Menora Egyenlőség, 1984. február-június (23. évfolyam, 997-1016. szám)

1984-06-08 / 1014. szám

1984 június 8 * MENÓRA r MIAMI BEACH JEWISH CLUB 1520 Lenox Ave., Tel: (305) 531-1113 Kellemes baráti kör. Vendégeket szívesen látunk^ Elnök: Kálmán Louis Tiszteletbeli elnök: Weiss Martin Titkár: Kálmán Magda CLUBNAPOK minden szerdán ésv szombaton este 6-12-ig. Vasárnap 5-10-ig MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Córnell diplomás, Mount SInal kórház szakorvosa saját rendelőjét megnyitotta 111 East 80th Street New York, N.Y. 10021 Tel! (212) UN 1-9000 és 104-60 Qneens Blvd. Forest HiUs, N.Y. 11375 Rendelés előzetes bejelentésre 'Prootata. problémák * Hagyátl fcrtftzéaek Vtm éa bMyagSacaaatak * VcackA * Vasectomy Medicare-1 és Blue Cross — Blue Shield bliloslldsi elfogadunk YORKVILLE PACKING HOUSE, INC. 1560 SECOND AVE. (81 utca sarok) 628-5147 New York és környéke legnagyobb magyar hentesüzlete EMERY PRINTING CO. MAGYAR NYOMDA TELJESEN MODERNIZÁLVA új helyen 1545 First Ave (80-81 utcák között) Telefon: (212) 628-7700 Vállal mindenféle üzleti és privát nyomtatványt OFFSET NYOMÁST — XEROX MÁSOLATOT Ezenkívül minden ami stationary, papíráru, írószer kapható Kérje hihetetlen olcsó árajánlatunk o*OPcr x of Flushing ^ MAGYAR HENTESÜZLET Friss felvágottak és húsok naponta T:358-7459 4141 Maia St. Nyitva 7-tól (Samford és 41-es utcák között) Az eddigi Manhattan-i közismert rétesek cukrászai EZENTÚL CSAK NÁLUNK KÉSZÍTIK A LEGKITŰNŐBB ALMÁS, TÚRÓS, MÁKOS, DIÓS, KÁPOSZTÁS RÉTESEKET eigcAidrew’é ^Hungárián *$trudUe & ^Paótrieó 3hc. Vigyázzon a címre: 100-28 QUEENS BLVD. Forest Hills a 67-es Subway állomásnál, Lázár’s húsüzlet mellett TEL: (212) 830-0266 Fletechmanna, N.Y. 12430 ÚJRA ITT VAGYUNK! Csatlakozzon hozzánk erre a nagyszerű NYÁRI SZEZONRA Változatlanul napi háromszori bőséges, kitűnő étkezés. Szeretettel és figyelmes kiszolgálással várjuk kedves vendégeinket. IRVING & EDITH MILLER (914)254-5535 Bosszú és vérfürdő a Próféta nevében A shiite világforradalom árnyékában “A szemet-szemért, fogat-fogért hagyományosan allegóriás szimbólumot jelképezett, a Korán elméleti és gyakorlati értelmezésében. Az Ayatolla hatalomra jutásával ez azonban véres valósággá lett”. — Husszein, Jordánia királya. Alig tíz-húsz évvel ezelőtt a shiite megjelölés ismeretlen fogalom volt a közvélemény számára. A keresztény “gyaur” világban az iszlám az “igazhívő” mohamedánok csoportosulását jelképezte akár negatív (visszamenőleg a keresztes hadjáratokra), akár pozitív (elmélyült vallásosság) vonatkozásban. Az arab nacionalizmus és az azt támogató terrorizmus feltűnése aztán megtanított mindannyiunkat az iszlámon belüli vallási és filozófiai különbözőségekre, a kasztokon belüli véres háborúkra és az egymás iránti olthatatlan gyűlöletre. Az elmúlt két-három esztendőben számos olvasóm keresett fel telefonon és levélben a shiite kaszt és felfogás részletei iránt érdeklődve. Bár e leveleket szorgalmasan megválaszoltam, nem árt talán egy cikk keretében foglalkozni (ahogy azt Jordániában és Szaudi Arábiában emlegetik) az iszlám ún. “rákfenéjével”. A probléma különösen akkor vált időszerűvé, amikor Musa Sadr imám (az “imám" megközelítő fordításban a “Próféta örökösét” jelenti), a Libanonban székelő shiite szekta vezére egy líbiai látogatása során egyszerűen eltűnt. Sokan vallják, hogy Musa Sadr-ot Khádáfi parancsára meggyilkolták (bár senki sem tudja, miért), míg mások szerint az. imám valamelyik líbiai börtön cellájában szen­ved, vagy egyszerűen önkéntes száműzetés céljából bujdosik valahol, hogy a kellő alkalommal visszatérjen nyája vezetésére. Mint a cikk későbbi adataiból kiderül, az imámok, vagyis a Próféta örökösei a shiite meggyőződés szerint haláluk után is képesek a vezetésre... Amikor Mohamed próféta (a nyugati világban Moham­­med-nek nevezik, ez azonban helytelen. Az ősarab nyelv­ben Mohamedet nem lehet két m-mel betűzni) a VII. évszázadban megalapította az iszlámot mint törvényekhez kötött életmódot és a mohamedánizmust mint ugyancsak szigorú rítusokhoz kötött vallást, az egymástól távol élő hívőket szilárd egységben tartotta. Harminc éven át min­den más vallás és egyház leplezetlen irigységgel szemlélte az iszlámot Mekkában, Medinában, Bagdadban és Damaszkuszban, a vizigót Poliseus püspök “az. istenimádás legfegyelmezettebb formájának” nevezte azt. A próféta halála után a szétesés jelei kezdtek mutatkozni az. új nyájban, elsősorban az “örökösödést” illetően. A legtöbb mohamedán — egy állítólagos mohamedi tanításra hivatkozva (amit azonban sem a Korán-ban, sem más munkákban nem lehet felfedezni) — abban hitt,' hogy a prófétát követő iszlám vezéreket a mohamedán közösségek — vagy reprezentás képviselői — kell, hogy megválasszák. Mint a sunna (Mohamed's way, vagyis Mohamed próféta módszere) követői, ez a többség a sunni elnevezést kapta. Egy fennmaradó kisebbség azonban azt vallotta — és hir­dette — hogy az iszlám vezérségét csupán a próféta vérrokonai, illetve azok leszármazottai örökölhetik. Ez a csoport a próféta halála után tehát azt követelte, hogy a vezérség Mohamed leányán, Fatimán keresztül Fatima férjére, Alira származzék. A Shiat Ali, (megközelítő fordításban: Ali pártja) sajátos felfogásuk következményeként a shiizmus követőiként let­tek elkönyvelve: a shiite csoport. (Eredetileg — ősarab nyelven: shi’ite, de később az apostrophe már nem említődik a modern arab művekben.) Ali a próféta halála után megalapította a shiite-k fővárosát az iraki Kufában, s hosszú éveken át véres háborúkba bonyolódott a sunni-k többségi csoportjával. Alit végül is foglyul ejtették és kivégezték. Ezután Ali fia, Húsain, emelte fel a shiitek letaposott zászlaját és egy új fővárost létesített, az ugyan­csak iraki területen levő Kerbalában. A híres ‘kerbalai ütközet” során a sunnik súlyos vereséget mértek a shiite csapatokra; Husain-t és követői nagy részét lemészárolták. Az elkövetkező évszázadokban további véres háborúkra került sor a sunnik és shiitek között, s — számarányuknál fogva — minden alkalommal a sunnik kerültek ki győz­tesként e háborúkból. A tizenhetedik századra a shiitek kiűződtek az iszlám legszentebb fészkéből, az. Arábiái sivatagból, s északi, majd keleti irányban szóródtak szét. Legnagyobb központjuk Zorosatrian Perzsiá-ban volt található, amely ma a még régibb Irán névre hallgat, de jelntős shiite települések találhatók Irakban, Szíriában, Libanonban és Szaudi Arábia keleti részében. Khomeini uralomra jutása után a shiite “cause” nagy lendületet kapott és az. ún. fundamentalista iszlám felfogás lassan visszaszivárog az Arábiái sivatag térségébe, ahonnan évszázadokkal előbb oly kegyetlen módon távolították el a szektát a sunni testőrök. Szíriában a shiite kisebbség aránylag nagy befolyással van a Baath pártra és a hagyományos sunni adminiszt­rációra, elsősorban azért, mert Ászád elnök vasma­rokkal kormányoz és felrúgva a sunni felsőbbségi stá­tuszt, nyíltan az Ayatolla barátjának és szövetségesének vallja magát. Ugyanakkor Irakban a shiite többséget a kisebbségi sunni uralkodó csoport nyomja el és a szíriai párttól eltérő előjelű Baath párt. S mert Irak jelenleg véres háborúban van Iránnal, szakértők nem jósolnak rózsás jövőt az iraki sunniknak: feltételezhető, hogy a shiite többség egy szép napon forradalmat robbant ki. És Szaudi Arábiában a shiite kisebbség egyelőre nem mozgolódik, feltehetően a magas életszínvonal biztosította jólét miatt, bár tavaly októberben a 680 október lO.-i kurbalai ütközet évfordulóján, melynek során Husain-t meggyilkolták, a dzsiddai shiite közösség a fáros főterén szöges drótból font korbáccsal ütlegelte önmagát, gyilkos bosszút kiál­tozva a gyűlölt sunnik ellen. (Amíg a királyi testőrség szét nem szórta a tüntetőket.) A shiite újjáéledés és az Ayatolla által meghirdetett fun­damentalista “forradalom” Libanonban tapasztalható a legszélsőségesebb formában. Musa Sadr imám Líbiában való eltűnése után a shiite ulama ("a tanult emberek egyházi vezetése”) azt propagálta a shiite közösségben, hogy Sadr eltűnése és esetleges halála után is szent imám marad, aki majd mint Mahdi (az “egyedüli") tér vissza megváltani az igazhívőket a “végső ítélet” napja előtt. “Addig”, — buzdítja az ulamai gyülekezet a shiite hívőket, — “Ali és az imámok tanítása szellemében kell kiirtanunk a Sátánnal szövetkezett sunni gyalázatosokat, a szent bosszú törvénye alapján”. Mindez törvényessé próbálja változtatni az iszlám által is törvénytelennek nyilvánított öldöklést. S Libanonban — Irán mellett — minden jel arra mutat, hogy az intézményes tömeggyilkosság bevett szokássá vált. Sayyed Ali Ibrahim, aki Musa Sadr eltűnése után átvette a libanoni shiite közösség vezetését, “Allah által felszentelt misszionáriusoknak” nevezi azokat a mosolygó shiite teherautósofőröket, akik dinamittal megrakott járművüket habozás nélkül irányították a beiruti amerikai követség, később az amerikai tengerészgyalogság beiruti repülőtéri és a kuwaiti kormányépület falába. Ez a fanatikus magatartás, amely korábban nem volt jellemzője az Irá­non kívül letelepedett shiita törzseknek, tűzvészként ha­­rapózik el Libanonban, Szíriában, Irakban és az olajfejedelemségekben. Saddam Hussein iraki diktátor egyre inkább érzi a belső shiite nyomást, amely az Iránnal folyó háború mellett azt az okot is tartalmazza, hogy az iraki sunnik bitorolják Kufa és Kerbala városokat, ahol Ali és Húsain meggyilkolt teste helyeződött örök nyugalomra, s melyek a shiite fundamentalisták legszentebb kegyhelyei. A libanoni shiite káoszt Izráel is közvetlenül tapasz­talhatja. Tavaly az izraeli védelmi erők egyik csapatteste azt a hibát követte el, hogy korábbi tanácsok ellenére makacsul ragaszkodott — egy katonai manőver alkalmával — a zömében shiitek által lakott Nabatiya városon való átvonulásra az. ahura ünneplésének közepette. (A 680 október lO.-i kerbalai ütközet évfrodulója és Húsain gyászolása.) A város shiite lakossága, amely korábban ádáz. ütközetekben náspángolta el a PLO hátramaradt alakulatait és viszonylagos örömmel üdvözölte az izráeli haderőknek a térségben való megjelenését, hirtelen antiizráeli tüntetésekbe kezdett (vallásos ünnepük “megbolygatása” miatt) és a konvoj megtámadása során több shiite tüntető meghalt. Azok, akik furcsának találják a libanoni shiitek és drúzok szövetségét, nem ismerik a shiitek “szalá­mitaktikáját”. Évtizedeken át súlyos elméleti vita folyt a drúz és shiite közösségekben, amely a szíriai helyzethez volt hasonlatos, ahol a sunnik elleni vitában a shiitek az. Alawite szekta (ide tartozik Ászád is) tagjaival szövetkeztek, hogy aztán később ellenük forduljanak. A szalámi “felszeletelésének" taktikája értelmében. A shiite­­drúz átmeneti ölelkezés egyetlen oka a keresztény libanoni arabok elleni közös gyűlölet, akik állítólag a sunnikkal szövetkeznek Libanon uralma céljából. Bonyolult? Kétségtelenül bonyolult, sokszor csaknem érthetetlen. Dehát az egész shiite filozófiai felfogás érthetetlen. Kivéve azt az energiát, amely a bosszú árnyékában vérfürdőkkel próbál eldönteni iszlámon belül található problémákat. ( ’ , Losonczy László Rubin Ferenc Irak mentőöve : A PERZSA ÖBÖL Régen nem hallottunk olyan bonyolult, összekuszált politikai helyzetről mint a már negyedik esztendeje folyó irak-iráni háború. A támadó kétségtelenül Irak volt, mely biztosítani kívánta olajszállító hajóinak útját. Az olajgazdag arab monarchiák, félve a Khomeini féle új izlám ter­jedésétől, eddig 70 milliárd dollárt fektettek Irakba. A franciák aggódva az ötmilliárdos befekte­tésükért, most újabb fegyvereket tömnek Bagdadba, hogy azzal sikerrel lerombolhassák az iráni Kharg Sziget olajberendezéseit. A szovjet, mely eleinte Iránt támogatta, most I rákot látja el modern SS 2l-es rakétákkal. Ugyanezen rakétákat kapta eddig Szíria Moszkvától, melynek egy része onnan Iránba ván­dorolt. Irak eddig a Kharg sziget elleni közvetlen támadást gondosan elkerülte, minthogy ez vitathatatlanul legfőbb patrónusának Szaudi Arábiának olajkutait helyezné az iráni bombázók célpontjába. Amerika habozik. Hadihajói és repülőgépanyahajói nem elég gyorsak , ahhoz, hogy 70 kilométeres távolságban levő iráni repülőket ide­jében lebombázzák. Szau­di Arábia fél a negy­venmilliós Irán öngyilkos repülőgéposztagainak ka­mikaze támadásaitól olaj­­kútjai ellen, s így nem ad támaszpontot az amerikai repülőgépeknek és nem kívánja az USA köz­vetlen beavatkozását. Csodálatosképpen, Irak diktátora, Saddam Hussein is úgy véli, hogy az arabok ereje elégséges Irán megfékezésére, s nincs szükség Amerika beavat­kozására. Ezzel szemben Szaudi Arábia nyorna­tékosan követelte az 1200 hőkereső és alacsony­járatú repülőket pon­tosan célbataláló, vállon hordozható Stinger légei hátitokat, melyekből Washington 400-at már le is szállított, öt nagy légi KC 10 és KC 135-ös benzintöltő állomással együtt. Irán úgy látja, hogy ez jogot ad neki a szaudi pilóták által vezetett F-15 amerikai gépek megtámadására. Szaudi Arábia célja, hogy e repülők és Stinger légiéi hárí tokkal felszerelt hadihajók segítségével, messze az iráni partoktól, biztos utat építsen ki olajtankjai számára a Hor­­muz szoros felé. Minthogy mindkét állam az amerikai F-15 gépeket használja, a Stinger légei hárítót kezelőknek nehéz feladatuk lesz az ellenséges repülőket felismerni. Izráel viszont joggal tart attól, hogy mint korábbi példák mutatták, e Stin­ger légelhárítók ismét ellenségeinek a terrorista bandának kezébe kerül­nek. Amerika, mely e segítséggel egy lépéssel közelebb jutott a közvetlen beavatkozáshoz, a szaudi olajkutak elleni eset­leges támadás megaka­dályozásával még mé­lyebben kényszerülhet e dzsungelbe belekeveredni. A szaudi békeközvetítés, mely a Perzsa-öböl békéjét és nyugalmát lett volna hivatva helyreállítani, meghiúsult. Szaudi Arábia most félmilliós iráni had­sereggel néz szembe Bashránál. Persze nem bír a túlerővel. Egyetlen kiút számára a Kharg sziget olaj berendezéseinek és az onnan induló olaj hajóknak megsemmisítése útján az iráni olajjövedelem megtor­pedózása, mely nélkül az képtelen lenne a háború folytatására. A derűlátó arabok ennek reményében már egy több nemzet hadseregéből álló “békehadsereget” szervez­tek, mely egy tűzszünet esetén az l. 184 kilométeres front körül helyezkedne el. “Közeledik a perc” dicsekszik Saddam Hus­sein, mikor országa á Kharg sziget olajkutainak lerombolására képesítő fegyvereknek birtokába kerül. Szavai, úgy látszik, nem is konganak üresen, minthogy a múlt hét folyamán már a tizedik hajót sikerült az öböl fenekére küldenie. Irak célja természetesen az, hogy minél több államot keverjen bele bonyolult háborújába, hogy nemzetközi nyomással egy békeegyezményt hoz­zon létre. Ez persze hiú álom. Hiszen Khomeini nem nyugszik míg Huszeint hadserege vagy saját népe el nem teszi láb alól, s míg ki nem kiálthatja Irakban az új izlám forradalmának fényes győzelmét. A legutóbbi támadások következményeképpen a Lloyds of London biz­tosítótársaság a bizto­sítási díjat a hajóra­kományok értékének 3.5 százalékáról azok érté­kének 7.5 százalékára emelte. A szaudi olaj minisz­ter, Sheik Ahmed Zaki Yamani szerint, ez csaknem egyenlő az öböl elzárásával. Bár Kanada és az USA csupán olajszükségletének elenyésző százalékát hozza be a szoroson, Japán szükséglete 70 százalékát a nyugati államok pedig 20 százalékát importálják a Hormuz szoroson keresztül. Csodálatosképpen a Szov­jetunió, mely most Irakot támogatja, Amerikát szid­ja ugyanezen Irak meg­segítéséért. Persze Moszkva célja, hogy ő tegye, a Perzsa­öböl dominálásával, Eu­rópa torkára a kését és ne engedje át e szerepét Teheránnak. Bár az olajárak ideiglenesen emelkedhetnek, de az olajgazdag arab államok várható túltermelés következtében esetleg kénytelenek lesznek áraikat a jelenlegi árak alá vinni. Az ENSZ most kivételesen Iránt bélyegezte meg Izráel helyett, a 21 tagból álló Arab Ligával egyetemben. A sors iróniája, hogy most Iránra ütötték az “agresszor” bélyeget, holott Irak volt az, aki négy évvel ezelőtt megtámadta Iránt, s aki most, a Kharg szigetről kiinduló olajhajók bbmbázásával, elindította a Perzsa-öböl háborúját. Bizonyos, hogy Khomeini nem lesz hajlandó a Perzsa­­öbölbeli támadásait beszün­tetni, míg nem kap garanciát olajkivitele nyugodt folytatására. Khomeini célja a győzelem. Úgy véli, hogy ha sikerült a sah-ot kiűznie, s az ötven túsz fogvatartásával Cartert megszégyenítenie, úgy Sad­dam Húszéin és országa megsemmisítése sem lehetetlen feladat számára. Amerika, bár egyik ál­lamba sem szerelmes, mégis kénytelen Irakért szurkolni, minthogy arab védencei ez államot támogatják. Mi szívből kívánjuk, hogy mindkét állam diadalmas győzelmet arasson a másik felett, tönkreverve egymás had­seregét. Bár Reagan több ízben felajánlotta légi és tengeri támogatását, legutóbbi sajtókonferencián úgy nyilatkozott, hogy “a háborúba való beavatkozás esélye rendkívül kicsiny. Mi erre nem ajánlkoztunk és fel sem kértek bennünket. Az öböl országai saját maguk kívánják ellátni védelmüket, elkerülvén a háború kiterjesztését" Amerika azonban szavának kíván állni az öböl nyit­­vatartását illetően és "America" nevű repü­­lőgépanyahajóját közvet­lenül az. öböl bejáratánál tartja támadásra készen, a Kitty Hawk anyahajóval és 12 más hadihajóval egyetemben. Szándéka, hogy Angliával és Fran­ciaországgal együtt őr­ködjék a Hormuz-szoros nyitvatartása felett. Bár Khomeini bízik Allah segítségében, országában erős elégedetlenség tapasz­talható. Még a főpapok között is vannak olyan hangok, hogy a háború lelassítja az új izlám forradalmának ütemét. Egyes vélemények szerint Khomeini a háborút a belső elégedetlenség lefojtására használja fel. Hussein viszont dörzsöli kezeit az eddigi harminc olajtank megsemmisítésének sikeré­ben fürödve. Mi egyetér­tünk Trudeauval, ki leg­utóbbi alsóházi nyilat­kozatában kijelentette, hogy “NINCS MEG­OLDÁS”. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA I MEGJELENT I •• _ « • ÁZ ÖRDÖG JÁTSZÓTERE című^ regénye. Az előzetesen .megrendelt és kifizetett példányokon felül még néhány könyv ren­delkezésre áll; Most rendelje meg! Ars $12;­Menórn; 1378 Bathurst St. Toronto, Ont MSR 3J1 Tel: 656-5219

Next

/
Oldalképek
Tartalom