Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-08-31 / 772. szám

MEN D En

Second class mail registration No. 1373 CANADA

USA Second class mail paid at F lushing N.Y. 11351. Di.No. 104970

AZ fSZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA

VOL. 18.' 7721

Ara: 50 cent

AUGUST 31 1979.

N L

Diplomáciai feszültség a szovjet táncosok miatt

A héten három politikai kérdés foglalkoztatta az Egyesült Államok közvéleményét. a három közül csak egy új, kettő csupán a régebbi események folyománya. Az elsőnek közel-keleti, izraeli jelentősége van, Andrew Young lemondási ügyének további folytatása. Az elmúlt héten ugyanis végül sor került a Biztonsági Tanács elhalasztott ülésére, amiről a korábbi botrány után amúgyis feltételezni lehetett, hogy valamilyen kompromisszumos megoldást fognak találni. Amikor ugyanis nyilvánosságra került, hogy a Carter-adminisztráció nem tartotta be a korábbi elnökök által Izraelnek tett ígéretet és tárgyalásokat folytatott a PLO-val, ez rögtön lehetetlenné is tette azt, hogy az amerikai kezdeményezésből valami kibontakozzék. Természetesen izraeli szempontból jó, hogy ez így történt, hiszen Izrael időt nyert, s mint tudjuk az ilyen halasztások mindig annak a részére hasznosak, akikkel szemben a diplomáciai nyomást gyakorolják.

Arafáték kezdeményezésére a kuwaiti delegáció azért hivta össze a Biztonsági Tanácsot, hogy új szövegmagyarázatot adjanak a 242-es számú határozatnak és abba bevegyék azt, hogy a palesztin népnek önálló államhoz van joga. Hiba lenne ebből arra következtetni, hogy az arabok még ma is ugyanazzal a merevséggel viszonyulnak Izrael létéhez, mint évekkel ezelőtt. Ezt a történelmi tényt ma már egyetlen arab állam sem vonja kétségbe, sót, a pálesztin

terrormozgalom vezetői is hajlandók lennének Izrael létjogosultságát elismerni, s a múlttal ellentétben az ő Palesztinájukat nem Izrael helyén, hanem Izrael mellett, a jelenleg elfoglalt területeken akarnák megvalósítani. Mivel azonban jószándékukban és tisztességükben nem lehet hinni, természetes az, hogy az izraeli kormány egy palesztin állam felállítása ellen minden formában tiltakozik. Az amerikai politika némileg kapkodóan és naivan egy kompromisszummal próbálja biztosítani a maga részére az olajszállító arab országok jóindulatát és azért próbáltak valamilyen enyhébb szövegű, de hasonló értelmű javaslatot kidolgozni, hogy ne legyenek kénytelenek a Biztonsági Tanácsban vétójogukkal élni.

A tanács ülésén Andrew Young elnökölt — valószínűleg ez volt utolsó ténykedése az ENSz-ben. Személy szerinti működése ugyanolyan kiábrándító és izraeli szempontból ellenséges volt, mint korábbi ténykedései, és eléggé szokatlan módon nemcsak országának véleményét mondta el a küldöttek előtt, de saját személyi meggyőződését is, ami szögesen ellenkezik annak az országnak, az Egyesült Államoknak hivatalos felfogásával, amelyet képvisel. Végül is azonban minden jóra fordult — vagy legalábbis kialakult egy elfogadható megoldás. Ez pedig az volt, hogy a kuwaiti javaslatot nem tették fel szavazásra. Tárgyalták, tárgyalták, aztán az arabok “nagy

barátjuk” Andrew Young iránti tiszteletből lehetővé tették, hogy az Egyesült Államoknak ne kelljen egy döntést megvétózni. Az ülést bizonytalan időre elnapolták, s ez a bizonytalan idő a jelenlegi szituációban nemcsak

alaptalanul tett kompromisszumokkal, hogy úgy tűnt, el fogják utasítani a szerződés ratifikálását. Az elmúlt hetek kongresszusi vizsgálóbizottsági meghallgatásai után végülis remény van arra, hogy az elnök

SLUMOTfOMfHJ/Hk . UVflH ?£B2e KfiPTVMk \EvGej>éiyr, # Mt-Ttt Vi-rf/ß-rifft urdut

j^’

HÉTRŐL

,.*igS00$0^

tHjl |l C'? ’.■'S

......'T:V' ____________Á

heteket, de hónapokat, sót, esetleg éveket jelent. Közben zavartalanul folyhatnak tovább a béketárgyalások Izrael és Egyiptom között, amely nem csak a két országnak, de az Egyesült Államoknak is alapvető érdeke és minden szélsőséges szájjártatás ellenére jobban biztosítja az olajkérdés kedvező megoldását is, mint a palesztin kérdés megoldása, illetőleg az erre irányuló kísérletek.

A másik ügy, amiben élénk vita folyik, a SALT II tárgyalások törvénybe iktatása. Mint ismeretes, a szenátus egy jelentős része olyan elégedetlen volt az Amerika és a Szovjetunió között létrehozott egyezmény szövegével, illetőleg

és a szenátus között valamilyen kompromisszum születik meg. Ez valószínűleg az lesz, hogy a SALT II. egyezményt szentesítik. Nem dobják vissza, tehát a két szuperhatalomnak nem kell újból kezdeni a tárgyalásokat. Ezzel szemben olyan megszorításokat, elvi megállapításokat tesznek, amelyeknek érvénye csak az Egyesült Államokra

vonatkozik, de ugyanakkor mégis elveszi az adminisztráció baklövéseinek élét. lényegében arról van szó, hogy a fegyverkezés csökkentési egyezmény ellenére Amerika növeli hadipotenciáját olyan új rendszerek bevezetésével, amelyekre nem mondtak ki tilalmat, s ugyanakkor lehetetlenné teszi Folytatás/« 2. oldalon...

Mégegyszer a halálbüntetésről

Ez a vita változatlan erővel foglalkoztatja a kanadaiakat, hiszen az elkövetkezendő parlamenti ülésszak alatt képviselők valószínűleg ismét szavazni fognak arról, helyeslik-e a halálbüntetést vagy sem. A sorsdöntő szavazáson a képviselők nem párthatározatok alapján, hanem saját lelkiismereti meggyőződésük szerint szavaznak majd. Ennek következtében érthető, ha a nyilvános vita egyre élesebb formát ölt. A legnagyobb kanadai lap, a Toronto Star azonban határozottan övön aluli ütést alkalmazott az elmúlt héten.

Arról van szó, hogy az egyik konzervatív párti képviselőnek, Duncan Beattie-nek fivérét Floridában egy gyilkossági ügyből kifolyólag halálraítélték. Még az is elképzelhető, hogy a kivégzésre valóban sor kerül. Duncan Beattie viszont a halálbüntetés helyeslője és nyilatkozott is az ügyben. Kijelentette: Szereti fivérét, végtelenül sajnálja, sót, az a meggyőződése, hogy az Ítéletet ellene kellő bizonyítékok hiányában, s ezért igazságtalanul hozták. Ennek ellenére a parlamenti vitában Kanadában a halálbüntetés visszaállítására fog szavazni.

A Toronto Star mellőzve a személyi ügyekben kötelező sajtótárgyilagosságot, élesen kirohant ezért Duncan Beattie ellen. íme — mondták — valaki a halálbüntetés hive, és közben nem veszi' észre, hogy igazságtalanul ítélnek embereket halálra és utólag már az igazság hiába derül ki, a kivégzés tényét nem lehet jóvátenni.

Még érdekesebb, hogy a halálraítélt fivér sziptén nyilatkozott, ó nem a bizonyítékok kellő vagy elég voltáról beszélt, hanem arról, hogy emberéletet kioltani nem lehet, mert a gyilkosság jóvátehetetlen bűn. Az ügy mulatságos lenne, ha nem lenne tragikus. Egy gyilkosnak joga van védekezni a vád ellen, de erkölcsi kifogást emelni a mesterséges halálokozás ellen — ez valóban kissé furcsa. Végső fokon a halálbüntetés hiveit igazolja, mert egy ilyen nyilatkozatból az derül ki, hogy a társadalmi törvényeken önmagát kivül helyező bűnöző önmagára külön törvényeket állít fel, amik őneki engedélyezik a gyilkosságot, csak a társadalomnak nem engedélyezik, hogy olyan gyilkosságot kövessen el, aminek ő az áldozata. A

kép különben teljesen világos: egy gyilkossági ügyben az áldozat az, aki meghal, a gyilkos az, aki életben marad. Miféle szabálytalanság az, hogy a szereposztást most egyszerre meg(cseréljék?

Nemrégiben egy amerikai magazinban egy érdekes riport jelent meg egy rablóról, ki tűzharcba keveredett a rendőrséggel, amelynek során súlyosan megsebesült. Természetesen roppant felháborodással fogadta a betegágyához tóduló riportereket.

— “Ezek a rendőrök meg vannak őrülve — mondotta. — Csak úgy egyszerűen lódö^nek a világba! Számtalan fegyveres rablást követtem már el, de ilyen még nem fordult elő velem. Azt hiszem, a jövőben jobban meggondolom a dolgot. Végülis a legközelebbi alkalommal megint összekerülhetek egy ugyanilyen vadállattal. S az még képes lesz megölni. Micsoda világ?!"

Tényleg micsoda világ? Talán nem is azt kellene eldönteni, hogy jogában van-e a társadalomnak valakit halállal büntetni, hanem azt, hogy jogában van-e a társadalomnak valakit egyáltalán büntetni. Büntető rendszerünk ugyanis annyira elvajszívűsödött, hogy lassanként már ezt is kétségbevonják. A modern, ultraliberális büntető lélekgyógyászok véleménye szerint csak egy igazságos társadalom büntethet, igazságtalan nem. Igazságos társadalom viszont egyáltalán nincs,

I csupán az igazságtalanságnak vannak fokozatai. A halálbüntetés esetében viszont fokozati lehetőség nincs. Úgy látszik, mégis csak érvényes még napjainkban is a 910-es évek híres francia ! szocialista képviselőjének Jaures-nek híressé vált mondása: Kezdjék a gyilkos urak!

Persze jogos ellenvetés lehet, hogy a bíróságok tévedhetnek. De a bíróságok működésére semmiképpen sem a tévedés a jellemző. Ha elfogadnánk azt, hogy a halálbüntetés eltörlésének döntő oka a bírói tévedések elkerülése, akkor a jövőben börtönbüntetést sem lehet kiszabni. Egy igazságtalan börtönbüntetés ugyanis ugyanolyan jóvátehetetlen, mint a halálbüntetés. Kérdezzék meg attól, aki igazságtalanul került börtönbe és ott eltöltött egy, kettő, öt, tíz vagy huszonöt évet, hogy vajon az igazság ki derű lése meghozta-e neki azt a lelki elégtételt, azt a kielégülést, amit szenvedései ellenértékeképpen kiérdemel. Semmiképpen sem. Nem a halálbüntetésről kell tehát vitatkozni, hanem arról, meddig terjed egy társadalom büntetőjoga és meddig terjednek a társadalmi íérdekek, hogy statisztikai szempontból lehet-e jelentősége a téves ítéleteknek, vagy pedig tudomásul kell vennünk az időnkénti téves ítéletek lehetőségét azért, hogy társadalmunk egyensúlyát fenntartsuk és annak törvényeit biztosítsuk.

BARZILAY ISTVÁN:

Külső nehézségekt,belpolitikai botrányok Izraelben

“Az ellenség a határokon áll és Önök tanácskoznak” — kiáltotta oda Mirabeau, a francia nemzetgyűlés elnöke 1791- ben a forradalom lázában egymással marakodó pártok vezetőinek. Izráelben nem támadt még Mirabeau, aki odakiáltsa a kormánynak és az ellenzéknek, hogy most a béke megerősítése a fontos, mert Egyiptommal sem tökéletesek még a kapcsolatok és a többi szomszéddal való megegyezés a nagy feladat, a palesztinai probléma ránknehezedő terhének elhárítására kell fordítani minden energiát és marakodjunk kevesebbet.

Áll ez Mose Dáján külügyminiszterre és Jicchák Rábin volt miniszterelnökre egyaránt. Mose Dáján két konkurrens lap munkatársait fogadta és bombaként ható nyilatkozata egyszerre jelent meg a két déli lap pénteki számában, — a példány száma kettőnek együtt, pénteken délben megközelíti az egymilliót. Tehát napokon át ez volt az izráeli polgár témája és a politikai élet csemegéje.

Mose Dáján tehetetlenséggel vádolta a kormányt amelynek a tagja, a gazdasági és szociális problémák ügyetlen kezelése miatt. "Külföldön úgy néznek ránk mint haldoklókra, amelyben már csak pislákol az élet" — mondta, a ‘‘bár— minán" ősi idiómát használva.

amely talán inkább a “dög” szónak felel meg, de tudtommal még senki sem tudta megfejteni az igazi értelmét. Even-Susan nagyszótára három magyarázatot ad róla: kivül álló. Isten óvjon tőle, a holtnak, elhunytnak elnevezése. A külügyminiszter mint valami álpróféta ostorozza kollégáit, akik nem tudnak rendet teremteni az országban, egymással marakodnak. kiszivárogtatják a minisztertanács és miniszteri bizottságok legtitkosabb döntéseit. Az autonoma-bizottság négy minisztere egymással ellentétes nyilatkozatokat tesz. Közben az infláció nő és nem találnak módot megfékezésére, a szegény rétegek elégedetlenek s az országnak nincs gazdája. Arra a kérdésre, hogy akkor miért nem vonja le a konzekvenciákat és miért nem mond le, Dáján kijelentette, hogy mihelyt a kormány az ő tárcájába ütköző és az akaratával ellenkező határozatot hoz, leköszön a tárcájáról.

Ennél többet nem írhatunk a nyilatkozatról ebben a szűk keretben: a teljes szöveg két teljes oldalt foglalt el az említett lapokban. Kiderült, hogy Dáján aggodalmát Cyrus Vance amerikai külügyminiszternek hozzá intézett távirata keltette j fel, amelyben azt kérdi, igazak-e a sajtóhírek amelyek szerint! Izráel nemzetgazdasági!

összeomlás előtt áll. Vance segítséget ajánlott fel, de hangsúlyozta, hogy nem tudja garantálni, milyen anyagi áldozatra lenne most hajlandó az amerikai kormány Izráel megmentésére. Ezzel a levéllel és az Amerikával támadt nehézségek ismertetésével jelent meg Dáján a minisztertanácson, felhívta kollégái figyelmét a helyzetre. Begin betegsége miatt Jigál Jádin professzor elnökölt a minisztertanácson. Begin nélkül a kormány ténylegesen tehetetlen és Dáján figyelmeztetései süket fülekre találtak, ezért fordult a sajtóhoz. De még aznap megjelent a Kneszet külügyi és biztonsági bizottságának ülésén, ugyanezekkel az okmányokkal. Az egyik merész képviselő megkérdezte: “Ha véleménye valóban azonos azzal, amit a sajtóban közölt, miért tagja á kormánynak?" Dáján röviden és majdnem gorombán válaszolt: “Ez az én magánügyem".

Az augusztus 12-re kitűzött minisztertanácsra jelezték Begin jelenlétét, mert a miniszterelnök már csaknem teljesen felgyógyult. Dáján azonban két nappal azelőtt bejelentette, hogy kivizsgálásra kórházba vonul, hogy megállapítsák, miért maradt meg a rekedtsége, I amely a rák operáció után jelentkezett nála. Miért nem tudott egy-két napot várni? S

miért Jeruzsálemtől távol, a kfár-szábái Méir kórházba utaltatta be magát?

Talán lesz aki megkérdezze. Hacsak nem történik csoda és Mose Dáján mégis megjelenik az ülésen.

... “s önök marakodnak”. — az ellenzékben is ez történik. Jicchák Rábin egyike a legjobb eszű embereknek az izráeli politikai életben. Nem véletlen, hogy Dájánhoz hasonlóan nagy stratégának és kiváló vezérkari főnöknek tartották.

Washingtonban megállapították, hogy a legsikeresebb diplomata volt, mint Izráel nagykövete és a jomkipuri háború romboló hatásából kigyógyította az országot, mint Golda Méir utódja a miniszterelnöki székben. Szerencsétlen bukása óta is élvonalbeli egyéniség maradt: kitűnő politikai magyarázatai rendszerint a legvilágosabban világítanak rá az állam aktuális problémáira és valahányszor súlyos kérdések merülnek fel, a sajtó, a rádió, a televízió automatikusan fordul hozzá, hogy véleményét ismertessék.

Rábin most 57 éves, s Izráelben kevés ember tekinthet vissza ilyen sikeres múltra ebben á korban. “Miért kell egy ilyen fiatal embernek önéletrajzot írni?” — kérdezte csaknem kétségbeesve Dávid Hákohén, í régi munkásmozgalmi gárda 81 éves veteránja. Dr. Gutman professzor, az államtudományi fakultás jeles tanára' a jeruzsálemi egyetemen is ezen csodálkozik: “Ilyen fiatal, analitikus koponya miért ír életrajzot? S ha igen, miért foglal bele személyi támadásokat saját pártjának elnöke ellen? Csak azt a következtetést lehet ebből levonni, hogy befejezettnek tekinti politikai karrierjét".

Ez csak két érdekes megnyilatkozás Jicchák Rábin "Szolgálati napló” című 1000 oldalas könyvéről, amelynek csak kis részletei kerültek még nyilvánosságra. Az ezer oldalból alig néhány lapon át foglalkozik Simon Peresz volt hadügyminiszter, a Munkapárt elnökével való viszonyáról. Ez a pár lap talán még nagyobb robbanóhatású bomba volt, mint Mose Dáján nyilatkozata. Azt írta Pereszről, hogy “gyógyíthatatlan intrikus", aki attól a naptól kezdve, hogy a pártkongresszus 1974-ben őt választotta meg miniszterelnök-jelöltnek, mindent elkövetett, hogy aláássa pozícióját. Neki tulajdonítja a káros kiszivárogtatásokat, amelyek olykor nehéz helyzetbe hozták a kormányt. Enyhén célzott arra, hogy Pereszhez közelálló körök súgták be a Pereszt támogató újságírónak a híres dollárszámlát.

amely Rábin feleségének nevén volt egy washingtoni bankban, s hogy a kép teljes legyen, azt írja róla, hogy nem alkalmas a miniszterelnöki szék betöltésére. Ennek egyik okául azt hozta fel, hogy Simon Peresz nem teljesitett katonai szolgálatot, amiért nem méltó az ország irányítására.

Mota Gur volt vezérkari főnök így reagált erre a megállapításra: “Golda Méir tudtommal nem teljesített katonai szolgálatot, s azt hiszem Begin sem volt az izráeli hadsereg katonája”.

Az érv valóban sántít. De Rábin, aki Romániában tartózkodott amikor a könyv pikáns részletei nyilvánosságra kerültek — maga a mű csak a jövő hónapban jelenik meg — kijelentette, hogy fenntart minden szót, amelyet Pereszről leírt. Ezt mondta hazaérkezve, a repülőtéren, ezt mondta augusztus 10-én a tévé hírmagazinjában. Hajlandó a párt fegyelmi bírósága vagy rendes bíróság elé állva bizonyítani a tényeket. “Természetesen feltevéseim is vannak, amelyek nem szolgálnak bírósági bizonyítékként, de azokat is fenntartom."

A Rábin bomba akkor érte a Munkapártot, amikor minden közvélemény-kutatás azt i mutatja ki, hogy a Máárách, azaz a munkáspárti parlamenti j szövetség 5-10 százalékkal megelőzi népszerűségben a bajba jutott Likud kormányt. Tehát Peresznek valóban reális kilátásai vannak arra, hogy Izráel következő miniszterelnöke legyen.

De Rábin nem érzi befejezettnek politikai karrierjét, — ellenkezőleg. “Tapasztalataimat a nemzet rendelkezésére akarom bocsátani a jövőben is” — mondta a tévében.De a pártban nem tartják ezt ilyen természetesnek. A jelek szerint mindent elkövetnek majd, hogy ez a csoda is csak három napig tirtson. Nem hiszik politikai körökben, hogy eltávolítják Rábint a legfelsőbb pártfórumokból, amelyeknek természetesen a tagja. S még barátai is rosszat jósolnak: azt, hogy ha a pártkongresszuson újra fellépne mint miniszterelnökjelölt, megbukna Peresszel szemben.

Kár ezért a botrányért. Mert Rábin könyvének eddig nyilvánosságra került részleteiből az derül ki, hogy felöleli azt a gazdag katonai, diplomáciai és politikai tevékenységet, amelyet 17 éves kora óta folytatott. Akik ismerik a könyvet azt állítják, hogy egyike a legizgalmasabb olvasmányoknak, a kortárs elemző eszével kiértékelt élő történelem. Valóban kár, hogy személyi gyűlöletét, amelyet Simon Peresz iránt érez.

1 nem hagyta ki belőle.

J 4 ^ *" • ri TI & 71 ej -f. f

P o R“°* J- -°lnar .,, v*ßox loS4 ,

'e® Bi’uns ;vi c > ...

U*S.A. “ ' ' " c;y Jersey 0 ■« ,

y 0 - 9 o 3