Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-08-25 / 771. szám

10. oldal MENÓRA * 1979 augusztus 25 Napok sodrában.. KÜRTHY MIKLÓS: Motto: The Lord Must Be In New York City... (Oscar díjnyertes amerikai sláger, 1962) t I. — Asszonyom, már majdnem nincs nyár és ettól szomorú vagyok. Nem azért, mert a nyarat különlegesen ked­velem, hanem azért, mert ismét elmúlt néhány hónap fogyó életünkből, az önéből és az enyémből is és egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy néhány hónapnyi életet jelentéktelennek tartson. — Gyakran arra gondolok, hogy valamiképpen meg kellene találnom James Hilton költőien szép regényének színhelyét, Shangri Lat, ahol az emberek mindig fiatalok és optimisták maradnak és virágok erdejében ballagnak napköz­ben és nem félnek az éjszakától, mert tudják, hogy holnap is élni fognak. — Talán... talán... boldogabb lennék, ha valahol máshol élnék... persze, a prob­léma az, hogy a boldogság és a megelé­gedettség helyét nem tudom megtalálni és már régen feladtam a reményt arra, hogy Shangri Lat megtaláljam. — Talán Toronto nem jó számomra... talán New York Cityben kellene élnem, ahol annyian élnek, hogy mindenki igazán személytelen, és esténkint el kellene mennem a Park Avenue-re, ahol a jómódúak laknak... talán kisvárosban kellene élnem, mint amilyen az ontarioi Hamilton, a csodálatosan szép sziklakért közelében, ahol mindenki ismeri egymást és ahol a fűszeres, akinek pocakja és négy gyereke van, reggelenkint az ajtóban áll és így köszöntene: — Hey, Mac, how things are going for you? — Everything is rotten, everything is normal, George — válaszolnám és azután ^ssú szavakkal beszélnénk Trudeauról és Joe Clarkról, miközben egy quart tejet vásárolok. — Igen... talán valahol máshol kellene laknom... talán olyan városban kellene laknom, amely ha nem is Shangri La, de közel áll hozzá... persze, mindnyájunknak megvan a maga külön Shangri La álma. Alapjában véve, nem tudom, hogy mi szükséges ahhoz, hogy boldogok és megelégedettek legyünk. 1 Valamikor állandóan költöztem, mert azt hittem, hogy az új hely megelégedetté fog tenni. Ma már tudom, hogy a probléma nem az új hely, hanem az, hogy az új hely — a! megfelelő hely legyen. — Ma már gyanakszom arra, hogy valójában nincs is Shangri La... ma már, gyanakszom arra, hogy igazában véve! nincs megfelelő hely. És annyi év hely­­kereső kudarca után, megígérem önnek, Asszonyom, hogy ha végülis találok egy helyet, találok egy várost, amelyről azt hiszem, hogy életem végső városa, a Bol­dogság Városa lenne, eljövök ide, karomba veszem önt és elmegyünk ebbe a városba és életünk hátralevő részében,! a Boldogság Városában fogunk beszél-1 getni egymással és azután esténkint i lassan fogunk ballagni az alkonyaiban és! figyelni fogjuk a Napot, amely egy ibolyaszínű lobbanással kihuny és lesiklik az égről... és a Boldogság Városában megpróbáljuk majd megtalálni ön­magunkat a fiatal próbababát és a fiatal férfit, akik valamikor, évtizedekkel ezelőtt voltunk. És hiszem, hogy a Boldogság Városában igazán tudunk majd boldog­talan könnyeket hullatni afelett, hogy boldogtalanok vagyunk. — Oh, Asszonyom, őszintén remélem, hogy megtalálom számunkra a megfelelő helyet... őszintén remélem, hogy meg­találom a Boldogság Városát, ahol boldogan tudunk majd boldogtalanok lenni életünk hátralevő részében és ahol a pocakos fűszeres megkérdezi majd üzlete előtt állva: — Hey, Mac, what the hell is wrong with you? — Nothing, George, not a thing — fogjuk válaszolni és boldogan és boldog­talanul ballagunk majd az utcán. Amikor ellépek a kirakat elől, látom, hogy a próbababa karminvörös ajka lassan formálja a két szót, “Hey, Mac” és a lila szemekből boldogan sugárzik a boldogtalanság... II A középkorú nő a parkban ül. Olvas. A középkorú nő Agatha Christie “Mur­der on Board” című regényét (Book of The Month Club, $4.87) olvassa. A középkorú nő hirtelen abbahagyja az olvasást a könyv felében (ekkor még nem lehet tudni, hogy ki a gyilkos) és azután elkezdi festeni az arcát. Lila rúzzsal megszélesíti a száját és arcát mindkét oldalon égő vörösre festi. A nő őrült igyekezettel dolgozik azon, I hogy minél nevetségesebbé tegye magát. Szinte megbabonázva bámulom. A nő befejezi a kozmetikázást és ekkor már Grockhoz, a néhai világhírű bohóchoz hasonlít, aki nemcsak nevetésre, de sírásra is tudta bírni az embereket. A nő ezután felkel a pádról és | odaül mellém és minden bevezetés nélkül ezt mondja: — Látom, hogy percek óta figyel. Biz­tos vagyok abban, hogy bolondnak tart. S mivel gyáva és képmutató vagyok, nincs annyi bátorságom, hogy erre igen­nel feleljek és ezért bizonytalanul csak en-1 nyit mondok: — A dolog mindenesetre különös... — Hadd mondjam meg magának — válaszolja a nő —, hogy ennek a kozme­tikázásnak az a célja, hogy szembe­szálljon az átlagemberrel, szembeszálljon azokkal, akik bizonyos normákat tűztek ki maguk elé. Ez az arcfestés azt jelenti, hogy az egész külső világot nevetségesnek tartom és, ha nekik — s kezével széles mozdulatot tesz — nem tetszik ez az arc­festés, dögöljenek meg. Ez az arcfestés a képmutató és gyáva világ ellen van. Maga gyáva és képmutató? — Igen — felelem gyáván és kép­mutatón. — Akkor maga is dögöljön meg — mondja a nő, feláll a pádról és határozott lépésekkel megy a legközelebbi autóbusz megálló felé. A kései nyár napsugaraiban izzik a bohócszerű arc. A nő a világ ellen egy... járása olyan, mintha egy lát­hatatlan szél ellenében menne. Felkelek a pádról és a legközelebbi drug store irá­nyába indulok. Arcfestéket akarok vásá­rolni. Most még nem tudom; lesz-e elég bátorságom ahhoz, hogy kifessem az ar­comat ... lesz-e elég bátorságom ahhoz, hogy szembeszálljak a Társadalommal, lila szájjal és égóvörös arccal? III. Amikor hajnalonként hazajövök a munkából, találkozom vele az autó­buszon. Talán 25 éves lehet, hosszú haját hátul egy gumival fogja össze. Nem ez az, ami felhívta rá a figyelmemet. Ami feltűnő, az az, hogy a kezében tartott plasztik csomagban (megszámoltam) tizenkét szendvicset tart. Nem tudom, hol dolgozik, de mindenesetre olyan helyen dolgozik, ahol ebédidő alatt meg lehet enni 12 szendvicset. Mi van, ha meg­szólal az ebédidő végét jelző sziréna? (George, még csak a tizenegyedik szend­vicsnél tartok.) Lehetséges, hogy nincs más az életében, mint az, hogy eszik? Talán az unalom ellen eszik, talán azért eszik ennyi szend­vicset, hogy elviselhetővé tegye a szörnyű életet a korai felkeléssel? A pszicho­lógusok szerint a túlméretezett evés kiáb­rándulás és a depresszió jele. Három megállóval később a fiatal férfi leszáll az autóbuszról. A plasztik csomag­ban tartott 12 szendvics himbálódzik kezében. Talán minden reménytelen számára... talán egyszer, évekkel később, öngyilkos lesz és búcsúlevelét így kezdi: — A hatodik szendvics után rájöttem arra, hogy az életnek nincs értelme. IV. Kiskutyám, Sweetheart és én, futunk a korai hajnalban az utcán és Sweetheart hirtelen megáll és azt mondja: — Gazda, szeretnék lassan menni, mert már öreg kiskutya vagyok és közben szeretnék emlékezni arra a kiskutyára, aki valaha voltam. Ezután lassú léptekkel megyünk a hajnali utcán és amikor elérjük a közeli parkot, leülök az egyik padra és fel­emelem és magam mellé teszem Sweet­­heartot. Egy ideig szótlanul ülünk egymás mellett, azután Sweetheart meg­szólal: — Tudod, Gazda, én már több, mint 14 éve veszekszem veled és már több, mint 14 év óta szeretlek. És látod, így múlt el az Idő, így teltek el az évek és te most már öreg Gazda vagy és én öreg kiskutya vagyok... alig tudom elhinni, hogy egyszer'fiatalok voltunk és Cleve­­landban a zsebedben vittél ki az utcára... Gazda, hidd el, nem jó öreg kiskutyának lenni... Most már fényes nappal van és a világosságban látom, hogy könnyek ragyognak Sweetheart óriási fekete szemében. Magamhoz húzom és meg­csókolom nagy, fekete orrát. Sweetheart rámnéz és miközben fejét az ölembe teszi, azt mondja: — Gazda, a te szemed is könnyes. És azután szótlanul ülünk a pádon, a múltra emlékezve, öreg kiskutya és öreg Gazda... Mr. és Mrs. Lencz értesítik kedves régi és új vevőiket, hogy átvették a CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN üzletét 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 osznaos FOGSORJAVITO KLINIKA—g; 5 Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja g 6 Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9—tői este 8-ig. $ } 0 £ ^ Nyugdíjasok és Welfaren lévök részére ^ ^ mérsékelt árak £ t 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) % (bX-X-'XX-'I-'IjI-'H-'X- 733-701 1 — 733-4142tHTM“s A gyönyörű Laurentian hegységben a legszebb sielö helyen, a Mount Tremblant Lodge eladó. A québeci kormány fogja megvenni a sítelepet, kiépíteni, kialakítani, hogy ez legyen Észak Amerika keleti részén a síelők, turisták paradicsoma, mint Nyugat- Amerikában Cólorado. A kormány $26 milliót óhajt költeni e célra. Montreal polgármesterének újabb turista atrakciója: az általa tervezett és megteremtett Notre Dame szigeten, ahol az Expo’6 7 egy része volt, nemzet­közi virágkiállítást nyit, állandó jelleggel. Ide is milliókat kell invesztálni,de bizonyára gyö­nyörű új látványossága lesz Montrealnak. A Mártírok Temploma Hitközsége megkezdte a tem­plomi ülések eladását. Rabbi Schnurmacher az érdeklődők A több mint ötven éves KELEN IRODA ajánlja szolgálatán NE KÍSÉRLETEZZEN, a sok ezer megelégeáett ügyfelünk NEM TÉVEDETT! Forduljon hozzánk, IKKA, TUZEX, COMTURIST, NÉMET pénz és csomagküldésével, vagy utazási ügyben. : 1467 Mansfield St.« Montreal. H3A 115 Telefon: 842 /l/lontteá,li útáL rendelkezésére áll az irodában 733-8007, vagy a lakásán 731- 9014 telefonszámokon. A Golden Age Club részére nagyon jól sikerült kirándulást rendezett Mr. Hartman, a Club elnöke, Steiner János, Kupfer­stein Samu és Fülöp Elizabeth segítségével. St.Agathe-on terített asztal várta az ötven tagú társaságot a kosher Rabiner Hotel. Hajókiránduláson is résztvettek mindnyájuk örömére. Júliusban 12 napos üdültetést rendezett a Bnai Brith St.Agathe közelében levő üdülőjében. 150 idős személy vett részt, kitűnő ellátásban, szórakoztatásban, felügyeletben részesülve. Hálás köszönet a Bnai Brith-nek, és Montreal zsidóságának, akik ezeket az akciókat lehetővé teszik. Steiner Jánost, a Golden Age Club társelnökét, a fenti üdülőben ünnepelték születés­napja alkalmával. Mr. Stroh­­bach mondott köszöntőt. Mi is kívánunk minden jót, még sok­sok születésnapot egészségben 120-ig. Tragédia rázta meg Montreal zsidóságát. Kedves olvasónkat, Dr. Somlót és feleségét megdöb­bentő gyásszal veszi körül a város, 20 éves, gyönyörű lányuk Nicol, Izraelben i történt halálos autószerencsétlensége alkalmával. A temetés itt volt augusztus 12.-én a Paperman halottas házból ötszáz gyászoló részvételével. A temetési szer­tartást Rabbi Schnurmacher végezte, megható beszéddel, Cantor Frischman részvételével. Úgy a Hitközség, mint szer­kesztőségünk nevében mély részvétünket fejezzük ki a megtört szülők felé, és velük imádkozunk a Teremtő akaratában való meg­nyugvásért. Régi, szeretett olvasónk költözött el az élők sorából. l Fellegi Marika húnyt el hosszú, nehéz betegség után július 29.­­én. Temették 31.-én a Paper­man temetési házból, a temetést rabbi Schnurmacher Miklós végezte. Esther Schwartz halálozott el augusztus 3.-án. Augusztus 6.­án temették a Paperman féle halottasházból. Rabbi Schnur­­macher Miklós megható beszédet mondott, Biró Béla kántor végezte a kántori teen­dőket. A Golden Age Club részéről Fülöp Erzsi búcsúztatta a halottat. Régi olvasónk, König Lajos sírkóavatását szeptember 9.-én tartják a De La Savane üti temető Baron De Hirsch par­cellájában. Az idő 12 óra. teljes gyógyulást kíván, és jó egészséget ezután. Römer Irén, a Nőegylet volt elnöknójének édesapja, Gutt­­mann bácsi kisebb operáción esett át a Jewish General Hospitalban. Úgy a Hitközség, mint a Szerkesztőség mielőbbi, Vértes Magda fekszik hosszabb ideje a Jewish General Hospitalban. Széles baráti köre, a hitközség és a Menóra kíván mielőbbi teljes gyógyulást. Révész Jenő lánya, July és férje Harvey Schütter örvendez­nek harmadik unokájuk, illetve gyermekük születése alkalmával. A kisfiú július 9.-én született, a Royal Victoria Hospitalban. A szüde a nagy­mama, Mrs. Schütter lakásán volt, a kisbaba neve Jeffrey, Jeshie. Mazl Tov úgy a nagy­szülőknek, mint a szülőknek, neveljék egészségben, örömben gyermeküket. ERTESITES A MONTREALI MÁRTÍROK TEMPLOMA HITKÖZSÉGE értesíti a nagyközönséget, hogy a NAGY ÜNNEPEKRE a templomi ülések eladását megkezdte. Előjegyzések: Rabbi Schnurmacher Miklósnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom