Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-10-27 / 759. (779.) szám

»Kr. August J . 1! o 1 n a r P.O.Box 1 o 3 4 New. Brunswick, New Jersey o39o3 U.S.A. Second class mail registration No. 1373 CANADA USA Second class mail paid at F lushing N.Y . 11351. Di.No. 104970 AZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA cent MOSHE DÁ JÁN ES LEDERER LAJOS A HÉT SZTÁRJAI Egy külügyminiszter lemon­dása mindenképpen feltűnést keltó hir, de különösen súlyos, ha ez olyan kényes helyzetben levő országban történik, mint Izráel. hiszen a béketárgyalások és a béke felé irányuló tár­gyalások a külügyminiszter hatáskörébe tartoznak, vagy legalábbis oda kellene, hogy tar­tozzanak. Moshe Dáján az iz­raeli külügyminiszter lemon­dásának azonban éppen az volt egyik indoka, hogy Begin miniszterelnöktől nem kapta meg a lehetőséget saját kül­politikai elképzeléseinek keresz­tülvitelére. Hónapok óta köztudott már, hogy az izráeli kormány Begin utáni két legfontosabb tagjának Dáján külügyminiszternek és Ézer Weizman hadügyminisz­ternek különvéleménye van a palesztin problémával kap­csolatban. Mindkettőnek az a véleménye, hogy a Jordán nyugati területek visszaszolgál­tatása elkerülhetetlen és vala­milyen formában meg kell ta­lálni a lehetőséget arra, hogy a közefkeleti békeprocesszusba a palesztinok képviselői — esetleg maga a PLO — be­vonható legyen. Begip minisz­terelnök azonban ennél sokkal rigorozusabb álláspontot foglal el s az utolsó hónapokban inkább Burg belügyminiszterre és Sharon földművelési minisz­terre támaszkodik. A kormány­fő és a két hadseregfőnökból lett miniszter között foko­zatosan egyre feszültebbé vált a hangulat, amely e hét elején Dáján lemondásához vezetett. Utódát egyenlőre nem jelölték ki, a külügyi tárcát Begin személyesen vette át. Nagyon nehéz állást foglalni ebben a vitában. Hiszen senki nincs, aki a kérdés minden ár­nyalatát olyan pontosan ismerné, mint ez a három em­ber és ha még ők is külön­bözőféleképpen vélekednek, ugyan kinek lenne meg az er­kölcsi joga és a felkészültsége, hogy igazságot tegyen közöttük. Mindenesetre érdekes, hogy az abszolút harcias álláspontot a civil Begin foglalja el, míg az a két katona, akik sorozatosan győzelmet arattak a fronton az arabok ellen,. koncessziókat javasol. Nyilván nem azért, mert attól tartanak, hogy a közeljövőben egy esetleges háború más eredménnyel vég­ződne, mint a korábbiak, hanem, mert úgy vélik, hogy Iz­raelnek nincs védekezése az arab blokk és az olajtermelő or­szágok gazdasági és diplomáciai zsarolása ellen. Furcsa erőeltolódásnak lehetünk tanúi Izráelben az úgy­nevezett sólymok és galambok felsorakozásában. Egy-két évvel ezelőtt Dáján és Weizman kétségtelenül a sólymok közé tartozott Különben is nehéz lenne bármelyikre is azt mon­dani, hogy gyenge legény. Még akkor, amikor a tárgyalások mellett vannak sem veszítettek karakánságukból. Ennek leg­szebb példája volt egy szóváltás, ami nemrégiben egy washingtoni coctail-partyn zajlott le, Harold Saunders amerikai külügyminiszter­helyettes, aki a Közel- és Távol- Kelet szakértője, kioktatta Weizmant arról, hogy Dél- Libanon izráeli részről történő bombázása erkölcstelen és káros. Válaszában Weizman nem tett lakatot a szájára. “Maguk ne tanítsanak minket, maguk mindenhol veszítenek. Elveszítették Angolát, Iránt, Ethiópiát. Csak nekünk köszön­hetik azt, ha legalább minket nem veszítenek el.” Ez ugyan nem volt nagyon diplomatikus fogalmazás, de an­nyira igaz volt, hogy Saunders már másnap összeölelgette Weizmant és biztosította az újságírókat arról, hogy ezt a kis szóváltást már el is felejtették. Ugyanez a Weizman azon­ban nem hajlandó hónapok óta részt venni a béketárgyalások­ban, mert helyteleníti Begin merev magatartását. Eddig ó volt, aki legélesebben állt szem­ben Beginne!, most Dáján hir­telen túltett rajta. Érthető: Dáján nem tagja a Likud párt­nak, hanem független kép­viselő, aki most bizonyos fokig visszavonul a magánéletbe. Személyes befolyása ettől nem fog csökkenni s az, hogy vára­kozó állásontot foglal el, vagy abbahagyja az aktív politikai ténykedést, nagymértékben egészségi állapotától függ, ami sajnos az utolsó időkben erősen megromlott. Könnyen elképzelhető azon­ban, hogy rövidesen Weizman is otthagyja a kormányt, ez viszont már esetleg pártszaka­dással jár. A hadügyminiszter azt erősen meg fogja gondolni, mert igaz ugyan, hogy az izráeli közvélemény hangulata el­tolódott a nagy kompromisszu­mokkal járó béke irányába, de ennek ellenére, ha a közel­jövőben választásokra kerülne sor Begin pártja aratna elsöprő győzelmet még Ézer Weizman nélkül is. Vagyis az izráeli belpolitikai helyzet e pillanatban majdnem ugyanolyan áttekinthetetlen, mint a külügyi. ★ ★ ★ A hét másik érdekes politikai híre Kezép-Európából jött, a­­minek pikantériája, hogy ab­ban Magyarország is érintve van. A hírt hivatalosan ugyan még egyik oldalról sem erő­sítették meg, de felröppentője egyike Európa legjobban tájé­kozott külpolitikai szakértő­inek. Lederer Lajos a londoni Observer külpolitikai kommen­tátora egy jugoszláv diplo-Folytatás 2. oldalon. Dáján elhagyja a minisztertanácsot, ahol bejelentette le mondását A lelkibeteg forradalmár Az egészet olyan tragikusnak érzem, mint Ga­­csaj Pesta szomorú történetét, aki miatt egész Mátészalka gyászban volt, amikor “hazafelé mentében, rézfokos a fejében, dupla kés a szivében” pedig: “mondta néki az anyja, Pesta fiam jer haza”. A svéd származású, amerikai filmsztárról Jean Seberg-ről van szó, akit autója ülésén találtak meg “megöngyilkolva” egy párisi utcán. Seberg 40 éves volt. 17 éves korában kezdődött karrierje, mely néhány jó filmszerepet, még több rosszat, 3 viharos, válással végződött házasságot, több tucat szerelmi affért és aktív forradalmi politikát ölelt magába. Az ember azt hihetné, hogy egy tehetséges filmsztár ön­­gyilkosságának okát elrontott házasságokban, vagy ami még valószínűbb, a túlzott kábítószer élvezetekben kellkeresse. De ime kiderült, hogy az öngyilkosságnak politikai oka van, mert Jean Seberget 9 évvel ezelőtt egy súlyos bántás érte az FBI részéről és ezt a csapást érzékeny lelke tovább már nem tűrhette, 9 év után kitört rajta az öngyilkosság. i Az FBI egy piszkos trükköt alkalmazott Seberggel szemben, aki a 60-as évek végén az [Egyesült Államokban forradalmat szító “Fekete Párduc" mozgalom aktív anyagi támogatója volt. Az FBI ezért mindenféle csúnya pletykákat ter­jesztett róla. Eszem ágában sincs védelmembe venni az FBI- t amelyről nagyon jól tudom, hogy nem apáca­növendékek kegyes gyülekezőhelye, de amelyik titkosszolgálat lévén, meglepő módon titkos szolgálatokat végez. Ezért fizetik őket, éppen úgy, mint Billy Grahamot a szentbeszédért, Jean Seberget a filmszerepekért vagy egyéb szolgál­tatásaiért. Éppen erről van szó. Az FBI azt híresz­­telte, hogy Seberg állapotos és gyermekének tör­vénytelen apja a Fekete Párducok egyik vezére. Ez pedig a titkos szolgálat azért kívánta nyilvánosságra hozni, hogy a közvélemény előtt a filmszínésznőt ezzel dezavuálja. Aztán múltak a hónapok és az előírt időre Seberg kisfiút szült, mégpedig fehéret. Úgy lát­szik az FBI a nagy tolongásban eltévesztette az apát. Én az eddigiekben semmilyen okot nem látok az öngyilkosságra. Volt ugyan a történelemben példa arra, hogy egy megesett lány a folyónak ment, vagy gyufát ivott, sőt még arra is, hogy egy ártatlanul megvádolt lány nem élte túl a szé­gyent, hogy a falu szájára veszi, de 1979-ben Hollywoodban... az eset valahogy egyedülálló. Miért, hogy Seberg mégis annyira lelkére vette a sérelmet, hogy azóta állítólag egyik idegösszerop­panásból a másikba esett, s most, 9 év után ime bekövetkezett a tragédia. Az FBI a hibás, senki más. Azaz hogy... A házasságon kívüli gyerek valóban megszületett, csak éppen nem a fekete apától, vagy legalábbis valószínűleg nem fekete apától. Az éppen soros férj, bár már ekkor külön éltek elvállalta a gyerek apaságát. Az egész ügyet tehát egy pletyka színvonalára lehetett volna le­szállítani, de Seberg mégis nagyon tragikusan vette a dolgot. Ilyet mondani róla! Hogy ő lefeküdt volna a Fekete Párducok eevik vezetőjével. Soha. Mert Seberg anyagilag tá­mogatja a fekete forradalmi mozgalmat, erkölcsi­leg teljesen azonosítja magát a feketék ügyével, de azt feltételezni róla, hogy ő egy fekete férfivel fekszik le... nem, ezt a szégyent nem lehet el­viselni. Most már csak az a kérdés, hogy fekete vagy fehér? Mert vagy igazak a most felfújt hírek, hogy Sebergnek halálát ez a pletyka okozta, s akkor felmerül a kérdés a költővel "Óh mért oly későn?" Úgy látszik ez a pletyka eleinte még nem okozott nagy problémát a filmszínésznőnek, de terjedt benne mint a rák s ime most eljutott az ügy a tragikus végkifejlódéshez. Vagy Seberg már rég túltette magát az egész ügyön, halálát egészen más ok idézte elő és politikai elvbarátai most utólag akarnak belőle valamilyen zsíros bot­rányt keverni, legfélelmetesebb ellenségük az FBI ellen. Hajlamos vagyok arra, hogy az utóbbit tételez­zem fel. Seberget sokkal reálisabbnak érzem, még halálában is, mint a visszamaradott barátokat, férjeket és harcostársakat, amennyiben realitás­nak lehet tekinteni azt, hogy valaki belehülyül a kábítószerbe De ez még mindig elfogadhatóbb magyarázat, mint az, hogy valaki azért menekül a halálba, mert azzal vádolják, hogy szekszuális kapcsolatot tart fenn a szerelmével. Ahhoz ugyanis kétség nem fér, hogy Seberg szerelme a fekete párducok voltak; lehet, hogy nem egyénileg, de globálisan. Ez esetben viszont valami baj lehetett a színésznő ideológiai meg­alapozottságával. Enyhén szólva is faji elfogult­ságban szenvedett. Anyagi támogatás igen, forradalom igen, de szekszuális kapcsolat nem! Komoly jutalmat ajánlok fel annak, aki megma­gyarázza nekem, hogy miben jobb Jean Seberg a délafrikai fehéreknél, akik ugyan magasabb élet­­színvonalat biztosítanak fekete lakóiknak, mint bármelyik szabad afrikai államban, de egészen a legutolsó időkig szégyennek, sőt bűnnek tekin­tették a feketékkel való szerelmi együttlétet. Még szerencse, hogy így néznek ki a mai amerikai szalonforradalmárok BARZILAY ISTVÁN-. KÉSZÜLŐDÜNK A VÁLASZTÁSOKRA Menachem Begin kormá­nyának még két éve van man­dátumának befejezéséig. Nagy erőfeszítések történnek, hogy fenn tudja tartani magát és ne legyen kénytelen korábbi idő­pontra kitűzni a választások megtartását. Sokan vannak, akik kétségbe vonják ennek lehetőségét. Sok oka van a kormány nehézségeinek. Mindenekelőtt a gazdasági helyzet. Az infláció mértékei tekintetében Izráel az élen halad. Most hallottuk, hogy Island 60 százalékos inflá­cióval küzd, Törökországban is ilyen magasságra szökik a drá­gulás. Izráelben az év végéig az infláció megközelítheti a I00 százalékot. Mi az oka? Ami az egész világon megrendítette a gazdasági életet: az üzemanyag drágulása, a társadalmi különb­ségek eltolódása miatt szük­ségessé vált jóléti politika óriási költségei, a fegyverkezési ver­seny. Minden ország másként reagál. A fegyelmezett németek­nél 3-4 százalékos infláció tra­gédia számba megy. Hasonlóan a svájciaknál is, míg Francia­­országban már egy-két száza­lékkal magasabb; Angliában, ahol nagyon büszkélkednek az Északi tengeren feltárt kőolaj­forrásokkal és 1980-ban már önállóvá válnak az energiafor­rások tekintetében, 15 száza­lékra szökött. Dél ameri ka ál­lamaiban, ahol más problémák vannak, 100-200 százalékos infláció sem ritka, a kőolajban, gazdag Venezuelát és Mexikót kivéve. Izraelnek azonban olyan problémái vannak, amelyekkel nem minden állam “dicse­kedhet". Bevándorlókat kell be­fogadni és az állami költségvetés egyharmadát emésztik fel a biztonsági kiadások. Az izráeli-egyiptomi békefolyamat lebonyolítása is drága mulatság: visszavonni a hadsereget a Szináj félszigetről és új bázisokat építeni, ame­lyekkel biztonságosan meg lehet védeni az államot ellenséges támadástól. Kitelepíteni a Szináj félszigeten 11 éven át létesített falvakat és Jámit várost, Sárm el Sejket, az ajáti öböl mellett teremtett helységek lakosságát. Kártalanításuk milliárdokat emészt fel és mindezeknek a költségeknek csak egyrészét téríti a washingtoni kormány, a békekötés cselekvő partnere. Izráelben évi 50 ezer lakást kell építeni ahhoz, hogy három év alatt megszüntessék a nyomortanyákat és elhelyezzék az új bevándorlókat. Akiknek a száma örömteli módon nő ezek­ben a hónapokban. Mindezek az inproduktiv befektetések inflációt buzdító kiadások. Ter­melésünk nem elegendő ahhoz, hogy a csak a távoljövőben gyümölcsözhető befektetések káros hatását ellensúlyozzák. A Begin-kormány gazdaság­­politikájának az a bűne, hogy nem látta előre ezeket a nehéz­ségeket. Egyszerűen nem hitte az előző kormányoknak, amelyek a 30 éves tapasztalatok alapján irányították a gaz­daságot. Izráelben nem jó a tel­jesen szabad gazdaság, amiben a Likud kormányának szakér­tői hisznek Szimchá Ehrlich pénzügyminiszter ennek a poli­tikának a híve, sajnos a kormány többi gazdasági minisztere is ezt vallja. A súlyos helyzet tehát nemcsak Ehrlich bűne, hanem éppenúgy például Jicchák Modái energiaügyi miniszteré, aki most Ehrlich székére pályázik. A Liberális Párt, amelynek Ehrlich az elnöke, határozatot fogadott el, amely voltaképpen bizalmatlan­­sági indítvány jóváhagyása a pénzügyminiszter ellen. S min­dez Ehrlich távollétében történt, előbb szabadságát töltötte Svájc­ban, aztán a nemzetközi valuta alap belgrádi konferenciáján vett részt, s majd Mexikóba repült hivatalos látogatásra. Hazaérkezése után kell Beginnek döntenie, hogyan szervezi át kormányát, amely­nek a parlamenti többsége most minimális. Ha a koalíció bár­melyik csoportja, amely 50 képviselőnél többel ren­delkezik,megvonja a támogatását,a kormány elveszíti a parlamenti többségét. Az eredeti koalíció 74 kép­viselőjéből 11 vonult eddig ellenzékbe; hét a DÁS ketté­szakadása miatt, kettő a szélső­­jobboldali új párthoz csat­lakozott, kettő pedig önál­lósította magát, “egytagú parla­menti csoportot" létesített. Lehet, hogy ez utóbbiak támo­gatták a kormányt; de a töb­biben Begin nem lehet biztos. A kormány összetétele rend­kívül komplikált, főleg azzá teszi, hogy a DÁS annakidején 15 képviselőjéért három tárca járt. A kényes parlamenti helyzet miatt a párt megtartotta mind a három tárcáját a ketté­szakadás után is, ami érthető módon kiváltotta a 12 mandá­tummal rendelkező Vallásos Nemzeti Párt tiltakozását: nekik is három tárcájunk van. Dr. Joszef Burg belügyminiszter, a párt elnökének legutóbbi, nagyon óvatosan megfogal­mazott nyilatkozata szerint el kell venni a DÁS-tól, amelynek ez a szárnya Demokrata Pártra változtatta a nevét, az egyik mandátumát. így válik tehát a pénzügyi helyzet miatt kialakuló válság belső politikai torzsalkodássá, ami könnyen a kormány buká­sához és a választások gyors ki­írásához vezethet. A cinikusok azt mondják, jobb, ha a Likud mielőbb megbukik, nem kell megvárnia a parlamenti mandátum lejártát. A véleménykutatások szerint a Likud most alig kapna többet, mint a szavazatok 20 százalékát, a munkáspártok szövetsége, a Máárách pedig 36 százalékot Ha a Munkapárt vezetői a választások előtt békét kötnek — ami bizonyára meg is tör­ténik, saját érdekük meg­védésére és a kormányrajutás elősegítésére — komoly ki­látásuk van arra, hogy eltá­volítsák a Likudot az uralomról. Sajnos azonban ez nem segí­tene a pillanatnyi politikai hely­zeten Ezért akarják sokan, a kormányhoz közelálló körök­ben, hogy a Liberális Párt ne ( tekintse domíniumának a pénzügyminisztériumot, hanem járuljon hozzá Jigál Hurwitz, az egyik 3 képviselővel rendelkező töredékpárt képviselőjének kinevezéséhez. Hurwitz volt a kormány ipar- és kereskedelem­ügyi minisztere és a camp­­davidi egyezmény aláírása miatt mondott le. Most hájlandó visszajönni, mint Ehrlich örököse. Ez talán meghosszab­bíthatja a bajban lévő kormány életét, feltéve, ha a tárcák új elosztása terén nem következne be pártközi válság. Hozzájárul ehhez a bizony­talansághoz és a kormány iránti nagyon mély bizalmatlansághoz Menachem Begin egészségi állapota. A miniszterelnök most a külső jelek szerint jól van. De két szívroham és egy könnyű lefolyású agyvérzés után, amelyen keresztülment, nem érthetetlen az a feltevés, hogy bajosan lesz képes a kormány előtt álló nagy feladatok irá­nyítására, és a belső átszervezés végrehajtására. Egész­séges miniszterelnök is nehezen tud szembenézni olyan prob­lémákkal. amelyek Izráel előtt állanak, diplomáciai és belső politikai szempontból egyaránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom