Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-09-08 / 773. szám

0. oldal MENÓRA * 1979 szeptember 8 A VILÁGHÍRŰ BUDAPEST! Z&IDÖ KÖNYVTÁR Amikor Kolumbusz a Santa Maria fedélzetén Amerika felé ha­józott, kalandos útján egy irány­­tű^is segítette. Nevet is adott a kis műszernek: Jákob botja. Irány­tűjét egy zsidó bölcs, Levi ben Gerson szerkesztette, aki azonban elsősorban nem ezzel az iránytű­jével vált híressé, hanem azzal, hogy korának egyik legtekintélye­sebb bibliamagyarázója volt. Egy 1480 előtt, Mantuában nyomtatott tórakommentárja ma világszerte ritkaság; az ősnyomtatvány egyik példánya Budapesten, a Magyar Izraeliták Országos Könyvtárának nagy becsű könyvészeti kincsei kö­zött található. Kalandos úton ju­tott ide; a kötetben egy cédulán ez áll: „Dr. Kun Lajos tábori rabbi adománya, Cor.eglianóban találta­tott, az 1917 őszi harcok idején .. Jókai a megnyitón A páratlan ritkaságokat őrző Magyar Izraeliták Országos Könyv­tára száz esztendőnél is régebbi múltra tekint vissza. Az első dá­tum: 1877. október 4. Ezen a na­pon avatták fel az akkori Buda­pest városszélen, a mai Somogyi Béla utca és Bérkocsis utca sar­kán emelt mór stílusú épületben az Országos Rabbiképző Intézetet, a világ egyetlen ilyen állami in­tézményét. Megnyitását az tette lehetővé, hogy Ferenc József visz­­szaadta a magyar államnak azt a tetemes összeget, amelyet Hay­­nau a szabadságharcban részt ve­vő zsidók büntetéséül pénzbírság­ként szedett össze. Ebből a va­gyonból született a rabbiképző, melynek ünnepélyes megnyitóján a hazai kulturális-tudományos élet számos kiválósága is részt vett. Az avatáson ott volt — másokkal együtt — Jókai Mór és eljött Breslauból a kor legnevesebb zsi­dó történésze, a német Heinrich Graeta professzor. Hetekkel az ava­tás után Ferenc József is felke­reste az intézetet, ami a teológiák történetében példátlan gesztusnak számított. 102 évvel ezelőtt a vendégek már gazdag könyvtárat találhat­tak az új intézetben. Évekkel ko­rábban, 1871-ben elhunyt a jeles páduai rabbi, Lelio della Torre, a zsoltárok és imádságoskönyvek olaszra fordítója, a helyi rabbi­­képző professzora, aki jelentős kézirat- és könyvgyűjteményt ha­gyott hátra. E hír hajlatán nyom­ban Páduába utazott Kaufmann Dávid történész, a budapesti inté­zet első könyvtárosa, a spanyol akadémia tagja (ő foglalkozott a világon elsőként a zsidó művészet történetével) és a becses hagya­tékot megvásárolta. 1404 kötettel — köztük kéziratokkal és ősnyom­tatványokkal — tért haza, ezzel megvetette az itthoni rabbiképző könyvtárának alapjait. Ehhez a gyűjteményhez társult az 1867- ben elhunyt Oppenheim Dávid nagybecskereki rabbi magánkönyv­tára, így az avatáskor már mint­egy 5000 kötet sorakozott a pol­cokon. Négylapos töredék A későbbi évtizedek alatt újabb értékes kötetekkel gyarapodott az ifjú bibliotéka. Több hittudós — így Hochmuth Ábrahám veszp­rémi főrabbi és Bloch Mózes, az első intézeti elnök — a rabbikép­zőre hagyta tetemes magángyűj­teményét, ezzel a könyvtár 1917-Baby-sittelést vállalok a lakásomon Lunch-el együtt a megbeszélés szerint. Hívjon a 924- 0580-as számon a Bloor-Spadina környé­ken lakom. ONNAN Ford LTD KANADAI Buick Regal KOCSIVAL Monte Carlo Hívja még ma ezt a számot 651-4480 24 órás szolgálat"— Adolf Eichmann és a katalógus ★ Szindbád-mese héber változata ben, 40 éves jubileumán már 34 000 kötettel büszkélkedhetett. 1921-ben új fejezet kezdődött a mai könyvtár históriájában: ekkor nyílt meg a Pesti Izraelita Hit­község Könyvtára a Dohány útcai zsinagóga egyik emeleti termében. E kisebb gyűjteményt a Rumbach utcai zsinagóga kántorának, Kel­ler Józsefnek a könyvhagyaitéka napján a német fasiszták nyom­ban lefoglalták, majd koncentrá­ciós táborrá alakították a rabbi­képző épületét. Folyamatosan 20 000 magyar zsidót gyűjtöttek itt össze: innen indították őket Auschwitz és Buchenwald halál­­táboraiba. A nácik nem kímélték a köny-DR. SCHEIBER PROFESSZOR A RÉGI KÖNYVEK KOZOTT 1404 kötettel - köztük kéziratokkal és ősnyomtatványokkal — tért haza alapozta meg, majd az állomány néhány hittanár és főrabbi ha­gyatékával bővült. E 8000 kötetes hitközségi könyvtár, az izraelita, fiúgimnázium modem héber iro­dalomban gazdag gyűjteményével egyesülve végül 1950-ben beol­vadt a rabbiképző állományába, így jött létre a Magyar Izraeliták Országos Könyvtára. „A könyvek osztják gazdáik sor­sát” — írta dr. Scheiber Sándor professzor, az országos rabbi­képző és a könyvtár igazgatója. /í roppant gazdag könyvtár ugyan­is 1944-ben szomorú sorsra jutott. Magyarország náci megszállásának veket sem. Adolf Eichmann, a zsi­dódeportálás egyik fő szervezője a megszállást követő napokban személyesen jött el a könyvtárba, magához vette kulcsait, a kataló­gusköteteket pedig sváb-hegyi vil­lájába vitette. A katalógusokból kiválasztotta a magyar zsidóság történetére vonatkozó irodalmat és ezeket a könyveket — mintegy 3000 kötetet — ládákba csoma­­goltatta, majd útnak indíttatta Frankfurt am Main felé. A nácik itt egy „Zsidókutató Intézetet” ter­veztek létrehozni azzal a céllal, hogy az általuk kipusztított zsidó­ság történetét, irodalmát bemu­tassák. Európa számos leigázott nagyvárosából özönlöttek errefelé a rablott könyvek tízezrei. A ma­gyar gyűjtemény azonban — sze­rencsére — csak Prágáig jutott el, nem volt már idejük továbbhur­colni. Azóta ezeket a köteteket a prágai Zsidó Múzeum őrzi. Ha ezek a könyvek meg is ma­radtak, jó néhány kötet elpusztult a második világháború alatt: a rabbiképzőt ugyanis bombatalálat érte. A hiányokat a felszabadulás után részben sikerült pótolni. Az állományt több, mártírhalált halt tudós — így Löw Immánuel sze­gedi főrabbi, a világ egyik legje­lentősebb keleti nyelvésze — gaz­dátlanul maradt magángyűjtemé­nyével egészítették ki. Szerencsé­re a legféltettebb kincseket nem viselte meg a háború, azok ugyan­is egy sziklapincében vészelték át a pusztulás éveit. A felszabadu­lást követően a páratlan értékű ősnyomtatványokat restaurálták és az Országos Széchényi Könyvtár, valamint az amerikai Claims Con­ference s a Memorial Foundation for Jewish Culture tudományos segítőszervek támogatásával új bőrkötéssel látták el. A könyvtár az egyetemes zsidó hittudomány számos régi kézira­tát tudhatja magáénak. Közülük is kiemelkedik a 13. században íródott Petách Debáráj (Szavaim bevezetője) című grammatikai mű: margóján a Szindbád-mese héber változata olvasható. Egy példányt őriz a könyvtár Juda Halévi — a középkor legnagyobb héber köl­tője — Divánjának másolatából. A kéziratgyűjtemény féltett darab­ja a 17. században élt Saul Mór­iéira amszterdami rabbi prédiká­cióinak saját kézzel írott öt kö­tete; (Móriéira volt Spinoza taní­tómestere, majd a nagy filozófust kiátkozó egyházi bíróság egyik tagja.) A mintegy 500 kézirat kö­izul különleges érdekessége révén érdemel említést egy gyűjtőkötet is, lapjain a Sábbátáj Cevi álmes­siásra vonatkozó 17. századi iro­dalommal. A könyvtár másik nevezetessé­ge a 15 héber ősnyomtatvány Levi ben Gerson már említett tóra­kommentárja (a tóra: Mózes öt könyve) mellett kiemelkedő érték a középkor legnagyobb zsidó gon­dolkodója, az egyiptomi Maimoni­­des 1480 körüli, ismeretlen spanyol kiadásból származó Misné Tórá­jának 4 lapos töredéke. (A Misné Tóra: a tóra utáni zsidó törvény­irodalom summázata.) El 5. századi kódex többi lapját a koppenhágai Simonsenia, a New York-i Theo­logical Seminary könyvtára és a cambridge-i Geniza őrzi. Nápoly­ban, 1490 körül nyomtatták Nach­­manides tóramagyarázatát s a könyvtárban levő példány értékét fokozza, hogy a kötet hátsó védő­lapja egy tóratöredék pergamen­jéből készült. Az ősnyomtatványok társaságá­ban jó néhány antikva azaz 16. századi nyomtatvány is gazdagítja a gyűjteményt, így például a Tal­mud 1520—22-es velencei teljes kiadásának csaknem valamennyi darabja. Világviszonylatban is egyedülálló a Tórát Kóhánim 1505 utáni konstantinápolyi kiadása: csupán egyes példányok maradtak fenn belőle, de amíg a többiek legfeljebb 42 lapot artalmaznak, a budapesti példány 86 lapos. Uni­kum — vagyis világszerte csak egyetlen létező példány — a könyv­tár birtokában levő Szelichot: az olaszországi Fanóban, a 16. század elején nyomtatott bűnbánati imád­­ságoskönyvet a cenzúra kihúzá­sai teszik még különlegesebbé. A héber nyelvű ritkaságok kö­zött számos olyan könyv is akad, amelynek a magyar művelődéstör­ténet szempontjából van rendkí­vüli jelentősége. Ilyen például Se­bastian Münster 1535-ben, Basel­­ben nyomott bibliája: egykor Me­lius Juhász Péter, a magyar re­formátus egyház megszervezője és Károli Gáspár, a teljes biblia első magyarítója forgatta lapjait. Jó­széf Albo filozófus 1544-es, velen­cei kiadású ikkarimja (Hitelvek) Melius elveszett vitairatainak volt forrása. Valóságos kuriózum, egy­ben történelmi tükörkép is Sámuel di Medina responzum-kötete. (Res­­ponzum: a bölcs rabbikhoz inté­zett kérdésekre adott válaszokat tartalmazó írás.) E kötet ugyanis a mohácsi vész után a Balkánra vetődött magyar zsidók életkörül­ményeibe nyújt bepillantást. Mikrofilmen is A Magyar Izraeliták Országos Könyvtárának 500 héber kézirata és 120 00 kötetes gyűjteménye mél­tán világhírű. A világ minden tájáról érkező orientalisták és • hebraisták első­sorban a kéziratok és az unikumok iránt érdeklődnek (Igen sokat ezek közül az Országos Széchényi Könyvtár által készített mikrofil­meken is tanulmányozhatnak.) A hazai hittudós és történész szakemberek is sűrűn merítenek a könyvtári anyagból: a 18. köteté­nél tartó Magyar Zsidó Oklevéltár éppúgy a gyűjteményre támasz­kodik, mint Scheiber professzor több jelentős munkája, a 17. szá­zadig terjedő „Magyarországi zsidó feliratok” vagy a középkori hazai héber könyvkultúrát tárgyaló „Hé­ber kódexmaradványok magyaror­szági kötéstáblákban”. Szombati Sándor californiai levele; 1. A PERSHING TÉREN, Los Angeles centrumában volt talál­kánk' Gerarddal, régi meghitt brüsszeli barátómmál. — Az ügyvédnél tovább tartott a dolog, mint gondoltam. Valóságos jogi üzem az. Húszán ültek a váró­teremben, egymás után szólította őket a részvénytársaságba tömörült három ügyvéd valamelyike. — Nem tehetem, hogy ügyvéd nélkül jelenjek meg a bíróság előtt. Képesek- három évet sózni rá... — magyarázta bocsánatkérően. — Hat hónapi fogházba belenyugod­nék, azt meg is érdemli. De nem akarom, hogy három esztendeig bennmaradjon... Pierre mégis a fiam... Gerardnak félszeme van. Most láttam először félszemű embert sírni. Üvegszeme alól is folytak a könnyek. Gyorsan kihoztuk az autót állomáshelyéről és elindultunk. A fogház, ahol Pierre vizsgálati fogságát tölti, amíg a bíróság szine elé kerül egy órányira van innen, ebben a gigantikus városban, amely majdnem olyan nagy, mint egész Belgium. 2. A hollywoodi cukrászda teraszán, ahol ideérkezésem után néhány órával találkoztunk, Gerard említette elsőnek azt a brüsszeli éjszakát, amelyen minden erőmmel igyekeztem lebeszélni a kivándorlásról. A hidegháború kellős közepén. — Jönnek az oroszok — mond­ta, ismételgette. — A háború napok vagy hetek kérdése. A Vörös Hadsereget Európában senki sem tudja feltartani. Két fiam van, miattuk megyek el. Azt akarom, hogy szabad emberek legyenek. Az ö jövőjükért hagyok itt mindent... — Mi szükség van rád odaát Amerikában? — kérdeztem. — Ha képzett szakmunkás volnál, nem féltenélek. De azt hiszed, hogy ''kéfeskedelmi-mérnök diplomáddal xbármit is kezdhetsz odaát? — Majd csak elrendeződnek a dolgok — vágott közbe Evelyne, Gerard felesége. — A fontos az, hogy ne kerüljön a vörösök karmai közé. A grófnő végül neheztelt is rám, amiért terveiket meg akarom za­varni. Az ördög prókátorának nevezett, tréfásan, azzal a légies könnyedséggel, amely egész lényét jellemzi. Eveline voltaképpen sohasem viselte a grófnői címet, bár min­denki így hívta. A ritka szépségű asszony ugyanis egy belga gróf törvénytelen gyereke. Anyja korának legszebb kurtizánja volt és az arisztokrata titokban vele élte valódi házaséletét. A brüsszeli északi pályaudvaron tudtam meg, hogy a grófnő már előzőleg féijnél volt. Első házas­ságából származó, tizenkilenc éves fiát kézenfogva hozták ki a vonathoz. Bágyadtan mosolygott, bizonyára fogalma sem volt arról, hogy mi célból cipelték ide, amikor otthon saját játékvonatai vannak, amelyek akkor indulnak és állnak meg, amikor ő ákarja. “Ez a füst, ez a füst!” — méltatlankodott mel­lettem, amikor anyja eltávozott egy másik kontinensre, a Csendesóceán partjaira. Sem azelőtt, sem azóta nem esett szó róla. A végkielégítés, amelyet Gerard attól a cégtől kapott, ahol év­tizedekig becsületesen szolgált, néhány hónap alatt elfogyott és az az állás, amelyet Los Angelesben talált, semmiben sem volt hason­lítható az Európában elhagyottal. A grófnő kénytelen volt leülni a varrógép mögé és napi tizenhat órát gépelt konfekciószoknyákat. Aztán Gerard kitanulta a televíziós készülékek javítását, — ez persze alig tartott két esztendeig. Ami nem nagy idő, ha úgy vesszük, de Gerard és a grófnő nem vette úgy. Furcsa, sietős emberek, nem győzöm ismételni. Közben Pierre, ez idősebb fiú az egyik előkelő intézet tanítványa volt. Míg a mama a varrógép fölé hajolt, a fiú az internátus homo­szexuális néger szakácsától meg­tanulta a marijuana élvezetét. Tizennégyéves sem volt még, amikor naponta szívta a hasis­cigarettákat, amelyeket a közeli Mexikóból csempésztek át ide és a film fővárosában jutányos áron vesztegetnek. Claude, a fiatalabb fiú, bús­komor természetű, ideges gyerek. Beszédét alig érteni, annyira hadar. Amikor itt először találkoztam vele, keményen rászóltam. Autós­nyelven, amelyet megértett: — Válts sebességet. Ha a negyedik sebességgel beszélsz, egy szavadat sem érteni... Menten meggyűlölt, azt hittem, a szemembe köp. De ilyesmit a grófnő fia csak gondolatban tesz meg. Azóta sem akar találkozni velem. Amikor a minap beléptem házukba, fel sem nézett könyvéből, maga elé fújta a cigarettafüstöt. Tizenhét esztendős. Nem csak engem gyűlöl, ezt tudni kell róla, hanem mindent és mindenkit. Néha hetekre bezár­kózik szobájába, amelyet teljesen elsötétít. És sír. Csak az anyját szereti. Az anyja pedig, rövid fag­gatás után, a zavar legkisebb jele nélkül bevallotta nekem, hogy valahányszor Claude haját mossa, a fiún a zavar bizonyos félreismer­hetetlen jelei mutatkoznak. Amint hazajön az iskolából, ahol egyetlen barátja vagy pajtása sincs, Mozart­hoz, Bachhoz, Vivaldihoz és Beethovenhez menekül. Gyakran fáj a feje és a grófnő ad neki orvos­ságot. Általában a grófnő nemcsak mindenre tud gyógyírt, de a szek­rényből azonnal elő is húzza azt. Általában heti tíz dollár a gyógy­szer számlája, de van úgy is, hogy több. Nyakig úszik a pharma­­comániában. Ezért is csillog néha olyan különösen a szeme, ezért olyan földöntúli, rejtélyes a mosolya. 3. — EGY KÁVÉN KÍVÜL sem­mit sem tudok kínálni, — mondta a grófnő és felnevetett. — Amióta Gerard csődbe ment... Ezt az első látogatásomkor mondta. Persze, ha Gerard csődbe­menetele előtt érkezem, más lett volna a helyzet, nagyszabású, meleg vacsorát szolgált volna fel. Erről az estebédről azonban, leg­alábbis egyelőre le kell mondanom. Mivelhogy öt évvel ezelőtt meg­jelent Gerard kis műhelyében a First TV igazgatója. — Mindennek ő az oka. Ha nem csillogtatta volna meg Gerard előtt a várvavárt érvényesülés és elóbb­­rejutás, a gondtalan polgári élet lehetőségét, ha nem bírta volna rá arra, hogy ezer televíziókészüléket vegyen, 35 százalékkal olcsóbb áron... Mielőtt azonban a készülékek megérkeztek volna Gerard észre­vette, hogy California minden nagyáruházában darabonként ugyanolyan áron vesztegetik a First TV apparátusait, mint amennyiért ő vett — ezret. így hát a kis javító­­műhely is elúszott. Szerencsére azonban megmaradt a családi ház, amelyet a grófnő nevére vettek, attól való félelmükben, hogy Gerard lesz az első, aki elmegy az életből.A házra most keres vevőt a telekügynökség. Olcsó áron kap­ható, pálma áll a bejárattal szeben a járdán, s mivelhogy petróleumot találtak az utcában, havi 59 dollárt is hoz, munka nélkül, a bungalow. Ma reggel is volt érdeklődő, Gerard elrohant a házból, nem akart beszélni vele. Igaz, fontos dolga volt, az ügyvédhez kellett szaladnia. Fiát harmadszor fogta le a rendőrség egy marijuana-partyn, s most a Biscalviz Center nevű fogházban várja, hogy sor kerüljön perére. 4. — LÁTJÁK AMOTT, a domb­tetőn azt a magas antennát? — for­dult Gerard Jósé barátunkhoz és felém. — Az ott a bőrtől. Napokon keresztül erósködött, hogy menjek el vele, látogassuk meg Pierre-t. Talán az a tény, hogy beszélek vele, olyan lelki megráz­kódtatást idéz elő... Pierre állítólag rendkívül intel­ligens fiú, egy tanulmányával első díjat nyert a kollégiumban. Tizen­kilenc esztendős volt akkor, s a kábítószerek áldozatairól szólt az esszé. Szülei Londonba küldték egyetemre, majd Párizsba, de Pierre úgy vélte, hogy egyik egye­tem sem jó neki, egyiken sem tanulhat olyasmit, amit itt az Egyesült Államokban előbbre segíthetné. Visszajött barátaihoz, a felső kétszáz családhoz tartozó fiúkhoz. A lányok nem igen érdeklik, hiszen, aki “szív”, olyan gyönyört ismer, amelyhez hasonlóval egyetlen nő sem szol­gál hat. Szülei nagy örömére egyszer hosszabb ideig járt együtt egy félig angol, félig néger lánnyal, amíg aztán kiderült, hogy az egyet­len kapcsolata a lánnyal, hogy az pénzt adott a fiúnak. A pénzen Pierre hasist vett és közösen szívták. Amikor teleszívta testét a méreggel, hazajött mindig, ledőlt az ágyra és álmodozott. Félig ébren, félig alva. Napokon keresztül. Csak az éhség emelte fel az ágyról és akkor egy ragadozó állat mohóságával esett neki mindennek, ami a jégszek­rényben volt. Soha egy pillanatra eszébe sem jutott, hogy másnak is kell ennie. Mindent elpusztított az utolsó harapásnyi ételig. Most pedig a házat eszi meg csa­ládja feje fölül. Ha sikerül eladni, ami valószínűnek látszik, a grófnő i kifizetheti az adósságokat, ame­lyeket Pierre élete akasztott a nyakába, na meg az ügyvédet is, aki az elkövetkező perben védeni fogja a fiút. Az igazság kedvéért még kell állapítani, hogy a ház csak részben a családé, még húsz eszten­deig kellene a részleteket fizetni ahhoz, hogy átmenjen a grófnő tulajdonába. 5. MÁR A DOMBTETŐN vagyunk. Hatalmas, talán 30 méter magas drótháló mögött fekete és fehér férfiak ülnek és néznek kifelé a szabad emberek világába. A főbejárat fölött tábla a követ­kező szöveggel: “SHERIFF OF­­FICE-BISCALVIZ CENTER CALIFORNIA”. Az épület előtt padok, amelyeken kéttucatnyi láto­gató várakozik sorára. Legtöbbje színesbórú, itt-ott egy fehér asszony, nagyobbára kisgyerek kísérőében. Jósé azonnal észre-Foly tatás a II. oláaloa GYÁSZJELENTÉS Fajdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy jóságos szeretett férjem, édesapánk, testvérünk KIRSCHNER BÉLA hosszas szenvedés után elköltözött az élők sorából. Szeptember 2.-án temettük a Beth Tzedek Memorial Gar­den-ben. Emlékét megőrizzük! özvegye: Klára Fiai: Tomi, Julius és Eddy Testvérei: Andrew, Dávid, Zoltán és Elvira (Izrael) valamint a gyászoló család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom