Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)
1979-09-22 / Supplement
32. oldal MENÓRA * 1979 szeptember 22 ÁGI GROSS és ERIKA FOGAZZ! GROSS és FOGAZZI WORLD TRAVEL utazási iroda tulajdonosai 4325 STEELES Ave. W. No.222 663-5802 c,Boldog ^li jévet • • éó SCellemeo ‘ünnepeket kivannak ‘Rokonaiknak, c"Barátaiknak, "Donxeröveiknek év jövendőbeli üzletfeleiknek BAJOR. ANDOR Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Barátainknak, Ismerőseinknek Lissy Judith, György ÉS A CSALÁD 115 Antibes Dr., 407. 4500 Chesswood Dr., Downsview GEORGE ZAFÍR LTD. KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN KEDVES VEVŐINEK, ROKONAINAK, BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK S AZ EGÉSZ ZSIDÓSÁGNAK ZAFÍR GYÖRGY és családja LESANA TOVA! AZ EGÉSZ MAGYAR ZSIDÓ KÖZÖSSÉGNEK Kellemes Ünnepeket Kíván S. I. GUTTMAN LTD. MECHANICAL CONTRACTORS 51A ESNA PARK DRIVE, MARKHAM, ONT. 493-1050 Miért bús a búsgerlice Tulajdonképpen azzal kezdődött a baj, hogy elém állt „Az égő vakolat” című faliújság felelőse, Gyámba Béla, és így szólt: — Hallom, van valami versed; hát hozd fel, mert lik van a jövő heti faliújságon! Ma már csak kevesen tudják, hogy mit jelentett a lik... „Az égő vakolat”-on és általában a faliújságon. Akkoriban nem keletkezett az ilyesmi magától. Hanem valaki fúrta, ütötte vagy fűrészelte a faliújság likait. Ahol az olvasók nem őrködtek, ott olyan volt a faliújság, mint az ementáli sajt. Többnyire azok idézték elő a likat, akik nem írták meg a rájuk rótt szöveget; de azt sohase tették véletlenül... Hanem az volt a titkos céljuk, hogy a faliújság ne tudjon fönnmaradni, dacolni a fallal, hanem süllyedjen el a falban, mint a meglékelt hajó a hullámokban! Aljas tervük azonban mindig meghiúsult. — Van egy versem, de egy madárról szól — védekeztem. — Az is jó — mondta Gyámba Béla —, ha beleírod a végére, hogy a madár is harcol, mint minden dolgozó. — Hát azt beleírhatom — mondtam szolgálatkészen. Hazamentem, törtem a fejemet. Nem volt semmiféle versem. És csak annyit tudtam róla. hogy egy madárról szól. Hajnalig körmöltem, és reggel már oda is adtam Gyámba Bélának. „Búsgerlice” volt a címe. Gyámba Béla csak az utolsó szakaszt olvasta el, amiről azt hitte, hogy kiegészítésképpen írtam. „A gerlice rokona a békegalambnak, Azoknak szól dala, kik előre haladnak.” — Ez már döfi — bólintott Gyámba Béla —, barátom, ez újabb csapás lesz a főcsapás irányában ! Másnap betömte vele a likat, és abban is igaza volt, hogy csapásnak fog bizonyulni. Meglátogatta ugyanis az épületet Kornyik szaktárs a Fő Épületből, egy dzsippen. Leugrott bilgeri csizmában, majd berohant, és úgy száguldozott a folyosókon, fújva, mint a sértett és labirintusba tévedt vadkan. A faliújság körül álltunk, felelősök és lantpengetők, de hiába bíztunk benne, hogy elkerüljük a figyelmét. Egyszer csak ott volt, áttörte falanxunkat és megtorpant „Az égő vakolat” előtt. Egyből az én versemet nézte, két szép, apró szemével. — Miért bús a gerlice? — hördült föl. — Talán azért, mert a földesurak siratja«. a hajdan összeharácsolt erdeiket? Gyámba Béla elfehéredett, egy darabig csak az ujjával mutogatott reám, mígnem kinyögte: — Én is mondtam neki: a végére bele is írattam egy új szakaszt, ami az egészet megmagyarázza ... Kornyik szaktárs szemügyre vett. — Annyi nem elegendő! Az egészet a földesurakról kellett volna írni, és nem egy madárról... Aztán élesen megkérdezte . — És miért bús a gerlice? Hadd halljam! — Így mondják neki — nyögdécseltam —, talán: mert olyan neki a hangja. — Még védi, magyarázgatja? — vakkantott reám. — No de megmutatom én magának. Aztán intett, hirtelen ötlettel. — Jöjjön: megmutatom a kultúrbizottságnak, hogy kik búsulnak és rínak, amiért a földesurakat nem hagytuk vért szívni! Elindultunk a kocsija felé. Vérben forgott a szeme. — Ki fia-borja maga? Tán gyárosfi? — Nem. Az apám állami tisztviselő volt. Legyintett. — Az se szép! Beültünk a kocsiba. Én olyan fehér voltam, hogy faliújságot lehetett volna reám akasztani. — Mars — szólt a sofőrre —, maga is megéri a pénzét. Dé — fordult hozzám — ezzel befellegzett a búsulásának. Nekem ugyan az volt a benyomásom, hogy éppen most kezdődött el. — Hová megyünk? — kérdezte a sofőr. Kornyik szaktárs ráordított: — Elég, ha én tudom. De ha mindenáron ki akarja csikarni belőlem: hát a főépületbe... Lassan döcögtünk, aztán a kocsi megállt. — Maga is megéri a pénzét — szólt Kornyik a sofőrre. — A rendőr állított meg — motyogta a sofőr. — És miért? Tán a rendőr sem állt itt a nép szolgálatában? — A rendőr a közlekedés szolgálatában áll — mondta a sofőr komoran —, bizonyára lát valamit. ... Ebben a pillanatban megjelent előttünk egy elefánt, aztán egy második. — Keresztbe jön a Kluczky cirkusz — mondta a sofőr. És valóban, az elefántokat három púposteve követte. Kornyik előrehajolt. — Ilyenek a púpostevék? — kérdezte bizonytalanul. — Nagyjából ilyenek — feleltem szolgálatkészen. Aztán megjelent szürke pej lovon egy rózsaszín szoknyás, arany melltartós műlovarnő. Kornyik hátrafordult és felém kacsintott. — Ez már döfi. Mi? — Majd hozzátette: — Mi a fenének ír maga búsgerlicéről? Az ilyesmit igazán abbahagyhatná. Inkább nézze azt az arany melltartós kis elvtársnőt ! — Igenis — bólintottam. És közben megjelent a bohóc, rikító ruhában, zöld bugyogóban, tisztelgett a kocsinak, azután cigánykereket vetett. Kornyik harsányan fölkacagott, dülöngött, majdhogy ki nem esett a járdára. — Mennyi ötlet — mondta könnyezve —, mennyi tehetség van a dolgozókban! Aztán ismét hozzám fordult. — Látja, ilyen vidám kérdésekről kell írni! Tán Kerenszkij macskájának találta ki, hogy a gerlice búsul, amíg harcolunk? — Ilyen neki a neve — bizalmaskodtam. — Nem azért bús, mert búsul. Ahogy az árvacsalán se azért árva, mert leütötte a hajókötél az édesapját. Kornyik hosszan reám nézett, aztán elmosolyodott. — Magának valószínűleg igaza van: sőt száz százalékig meg vagyok erről győződve! Az órájára nézett. — Különben is, lekéstünk arról, hogy az üggyel tovább foglalkozzam. Menjen tehát vissza: és írjanak jó, jobb és legjobb faliújságot. Olyat, amilyen az volt, amit elolvastam! Kinyitotta az ajtót, mosolyogva kezet nyújtott. — Ha akar, írhat a jövő számra még jobb verset a búsgerlicéről: ne álljon meg a fejlődésben ! Amíg kikászálódtam, hallottam, hogy utasítja a sofőrt: — Hajtson a Fülharmóniumra! Hadd lám, az elvetemedett muzsikusok miben törik a fejüket. Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kivánunk Üzletfeleinknek Barátainknak, Ismerőseinknek MACHINERY 258 WALLACE AFF. / Barátainak Ismerőseinek az egész Magyar Zsidó Közösségnek Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kíván Mrs. KIKSUIINEU ERNESTINE TOM,JULIUS és EDDY 66 HOVE St. Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Rokonainknak, Barátainknak és Ismerőseinknek lansn n2io ni»? KERTES PÁL és HILDA PAUL KERTES Property Management 119 Pleasant Ave. Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket Kívánunk Barátainknak és Ismerőseinknek ADLER JOE, VALI és ANDY Kossányi Imre az Imre - Custom - Furniture tulajdonosa a villany ás fújtatés orgonák legjobb specialistája ezúton kíván barátainak ás üzletfeleinek Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket 495-0267 Palm Bakery BARÁTAINAK ÉS VEVŐINEK KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN PETRÁN PÉTER és családja 382 COLLEGE ST. — 921-7254
