Menora Egyenlőség, 1981. január-március (20. évfolyam, 838-847. szám)

1981-02-14 / 844. szám

8 oldal MENÓRA * 1981 február 14 EGY KIS TÉ Az élet oly tréfákat űz, amilyenekhez az író képzelete nem merne elszédelegni. Bob barátom évek óta panaszkodott gyomrára. Pon­tosan leírta betegsége tüneteit: néha munka közben nehéz ütést érzett a gyomrán, utána oly fájdalmat, hogy ketté hajolva, kénytelen volt a félreeső helyiségbe vonulni, nehogy jajgatására és fájdalmára munkatársai felfigyeljenek. Máskor egyszerre csak feltört gyomorsava, elöntötte, csípte a száját; ismét máskor mintha a gyomrától, vagy tálán máshon­nan eredő fájdalom megbénította volna féloldalát. Eveken át járta az orvosi ren­delőket, szedte a pilulákat, porokat, diétát tartott, tornázott, mikor ideje megengedte, ment a szabad levegőre sétálni, még a kínaiaktól tanult tűszúrási kúrát is megpróbálta. A diéta elgyengítette, a különböző or­vosságok megsemmisítették egymás hatását, anélkül, hogy állapota valamit is javult volna. Röntgen felvételek nem mutat­tak semmit, csak az orvosságos üvegek és dobozok gyű lem let­tek fel fürdőszobájában, míg bankbetétjei egyre laposodtak. Néha fájdalma egy időre elmúlt, mintha soha beteg nem lett volna; de Bob nem mert örülni visszanyert egészségének, mert félt, mert tudta, hogy az alattomos baj minden pillanat­ban megújult erővel visszatérhet. A fájdalom és tehetetlenség tudata elvette életkedvét. Nem mert sem­mihez kezdeni, munkáját, melyet eredetileg szeretett, csak ímmel-ámmal végezte, ami anyagi helyzetére gyászos hatással volt. Kedélye egyre inkább elborult, feleségével, gyermekeivel szemben szófukar, vagy mogorva volt. Több Ízben beszélt öngyilkosságról, minden ékesszólásunkra szükség volt, hogy tartsuk benne a lelket, a reményt, hogy valaki, valahol, mégis csak meg fogja találni a kezelést bajára. * V Jolán barátnőm, egy orvos nővére krónikus orrüreg­­gyulladásban szenvedett; ezen kívül asztmaszerű fuldoklások kínozták. Tavasszal, mikor városunkban a mandulafák fehér hamva úgy hatott, mint egy mindenütt jelenlevő, óriási, finom japán metszet, mikor himporral volt tele a levegő és az újjászületett, még gyenge napsugár örömmel töltötte el szivünket, szegény Jolán menekült, mintha a pokolból szaladt volna. Fivére egyik specialistától a másikhoz vitte, az ó orvosságos szekrényében is egész patika halmozódott fel, de gyógyulást semmi nem hozott. Jolán természettől fogva vidám, könnyen nevető, derűs lény volt; igyekezett fájdalmát elfelejteni, szokott tevékenységét folytatni, olvasni, a televíziót nézni; a baj mégis levette lábáról, elsírta magát, panaszkodott, hogy nem érdemes élni. * Kis unokám hatodik születésnapjára, mely az iskolaév kezdetére esett, családi ünnepet rendeztünk. Családi ünnepet, melyre azonban a két jóbarátot, Bob-ot és Jolánt is meghívtuk, mert mindketten imádták a kislányt. Az ajándékcsomagok kibontásánál tartottunk. Észrevettem, hogy Bob fájdalmai újra jelentkeznek. — Adok fájdalomcsillapítót, ajánlottam neki. — Köszönöm, hem szükséges — mondta. — Uj orvosságot kaptam, melyet mindig magam­mal hordok. Felállt, a konyhába ment egy pohár vízért, majd visszatért, leült, de látszott rajta, hogy az orvosság nem sokat használt, hogy még egyre szenved. STRÉM GÉZA Az ajtócsengő megszólalt, Jolán későn érkezett. Bocsánatot kért, nem jól érezte magát, de eljött, hogy elhozza a gyermeknek szánt ajándékot, a gyermek örömét nem akarta elronatni. Hoztunk neki kávét, egy darab süteményt. Félig sem volt készen csészéjével, mikor felállt, búcsúzni kezdett. — Nem maradhatok, érzem, fuldoklási roham jön rám — suttogta. Arca már halálsápadt volt. — Így nem engedhetlek el, — szabadkoztam. Menj a hálószobába, pihend ki magad. — Várj, beveszem az or­vosságom — mondta és már szaladt is egy pohár vízért, mielőtt megakadályozhattam volna. A hálószobában jó tiz percig mellette álltam: melle zihált, homlokán izzadtság gyöngyözött, de a fuldoklási roham elmaradt. Lassan kissé megnyugodott, végre elszun­nyadt. Nem könnyű feladat egy olyan újságnak, amely hosszú éveken keresztül zömmel az észak-amerikai kontinens keleti partvidékét szolgálta, Los Angeles magyar zsidó életéről beszámolni. Hiszen egy ilyen összefoglalónak a feladata kettős. Egyrészt ott élő és egyre szaporodó olvasóinknak kell hírt adni a folyamatos eseményekről, másrészt régi olvasóinkat kell megismertetni az ott működő kitűnő szer­vezetek történetével. Elsőnek a Shelters fór Israel­­ről kell írnunk, amelyikről nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy ehhez hasonló aktivitással működő magyar zsidó szervezet az egész világban ritka. Február elsején volt az új vezetőséget beiktató lunch, amely már gon­dos szervezésével is példamutató volt. Három háziasszony, Dános Blanka, Mrs. Á. Felter és Mrs. Éva Yager dicséretével kell tehát kezdeni a beszámolót. Mielőtt azonban ezt a beiktató reggelit tovább ismertetnénk, szükséges, hogy valamit a szervezet történetéről írjunk. 1948-ban 50 magyar zsidó asszony gyülekezett össze azzal a céllal, hogy a koncentrációs táborok túlélőit segítse az akkori Palesztinába való kiván­dorlásban. Első gyűjtésük eredmény 7.000 dollár volt, ami ma talán nem hangzik olyan elképesztő összegnek, de akkor bőségesen elég volt arra, hogy felépítsék belőle a luddi szociális központot, amely az újonnan jött magyar zsidók első izraeli támaszpontja volt. Négy évvel később a Shelters már 250 tagot számlált, akik olyan bőkezűek voltak, hogy Kirját Omo-ban két épületet is emeltek fel, az elsőt 24, a másikat 27 lakóegységgel. Nagy terhet vállaltak, volt is feszült izgalom: vajon képesek lesznek-e a szükséges részleteket fizetni? Sikerült! 1956-ra a két épület már teljesen tehermentes volt és ekkor még nagyobb fába vágták fejszéjüket, egyszerre építettek egy 77 egységes házat Holon­­ban, egy magyar nyelvű könyvtárt Kirját Malachiban és egy gyerme'kovodát Beér Sheeba-ban'. A szervezet ma 600 taggal rendelkezik és eddig az időig több, mint fél millió dollárt in­vesztált be Izraelben. Ebből egyedül múlt évben 197.713 dollárt küldtek el — illetőleg többet, mert — a február elsejei ülésen felállt Mr. és Mrs. Kahan és bejelentette, hogy visszamenőleges hatállyal befizetnek 3.287 dollárt, vagyis az összeget 200.000 dollárra kerekitik ki. Nem csoda, hogy ez a “Szegény barátaim!” gon­doltam, mikor mindkettő hazament. “Mily gyötrelem az életük!” Hálás voltam önsor­somnak, amiért megkímélt hasonló szenvedésektől. * A születésnapi ünnepre következő héten nem hallottam egyikükről sem. Egy este csengetett a telefon. Jolán volt. — Képzeld el — mondta vidáman — mily szerencse ért! — Mondd gyorsan, mi jó történt veled? — Emlékszel, hogy utolsó látogatásom alatt lakásod konyhájában bevettem az or­vosságom? Az üvegcsét szokásom szerint utána a táskámba dugtam. Miután hazamentem tőled, teljesen kipihenve éreztem magam, s azóta is jól vagyok, a rohamok példamutatás hatásos és egyre­­másra jelentkeznek az új tagok. Ezen az új ülésen például először jelent meg egy nemrégiben Los Angelesben letelepedett magyarországi koz­metikusnő, Judy Ferber, akit úgy magával ragadtak az ott látottak, hogy rögtön kijelen­tette: ő kiván a legközelebbi dinner egyik szervezője lenni. Tehát az új elnök: Louis Kestenbaum minden valószínűség szerint ugyanolyan hatásosan és eredményesen fog működni, mint ahogy azt leköszönő elődje, Mrs. Handa Stark tette. Az új. illetőleg régebben is működő vezetők közül meg kell még említeni a program és publicity chairman, Mrs. Firestone jó munkáját. Nyitott ajtókat döngetnék, ha a Menora olvasóinak azt próbálnám bebizonyítani, hogy Héczey Iván kiváló humorista. Cikkeit rendszeresen olvassák lapunk előfizetői, vásárlói és a szerkesztőséghez érkezett levelek bizonyítják, hogy sajátod hangvételű humoreszk­jeinek kialakult, jelentős számú olvasórétege van. Mit jelent ez a sajátos hangvétel? A humor nagyon nehéz műfaj. A nagy probléma tudniillik nem abban rejlik, körülöttünk lévő visszás­ságokat, hanem az, hogy visszásságokat, hanem az, hogy a görbe tükröt milyen szögben helyezzük el. A legtöbb1 humorista a társadalom nagy kérdéseiről ír könnyebb hangvételben, hiszen (igy mondják) semmi sem olyan nevetséges, mint amikor az em­berek nagy csoportja komo­lyan veszi önmagát. Héczey viszont igyekszik elkerülni a sorsdöntő kérdések feletti gú­nyolódást, helyette legtöbb­ször egy embert vesz vélba, mégpedig azt, akiről gúnyolódni igazán csak a jóképességű és mély emberismerettel ren­delkező toliforgatók mernek, saját magát. Szinte minden írásának ő a főhőse, mégpedig negatív főhőse és ettől válik humoreszkjeinek gyűjteménye pozitívvá. Máson nevetni — ez könnyű, ehhez nem kell különösebb tehetség. Önmagunkon nevetni, ez már igen. A legnehezebb feladat pedig elérni azt, hogy mások nevessenek rajtunk és ugyanakkor mégis tisztelettel, megbecsüléssel nézzenek ránk. Ha Héczey karcolatait olvassuk, első pillanatban hajlamosak vagyunk elhinni, nem tértek vissza, semmi fájdalmam nincs. Könnyen, szabadon lélegzem. Tegnap felkerestem az orvost, mond­tam, hogy az új orvosság csodaszer számomra, kértem, újítsa meg. — Elhozta az üveget? — kér­dezte. Odaadtam neki. Az orvos ránézett az üvegre ragasztott cédulára, a fejét rázta. — Ez nem az, amit én előír­tam, — mondta végre. Hol van a másik üveg? Zavarban voltam. Kiderült, hogy nálad egy másik üveget nyitottam ki és vettem magamhoz. Nem is tudom, hogy történhetett. Rosszul voltam, nem nagyon tudtam, mit csinálok; letettem a saját or­vosságomat a konyhában a leöntő mellé, töltöttem magam­nak egy pohár vizet, bevettem egy pilulát az orvosságos Ha esetleg lenne los angelesi olvasóink között olyan (bár ez nem valószinű), aki még eddig nem vett részt a Shelter munkájában, azokkal közöljük, hogy minden hónap harmadik szerdáján van összejövetel, ahol szivesen várják az új tagokat. Nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem adnánk hirt a fiatalabb testvérről, a Bnai Zion los angelesi csoportjáról, amely csak nemrég alakult, de máris szép eredményeket mondhat magáénak. New Yorkból néhány hónappal ezelőtt telepedett át Mr. és Mrs. Fred Weinberger, akik nagy lendülettel kezdtek hozzá a New Yorkban nagyon elterjedt Bnai Zion szervezet los angelesi szervezéséhez. Múlt héten megvolt az első választás is, és természetes, hogy Frédit válasz­tották elnökül, aki rögtön hogy Iván barátunk valóban negatív jelenség, szereti a kártyát, szereti a nőket, az italt, a semmittevést. Aztán pár perc után rájövünk, hogy tulajdonképpen a' mindenkiben fellelhető apró hibákat növeli fel, torzítja el, olyan fokra, amikor a névetés már örökre elfeledhetetlenül plántálja belénk a mély igazságokat. Mert ilyen mély igazságokat többféleképpen lehet megírni. Nézzünk például egy emberi tulajdonságot, ami Héczey kifiguráznivaló kedvencei közé tartozik: a fösvénységet. A témához többféleképpen lehet hozzányúlni. Hogy csak példának hozzam fel, a fösvénységről írott legnagyobb emberi dokumentum regényt Dickens Twist Oliver-jét, ezt a tulajdonságot lehet úgy beállítani, hogy az olvasó egy életen keresztül gyűlöli. (Ezt igazán csak a példa kedvéért hoztuk ide, mert Héczey meg fogja nekem bocsátani, ha bevallom, hogy Dickenset nagyobb írónak tartom.) De azért, ha mostanában eszembe jut ez a tulajdonság, akkor an­nak jellegzetes példájaként az a los angelesi házigazda jut eszembe, aki olcsó amerikai konyakot önt a Curvoisier-es vagy Napóleon-os üvegbe és azt kínálja a vendégeknek. Héczey elutazik Las Vegasba. Tulajdonképpen Las Vegasban mindenki komoly, megfontolt, megbízható ember, egyedül ő az, aki ügyetlen kisemberként bukdácsol és aki elsüllyed a fertőben. Persze nem hiszünk neki. A kép, amit odavet ugyan impresszionista, a környezetet csak nagy vonalakban, hangulatában ábrázolja, és mégis tökéletes kép, amely VÉDÉS üvegből, az üveget elvittem, a táskámba tettem. Az orvos álmélkodott, kijelentette, hogy az esetet le fogja irni egy orvosi folyóirat­ban. — Boldog vagyok, hogy a véletlen segített rajtad, miután az emberi tudomány csődöt mondott. Mondjam azt, hogy az Isten kinyújtotta kezét feléd és meggyógyított? — Akarom hinni ezt, felelte Jolán, sugárzó arccal. Csoda történt velem; friss, erős vagyok, szeretném megcsókolni az eget! — Én veled örülök és hálás vagyok a sorsnak, hogy a csoda rajtam keresztül, az én házam­ban történt. Tíz perc sem telt el e beszélgetés óta, újra csengett a részletes programot is adott a jövőbeni működésről. Február 22.-én egy speciális dinner-t rendeznek, március 15.-én, délelőtt 11 órakor pedig Purim ünnepség lesz. A kettő között még egy program van, mert-a Bnai Zion Chapter minden hónap első vasárnapján délelőtt I I órakor rendszeres összejövetelt tart a 6505 Villshire Ave., alatt lévő épület­­ben 3 A vezetoségválasztó ülés nemcsak erkölcsi, de anyagi sikerrel is zárult, ami elsősor­ban Mrs. Lillien Tuzk érdeme, aki egyetlen felajánlással 10.000 dollárral gazdagította a zsidó állam célkitűzéseit szolgáló szer­vezetet. Kár, hogy ennek a nemeslelkű adakozó hölgynek fényképe lapunk zártáig nem érkezett meg a szerkesztőséghez, pedig ugye mindnyájan egyetértünk abban: megér­demelne ezért egy kis nép­nemcsak egy társadalmi jelenségről, de magáról a tár­sadalomról ad számot. Ha Héc­zey Magyarországra utazik, ott sem a rendszer felháborító visszásságait veszi célba. Akiken ő nevet, s akiket velünk nevettet ki, nem az állam vezetői, hanem a főpincér, a villamosvezető, az üzleti eladó. Ki tudná ezekután megérteni, hogy miért van az mégis, hogy Héczey humoráért nem rajonganak az otthoni hivatalosok, akik pedig állítólag nagyszerűeket nevetnek azon, hogy a Patyolat még mindig piszkos ruhát ad vissza. A magyarázat nagyon egyszerű, azért mert ezekben az írásaiban is a lényeget látja meg és egy balatoni utazás kalandjaiból olyan félelmetes következ­tetéseket tud levonni, (és a félelem következtében akkorát nevetünk) amikhez képest bár­miféle néprajzi felmérés jelentéktelenné válik. Könnyű lenne arra az álláspontra helyezkedni és azt magyarázni, hogy Héczey egy kiváló konferanszié, aki le is írja azt, amit a közönséggel összekacsintva időnként elmond. Első kötete, a Hölgyeim és Uraim tulajdonképpen még valóban ebben a szellemben íródott. Ez az új kötet azonban már címében is mást érzékeltet. A Melyik fülem cseng olyan kérdéseket vet fel, amikre senki nem vár határozott feleletet, amikre nem lehet felelni, amikre egyáltalán nincs felelet. A kérdés feltevése maga mulatságos: ezek a jelenségek vannak és azoknak megoldása tulajdonképpen senkit sem érdekel. Becsülni való dolog, hogy valaki egy köteten telefon. Bob hangja erős, vidám volt. m o-"1? j-Hlllfc'* — Ha állsz, ülj le, — mon­dta; — nem fogod elhinni, amit mondani fogok. Mikor utoljára nálad voltam, véletlenül ki -cseréltem a konyhában az or­vosságos üvegemet, illetve magamhoz vettem, ami ott volt, úgy nézett ki teljesen, mint az enyém. — Tudok az esetről — feleltem. — És... mi történt azóta? — Azóta nem tértek vissza fájdalmaim. Miután éreztem, hogy az orvosság használ, min­dennap szedtem a pilulákat. Valami új biztonsági érzés, nagy megnyugvás fog el; megtaláltam azt, amit kerestem. — Honnan tudtad, hogy ki cserélted az orvosságot? — A cédulán nem az én, hanem Jolán barátnőd neve áll. Telefonáltam neki, hogy szerűsítést. De ha igaz, rövidesen megkapjuk a képet, s akkor majd pótlólag leközöljük. Jövő hétre marad a beszámoló egy kitűnő zenei élményről. Gallai Elsie, a kitűnő zongorista és san­zonénekes, önálló est keretében bizonyította a Sherman Oax-i Granada Inn-ben, hogy művészete még mindig a régi fényben csillog. Volt is hallgatóság bőségesen és tom­boló volt a siker. Arról viszont jó előre be tudunk már számolni, hogy március 28.-án, a komoly kultúra barátai jutnak különleges csemegéhez. Ekkor lesz ugyanis Faludy György előadóestje, amelyre a Hilton Hotelban kerül sor, s amelynek két legfontosabb közreműködője: Szörényi Éva és Héczey Iván lesznek. keresztül komoly emberi, tár­sadalmi kérdéseket vet fel anélkül, hogy azokra meggyőző választ kívánna adni és mégsem hagy maga után hiányérzetet. Hja kérem, kérdezni tudni kell! Problémákkal, megválaszolásra váró nehéz kérdésekkel amúgyis bőven el vagyunk látva. Héczey a Tegnagyobbat adja, amit kívánhatunk, néhány órányi felszabadult, tiszta nevetést. Ha megmondjam, mi történt. Ő nevetett a telefonba, harsogva kacagott és csak annyit mon­dott, hogy sok szerencsét kiván. — Te honnan tudtál az esetről? — kérdezte most Bob. — Jolántól. Ő éppen olyan boldog, mint Te vagy, ő is teljesen meggyógyult. Igazi csodával, kettős csodával állunk szemben. t — Egy kis tévedés volt, — vélte Bob. — Egy kis tévedés, mely elő fogja mozdítani az orvosi tudományt, — feleltem én. Véletlen, mely minden tudományos felfedezésnek alapja. De úgy is mondhatjuk, hogy az Isten ujja volt. Csoda, melyet két emberrel szemben, két szenvedő emberrel szemben művelt nagy könyörületében. — Ezentúl boldogan hiszek a csodákban, — mondta Bob — és e csodákat pezsgővel kell, hogy megünnepeljük. — Letette a kagylót, megígérte, hogy nemsokára újra látni fogjuk egymást. Legközelebbi számunkban megírjuk majd, milyen telefonszámokon lehet már jóelőre biztosítani a helyet, mert az kétségtelen, hogy a Hilton­nak valamelyik nagyobb méretű terme is zsúfolásig telik majd meg erre az alkalomra. * Úgy mellékesen azt is megemlítjük, hogy lapunk szerkesztője december végén egy hétig Los Angelesben tartózkodott, ahol több munkatárssal és barátjával, valamint olvasókkal találkozott. A szerkesztő elnézést kér egyrészt azoktól, akikkel nem volt alkalma összejönni, másrészt azoktól, akikkel ugyan összejött, de utitapasztalatairól még nem számolt be az újságban. ígéri azonban, hogy erre rövidesen sor kerül, mert los angelesi tapasztalatairól, emlékeiről egy nagyobb cikket kiván írni. egy mondatban kellene a könyv előnyeit összefoglalni, azt mon­danám: ez nemcsak viccelni tud, ez humorista is a javából. Kedves olvasók, ha van egy fél nap szabadidejük, amikor nem tudnak mit kezdeni az idejükkel, vegyék elő Héczey könyvét, s mire végére érnek, rá fognak jönni, hogy ezt a szabad félnapot elvesztegették volna, ha nem Héczey könyvét olvassák. VÁMMENTESEN GYÓGYSZERT a világ minden részéből — a világ minden részébe. Magyarországba, Romániába, Csehországba, Németországba élelmiszer — ipari-háztartási cikkek. Gyógyfürdők, Hotelfoglalás, Repülőjegyek, Hajó-vonat­iesyek LOS-ANGELESBÓL Amszterdam egy út $275, round trip $530 Frankfurtba round trip $599-től Viertna egy évre nyitott jegy egy út $529 round trip $930 London round trip $499 Israel, megállhat Bukarest és Viennában egy éves nyitott $1150 Mercedes Benz a gyárból, gyári áron US. vagy európai előírással. Részletes információ GEROE TRAVEL 1162 N. Orange Gr. W. Hollywood CA 90046. Phone reggel 7-tól este 9-ig 7 napon át (213) 650-1598 Hivatalos kérvényeket bevándorlásra, effidevitet, passport, re-enter díjmentesen küldök. Árváltozás fenntartva. UTAZÁSI TERVEIT MEGKÖNNYITJÜK. összes repülőtársaságot képviseljük. Cruise-ok és csoport utazások. Hotel foglalások - autóbérlés stb. TRAVEL MAID EASY, Hívja JOLANDÁT (213) 553-2114 vagy otthon; (213) 478-3435 este. Los-Angeles CREDITED AGENCY LOS ANGELES Vü,- * Melyik fülem cseng?

Next

/
Oldalképek
Tartalom