekekkel szoktak kedveskedni — hát illik ilyet tenni? Tee? Ilyen aranyos, jó rokonokat, akik idejönnek látogatóba, megtámadni! Jaj be szégyellem magamat miattad! Te csúnya! Te! A csúnya kis Burkus ezt már a vizitszoba kanapéján kuporogva hallgatta végig, ahová első dolga volt felugrani az édesanyám mellé, annak nem csekély rémületére. Akkora kutya volt ugyan, mint egy három hónapos bikaboijú, de úgy viselkedett, mint egy ölbeli eb, amit különben nem lehet csodálni, mert Milka néni, miközben szidta is, úgy gügyögött neki, mint valami kedves, apró kanárimadárnak. Nekem nagyon tetszett Burkus, sót Milka néni is. Az aranyfogát nagyon szépnek találtam, azt meg, hogy A NYUGODT, KELLEMES ÉLETRŐL AZ ARANYKORÚ AK ÓHAJÁRÓL GONDOSKODIK BETH-REIM KÓSER OTTHON BETH REIM FOYER D’ACCUEIL HOME FÓR SENIORS Keressen fel bennünket és ismerje meg személyes szolgáltatásainkat 4777 LACOMBE AVE. 735-9002 evenings 482-0370 Magyarul is beszélünk BOURRET PASTRY DELICATESSEN 5771 VICTORIA AVENUE Finom külföldi és kanadai csemegeáruk és sajtok Ismert, legfinomabb magyar hentesáruk Magyar és európai cukrászsütemények Külföldi espressó kávék, kakaók, konzervek Naponta friss tejtermék, kenyér péksütemények 733-8462 Szabad parkolás MEGNYÍLT ! Montreal egyetlen zenés restaurantja Budapest Bt terem 3463 St. Lawrence Blvd. Montreal Que. 844-9686 Nyitva déli 12-től éjjel 12-ig Ebéd hétfő és kedd kivételével déli 12-től A Quebec licence-szel bíró Mazel Travel Agency megbízottja Megkönnyítheti utazását ha BREUÉR ELSIE Travel Consultanthoz fordul bizalommal 276-9571 MONTREALI MAGYAR TELEVÍZIÓ Videotron-Chanel 24: Szombat este 10 órakor Kedden éjjel 1 órakor Vasárnap éjfélkor Szerda délután 3 órakor Péntek reggel 7 órakor CF Cable-Chanel 24: Szombat este 10 órakor Kedden éjjel 1 órakor Vasárnap éjfélkor Szerda délután 3 órakor Hirdetésekért hívja a 284-0276 számot Csathó Kálmán Mi lka Burkust hogyan tudta produkáltatni, egyenesen elragadónak. Burkus ugyanis értesülvén róla, hogy rokonok vagyunk, jóindulatába fogadott bennünket és Milka néni felszólítására pacsit adott mindnyájunknak. Nem értettem, hogy édesapám miért nevezte mégis utólag, mialatt hazafelé kocsiztunk, Burkust utálatos dögnek, Milka nénit pedig ábrándos libának. Nekem nagyon tetszett mind a kettő. II. Rákövetkező harmadik évben ismét azon a vidéken nyaraltunk és megint meglátogattuk Milka néniéket; de most édesapám egy vasbotot hozott magával, hogy, azt mondja, leüti vele Burkust, ha megint rá talál ugrani. Erre azonban nem került sor, mert ezt a műveletet, amint nagy sajnálatomra értesültem, már egy hónappal előbb elvégezte a falu kovácsa Kalapáccsal ütötte fejbe szegény Burkust, hogy az rögtön elnyúlt. Milka néni úgy beszélt a kutyájáról, mint aki a becsület mezején, párbajban elesett hőst gyászol. Nagyon büszke volt arra, hogy Burkus előzetesen háromszor harapta meg a kovácsot és negyedszer is bizonyosan megharapta volna, ha az orvul, ilyen aljas fegyverrel nem védekezett volna. — Rettentően haragudott a kovácsra — mondta —-, pedig különben olyan jó szíve volt. Bámulva láttam ezalatt, hogy az aranyfogak immár négyre szaporodtak. Ezt kissé soknak találtam a jóból s úgy véltem, hogy ez a változás nemigen válik előnyére Milka néninek, akit különben most, Burkus hiányában, ráértem szemügyre venni. Hát bizony Milka néni nem volt szép az én gyermeki ízlésem szerint sem, sőt ha van egyáltalán csúnya nő, hát Milka néni az volt. Juci néni közben arról kezdett beszélni, hogy valaki udvarol Milka néninek, mire Milka néni nagy pironkodások és szemérmes tiltakozó sikoltozások közt kiszaladt a szobából. Nem tudtam, min csodálkozzam inkább: azon-e, hogy akadt olyan ember, aki Milka nénit feleségül akarja venni, vagy pedig, hogy Milka néni úgy tesz kövér, öreg néni létére, mintha kisleány lenne. Ebben az esztendőben nem tetszett nekem Milka néni. Kiábrándultam belőle. III. Harmadszor nem mi mentünk Milka néniékhez, ők látogattak meg bennünket Pesten. Én nyitottam ajtót, de nem ismertem meg őket. A magas, vékony Juci nénit feke- • te selyeruhájában, lila árvácskás kis francia kalapjával nagyon elegánsnak találtam, a tömzsi és gömbölyű hátú Müka néniről azonban, akinek a kacsázó járását ekkor figyeltem meg először, azt hittem az első percben, hogy cseléd, aki kalapot tett. Nagyon örültem, hogy más látogatónk nem volt, mert őszintén szólva, restelltem volna, hogy ilyen rokonom van, ilyen csúnya és esetlen. Milka néni azonban nem vett tudomást sem az én idegenkedésemről, sem a saját félszegségéről és úgy csicsergett, mint egy bálba készülő, tizenhat éves bakfis. Juci néni viszont folyton telekkönyvről, szerződésről, betáblázásról és más hasonló dolgokról beszélt az édesapámnak és mind a ketten valami Jancsit emlegettek. Erről a Jancsiról azt hittem eleinte, hogy talán a féije-ura Milka néninek, akit, gondoltam, íme mégis sikerült eszerint férjhez adni. Sok panaszuk volt Jancsira, hogy iszik, meg hogy nem néz utána semminek, amire azt mondtam magamban, hogy valószínűleg el van szegény keseredve, amiért ilyen rettenetes feleséget vett a nyakába néni Kisült azonban, hogy a szóban forgó Jancsi Milka néninek nem a félje, hanem a testvére, akit én addig nem ismertem, sőt azt sem tudtam róla, hogy a világon van. Nőtlen ember volt, aki a közös vagyont kezelte, sót elkezelte. Juci néni sírt is egy kicsit, de Milka néni csak a vállát vonogatta: — Lesz, ahogy lesz! — szólott. — Ha minden kötél szakad, lefeljebb férjhez megyek! Olyan hangon tette ezt a kijelentést, mintha bármely pillanatban válogathatna a kérők tucatjai között. — Úgy-e, angyalom, úgy-e? Csak azt megérhetném! — mondta Juci néni sóhajtva. Nem tudtam, hogy nevessek-e Milka nénin vagy bosszankodjam rajta. Komikusnak találtam és kiáll hatatlannak. IV. Következő alkalommal egy falusi, közös rokonunknál találkoztam Milka nénivel, Juci néni, szegény, meghalt időközben, anélkül, hogy sikerült volna a leányát férjhez adni, s Milka néni a Jancsi bácsi háztartását vezette. Azaz csak vezette volna, ha az engedte volna magát, de nem engedte, állván az egész háztartás egy Julcsa nevű leányasszonyból, aki azzal érdemelte ki gazdájának feltétlen bizalmát, hogy akkor is nyájas volt iránta, mikor az részeg fővel került haza a lumpolásból. Milka néni ennek következtében — bár csak hárman voltak mindössze, ötödik keréknek számított a háznál, és ha le akarta volna rázni magáról a Julcsa nagyon is megnövekedett tekintélyét, neki kellett volna más otthon után nézni. Erről már fél füllel hallottam akkor valamit és tizenöt éves koromnak minden kíváncsiságával néztem a Jancsi bácsival való találkozás elé, akit a Julcsával való, suttogva tárgyalt botrányos kapcsolat révén, Don Jüanná magasztosított a kamaszfantáziám Alig vártam, hogy megjöjjön. Milka néni tudniillik említette, hogy a bátyja érte fog jönni a báróval. Jancsi bácsit csak említette, a bárót azonban emlegette. Még pedig annyit emlegette, hogy lehetetlen volt meg nem érteni, hogy a báró az az ember, akiben Milka néni végre megtalálta a jövendője régi reménységét. „A báró ezt mondta ...” „A báró ezt tette ...” „A báró azt tette ...” Mindig a báró, folyvást a báró: már kezdtem magam rokonságban érezni a magas arisztokráciával és kíváncsi tisztelettel lestem a báró érkezését, akit ugyan mi egyébnek gondoltam volna, mint egy annak rendje és módja szerint való bárónak. Hát bizony ebben alaposan tévedtem. Mert semmiféle báróforma ember nem jelentkezett. Jelentkezett helyette egy borvirágos orrú, ágról szakadt falusi rektor figura. Méltó cimborája Jancsi bácsinak, aki viszont olyan volt, mint egy részeges asztalosmester. Ráadásul kissé még korosak is voltak mind a ketten. Jancsi bácsi tudatában is lehetett ennek, mert egy szót sem szólt egész uzsonna alatt, és nem ivott, csak feketekávét. Annál többet beszélt és koccintgatott azonban a báró, akinek a bárósága a címén kívül csak abban nyilvánult meg, hogy nem tudott jól magyarul. Kvietált osztrák tiszt volt, aki Jancsi bácsin élősködött, de mint életrevaló ember, tévedésből se foglalkozott Milka nénivel soha egy pillanatig sem, mert tudta, hogy Jancsi bácsi szívéhez és főként a zsebéhez ezen az úton úgysem lehet hozzáférkózni. Nem tudom, de gyanítom, hogy inkább udvarolt Julcsának, mint Milka néninek. Milka néni úgy repkedett a báró körül, majd egy-egy olyan bizalmasan leereszkedő és kegyes pillantást lövellt felé, mintha boldog közös titka volna vele, amely azonban még nem érett meg a nyilvánosság számára. A báró persze tudomást se vett róla A házigazdával foglalkozott, az öreg bátyámmal, akit így, boros fővel is megpróbált becsapni valami faeladással. Hanem az öreg nem állott kötélnek és azt felelte: — Reggel tárgyalunk majd erről, kedves öcsém. Majd reggel! Én ilyenkor estefelé, nem kötök alkut soha A báró ekkor felkapta a poharát és felköszöntötte az öreg urat a saját különös dialektusában, ilyenformán: — Isten éjjé meg, Kazi bácsi! Mire Kazi bácsi azt dörmögte csendes jóakarattal: Öljön meg téged, ebadta! Mikor a kocsi előállott és felkészülődtek, Jancsi bácsi is, de még a báró is egészen megfeledkeztek Milka néniről, ő még szedelőzködött, mikor a két férfi már beült a hintó hátsó ülésébe, ahonnan a báró úr csak akkor tápászkodott fel, hogy a helyét átengedje, mikor Milka néni negédes hangon azt mondta neki: — Ej! Ej! Maga huncut! Mindig csintalankodik! Na, na! Vigyázzon! Ekkor már sajnáltam szegény Milka nénit teljes szívemből. V. Aztán elpucolt Jancsi bácsi mindent, amit elpuoolhatott, a sajátját is, a Milka néniét is. Julcsa viszont megszedte saját magát a pusztuló házban, és férjhez ment a gazdag hozománnyal. Jancsi bácsi a kataszterhez került, Milka néni pedig beköltözött vele együtt a városban, és kosztosokat tartott. Már akkor nem volt aranyfoga se. A haja őszült, az arca ráncos volt, és gurult, mint egy hordó, lelke ifjúsága azonban megvolt még ekkor is. Meglátogattam egyszer, mikor arra jártam. Előbb sírt egy kicsit a meghatottságtól, ahogy nem feledkeztem meg róla, majd verseket olvasott fel, amiket az egyik kosztosdiákja firkált. Sejteni engedte diszkréten, hogy őhozzá írta őket. Aztán arról is elejtett néhány szót, hogy nagy ostromnak van kitéve, de hát ő már csak hű marad a megboldogult Mihályhoz. — Ki-kimegyek, tudod, a sírjához. Kiviszek rá egy-egy rózsát, elüldögélek ott egy keveset és eltűnődöm, hogy milyen szép is lett volna a mi életünk, ha a jó Isten megengedte volna neki, hogy életben maradjon! Nem mertem megkérdezni tóle, hogy kiről beszél, s bár sejtelmem sem volt róla, úgy tettem, mintha tájékozva lennék az egész esetről. Alig vártam azonban, hogy a nagy né német megkérdezhessen, ki az a Mihály, akinek a sírjára Müka néni rózsát szokott hordani. Tőle aztán megkaptam a felvüágosítást: Müka néni megunván az élőkkel folytatott meddő harcot, a halottakhoz fordult. Kiment egy szép napon a temetőbe és onnan mint egy halottnak az özvegy menyasszonya tért vissza a városba. A halottak jó emberek. Nem tiltakoznak még üyen esetben sem, és Müka néni végre révbe juthatott. A nagynéném azt áüította, hogy a szóban forgó Mihály úrfi életében nem is ismerhette Milka nénit. A bemutatkozás is ott történt szerinte a temetőben, éppen úgy, mint az eljegyzés. Nem lehetetlen. Ez azonban, úgy érzem, nem változtat azon, hogy mégis Müka néninek van igaza. Mert csúnya, öreg, tönkrejutott vénleány létére meg tudta szerezni magának, azt, amit hiába hajszolnak annyian, akik szépek, fiatalok és gazdagok: a boldogság illúzióját. És ekkor már, ha nevettem is Milka nénin és sajnáltam is szegényt, hogy olyan félszeg, olyan furcsa, olyan öreg és olyan nyomorult: — ezért az egyért titokban irigykedtem is rá egy icipicit. Egy picit csak, de irigykedtem. A csipkeverés tudománya A kézimunkák talán legszebbike a csipkeverés, amely mintegy 400 éves múltra tekint vissza. Itáliai eredetűnek mondják, de a vüág több részén elterjedt. Hogy ki találta fel, nem tudni. Legelőször talán a szövetvégek rojtjait csomózgatták össze elődeink, hogy ne foszlódjon szét az anyag. Ez praktikus cél volt, de az embernek ősi és örök ösztöne, hogy az őt körülvevő tárgyait, használati eszközeit kidíszítse, a maga örömére, mások tetszésére, így bizonyára a rojtcsomózást is cifrázták, s minél szebben, bonyolultabban akarták csinálni, annál hosszabb szálvég szükségeltetett hozzá. A legkedvesebb monda szerint, egy matróz készítette az első „klöppli” orsót kedvesének, látván, hogy milyen nehezen boldogul a csomózással, mert a hosszú szövetszálak minduntalan összekuszálódtak. A kis faorsóra tekert fonnalal már sokkal könynyebb volt bánni. Egyes vidékeken — ahol csipkeveréssel foglalkoztak a lányok — sokáig szokás volt, hogy a legény maga faragta orsót adott kedvesének, szerelmi zálogul. Már a XVI-XVII. századtól kezdve található vertcsipke-díszítés, részben festmények alakjainak ruházatán, részben leletekben, sőt mintakönyvekben is maradtak benn. Velencében, Genovában, Flandriában, a Harzhegység vidékén, Erdélyben, a mai Szlovákia területén és Európa más részén is készítettek vert csipkét. Magyarországon a XIX. században találták meg a régészek a legrégebbi, XVI. századból származó arany szálakból vert csipkét, a losonci református templom kriptájában. Fonásos technikával készült, és egy női ruhát díszített. írásos emlékünk is van a csipkeverésről. Ugyanis Selmecbányán — amely akkor Magyarországhoz tartozott — 1560-ban a városatyák rendeletileg tütották meg, hogy a nők csipkeveréssel foglalkozzanak, mivel „ez a könnyű munka léhaságra, cifrálkodásra csábítja őket”. Hasonló rendeletek más városokban is jelentek meg, enyhébb változatuk csak a viselhető csipke szélességét írta elő. De hogy miért haragudtak a tiszteletre méltó városatyák a csipkére, erről nem szól sem írás, sem monda. Magyarországra talán Mátyás király felesége, Beatrix által, Itáliából hozott mesterek révén került a vert csipke készítése és divatja A reneszánszkori Magyarországon az öltözködés egyik fontos eleme volt a csipke. A selyemruhákból kivülanó redőzött inget díszítették csipkével, a nehéz selyemruhákra pedig aranycsipkét varrtak. A csipkeverés történetének mintegy 400 éve alatt, a vert csipke alkalmazásának divatja hol virágzott, hol hanyatlott. A XIX. században feltalált gépekkel gyártott csipkék megjelenése szinte csaknem teljesen Megkérjük kedves olvasóinkat, hogy családi eseményeiket közöljék szerkesztőségünkkel telefonon az (514)-276-9571 számon, hogy lapunk hasábjain hírt tudjunk adni róla. Valamint közöljük olvasóinkkal, hogy péntek estétől a szombat kimeneteléig montreáli képviseletünk a telefonhívásra nem válaszol, ezért kérünk-mindenkit, hogy ezen időben ne telefonáljanak. kiszorította a piacról a kézi csipkét, hiszen a géppel készültek is szépek voltak, s főleg olcsóbbak. A kézi vert csipke készítése feledésbe ment volna, ha nem akadnak megszállott, lelkes emberek, akik — a századforduló idején, Európaszerte — csipkeverő iskolákat, tanfolyamokat szerveztek, hogy e régi, nemes kézimunka-technikát új életre keltsék. Ez a mozgalom eljutott Magyarországra is; pl. Balatonendréden Kájel Endre református lelkész 1908- ban szervezett csipkeverő tanfolyamot, Stöckel Vüma tanítónő szakmai irányításával. Manapság újra felfedezzük és egyre többen készítjük, terjesztjük a kézi csipkeverés technikáját és szépségét. Tudásunkat, ismereteinket igyekszünk átadni egymásnak. Igaz, inkább csak hobbiként műveljük, hiszen ez a kézimunka időigényesebb a többinél, ezért „sorozatgyártása” lehetetlen. De egyedi darabjai nagyon szépek és jól illeszthetők a mai kor viselet- és lakáskultúrájába. Gervai Mária (Magyarok Világlapja) KÁRPÓTLÁSI JEGYEKET dollárra váltja és USA - kanadai bankszámlára továbbítja diszkrét pesti ügyvéd. Információ hétvégén: (813) 848-1711 SÍRKŐAVATÁS Ezúton értesítem barátaimat és ismerőseimet, hogy elhunyt féljem M. GEORGE BENCE sírkőavatását 1994. július 3-án vasárnap délelőtt 11 órakor tartjuk a De La Savane úti temető New Memóriái Parcellájában L15 G18 szám alatt. Felesége Rózsi Bence és a Család A Rich Variety of Israeli Specialties Restaurant Shawarma • Falafel • Fish • Shishlick Merguez • Israeli Salads • Kabob • BBQ Chicken • Etc. BEER & WINE FREE DELIVERY 5071 QUEEN MARY, MTL. 344-4095
