Menora Egyenlőség, 1991. február (30. évfolyam, 1361. szám)

1991-02-08 / 1361. szám

1991. február 8. MENÓRA 7. oldal Karel éapek A gyerekeset „Ha már szó esett Bartosek fogalmazóról,” szólalt meg Kratochvil úr, „hát én is szeretnék elmondani egy esetet, amelyik szintén nem került nyilvánosságra. Egy gyerekeseiről van szó. Egyszer egy fiatalasszony rohant be a rendőrségre, éppen Bartosek fogalmazóhoz. Landánénak hívták, és a férje tanácsos volt az állami gazdaságok igazgatóságán. Az asszony el-elfulladva zokogott, és bár az orra a keserves sírástól egészen megduzzadt, az arca pedig mindenféle színben játszott, Bartosek mégis megsajnálta, és elkezdte csititgatni, már amennyire az ilyesmi egy agglegénytől — aki amellett meg rendőr is — kitelik. ’De kedves fiatalasszony’, mondta neki, ’nyugodjon már meg, hiszen az élete párja biztosan nem akarja leharapni az orrát, alszik egyet, és megint rendbe jön minden, vagy ha nagyon ugrál, hát akkor majd Hochman elmegy magával, és leken neki egyet: viszont magának is vigyáznia kellene, hogy ne adjon neki okot a féltékenységre; no, ennyi az egész.’ — Tudniok kell, hogy a rendőrségen rendszerint ez­zel a módszerrel simítják el a családi tragédiákat. De a fiatalasszony csak megrázta a fejét és tovább zokogott, de úgy, hogy rossz volt ránézni. 'Nos, a mindenségit neki, hát úgy látszik, meglógott, mi? No, sebaj, majd visszajön a nyavalyás gazember; hát megéri magának az a pimasz, hogy ilyen lármát csapjon miatta?’ ’U-uram,’ nyögte a fiatalasszony, 'hi-hiszen nekem az utcán ellopták a gyermekemet?’ 'Ugyan, menjen már,’ mondta a fogalmazó úr bizalmatlanul, ’mit kezdene valaki egy gyerekkel? A gyerek biztosan eltévedt valahol.' 'Ruzenka nem téved el,’ zokogott a szerencsétlen mama, 'hiszen még csak három hónapos!’ ’Aha,’ szólt Bartosek úr, akinek fogalma se volt róla, hogy egy iilyen gyerek mikor kezd járni. ’No és hogy lophatták el?’ Aztán apránként kiszedte az asszonyból egész történetet, miután előbb megeskúdött magában, hogy azt a gyereket megtalálja, csak hogy az asszony megnyugodjon. Tehát így történt a dolog: Landa úr éppen szolgálati úton volt, Landáné asszony pedig egy szép élőkét akart himezni Ruzenkának: bement egy kézimunkaüzletbe, hogy selymet és fonalat vásároljon, és a gyerekkocsit Ruzenkával a bolt előtt hagyta; amikor az üzletből kijött, látta, hogy a gyerekkocsi Ruzenkával egyetemben eltűnt. Ez volt min­den, amit Bartosek egy fél óra alatt kiszedett a zokogó asszonyból. ’Nohát Landáné asszony,’ mondta végül Bartosek, ’most már látom, hogy a dolog nem olyan veszélyes; nézze, ki akarna egy gyereket ellopni. Hiszen inkább az fordul elő, hogy egy-egy kölyköt kitesznek valahol, hogy megszabaduljanak tőle; ilyen esetem már nekem is volt. Azt hiszem, hogy egy ilyen csemetének semmi értéke sincs, rendszerint nem is lehet eladni; de a kocsinak van értéke, és a takarónak is — volt benne takaró, ugye? Ilyesmit már inkább érdemes ellopni. Szóval véleményem szerint csak a kocsit meg a takarót lopták el; biztosan nő volt a tolvaj, mert egy férfi mégiscsak kissé feltűnő lenne gyerekkocsival. No, hát az a nő majd megint leteszi a gyereket valahol,' folytatta, ’mert mit is csinálhatna vele egyebet? Meglátja, hogy még ma megtaláljuk, és hazavisszük magának a babát.’ ! ÚJ ! MAGYAR VENDÉGLŐ ! ÚJ ! (3fo’iku-ilie (^(p’i'th PLAZA 100 STEELES AVE. WEST at Steeles and Yonge across from TOWNE and COUNTRYE Square TEL: 731-5978 'Istenem, de milyen éhes lehet azóta szegény!’, jajgatott a fiatal mama, ’hiszen most már szopnia kellene!’ ’Majd megitatjuk,’ ígérte a fogalmazó, ’csak menjen szépen haza.' És előhívott egy detektívet, hogy a szegény asszonyt hazak isérje. Délután maga a fogalmazó csengetett be a fiatalasszony lakásán. ’Hát Landáné asszony,’ kezdte, ’a kocsi megvolna, most már csak a gyerek hiányzik. A kocsit valami folyosón találtuk meg, egy olyan házban, ahol nincs gyerek. A házmesternéhez bejött egy nő, és megkérdezte, megszoptathatja-e nála a gyerekét. Megszoptatta, aztán elment. — A fene egye meg, hát mégiscsak a gyereket akarta ellopni és semmi mást. Azt hiszem, hogy ha az a nő annyira akarta a gyereket, akkor se meg nem eszi, se kárt nem tesz benne, efelől egészen nyugodt lehet, asszonyom.’ 'De én vissza akarom kapni az én Ruzenkámat.’ kiabálta a fiatalasszony kétségbeesetten. 'Hát akkor, asszonyom, adja ide a gyerek fényképét vagy személyleírását’, mondta a fogalmazó hivatalos hangon. 'De fogalmazó úr,’ kiáltott fel a fiatalasszony, ’gyerekeket egyéves koruk előtt nem szabad fényképezni! Mert akkor nem akarnak nőni...’ ’Hm,’ szólt a fogalmazó, ’hát akkor legalább írja le, hogy nézett ki az a gyerek, de pontosan.’ Ezt aztán meg is tette a mama, mégpedig nagyon aprólékosan elmondta, hogy Ruzenkának olyan szép haja és olyan aranyos kis orra van és olyan gyönyörű szeme, és négyezer-négyszázkilencven gramm a súlya, és olyan bájos a popsija, és a combocskáin olyan édes ráncok vannak... ’Milyen ráncok?’ kérdezte a fogalmazó. ’Olyan csókolni való ráncok,’ sirt a mama, ’és olyan édes kis ujjacskái, és olyan aranyosan tud nevetni a mamájára...’ ’De hát, uramisten,' elégedetlenkedett Bartosek úr, ’hiszen erről nem tudjuk felismerni! Van valami különös ismertetőjel rajta?’ 'Rózsaszín szalagok vannak a réklicskéjén,’ szipogott a fiatalasszony. ’Hiszen tudja, hogy minden kislánynak ró­zsaszín szalag van a réklicskéjén! Az egekre kérem, talál­ja meg az én Ruzenkámat!’ És milyen a foga?’ kérdezte Bartosek úr. ’Semmilyen, hiszen még csak három hónapos! Ha tudná, milyen szépen tud nevetni a mamájára!’ Landáné asszony térdre rogyott: ’Fogalmazó úr, ígérje meg, hogy megtalálja!' 'No, igyekezni fogok,’ morogta Bartosek úr nagy zavarában. ’Kérem szépen, álljon fel! Nézze, itt az a kérdés, hogy miért lopta el a gyereket az a személy. Megmondaná nekem, mire használnak egy ilyen cse­csemőt?’ Landáné asszony kimeresztette a szemét. ’De hiszen a gyerek a legszebb dolog a világon,’ magyarázta. ’Uram, hát nincs önben semmi anyai érzés?’ Bartosek úr nem akarta elismerni ezt a fogyatékosságát, és ezért gyorsan ezt mondta: ’Én azt hiszem, hogy a gyereket csak egy anya lophatta el, aki elvesztette a saját fiókáját és pótlást akart helyette. Tudja, ez olyan, mint amikor az embernek a vendéglőben ellopják a kalapját, az ember kiválaszt egy másikat és megy. Én már intézkedtem is; jelentést kértem, hogy az utóbbi időben kinek halt meg Folyt, a 9. oldalon REMEMBRANCE In the morning of January 13th, 199], Endre Haraszti, faithful Hungarian son passed away. The Hungarian Revolution 1 956 brought him to Canada in search of peace and work. He landed in Winnipeg, Manitoba, where he was working for his existence, simultaneously continuing his study of history. Soon, however, he came to Hamilton, Ontario, starting broad social, and organizational life. He founded the Literary Circle in Hamilton, and worked with it. Then he joined the S.E.E.N., organization of Subjugated Nations, and the Polish - Hungarian World Federation, where he became a director on its board. He worked tirelessly for the traditional friendship bet­ween our two Nations, and reprochement of others. A great patriot of his beloved native Hungary, which he visited many times in the last few years before his death. Recen­tly incurably sick, he was full of joy with the news about oncoming freedom to his native land. He passed away as a man of big heart, culture, intellect and character. He respec­ted everybody he met on the path at his life. Always kind-hearted, and modest, he was gaining the hearts of the people with whom he has met in social, and organizational fields, that's why he was always received with general respect. Dear Endre: For your labor, help, good example, and whatever you made for the Polish - Hungarian Friendship we bid farewell to you today on your way to the Almigthy. We will never forget you in our lines. We bid farewell to you with grief stricken hearts. For Polish - Hungarian World Federation Secretary in Canada Steven Domzal 35 éves, nemrég Kanadába került, széles érdeklődésű férfi komoly kapcsolatot keres vidám, nem magas, filigrán leány vagy elvált asszony személyében házasság céljából. Telefon: (416) 483-5240 _________ Támogassa Hirdetőinket TORONTO/ JEGYZETEK Dr. Nádasy István, a Menóra munkatársa a Baycrest Terrace hall­gatóságának tartott isme­retterjesztő előadásában a politikai, valamint az irodalmi világ egy-egy kiválóságát — John F. Ken­­nedyt és Karinthy Frigyest — mutatta be. A hallgatóság nagy tapssal fogadta az illusztris előadót. NEW HORIZON 3565-3567 Bathurst St. földszint Klubnapok: Vasárnaptól — Péntekig Reggel 10-től Este 6-ig Házi, meleg ételek és frissítők mérsékelt áron! Mindenkit szeretettel várunk! Minden szerdán délután fél 4 órakor FILMVETÍTÉS Több, mint 1600 kötetes magyar nyelvű könyvtár, csütörtökön és vasárnap délután 3 órától áll tagjaink rendelkezésére vWklLEI/Hungarian Airlines^ UTAZZON ÖN IS VELÜNK! Repüljön ön is a MALÉV-val és partner légitársaságaival. Budapestre Budapestről gyors, kényelmes napi összeköttetést biztosítanak menetrend szerinti járataink: LUFTHANSA / MALÉV CANADIAN AIRLINES/MALÉV További információkért kérjük hívja képviseletünket: (416) 944-0093, 944-0094 vagy az utazási irodáját. MALÉV HID, AMI ÖSSZEKÖT Péntek este a Temple Sinai Congregationban Kemény, hideg téli este. A templom csöndesen fekszik a havas utcán, ablakai vakítóan hívnak és ragyognak, lassan megindul az élet, emberek jönnek sűrű sorokban az Úr házába. De ma este nem­csak a szertartásra jönnek, hanem „Shabbat Shirah Service Concert”-re is. Megtelik a templom. Fiatalok, öregek, hosszú padsorokban, lehajtott fővel az imakönyvet lapozzák. #lőL a templomban a félkör alakú, koncertre elkészitett helyen ötven tagú taláros kórus áll és várja a kar­mestert. Meggyújtják a gyertyákat, hosszasan megszólal az orgona. Ben Steinberg felemeli a karját, beint a kórusnak. Felcsen­dül az első ima: Shabbat Hamalkah. Szárnyal az ősi zsoltár, betölti az imaházat. Körülnézek. Nem nagy ez a zsinagóga, de csodálatosan szép. Színes üvegablakai ragyognak a villanyfényben. Most Mr. Wingart, a kántor mély hangja szólal meg, majd fájdalmasan, majd ujjongva: „Hashkiveniu ...” Felsírnak az ősrégi zsidó zsoltárok, mint delejes áram át meg átjárják az imádkozok szivét. Következnek a koncert válogatott számai: Faye Kellerstein szólóénekes egy Változnak az idők: ellenségeink azelőtt azt hazudták, hogy az amerikaiak segítenek nekünk a háborúban. Most azt hazudják, hogy mi segítünk az amerikaiaknak! * * * Az egyik Tel Aviv-i maszek gyógyszertárban panaszkodnak: — Amit megnyerünk a gézen, azt elveszítjük a gázon! ... * * * Talán mégsem kellett volna lebombáznunk annak idején az iraki atomkohót. A világ most még sokkal jobban fel lenne háborodva, hogy ha nukleáris töltetű rakétákat küldenének ellenünk ... * * * A modern filozófia nagy kérdése: „Mi volt előbb; a gáz vagy a gázálarc?! ...” * * * Blődli. A mustárgázt nem Chanuka-versre írott éneket ad elő, a vers szerzője Hans Werner Binhein, német zsidó fiú Hanoverből, aki 1941 -ben Mauthausenben pusztult el 18 éves korában. Jordan Pearlson rabbi egy levelet olvas fel Tel Avivból — hosszú levelet, beszámolót a város bombázásáról, a gázálar­cokról, melyeket a teljesen elszigetelt szobákban az egész családnak fel kell venni. Kisfia a levélírónak, a. hároméves Dávid, nem akarja, nem engedi feltenni a gázmaszkot, sir és könyörög az anyjának. Végre hivatalosan elengedik ilyen korú gyermekeknek a gázmaszkkal való ellátását, az egyébként is teljesen elzárt lakószobákban. A rendelet oka: egy három­négyéves fiúcska megfulladt a maszk alatt. Hosszú és tárgyilagos a levél. Nem panaszkodik. Csak leírja az életet 1991 januárjában Tel-Avivban, Izraelben. Most a koncert utolsó száma következik: Ima Jeruzsálemért. Zenéjét szerezte Ben Steinberg. A vers szövegét előbb egy fiatal nő mondja el, azután felzeng a kórus. Izrael állama hivatalosan engedélyezte ezt az imát. Nincs még egy ország a szabad ingerelni, mert már anélkül is épp elég mérges! * * * — A férjem nagyon szórakozott — panaszkodik egy izraeli professzor felesége —, a héten már a harmadik gázmaszkját hagyja el valahol! ... * * * Konjunktúra-hirdetés az egyik izraeli újságban: ,,Ne dobja el ócska gázálarcait! Sokéves gyakorlattal rendelkező szakember két régi gázálarcból csinál egy újat!” * * * Látomás A sivatag homokjában Szaddam magányosan baktat, S mögötte a horizonton Füstölögve lángol Bagdad * * * Optimizmus: — Tel Avivban igazán nincs ok aggodalomra, földön — mondja Seinberg —, amelyik a saját fővárosáért imádkozna. Izrael az egyetlen. Mert Jeruzsálem nemcsak főváros, hanem annál sokkal több. Szimbólum, a zsidóság éltető ereje, évezeredeken át vérébe oltott hovatartozási érzés. Ezért kell imádkozni érte. Mint valami óriási mágnes, úgy húzza magához Izrael fővárosa a világba szétszórt zsidóságot, diaszpórában élő polgárait. Jeruzsálem jajkiáltása bennünk sikolt, Jeruzsálem szenvedése nekünk fáj, a kegyetlen, durva, értelmetlen támadás, mely őt éri, bennünket üt. Ó, ezek az évezredes csodás dallamok. Zsidók könyörgése az Örök­kévalóhoz: .... nézz ránk, a Te Népedre, emeld fel jobbodat a Te néped védelmében, látod, itt vagyunk a Te házadban, zsoltárokat énekelünk a Te dicsőségedre, hűségesek vagyunk Hozzád, mindig is voltunk, mindig is le­szünk.” Zúg és szárnyal az ima. Betölti a zsinagógát. Nem lehet pusztulnia en­nek a népnek, mely ilyen hűséges az ő Urához. Ez a rendületlen hűség, nehéz évszázadokon keresztül meg kell, hogy tartsa a mivel az egy főre eső iraki rakéták száma elenyésző! ... * * * Javaslat. A győzelem megünneplésére kellene zsidóságot minden időkben. Át kell, hogy segítse olyan borzasztó válságokon keresztül is, mint ez a mostani, melyet nem keresett, nem akart, nem hívott ki. Mert gyémántnál kemé­nyebb a hit e törékeny emberi szivekben és mint fehér füst áldozati oltárok­ról, úgy száll, gomolyog fel az ima, a zsoltár, kö­nyörögve az Úr trónusához, megbocsájtásért, segítségért. Könyörögve, alázatosan dicsőíti Őt, a Legmagasab­bat, a Mindenhatót, a Teremtőt. Most, amikor legnagyobb a szükség, amikor legközelebb a veszély, a pusztulás, mint egy test, egy lélek összeáll a világ zsidósága, bent a ki­csiny országban és kint a diaszpórában, fej fej mellett, az Úr házában, gyertyafény ragyogásában, péntek este, hogy vallomást tegyen az ősi hitről: „Halljad, Izrael! Lassan elhalkul az ének, vége az istentiszteletnek, a koncertnek, hazamennek az emberek, elcsöndesedik a templom ... Színes üvegablakai még egy darabig ragyognak a villanyfényben. Kemény, hideg téli este. A templom csöndesen fekszik a havas utcán. majd rendezni egy nagy reprezentatív gáz­álarcosbált! ... (Új Kelet) EMBERI JOGOK Catherine Frazee. az emberi jogok ontariói főbiztosa kijelentette: — Országunkban erősödik a faji gyűlölettől való men­tesség joga. E kijelentés a kanadai Legfelsőbb Bíróság legutóbbi döntésével áll kapcsolatban, mely szerint a bün­tető törvénykönyvnek a gyűlölködő propagandára, s a kanadai emberi jogok törvényének a telefonon továbbított gyűlölködő üzenetekre vonatkozó szakasza alkotmányos­nak tekintendő. A fajgyűlöletnek nincs helye társadalmunkban. A gyűlölet terjesztői többé nem támadhatják meg büntetlenül a sebezhető kisebbségek tagjait hazánkban. A főbiztos hangoztatta, hogy az emberi jogok ontariói bizottsága elítéli a sebezhető kisebbségek ellen irányuló gyűlölködő propaganda minden formáját társadal­munkban. — A bizottság egyik feladata az, hogy elősegítse a min­denkit megillető emberi méltóság respektálását, s az egyenlő jogok és lehetőségek biztosításának érvényesülését. (Canadian Scene) 25 éves vendéglátóipari végzettségű hölgy angol nyelv­tudással, jó referenciákkal és munkavállalási engedéllyel állást keres. Kérje Mónikát. Tel.: 665-0412 este 38 éves zsidó lány megismerkedne zsidó fiúval. Tel.: 761- 1665 Dán Dalmát GÁZÁLOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom