Menora Egyenlőség, 1988. július (27. évfolyam, 1228. szám)
1988-07-15 / 1228. szám
2. oldal KOVÁCS UTAZÁSI IRODA NEW YORKBAN 81-08 Broadway, Queens, N.Y. 11373 Tel: 651-2494 EGYÉNI, CSOPORTOS cs TÁRSAS UTAZÁSOK MINDENHOVÁ és természetesen IZRAELBE IS rendes járatokon group és Apex jegyek A MINDENKOR ÉRVÉNYES LEGOLCSÓBB ÁRAKON Kösse össze izráeli utazását a magyarországi látogatásával ROKONOK KI HOZATALA BÁRHONNAN HAJÓ UTAK, TÚRÁK Amerikában és Európában Szállodák, autó, gyógyfürdők, vízumok IKKA és TUZEX küldése gyorsan és pontosan MIAMI BEACH JEWISH CLUB 1520 Lenox Ave., Tel: (305) 531-1113 Kellemes baráti kör. Vendégeket szívesen látunkJ Elnök: Roth Rose Tiszteletbeli elnök: Weiss Martin Titkár: Arnet Evelyn CLUBNAPOK: minden szerdán és szombaton este 6-12-ig. Vasárnap 5-10-ig. FIRST HUNGARIAN LITERARY SOCIETY ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZŐKÖR 323 East 79 Street, New York N.Y. 10021, Tel: 650-9435 Felvételi kérelmeket egyénenként bírálunk el. Rolh László alel nők John Mautner elnök Rovatvezető: Teicholz Éva FÜRST, WEIN & TARYÁN ÜGYVÉDI IRODA i 245 East 81st ST.NEW YORK NY. 10028 j (212) 628-0119 Dr. EL1SABETH GÖMÖRI Belgyógyász, szívspecialista -Gramercy House s 235 East 22nd Street New York, N.Y. 10010 ! (212) 779-1430 FESTŐMESTER 18 éves európai és amerikai gyakorlattal munkát vállal Minden igényt kielégítő, elsőrendű munkát adok Tel: 718 — 729-0072 THE AMERICAN ZIONIST FRATERNAL ORGANIZATION Bnai Zion AMERICA ISRAEL FRIENDSHIP HOUSE 136 East 39th St. New York 10016 (212) 725-1211 /WEND^B THE WORLD LARGEST —FCYFNI ŐSÉG JEWISH WEEKLY EGYEN IN HUNGARIAN Publisher and Editor: András Tarjan MENÓRA-EGYENLŐSÉG (LISPS 104-970) is published weekly except during the weeks of Passover, Rosh Hashanah and Chanuka (49 times per year) by E and VI Publishing Co. 824 Sheppard Ave. W. Downsview' Ont. Canada M3H 2T2 Tel:(416) 630-4495 MONTREAL: Elsie Breuer, 900 Rockland Ave. Apt. 210 Monlreal, Que. H2V 3A1 Tel: (514) 276-9571 NEW VORk: For advertising: Dr. Fiirs! László (212) 628-0119 For other info: (416) 785-1723 LOS ANGELES: Judil Frommer, 917 North Curson Apt. 15. Los Angeles, CA. 90046 (213) 656-0358 ISRAEL: Ron Giladi, P.O.BOX 1337 Jerusalem, Israel Authorized as second class mail bv Ihe Post Office Deparlmenl Ottawa, and for payment of postage in cash SECOND CLASS MAIL REGISTRATION No. 1373 USA Postmaster send address changes lo MENÓRA-EGYENLŐSÉG P.O.BOX 1214 Lewiston, NY 14092 CANADA POST: Send address changes lo 385 Lawrence Ave. W. Toronto, Onl. Canada M5M IB9 Second class postage paid at Lewiston, NY. U.S. Office of publication, Lewiston, NY 14092 SUBSCRIPTION FEE $ 35.00 Előfizetés t évre $ 35.00 — Félévre $ 20.00 A névvel aláír! cikkek nem szükségképpen fejez’* ki a szerkesztő-kiadó álláspontját és azok tartalmáért mindenkor a cikkíró a felelős. Közlésre beküldőit kéziralokal nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Printed in Canada. Világháborúból és az Óceán Parkway-n laktam, a zsinagógámban szervezett Young People’s League elnöke lettem. Amikor bekerültem a Kongresszusba, nagy lehetőség nyílott számomra. Ezt úgy értem, hogy szóvivő lehettem! És azt hiszem, Rabbi Hillel figyelmeztetése jutott az eszembe: „Ha én nem állok ki magamért, ki áll ki? Ha csak magamért állok ki, mi vagyok?” És így lettem a zsidó közösség problémáinak szószólója, akárcsak a választókerületemben élő feketék, spanyolok vagy ukránok problémáinak szószólója is. Ami nagyon érdekes, hogy az ukránok között mint ukrán kongresszusi képviselő lettem közismert, mivel szüleim Lengyelországnak azon területéről jöttek el, amelyet — mint az ukránok mondták — Ukrajnától loptak el. Erem: Személyes értelemben véve, mit jelent Önnek zsidónak lenni? Koch: Hívő ember vagyok. Nem vagyok vallástartó, de hívő vagyok. Hiszek Istenben és hiszem, hogy vallásom nagyon különleges. Hiszek az ígéret Földjében és az Istennel kötött Szövetségben, és azokban a kötelezettségekben, melyet e Szövetség ró a zsidókra. Amikor az emberek rólunk beszélnek, amikor azt mondják, mi vagyunk a Kiválasztott Nép, nem olyan kiválasztást értünk, hogy összehasonlításban jobbak valakinél, hanem nagyobb és több kötelezettségre kiválasztott nép vagyunk. S én büszke vagyok erre. Büszke vagyok, hogy elmondhatom: mi vagyunk a Kiválasztott Nép. Mi vagyunk a Könyv Népe — értem ezalatt, hogy olvasunk. És erre is nagyon büszke vagyok. Büszke vagyok atyáink etikai elveire és arra a szenvedélyre és felelősségérzésre, amely által hisszük, hogy egymásért vagyunk. És büszke vagyok a Nobel-díjasok sorára, amely a zsidók esetében jelentősen nagyobb arányt képvisel a világ tudósai között. És arra is büszke vagyok, hogy a világ népeinek nagy tömege által tisztelt és becsült nagy személyiségek zsidók, mint pl. Jézus Krisztus, Freud, Marx, Einstein — büszke vagyok, hogy az 5000 évvel ezelőtt keletkezett kis nép egyike az ősi világ egyik túlélőinek, azt hiszem, mindössze két másik olyan civilizáció létezik, amely ilyen régre tudja gyökereit visszavezetni és ma is létezik, az egyiptomi és a kinai kultúra. Büszke vagyok, hogy az én időmben, az én nemzedékemben érhettük meg Izrael feléledését — mindez nagy csoda. Szóval, minderre nagyon büszke vagyok. Erem: Ön egyszer azt mondta, hogy hisz a beshert elvében — vagyis hogy az élet előre elrendeltetett. Koch: Igen, hiszek ebben! Ez általában akkor jön elő, amikor valaki ellen merényletet követnek el, és a sajtó a nyakamra mászik, hogy nem félek-e. Aki reflektorfényben van, szembenéz ezzel a lehetőséggel is, és ha valaki olyan sok problematikus ügyben érdekelt, mint én, akkor ez még erőteljesebben jelentkezik. Vagyis amikor valakit meggyilkolnak vagy legalábbis merényletet kísérelnek meg ellene, a sajtó rámszáll: „Nem fél?” Különösen élénken emlékszem egy esetre, amikor San Francisco polgármesterét, George Moscone-t meggyilkolták és a sajtó feltette az említett kérdést nekem. Azt feleltem: nem félek. Azt mondtam, hiszek abban, hogy a dolgok eleve elrendezettek, különösen élet és halál kérdését illetően, és amikor eljön az én időm, amikor Isten el akar szólítani, akkor el is fog szólítani, és nincs semmi, amit ez ellen tehetnék. Amig Ő nem akarja az életemet, addig biztonságban vagyok, de azt is hiszem, hogy nem kell próbára tennem az Ő akaratát azzal, hogy előtérbe helyezem magam. Ez az én filozófiám. Erem: Kórházi tartózkodása változtatott valamit? Koch: Nos, a kórházi tartózkodásom valóban érdekes volt. Az első látogatóm a New York-i érsek, John O'Connor volt. Az érsekhez különleges viszony fűz és ahogy ő mondta egy alkalommal, csak New York-ban eshet meg, hogy két ember állandóan perben áll és mégis jó barátok. Közösen írjuk az Őeminenciája és Öméltósága c. könyvet olyan ellentmondásos témákról, mint pl. az abortusz, születésszabályozás, homoszexuálisok jogi kérdései, Izrael stb. Ezekben a kérdésekben alapvető nézeteltérés áll fönn kettőnk között, de élvezzük egymás társaságát. Mintegy évi négy alkalommal vendégül látom őt Gracie Mansionban (a Polgármester lakosztálya), együtt vacsorázunk, s ő is évi négy alkalommal meghív az ő házába, a Kancelláriába, St. Patrick-be. Az én általam adott vacsorák azonban mindig jobbak, mivel az én szakácsom jobb. Az én szakácsom zsidó. Erem: Kinek az ötlete volt a közös könyv írása? Koch: Az egyik vacsorameghívás idején jutott eszünkbe, az ő házában. Az érsek mondta: „írhatnánk egy könyvet közösen”, mire én azt feleltem: „Nagyon boldog lennék, Eminenciás Uram” és elhatároztuk, hogy a könyv eladásából befolyó összeg felét az egyház, a másik felét New York városa kapja, mi nem tartunk meg magunknak semmit belőle. A sajtónak is beszámoltunk a tervünkről, — hosszú cikk jelent meg róla a The New York Timesban — és ennek eredményeképpen könyvkiadó vállalatok képviselői kezdtek jelentkezni. A legjobb ajánlatot senki sem tudta túlszárnyalni. Frank Bennett azt ajánlotta: „Adunk Önöknek előlegbe $200.000-et — $100.000-et az egyháznak és ugyanennyit a városnak — siker esetén az egész profitot felajánljuk, vagyis ha a könyv sikeres lesz, akár egy milliót is megkereshetnek, melynek fele az egyházé, a fele a városé lesz.” Én pedig boldogan vállaltam. Azt válaszoltam: „Először is, hadd hívjam fel a társamat, mielőtt igent mondanék, bár az ajánlata nagyon jónak hangzik.” Felhívtam az Érseket, és ő azt mondta.- „Az ajánlat nekem is nagyon tetszik”, mire én: „Akkor megmondhatom a sajtónak, hogy Ön az ügy intézését zsidó partnerére bízta?” Egyszóval felhívtam a sajtót és közöltem velük, hogy az Érsek a telefonbeszélgetés során jóváhagyta, hogy üzleti ügyben mindent zsidó partnerére bíz. Ezután kaptam egy levelet valakitől, aki azt írta, hogy ez az egész: antiszemitizmus. Én csak ennyit válaszoltam: „Ne legyen bolond.” Erem: Lengyelországi útja során azt a megjegyzést tette, hogy a Szolidaritás vezetője, Lech Walesa egyike annak az öt legemlékezetesebb embernek, akivel valaha találkozott. Ki a másik négy? Koch: Nézzük, emlékszem-e. Theresa Anya feltétlenül az egyikük, azután Szadat, egykori egyiptomi elnök a Hajnali fény Fenyves erdő benne tisztás dombocskáján szép kilátás Folyik arra patakocska minden cseppje kristály tiszta. Őz vagy madár mind oda jár szomját oltni partjára áll. Erdő vadja odatalál hús vízéből mind iszik már. II. Hajnalban a fenyves erdő mikor a napfény is feljő Énekel a madár világ erdő mező fák és virág. Mindegyik a saját nyelvén alkotóját zengve zengvén. Folyt, az 1. oldalról ED KOCH másik, és Menachem Begin is ide tartozik. Ez eddig négy, ugye? Az ötödiket nem mondom meg, hadd találgassanak az emberek. Erem: Ön egyszer azt mondta, hogy hisz abban, hogy a Holocaust újra megtörténhet. Kifejtené ezt részletesebben? Koch: Nos, hiszek abban, hogy a németek ebben a vonatkozásban nem egyedülállók, és mindannyiunkban ott szunnyad a szörnyeteg. A Holocaust szemmel láthatóan egy különleges szó, amely a zsidókhoz tartozik, mivel nincs még egy olyan nép, amely ennyit szenvedett volna a háború alatt, hiszen pusztán zsidó-léte miatt az ember halálraítélt volt. Amikor más nemzetek azt állítják, hogy ők is szenvedtek, ez igaz, de az a szenvedés egészen másféle volt. A feketék azt mondják: „Mi is szenvedtünk” és ez igaz is. Nagyon sokat szenvedtek, rabszolgák voltak és ennek borzasztó hatása volt életükre, családok szakadtak el egymástól. De nem az volt a cél, hogy megöljék, hanem hogy életben tartsák és halálra dolgoztassák őket. A zsidóknál viszont nem az volt a cél, hogy halálra dolgoztassák őket: amilyen hamar csak lehetett, meg akarták semmisíteni őket. Egyszóval ez a különbség. Vagy vegyük az örményeket, akik a törökök gyilkosságkísérletei miatt szenvedtek. A törökök legalább azt a mentséget találták, hogy nem minden örményt akarnak meggyilkolni — és Istennek hála, nem is öltek meg minden örményt és az volt a mentségük, hogy akkor, az első világháborúban harcban álltak az oroszokkal s az ügy, háborús ügy lett. Hogy ez igaz-e vagy sem, nem lényeges. A főcél mégsem egy teljes nép megsemmisítése volt, bár az adott nép igen sokat szenvedett. Úgy vélem, ami a hitleri időszakban a zsidókkal történt, egyedülálló eset. Nem lehetett betérni sem, például igen valószínűnek tartom, hogy ha a keresztény örmény be akart volna térni moszlimnak, a törökök életben hagyták volna. De a zsidóknak nem volt meg ez a lehetőségük. Ha a zsidó körül volt metélve, halálfia volt. Ha zsidó nőről volt szó, azért volt halálraítélve, hogy ne szülhessen újabb zsidókat a földre. Különös, addig soha nem használt megközelítési formája a gyilkosságnak. Erem: Egyszer azt állította, hogy sajnálja, hogy nem vallásos zsidó. Koch: Hadd mondjam inkább így: tisztelem a chaszid közösséget, nagyrabecsülöm az ortodox zsidókat, mivel ők őrizték meg a zsidóságot az ősidőktől fogva. Van egy kedvenc történetem, melyet Rosh Hashanakor mondanak el arról a rabbiról, akit az ország másvallású vezetője elé idéztek. A vezető nagyrabecsülte a rabbit bölcsessége miatt. Mikor azt javasolta a rabbinak, hogy térjen át, a rabbi így felelt: „Kaphatok három nap gondolkodási időt?" A vezér azt felelte: „Ha nem térsz át, halálfia vagy.” A rabbi három nap múlva visszatért, és azt mondta, csak egy dolgot bánt meg, hogy három napot kért, és hogy nem felelt azonnal nem-mel. A rabbit megölték. Különleges történet ez. Nos. amikor fiatal voltam, a családom nem vezetett kóser háztartást és én nem volt szertartás-tartó zsidó, de mindig nagyon büszke voltam zsidóságomra. Azt hiszem, sose lesz belőlem vallásos zsidó. Ahhoz túlságosan szeretem a kinai konyhát. De őszintén becsülöm azokat, akik mélyen vallásosak, hiszen ez tartja fenn magát a vallást. Erem: Nagyon megható volt, hogy amikor felépült az agyvérzésből, elment a Fark East Zsinagógába misheberach-ot mondani. Koch: Igen, az előbb egy kis történetet akartam elmondani. Két vallási személy jött be hozzám a kórházba, az egyik az Érsek, a másik rabbi Arthur Schneier, jóbarátom. Az Érsek jött először. Bejött a szobámba és így szólt: „Nem akarok sokáig maradni, csak szeretném ha tudná, hogy minden nap imádkozom Önért, hogy mielőbb felgyógyúljon, és ha kívánja, imámat héberül fogom elmondani.” Mire én: „Eminenciás Uram, erre nincs szükség, én már gondoskodtam az imákról." Aztán Arthur Schneier jött be a kórházba. Nagyon kedvelem őt. Nemcsak azért, mert annak a zsinagógának a rabbija, ahová járok, hanem azért is, mert nagyon jó volt hozzám, amikor apám meghalt. Sokat segített családomnak a bánat és gyász időszakában. Mindig nagy szeretettel és tisztelettel fogok emlékezni rá. Tehát bejött hozzám és azt mondta: „Most együtt elmondunk egy imát: „ Ments meg, s én meg leszek mentve. Gyógyíts meg, s meggyógyulok.” Héberül mondta és én elismételtem a szavakat. Majd angolul is elmondtuk az imát. Ezután azt mondta: ,,Ha meggyógyultál, el kell menned a zsinagógába és köszönetét mondasz az Istennek amiért megmentett.” És én így is tettem. Erem: Ha lenne három kívánsága, amely valóra válhatna, mit kívánna? Koch: Először is békét és biztonságot Izraelnek. Nézze, az Amerikai Egyesült Államok nagyszerű ország. Itt senki sem kívánja, hogy elveszítsük őseink örökségét, történelmünket, hagyományainkat és vallásunkat, nem kell ezt beolvasztani, vagy mint másodlagos dolgot kezelni. Mindez elsődleges szerepet is játszhat az ember életében. Ettől még az ember nem lesz másodrangú állampolgár Amerikában. Nézzük csak meg, milyen lehetőségeket kínál az ország az emigránsoknak, s az emigránsok gyermekeinek. Itt vagyok én, a világ legnagyobb városának polgármestere, vagy a város kormányzója, aki olasz bevándorló család gyermeke. Egyszóval — remek, különleges ország ez az Amerika. Óriási hálát, szeretetet és vonzalmat érzek országom iránt, de minket nem fenyeget semmilyen veszély. Izraelt annál inkább fenyegeti veszély. A zsidók számára Izrael az egyetlen és utolsó mentsvár. Nagyon kevés olyan közösség van, melyet történelme folyamán nem fenyegetett valamilyen komoly veszély. Volt időszak, amikor Argentínában 300.000 zsidó élete volt veszélyben, azt hiszem, ma már nem áll fenn ez a helyzet. De ha a fasiszták tovább folytathatták volna harcukat, vagy ha méginkább antiszemiták lettek volna — hová mehettek volna a zsidók? Természetesen haza, Izraelbe! Senki más Kődobálók! Somron vagy Judea, Gaza Strip nem Arábia. Gonosz szemű kődobálók a rövidebbet ti húzzátok! Hogyha józan észre hallgatnátok és végre békét akarnátok, mely közös érdeke mindenkinek, Közel-Kelet népeinek. Virágozni erdő, mező, sivatag, mely vizet is ad. Egyedüli feltétele, ha valódi béke lenne! Avrohom Pinchos Lowinger nem fogadta volna be őket. S ez érvényes a világ minden zsidó közösségére. Amikor eljő az idő, tudják, hogy ha menni kell, van egy ország, amely befogadja őket, korlátozások, fenntartások nélkül befogad minden zsidót, és ez az ország Izrael. Ha Izrael létezett volna a Második Világháború előtt vagy alatt, a 6 millió zsidó életbe maradt volna. Teljesen egyértelmű, hogy a hatmillió zsidó menedéket lelt volna Izraelben, mindegy, milyen nehézségek árán, milyen körülmények között. Ezért kívánom tehát először is. hogy Izrael Állama biztonságban legyen. Most a másik két kívánság: nagyon szeretem ezt a várost és főcélom a város felvirágoztatása. Nem tudom, hallott-e róla, hogy amikor kijöttem a kórházból, a TV-ben interjút készítettek velem „A halálhoz közel” címmel — Richard Hefner volt a beszélgető partnerem — és a túléléssel kapcsolatban gondolataimra volt kíváncsi, hiszen az agyvérzést egészségügyi károsodás nélkül éltem túl. Egészségügyi károsodásnak nevezik azt, hogy nem bénultam le — milyen szép szinonima. Nagyon szerencsés voltam. Abból a fajta agyvérzésből, amely nekem is volt, csak egy százalék kerül ki paralízis, lebénulás nélkül. A műsorban tehát ezt kérdezték: „Milyen gondolatok jutottak eszembe a halálról?” Ezt feleltem: „Nem vagyok beteges fajta, és azt hiszem, sokáig fogok élni, apám 87 éves korában halt meg, anyám 62 évesen. De sírfeliratomat előre megmondhatom Önnek: „Vad büszkeséget érzett zsidó hite miatt; vadul védelmezte New York városát és vadul szerette New York City polgárait.” Nos, erre büszke vagyok. Az a vágyam, hogy ez álljon a sírkövemen. Nemrégiben levelet kaptam egy barátomtól, aki véletlenségből az Érsekség itteni oktatásügyi testületének tagja, Egan érsektől, aki látta a műsort és nagyon tetszett neki. Ami különösen tetszett, hogy ezt a szót használtam: vadul és háromszor is használtam. Azt kívánta, bárcsak még sok olyan ember lenne, aki ilyen szenvedélyesen, ilyen vadul szentelné magát főcéljának. Erre én nem is gondoltam akkor, de tényleg így érzem ezt az érzést. Második kivánságom tehát erő és biztonság New York City számára. Igaz, nincs szüksége az én kívánságomra, mert mindig is a világ első városa lesz és semmilyen veszély nem fenyegeti. Harmadik kívánságom hogy egészséges legyek, feladatomat el tudjam látni, és továbbra is közszolgálatban állhassak. Szeretem a munkámat és hiszem, hogy megtettem minden tőlem telhetőt. Erem: Miért szereti ennyire ezt az állást? Koch: Olyannyira más ez az állás, mint bármely más munka Amerikában! Ezt minden polgármester mondhatja persze, de New York City polgármestere, márcsak a méretek miatt is, méginkább elmondhatja ezt. Nap mint nap az ember a tűzvonalban áll. Ez egy harc — megvédeni a ránkbízott város embereit, állandóan rendelkezésükre állni. Fantasztikus, hogy megválasztásom óta 11 év telt el és még mindig népszerű vagyok. Az emberek tudják, hogy munkámat nekik szenteltem, hogy őszinte vagyok. Némelyek nem értenek egyet a filozófiánkkal. . . Több pénzt akarnak költeni — amink egyébként nincs — mint amennyit én költenék, de én erkölcsileg és jogilag is kötöm magam ahhoz az állásponthoz, hogy azt a pénzt, amellyel nem rendelkezünk, nem költhetjük el. így aztán néha összeütközésbe kerülök valakikkel, akik többet akarnak költeni a város pénzéből és nekem nemet kell mondanom. Örülök azonban, ha kapok, ha adok, és örülök a vitáknak is. Megválasztásom óta 127 városházi gyűlésen vettem részt. Soha még polgármester ezt nem tette meg. Ez az, amit szeretek — a véleménycsere, a vita, a küzdelem, amely része minden napomnak. Erem: Vagyis a munka az élete? Koch: Igen, a munkám az életem. Ébren töltött időmnem kétharmadát töltöm a munkámmal. Erem: Beszéljünk egy másik polgármesterről, a jeruzsálemi Teddy Kollek-ről. Koch: Teddy Kollek a Polgármesterek Polgármestere. Nagyon szeretem őt, különleges ember. Nagyon sajnálom, hogy sohasem volt Izrael miniszterelnöke. Azt hiszem, tökéletesen látta volna el a feladatot. Erem: Kapcsolatot tartanak egymással? Koch: Rendszeresen. Ha New Yorkba jön, meghívom magamhoz a Gracie Mansion-ba, ha pedig én vagy barátaim mennek Izraelbe, mindig különleges figyelmet szentel annak, hogy megmutassa Jeruzsálemet. Erem: Mikor járt először Izraelben? Koch: 1973-ban. Rögtön a Yom Kippur-i háború után. Erem: Járt a Nyugati Falnál? Koch: Eddig ötször voltam Izraelben és nem mulasztottam el egyszer sem, hogy elmenjek a Falhoz. Erem: Le tudná írni az érzést, amelyet az első látogatás alkalmával érzett? Koch: Először is, amikor az ember a Falra pillant, heródesi köveket lát, amelyek masszívak és aztán az ember látja az angol köveket, melyeket azzal a céllal tettek a Fal tetejére, hogy az imádkozókat megvédjék az araboktól, akik köveket dobáltak a Falhoz imádkozni jövő zsidókra. Ha az ember a Faltól balra levő barlangból nézi, észreveszi, hogy maga a Fal kétszer akkora, mint amekkorának hinnénk. Emlékszem, arra gondoltam, milyen szomorú is ez az ellentét a zsidók és moszlimok között és emiatt az ellentét miatt nem tudjuk feltárni az ősi, egykori Templom maradványait, amelyek pont ott állnak a Hegyen és az ásatások nem zavarnák az ott lévő két mecsetet sem. Milyen szomorú, hogy ebből nem lehet semmi. Erem: Amikor ott állt, érzett-e valamiféle történelmi érzést? Koch: Feltétlenül — azt, hogy itt állt Salamon király, itt állt Dávid király és itt állt Edward Koch. Gábriel Erem (Lifestyles) (Ford: Hoppé Marianna) BŐRBETEGSÉGEK BŐRRÁK NEMI BETEGSÉGEK HAJHULLÁS COLLAGEN INJECTION RÁNCOK ELTÜNTETÉSE Jim Baral, M.D. Az Amerikai Bőrgyógyász Szövelség diplomás tagja American Dermatology Center (212) 247-1700 210 Central Pk. South N.Y.C. (Bel. B'wav and 7th Ave) Medicare-t elfogadunk. Csak előzetes jelentkezésre. Könnyen megtalál bennünket a NYNEX YELLOW PAGES-ben
