Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-09-22 / Supplement
1979 szeptember 22 * MENÓRA 23. oldal 13r3n Í131D H3»? Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Rokonainknak, Barátainknak és Ismerőseinknek Jenő és Sósa József,Etel, Schwarcz KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJESZTENDŐT KIVANNAK ROKONAIKNAK, BARÁTAIKNAK ÉS AZ EGÉSZ ZSIDÓSÁGNAK KÁRPÁTI LAJOS, ANNA és DÓRIRA S3 NEPTUNE DR. BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN ELISABETH, ZOLTÁN FRIEDMAN és FIUK 400 Walmer BARMAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN ARATÓ EDIT A hazai zsidóság magyarosodása 1849-ig Az európai zsidóság hosszú és gyötrelmes utat járt meg minden országban, míg a nemzetek gazdasági és társadalmi életébe beilleszkedett és amíg elsajátította azok kultúrértékeit. Ez a folyamat Magyarországon is komoly akadályokba ütközött. Egy nagyjában vallási jellegű, a kultuszból táplálkozó kultúra vívta utóvédbarcait zsidó részről, a magyar társadalom részéről pedig a feudalizmus bomló rendszere késleltette a zsidók beilleszkedését. A magyarországi zsidó bevándorlás hullámszerű volta, etnikai különbségei, a helyben talált osztályviszonyokat és érdekeket zavaró volta még csak bonyolította a kérdést. Vizsgálódásunk kiindulópontja csak a magyarországi zsidóság kezdeti települési viszonyai és társadalmi helyzete lehet. A török hódoltság előtti és utáni magyarhoni zsidóság között alig mutatható ki kontinuitás. Szapolyai János és I. Ferdinánd száműzetési törvényei, az 1525-ös bazini vérvád, a soproni, nagyszombati, székesfehérvári kiűzetés, valamint a budai zsidóknak 1541-be történt Törökországba hurcolása majdnem teljes egészében felszámolta a magyarországi középkori zsidóságot. A hódító törökkel együtt bevándorolt zsidók leszármazottai pedig vagy a menekülő törökkel távoztak 1686-ban, vagy a Várba behatoló német zsoldosok vérengzésének áldozatai lettek. Kisebb részük az értük fizetett súlyos váltságdíj ellenében Cseh-, Morvaországba, vagy német területre menekülve védte meg puszta életét. Korabeli adatok alapján a XVII. század végén hazánkban élő zsidók számát legfeljebb 2—3000 főre tehetjük. Az 1735—38-ig megejtett első magyarországi zsidóösszeírás 30 vármegyére terjedt ki és nem foglalta magában többek között Erdélyt sem. Mivel Erdélyben ez időben csak Gyulafehérvárott lakhattak zsidók és az adatokat nem szolgáltató megyék túlnyomó részében nem is éltek zsidók, az összeírás így is elég hű képet ad a magyarországi zsidóság számáról. A zsidó népszámlálás adatai szerint az említett 30 vármegyében élő zsidó családok száma 2240 volt. A 2240 családfő közül 961 (37,37%) született hazánkban. Erdélyt nem számítva és családonként 5—6 lélekszámot véve ebben az időben tehát kb. 11 000 zsidó személy élt Magyarországon; 1840-ben viszont már 250 000. A török hódoltság utáni zsidóság zöme így indigénának tekinthető. Három bullámban érkezett az országba. Mindhárom hullám más és más hagyományú zsidóságot vetett felszínre. Az első hullám Becsből és Alsó-Ausztriából települt hozzánk. Ugyanis I. Lipót (kegyence, a protestánsfaló, magyarellenes és zsidógyűlölő Kollonits bíboros tanácsára) 1671-ben kiűzte Ausztriából a zsidókat. Többségük Poroszországba települt, kisebb részüket pedig nyugat-magyarországi földesurak telepítették le birtokukon. A második hullám Cseh- és Morvaországból jött. I72(J-han ugyanis jlj. Károly az örökös tartományokban‘megtilíott a” a“nem elsőszülött zsidó férfiaknak, hogy házasságot kössenek. Bevándorlásuk Magyarországra nem oly fejvesztett, mint az előző csoporté, hanem szervezett és előkészített volt. A harmadik hullámban kelet felől, a Chmelnickij Bogdán óta folyó zsidóüldözések elől menekülő zsidók érkeztek hazánkba. 1648 után indult meg a bevándorlás, de csak szórványosan. Tömegesen indult meg a keleti bevándorlás 1772 után, mikor Lengyelország első felosztása során Galícia a Habsburgok uralma alá kerül. Mindhárom csoport közül az utóbbi jelenti társadalmi-gazdasági (és nyelvi) vonatkozásban a legnagyobb tehertételt az emancipáció és asszimiláció útján. Az első két csoport ugyanis — mint említettük — a nyugat-magyarországi földesurak birtokán, illetve az északnyugati felvidék fejlődésnek induló, főúri és köznemesi birtokon fekvő mezővárosokban telepedett meg. Hogy menedékhez jutottak, hasznosságuknak köszönhették. A töröktől kevéssé érintett nyugatmagyarországi uradalmak birtokosainak —- leginkább közelítve meg a nyugat-európai fejlődést — mint árutermelőknek szükségük volt a zsidókra, mint termékeik értékesítőire, kocsmáik bérlőire és egyéb jogok hasznosítóira. Elsősorban az Eszterházy, Pálffy, Batthyány és Károlyi családokra kell gondolnunk, akik nagy birtokaik mellett legtöbbször magas méltóságokat is viseltek, és jogilag védtelen zsidó alattvalóikat meg is tudták védelmezni. A humanitás és jól felfogott érdek igen szépen megfért egymással. Az 1735—38-as összeírás szerint a királyi Magyarországon élő 11 622 zsidó közül 6578, vagyis több mint a fele a nyugati határszélen levő öt megyére: Trencsénre, Nyitrára, Pozsonyra, Vasra és Mosonra esett. A telepítő főurak nagy birtokaikat túlnyomórészt a Habsburgoknak köszönhették, vagy tőlük nyertek benne megerősítést. A zsidókat ők védték meg a városok főleg német nemzetiségű, zsidóellenes kalmáraitól és céhiparosaitól. Semmi sem készteti még a zsidókat arra, hogy védelmező uraik dinasztiahűségétől eltérjenek. A magyarhoni zsidók dinasztiahűségét II. József intézkedései elmélyítették, A kalapos király, aki mindent megtett a polgárosodás előmozdítására, célszerűnek vélte, hogy a legmozgékonyabb polgári elemeknek, a zsidóságnak sorsán könnyítsen. Előmozdította az ettől eddig mereven elzárkózó szabad királyi városokban való letelepedésüket, módot nyújtott nekik új foglalkozások űzésére, magasabb fokú iskolázásra. II. József halála nem hozott e téren változást. Az 1791. XXXVIII. tc.-nek, mely a „De judaeis” címet viseli, legfontosabb rendelkezése, hogy megengedi azoknak a zsidóknak, akik 1790. január 1-én bizonyos helyen laktak, hogy ottani lakóhelyüket megtarthassák. II. Lipót a törvényjavaslat szentesítésével elnyerte a magyarországi zsidók háláját, mely időnként az ováció határait súrolta. Büchler Sándor, a kiváló hebraista és történész így írja le Lipót császár időzését a pozsonyi zsidók körében : „A koronázás napján, 1790. november 15-én a magyar zsidók fényes ünnepséget rendeztek Pozsonyban. Aranyvarrású selyemszövetei díszített diadalkaput emeltek, amelynek aranyr ezetén hat ezüst köntösű tóra függött. Midőn a zsidók hosszú sorfala között a király kíséretével felvonult a várba, a rabbik áldást rebegtek és a mögöttük elhelyezkedett polgárok rámondták az áment, az egész ünneplő közönség pedig vivátot kiáltott. Este, valamint a következő Dipon kivilágították a növényekkel felékesített templomot és a diadalkaput. Lipótnak fölötte tetszett a zsidók hódolata és a küldöttségek fogadtatásakor kegyelméről és védelméről biztosította a zsidókat, a pozsonyi zsidó hitközség elnökét, Mandl Jakabot súlyos aranyéremmel ajándékozta meg, a hitközség vénei között pedig több apró arany- és ezüstérmet osztatott ki.” Íme ilyen a XVII—XVIII. század fordulóján a magyarországi zsidóság. Telepítő főuraihoz, valamint a felvilágosodott abszolutisztikus uralkodó házhoz feltétlenül hű. Pillanatnyi érdekeit követi. De még csak osztrák—német alattvaló, és nem német érzelmű polgár. Anyanyelve sem a német: hűen őrzi még a „jiddis” nyelvét, amelynek alapja a XII. században keletkezett középfelnémet volt, számos héber és szláv jövevényszóval, és amely nyelv, mikor a zsidók Európa-szerte gettókba kerültek, elszakadt a közben tovább fejlődő német nyelvtől. Az elkülönülést fokozta, hogy a jiddis nyelvet héber betűkkel írták. Semmi sem ösztönzi még ezt a magyarországi zsidóságot arra, hogy magyar legyen. A felvilágosodás szellemi élcsapata Magyarországon még bizalmatlan vele szemben. Míg a Biblia valamikori népét, akárcsak a protestáns prédikátorok, rokon sorsüldözötteknek tekintik, addig az élő zsidóságot elmarasztalják felvilágosodott íróink. Bessenyei György konzervativizmusukat, minden újra való képtelenségüket veti szemükre, Révai Miklós pedig gazdasági tevékenységüket kárhoztatja. Ezek a voltaire-iánus szellemek, nagy műveltségük ellenére, vagy nem látják a zsidók gazdasági tevékenységének kapcsolatát a nagy változásokkal, vagy éppen jól látják, és ebben az esetben a nemesi kúriák nyugalmát féltik tőlük. Majd csak a liberális nemesség legjobbjai ismerik fel gazdasági tevékenységük szükségszerű és előrevivő voltát. Felvilágosodás és németesedés A francia forradalmat megelőző két évtizedben kezd kilépni a zsidóság — elsősorban Németországban, és Cseh-, Morvaországban — eddigi zárt világából. Mindkét ország zsidósága sokkal műveltebb volt, mint magyarországi sorstársaik. Valamivel lassúbb folyamat volt az ausztriai zsidó felvilágosodás. A német felvilágosodás nyomon követte a franciát. Lessing, Herder, Wieland, a két Humboldt, Kant és mások tevékenysége megkönnyítette a felvilágosodott zsidók szellemi vezetőjének, Mendelssohn Mózesnek a német felvilágosodáshoz való eljutását. Mendelssohn Mózesnek számos megaláztatást kellett elviselnie a nagyfrigyesi porosz államban. De mindez nem akadályozta meg abban, hogy tökéletesen elsajátítsa a német nyelvet, s a rabbik által kárhoztatott világi könyvekben elmélyedjen. Mendelssohn torz testében briliáns szellem lakozott és ez a német felvilágosodás legjobbjainak barátságát biztosította részére. Különösen a Lessinggel való barátsága fontos emberi és irodalomtörténeti szempontból. Mendelssohnnak a zsidóságot érintő irodalmi megnyilatkozásai közül legfontosabb volt az Ótestamentum német nyelvre fordítása. Ha a német rabbiknak már az sem tetszett, hogy Mendelssohn profán könyveket olvas, Ótestamentum-fordításával még jobban kivívta maga ellen haragjukat. A német és lengyel rabbik egyes vidékeken annyira felkorbácsolták a konzervatív zsidók fanatizmusát, hogy azok Mendelssohn német nyelvű bibliáját tűzre vetették. A vallásukat féltő zsidóknak a felvilágosodással szembeni ellenszenvét magyarázza némileg az az érthető tény, hogy a német-zsidó felvilágosodást hallatlan megkeresztelkedési hullám követte. Az 1802 és 1810 között eltelt nyolc év alatt a berlini zsidó családok 12%-a tért át valamelyik keresztény vallásra. A megkeresztelkedési láz olyan méreteket öltött, hogy a porosz állam figyelmeztette a német lelkészi hivatalokat: csak akkor fogadják el az áttérési kérelmeket, ha azoknak meggyőződéses voltában biztosak. A konzervatív német zsidók leginkább a német világi iskoláktól viszolyogtak, mert úgy vélték: ezekben gyermekeiket egyenesen az áttérésre készítik elő. A német felvilágosodás nem közvetlenül ért el Magyarországra, hanem cseh-morva, illetve ausztriai közvetítéssel. A csehországi felvilágosult zsidó szellemek közül elég, ha megemlítjük a Jeitteles család tagjait, a cseh és német nyelven egyformán író, vagy beszélő Kapper Siegfriedet, Kuranda Ignácot, Kompért Lipótot. A német nyelvű felvilágosodás harmadik szellemi központja Bécs volt, hol különösen II. József szellemi inspirátora, a zsidó származású Sonnenfels József fejtett ki komoly közgazdasági és iskolapolitikai tevékenységet. Az itteni zsidó felvilágosodásról Osztern Róza a következőket írta: „A II. József alapította iskolák segítségével mindenütt tértfoglaló asszimiláció háttérbe szorította a héber nyelvet a német javára. Megkezdődött a német nyelvű irodalmi tevékenykedés. így érkezett el Ausztria zsidósága is — mint kevéssel azelőtt a berlini és prágai zsidóság — az általános asszimiláció és a tömeges kikeresztelkedés mozgalmához.” Ez a felvilágosodás nemcsak szellemi átformálódás volt, hanem a külsőségekben, szokásban és viselkedésben is hallatlan változásokat eredményezett. Plasztikusan érzékelteti ezt az átalakulást a Magyar Kurír 1787-es évfolyamának egyik száma, mely a következőket írja: „A zsidó szépen megborotválkozott, sarkantyúé csizmában jelenik meg a Traktérben, szombaton ebédre, s leül a lutheránussal, reformátussal egy asztal mellé, anélkül, hogy akármelyik a másiknak tudná vallását, vagy azt tudakozná, és mindnyájan atyafiságosan ebédelvén, a zsidók részszerént a magok boltjukban, részszerént az Ökörkávéházban váljék egész szombaton a Messiást, és vasárnap más emberekkel együtt Folytatás a kővetkező oldalon... ÁRMIN ÉS CSALÁDJA i3n:n nsiü n3»5 Barátaiknak és Ismerőseiknek Kellemes Ünnepeket Es Békés Boldog Újévet Kívánnak LORNAL i3n:n nsiB ns»? Barátainak é.; ismerőseinek Boldog Új Évet és Kellemes Ünnepeket kíván COLUMBIA LUMBER Mr. & Mrs. KAROLI
