Menora Egyenlőség, 1979. július-december (18. évfolyam, 765-787. szám)

1979-10-20 / 758. (778.) szám

1979 október 20. * MENÓRA 11. oldal Efl férfi képe... SZÉKELY MOLNÁR IMRE: SZÍNRELÉP A NAGYHERCEG mis, az pont jó lesz magának. HÉCZEY IVÁN A három év alatt három fénykép jelent meg írásaim felett az újságban rólam. Az elsőn — ha még emlékeznek rá — úgy néztem ki, mint egy rablógyilkos — érthető, hiszen útlevél-képnek készült ere­detileg a hatvanas évek táján, amikor még elég gyakran jár­tam látogatóba Magyar­­országra. A határon az őr elég sokáig studírozta is mindig, mint aki nem tudja eldönteni, hogyan bánjék velem: mint rab­lóval. vagy mint gyilkossal? Miután nem szeretek felesleges gondot okozni senkinek, a temetés óta nem jártam arrafelé — öt éve nem él már az édes­anyám... A második fényképről — amelyet még New Yorkban követett el egy művész 76 telén — Petőfi juthatott az Olvasó eszébe: “Egy gondolat bánt engemet..." Pedig akkoriban több gondolat is bántott engem, nem csak egy: Carter lett hir­telen az elnök, ráadásul a tél is nagyon hideg lett (a baj mindig esőstől támad) kétszer is el­fogták a piros ultimat a fény­képezést megelőző este — az se érintett kellemesen — nem Pretoria — Dél-Afrika volt propaganda- Ugvi miniszterét, Dr. Eschel Rhoodiet bűnösnek találták az ellene emelt vádakban, amelyek közül a leglényegesebb az volt, hogy Rhoodie állítólag egy százezer dolláros titkos alapot létesített, amelyből a külföldi sajtót fizettél^, azért, hogy Dél- Afrikáról kedvező kommen­csoda, ha ráncbaborult homlok­kal töpráVigek azon a képen! Lehet, hogy éppen akkor hatá­roztam el: Kaliforniába köl­tözöm, ahol bár ugyanaz a Car­ter az elnök — de legalább meleg van! Október ötödikét arany­betűkkel jelölném legszíveseb­ben az idén is a naptáron: akkor értem Los Angelesbe 1977-ben. Itt is elfogták már olykor-oly­kor az ultimat azóta — a gond­terhelt fényképet látva rájött legalább az Olvasó, hogy a humorista élete itt sem fenékig tejfel — de egyébként hála Istennek "jól megy a lap", úgy gondoltam tehát: itt az ideje új fényképpel lepni meg a világot! Az is előfordult nem egyszer, hogy az Olvasó — ha valahol személyesen találkoztunk — örömmel sóhajtott fel: “Maga az életben sokkal csinosabb, mint fényképen...!" A meg­jegyzést válófélben-lévó szép­asszony, vagy úde, de gyermek­telen hajadon tette rendszerint — amely ugyancsak elgondol­kodtató még akkor is. ha rólam nyílt titok (hiszen én terjesztem) — hogy nem nősülök... Amit tárokat közöljön. Az ezzel kap­csolatos botrány következtében John Yorster, Dél-Afrika elnöke és Connie Mulder, miniszter lemondott. London — Hua Guofeng.a Kínai Nép­köztársaság miniszterelnöke és a kínai Kommunista Párt hitetlenkedve fogadhat még valamelyik gyengéd lélek, a homlokomra nyomtatott ráncok alapján! Melyek csak az ő — és az anyakönyvvezető — keze által tüntethetők el... Amikorén még egy plasztikai-sebészhez se mennék a ráncok ügyében — pedig az kevésbé fájdalmas mint a békebíró... Ezek után könnyen érthető, hogy miért hoznak új fényképet rólam a lapok. Amelyen derűs mosoly játszadozik az ajkam körül, minden eddigi kétséget eloszlatva az aggodalmaskodók között: Ahol a háttérben fel­bukkanó pajkos bárányfelhők azt sejtetik szinte: egyedül-élő humoristáké a jövő! És csak nyakkendőn a pöttyök utalnak legfeljebb a múltra... Egy drámaíró megengedheti magának azt a luxust, hogy drámai képet vágjon fény­képezésnél. A politikai rovat­vezető se nagyon kuncoghat fel­vétel közben, amíg hétről-hétre inflációval, fegyverkezéssel, sztrájkkal traktálja olvasóit. Ne is mosolyogjon a fényképen senki, amikor tíz százalékkal ér kevesebbet a pénzem jövőre — HÍREK HÍREK elnöke október 2H-án egyhetes hivatalos látogatásra érkezik Angliába. Hua ez alkalommal tárgyalni fog Thatcher minisz­terelnökkel és a királynő is fogadja majd. Peshawar, Pakisztán — Kormányellenes törzsi guerillák elfoglalták Gardez tartomány véleményem szerint — mint az idén, ezáltal be nem merem tenni egy bankba a lábam (hát még a kamat-lábam...), úgy megy fel az arany, mintha húznák — és egy üveg Chateau Mouton Rotschild ( 29088, 47- es) négyszázhúsz dollárba kerül egy valamirevaló vendéglőben! Mosolyogni csak nekem szabad — amikor sztrájkról, benzinről, kamatos-kamatról írok, mert én tudom, hogy “mindennek vége lesz egyszer" — még a Carter-elnökségnek is — nem intéztem el talán az au­tóbusz sztrájkot alaposan? A pénzemet elköltőm még az idén — így nem értéktelenedik jövőre el (!), amióta pedig liter­számra veszem a benzint az elavult gallonok helyett — alig bírok magammal: 38 liter potom tíz dollár hetvenért... ingyen van! Európában egy öngyújtót sem töltenek meg ennyiért! így derült fel tehát a humorista zordon homloka — este, ha lefekszik és álmodozik róla az Olvasó — legalább egy mosolygó férfi képe kerül a szíve közepébe... fővárosát és állításuk szerint 7S0 politikai foglyot kisza­badítottak. HIRDESSEN A MENdRABAN Csepergós, őszi idő. A szél már kavargatja a kertben a leveleket, a megtépett, szél-szag­gatta bokrok felől jajongó a panasz, holtra dermed, s meg­merevedik a most haldokló kinti világ. Ülök a kandalló mellett. Sercegnek a fahasábok, árad a meleg, az esthomályos szobában felém rajzik a múlt. A színészvilág, ahol legjobban éreztem magamat, a barátok, a társak, akikkel hej, de sokszor együtt toltuk a remegő haj­nalokba a mulatós éjszakát. Most éppen Tolnay Andorral beszélgetek, az egykor daliás, talán legdaliásabb bonvivánnal, aki volt időszak, hogy kétszer annyi gázsit kapott, mint a leg­kapósabb primadonna. Tolnay nehezen tűrte a színházi törvé­nyeket, amelyek bizony eléggé szigorúak, regulában tartják a művészeket, s a legkisebb hibáért is büntetés jár. Ezért hát Bandi abban az időben inkáb a színigazgató pályát választotta, ahol egymaga kormányozta a színházat, játszott, intézkedett, úgyhogy az egyik szeme mindig örült és nevetett, a másik pedig könnybelábadt. Volt neki miért. A szerepeiben olyan sikereket aratott, hogy irigyelték, bámulták, de hát< mindig nem lehetett a színpadon. Ez a kis történet, amit elmondok róla, abban az időben vált emlé­kezetessé. amikor Tolnay szín­igazgató volt. Ha jól emlék­szem. egy orosz nagyherceg figuráját vitte a színpadra. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ilyen délceg, férfias és elegáns nagyhercege nemigen akadt Oroszországnak. Volt a társulatnál egy ifjú bonviván-jelölt színész, aki az első tanulóévét töltötte a szín­háznál. Bámulta is Tolnayt, mint igazgatóját tisztelte is, de titokban, mint ez színészeknél általános betegség, irigyelte is. Mondogatta a kollegáknak: — Ha én egyszer ilyen remek szerepet játszhatnék, s ilyen gyönyörű uniformisban jelen­hetnék meg a színpadon, akkor majd megmutatnám, hogy tudok én is annyit, mint ő. Csak persze, az ilyen remek szerepet irigyli tőlem, ö maga játssza, hogy elvegye a másiktól a sikert. A társulat józanabb tagjai in­tették. hogy ó még kezdő, sem a hangja, sem a rutinja nincs meg ahhoz, hogy ilyen szerepet ját­sszon. de a fiatalember csak erősködött tovább, hogy ezek mind régimódi frázisok, majd ó megmutatná, hogy mit tud, ha csak egyszer is eljátszhatná ezt a gyönyörű szerepet. Tolnay színházában is mint máshol, voltak szurkolók, akik hordták-vitték a pletykát, egy kis előnyért a fülibe duruzsolták Tolnaynak is a fiatal színész fantáziálását. Tolnay Bandi azonban lovagias természetű ember volt. s egy kis gondolkozás után ezt mondta: — Lehet, hogy igaza van a gyereknek, jövő szerdán úgyis Pestre utazom, addig tanulhatja, próbálhatja a szerepet, s ha a főpróbán jólcsinálja, ám legyen, kipróbáljuk. Én csak örülnék, is. ha sikere lenne, legalább nyugodtan elutazóm. Képz’elhetó, a kis bonviván­­jelölt micsoda lázas ambicióval készült a nagy debütálásra. A próbákon azonban kiderült, hogy az önbizalom és az am­bíció még nem minden. Az igaz, hogy az ifjú akarnoknak tehetsége volt, csak a mesterség­beli tudása hiányzott. Ha a kar­mesterre figyelt, nem tudott ját­szani, és megfordítva. A moz­dulatai esetlenek voltak, a meg­jelenése félszeg és gyerekes. Próbáról próbára elvesztette az önbizalmát, míg végül a fő­próba után négyszemközt beval­lotta a rendezőnek, hogy nagyon fél a bukástól, nagyon szeretne az esti fellépéstől el­állni. Mikor Tolnay ezt megtudta, felháborodottan üzente vissza: — Mondják meg a művész úrnak, hogy ő akarta, hát most egye is meg. amit főzött. Én egy óra múlva elutazom, ó meg ját­szani foe. Punktum A begyulladt kis kolléga most már csak azzal bíztatta magát, hogy "nem baj, majd ha rajtam lesz az a gyönyörű tábornoki uniformis, rendbejön minden." Azonban ebbe a számításba is hiba csúszott. Rápróbálták a pazar, aranysújtásos dísz-zub­bonyt, de az úgy lötyögött rajta, mint a tehénen a gatya. — Ne is tessék sajnálni, — mondta a színházi szabó. — A művész úr úgyis túl fiatal ahhoz, hogy tábornok legyén, van itt egy szép őrnagyi unifor-Aki nagyherceg, az nagyherceg marad abban is, így történt, hogy a remegő, félszeg fiatal bonvivánt este az előadáson úgy kellett kitolni a kulisszák mögül a színpadra. Nagyon ijedt volt a képe. s ezért a főszereplőnek kijáró taps is el­maradt, azaz, hogy csak késett egy percet, mert aztán hatalmas erővel robbant ki. Ugyanis a másik ajtón belépett az igazi nagyherceg, tábornoki díszben. Tolnay mégsem utazott el. csak egy alapos leckét adott a halál­sápadt ifjúnak, íbv szólt hozzá: — Adjutáns úr. ön eltávozhat! "odatel•' 844-6822 ukasleí Z88-7559 dr. T1KIH /'!/. 10 ST. JAMES ST., Suite 902. -MONTREAL KOMLÓS TIBOR SZŰCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST.ALEXANDER St.Room 200 Tel: 842-7536 / Pf/C7 J.f\ClJC SZAK ÜZLET j ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK, í katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 LESLIE A. BECK LL.L. •m ügyvéd 10 Rue St. Jaques (St.James St.) Suite 507 Montreal, Qiie. H2Y IL3 TeleVon: Iroda:288-4191 Lakás: 735-4820 =)0E CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN Tulajdonos: Julius Lencz 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 f“IIF0GS0RJAVIT0 KLINIKA1"TM! S Azonnal megjavítjuk fogsorát és megvárhatja! t Appointment nélkül hétfőtől—péntekig, reggel 9—tői este 8-ig. § n 1 0 ^ Nyugdíjasok és Weifaren lévök részére mérsékelt órák S £ 6655 COTE DES NEIGES RD. Suite 235 (Goyer sarok) 733-7011 733-4142 1 Értesítem Montreal magyarságát, hogy a Hungária he­lyén megnyílt a cskxdsk Montreal legnagyobb magyar étterme. ízletes magyar \ ételekkel és italokkal. Mindenkit szeretettel vár az új tulaj­donos a közkedvelt Margitka. Esküvőre, party ra 140 személyes különterem. Asztalfoglalás: 843-7519 3479 St. Lawrence Blvd. A NEMEZISRE VÁRVA. A AM A GENFI LOBOGÁSOKBÓl az idők fo­lyamán megfakadhatott, arra ritkán köszönt később keserű pohárnál egyéb. Nem volt ez máskép az elmúlt nyáron sem, amikor a hábo­rú humanizálásáról szóló utolsó egyezmény harmincadik évfordulójára emlékeztünk. Ez a száznegyvenhárom ország által ratifikált konvenció a polgári lakosság fokozott védelmét akarja szolgálni a totális összeütközések korá­ban. A nyugati sajtó csak immel-ámmal foglal­kozott az üggyel, úgy ahogyan a nem sikerült gyermek születésnapjára terítenek. A barce­lonai „La Vanguardia" tovább ment ennél és teljes kudarcot olvasott a megállapodás fejére. Elsorolta, hogy míg az első világháború­ban a halottak 5 %-a volt civil, a másodikban az arány ugrásszerűen már 33 %-ra nőtt, a koreai háborúban elérte a 37 %-ot és végül Vietnamban a hosszúra nyúlt néppusztitás során 41 %-ra szökött fel. A logikus folyta­tást a spanyol lap glosszája vacogó • fantázi­ánkra bízza. HOL VANNAK MÁR AZOK a békebeli há­borúk, sóhajthatnánk fel távolról sem fri­vol nosztalgiával, ha az újkorra vonatkozó ismereteinket egy kicsit felfrissítjük? Az uralkodók harcait ebben a világban még nem a mozgósított népek, hanem a fogadott kato­nák kisebb-nagyobb seregei vívták egymás ellen. A küzdelmek idején az élet tovább folyt szokott keretei között: sem a termelést, sem a kereskedelmet vagy közlekedést nem béní­totta meg tartósan a hadi tevékenység. A névtelen közember a nagy viharokat kis szerencsével épen megúszhatta. A tömegek öldöklése, a lakosság széles rétegeinek elhur­colása nem tartozott a kontinensi küzdelmek természetes rendjébe, hanem inkább a fana­tizmusnak - gondoljunk az oszmán hódítások­ra - vagy a zsoldosok önkényeskedéseinek volt terhére írható. A gyűlölködő elfogult­ságnak azt a mértékét, amelyre e század taní­tott bennünket, a korábbi idők nem ismerték. Nehezen képzelhető el ma, hogy a háború kellős közepén az oppozició vezetője a par­lamenti üléseken saját kormányát támadja és az ellenség álláspontját védelmezze, ahogyan Fox tette ezt Angliában, amikor Napóleon ellen küzdöttek. Gyakran csak azért vetül mélyebb árnyék a múltra, hogy elviselhetővé tegye a borús jelent és tekintetünket egy talán távolsincs jövőre irányítsa. Milyen lel­kesen megtapsoltuk még tegnap Mutter Courage dalát! ,JZs kommt der Tag, da wird sich wenden / Das Blatt für uns, er ist nicht fern. / Da werden wir, das Volk, beenden / Den grossen Krieg der grossen Herrn." A harmincéves háború markotányosnöjének hangján keresztül Brecht reményei szólnak hozzánk egy nagyon nehéz időből, ám a tör­ténelmi valóságnak és reális perspektíváink­nak vajmi kevés köze van ehhez. MERT AZ IGAZI NAGY háborúk akkor keletkeztek, amikor az igazi nagy urak hatal­ma a kontinens jelentős részein már kérdé­sessé vált. A napóleoni időszakban a francia patriotizmusra előbb az orosz, majd a német patriotizmus adta meg a választ. Ezzel új fejezet nyílt a történelemben, a népháborúk koráé. Száz évvel később pedig magának a háborúnak és békének hagyományos jellege is megváltozott. Az előbbi kilépett eddigi kereteiből és egy-egy konkrét nézeteltérés fegyveres elintézése helyett mindinkább a ter­mészeti katasztrófák jegyeit öltötte magára, az utóbbi pedig a tartósság érzését vesztette el. 1914 óta megtanultuk, hogy egy működés­ben lévő vulkán lábánál kell élnünk. Tudjuk jól és amíg élünk, nem feledhetjük, mi a totális háború, hiszen kedveseink jel­telen sírja és megcsúfolt eszméink mutatják az utat. A szembenálló felek korlátlanul ve­szik igénybe itt anyagi, erkölcsi és személyi erőforrásaikat, most már nem a másik meg­törésére, hanem teljes megsemmisítésére tö­rekedve. A ,felégetett földek" elnevezés anakronisztikus lenne erre a helyzetre, való­jában atomfelhőkben feloldódó társadalmakról van szó. A polgári lakosságot a zsenge ifjú­kortól felhasználják az esélytelen harcban anélkül, hogy védelméről gondoskodni tudná­nak s ezáltal a frontkatonaságnál pszichikailag nehezebb a dolga, mert a vágóhídra tereltek passzivitásával kell eltűrnie sorsát, a mdsoduc világháború óta a totális konfrontáció újabb jeggyel gazdagodott: a nemzeti okok ebben ideológiákkal fonódtak össze és itt már a né­pek egész csoportjai állnak szemben a népek másik csoportjával. A nemzeti, vallási és polgárháború elemei összekeverednek. A kör bezárul. Menekülésre belőle csak Verne Gyula hőseinek van némi esélye, ha ugyan megta­lálják álmaik névtelen, rejtett szigetét valahol a távoli óceánon. NEM ÉLÜNK ELŐKELŐ KORBAN, a szü­letés intimitásait éppúgy nem fedi fátyol mint az elmúlás végtelen szomorúságát: felvilágo­sításról beszélnek, pedig nagyon gyakran csak üzletre gondolnak és a trivialitásba rángatnak. Ma a harmadik világháborút mazochisztikus részletességgel tárgyaló irodalom és a 'ka­tasztrófa-filmek áradata a horror történelmi­leg példátlan konjunktúrájára utalnak. Már ott tartunk, hogy a kataklizmát a televízió is házhoz szállítja hetenként többször is, csa­ládi adagolásban, jutányosán. A félelem a hetvenes évék egyik legsikeresebb businesse lett és semmi jel sem mutat arra, hogy ez a következő évtizedben másképpen alakul. Is­merőseink körében egyre többen úgy vára­koznak a nemezisre, ahogyan a szomszéd sarkon az autóbuszra szokás. A pszichológiai bomba ott ketyeg a lakásokban: a félelem agressziót szül és ez ismét félelmet, majd agressziót, s ebben a pokoli körforgásban a kirobbanó akciót a bizonyosság megköny­­nyebbülésével fogadja a manipulált ember. Agyonbeszélt világvége a küzdelemre képes akarat mozgósítása helyett. A CSÓNAKOS EMBEREK tragédiájában szintén a jövő felemelt ujját kell látnunk. Távolkeleten most egyre többen lesznek azok, akik képtelenek hazájuknak tekinteni azt az országot, amelyben születtek és felnevel­kedtek. Miután a haza kivonult szivükből - és hamuvá égette mindennapi kenyerüket -, kezdetét vette az ő exodusuk is az egykori hazából. Csónakok hányódnak a tengeren, utasaik közül sok elvész, sok partot ér, új hazát csák nagyon kevés taíál. A világ, ahova eljutottak, nem tud velük mit kezdeni.' A humánus szándék, az irgalom vagy esetleg a rossz lelkiismeret itt-ott keskeny rést nyit nekik, de integrálásukra képtelen. Az irga­lom rendszerint egyszeri aktus és elviselhető áldozat, az integráció azonban állandó küz­delem önmagunkkal az idegenszerűség elfoga­dására, a másféleség egyenjogúsítására. Erre pedig minden népen belül csak nagyon keve­sen képesek. A vietnami hontalanok igazában világtalanok. Ázsiai jelen - európai holnap? HOVA LETT A REGI emigrációk nemes pátosza, hol van a szilárd honfi, „aki felkél és sírván megyen"? Merre tűnt a ködben V. Celesztin pápa, akit Silone ,JSgy szegény keresztény kalandjá"-ban így beszéltet: ,Nem könnyű a száműzetést választani, mert ezzel elismerjük, hogy legyőzettünk és átengedjük a terepet az ellenfélnek. De mit tehetek még itt? Szeressük a hazát, de ha lakhatatlanná lett azok számára, akik nem akarják magukat feladni, jobb ha elhaljuk. Fel vagyunk erre hatalmazva, nem kishitűségből tesszük, hanem a feladat miatt, amely még megmaradt nekünk"? Az imigrációnak ezt a méltóságát meggyalázza ma a tömegesség, a befogadó állam, élén szemtelen, kövér hivatalnokaival, maguk az emigráns társak és természetesen az ország is, amelyből elfutottak és amely ké­meivel benyálazza, köveivel meghajigálja őket. így megy tönkre az emigráció legértékesebb része: belső tartása és a .feladat". A kor legprominensebb menekültje, a lelki­ismeret, ugyan hol nyugodhat meg vilá­gunkban? VISSZATÉRÜNK AHHOZ, amivel elkezd­tük. A barcelonai újság gondolatmenete su­gallja a kérdést: Mit érnek az államok papírra vetett elkötelezettségei egy korban, amely már felejteni látszik az előző háború borzal­mait, fülét bedugja a jövő világgá kiáltott szörnyűségei előtt és egyre kevesebb józan tartózkodást tanúsít a nemzetközi életben? Nem a köznevetség tárgyai ma a genfi konven­ciók, gátlói-e még a gyengeségre leselkedő erőszaknak, hogy büntetlenül prédát szedhes­sen és tüzcsóvát forgatva rémületet terjesszen fékezhetetlenül? Mindez persze a retorikai lendület hangja csupán, a valóság sokkal differenciáltabb ennél. Tény az, hogy a világ­nézeti frontok idején minden hatalom többet ad presztízsére és szavahihetőségére, mint eddig. A morális érvek súlya megnőtt, az erkölcsi elmarasztalás most jobban sebez. Ma a legpiszkosabb diktatúra is szeretne pa­tyolatfehér mellényben járni. Hiszen a tapasz­talat naponta bizonyítja, hogy a szövetségi rendszerek még ott sem megingat hatatlanok, ahol a parancsuralom abroncsa szorítja őket. Tekintettel kell lenni az el nem kötelezett országokra is, amelyeket legutóbb Castro minden erőfeszítése ellenére sem sikerült egy táborba tömöríteni. A farkasnak ma tehát még több oka van rá; hogy báránybőrben grasszáljon, a tömeggyilkos még nagyobb erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy nép­­felszabadítónak lássék. A kikiáltott erkölcs­telenség sebez, ezt bizonyítja a helsinki határozatok ellenőrzése körül kialakult helyzet is. A MORÁLIS elkötelezettségeknek van egy furcsa tulajdonságuk. Súlyuk egyáltalában nem konstans, a változó helyzet és idő rhás-más erőt kölcsönözhet nekik. A magyar 56 jó pél­da az ilyen erők eruptiv jelentkezésére. A po­litika számára az elmondottakból az követke­zik, hogy ha nem tudjuk megszabni a dolgok rendjét, legalább kritikával kell követni a fejleményeket és ezzel kell az ellenfelet a mindenki előtt érvényes erkölcsi posztulátu­­mok betartására, vagy ezek megsértése ese­tén defenzívába kényszeríteni. Kicsivé zsugoro­dott világunkban nem lehet titkokat nagyon sokáig őrizni, az üvegfalak felfedik a jogta­lanságot mindkét fiidalon. A több emberiességért létrejött negyedik genfi konvencióról érdemes lett volna na­gyobb nyomatékkai megemlékezni. A negy­ven évvel ezelőtti megállapodás létrehozása nem volt hiábavaló. SURÁNYI IMRE hírek hírek hírek

Next

/
Oldalképek
Tartalom