Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-01-20 / 741. szám
1979 január 20. * MENÓRA 9. oldal Hátborzongató kijelentés izgatta fel a franciákat „Auschwitzban csak tetveket gázosítottak el.” A kijelentés a L’Express hírmagazinban volt olvasható, összefoglalójaként annak az interjúnak, amelyet egy újságíró készített egy olyan férfival, aki Franciaország német megszállása idején az eltökélt zsidóüldözők közé tartozott. A ma már nyolcvannégy éves férfi neve Louis Darquier de Pellepoix és a Vichy-kormány idején 1942 májusától 1944 februárjáig ő volt a „zsidókérdés biztosa”. Most Spanyolországban él, ahol nem háborgatja az igazságszolgáltatás, jóllehet az ő lelkét terheli körülbelül hetvenötezer francia zsidó deportálása és halála. Válasza a riporter utolsó kérdésére így hangzott: „Mit kellene sajnálnom? Nem értem a kérdést.” A komolyabb francia sajtótermékekben az elmúlt években sohasem lehetett ennyire egyértelműen antiszemita és történelemhamisító kijelentéseket olvasni, mint az L’Ex press említett számában. A szerkesztőség szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy kordokumentummal demonstrálja, mennyire mélyre süllyedtek egyes franciák a honfitársaik ellen elkövetett bűnökben, mennyire magától értetődően licitálja túl zsidóüldözésben egy „francia Eichmann” a német buzgólkodókat. A bírálók azonban másképp látják a dolgot. Az olyan okos kommentárok, mint például Pierre Viansson-Ponté, a Le Monde szerkesztője úgy gondolja, hogy az idézett interjú nyilvánosságra hozatalával „figyelemreméltó lépés történt a fajüldözés újjáélesztése felé”. Simoné Veil egészségügyi miniszter, egy bátor asszony, aki gyermekként maga is megjárta Auschwitzot, kijelentette: „Kísérlet történt a fajüldözők és a nácik bűneinek elbagatellizálására.” A szenvedélyektől fűtött nyilvánosan folyó vitával azonban tulajdonképpen az a helyzet, hogy nem is annyira egy megrögzött fasiszta kijelentéseiről, mint inkább a franciáknak a közelmúlthoz való viszonyáról van szó. Feltűnő, milyen élénk színekkel ecsetelik a résztvevők a náci ideológia visszatérésének esélyeit. „Nincs ok arra, hogy mindez ne kezdődjön elölről” — ad hangot félelmeinek Simoné Veil —, mintha Franciaországban termékeny talaj állna rendelkezésre az új fasizmus felvirágzásához, mintha a múlt puszta felidézése is ragályos volna, mintha a lappangó antiszemitizmusból egy intésre kisarjadhatnának az új pogromok. A L’Express-interjú ellen felhozott érvek némelyike a probléma gyökeréig hatol el. Senki (Darquier-n kívül) nem akarja megszépíteni a náci bűntetteket, de egyesek nem szeretik, ha arra emlékeztetik őket, hogy a barna inges fogdmegek — éppen Franciaországban — önkéntes segítőkre is számíthattak. Darquier egyike volt a legbuzgóbbaknak, de nem az egyetlen. L’Express: „A franciák még mindig nem akarnak tudni arról, hogy zárólag importtermék mi nálunk.” A franciák történelmi tudata fejlett, ugyanakkor szelektív is. Az 1789-es nagy forradalmat csak a köztársaság születéseként ünnepük, s elfojtják magukban a guillotine emlékét. Nemzeti hősként diDARQUIER FOTÖJA A L’EXPRESSBEN volt francia, egy színtiszta francia nácizmus is. Az önismerettől való félelem magyarázza, miért vonakodik Franciaország attól, hogy elismerje antiszemita múltját, belássa, hogy az antiszemitizmus nem kicsőítik Napóleont, s megfeledkeznek nagyzási hóbortjáról. Ápolják a fasizmussal szembeni ellenállás emlékét, és hallgatnak a kollaboránsokról. Történelmük mindenekelőtt Franciaország nagyságának tör-mindig Ali Bhullo denesetre a tárgyi és a jogi kérdések is, ezért fenn-Teljes bizonytalanság uralkodik a gyilkossággal vádolt egykori pakisztáni miniszterelnök, Bhutto ellem bírósági eljáráls kimenetelével és időpontjával kapcsolatban egyaránt. A ravalpindi Legfelsőbb Bírósá,; 1978. május 20-a óta történetének leghosszabb eljárása keretében foglalkozik azzal a fellebbezéssel, amelyet Bhutto a lahorei országos legfelsőbb bíróság márciusban hozott halálos ítélete ellen benyújtott. Az eljárás hosszadalmassága az ügy kényes voltának köszönhető: a legfelsőbb bíróság ítélete, bármilyen lesz is. Pakisztán ingatag politikájának időzített bombája. Bhuttót azzal vádolják, hogy négy évvel ezelőtt tervszerűen meggyilkolta ellenfelét, Raza Kaszuri képviselőt. A Laboréban 1974 novemberében szervezett rendőrségi rajtaütést Kaszuri sértetlenül megúszta ugyan, autójában ülő apja azonban a lövés okozta sebesülésekbe belehalt. Az eljárás önmagában véve majdnem lezárult, Bakhtiar, a védőügyvéd kijelentette, hogy védőbeszédének elkészültéhez mintegy három napra van szüksége. Ezután a bíróság visszavonulhat ítélethozatalra. A legfelsőbb bíróság minden tagja ezzel az ügygyei foglalkozik, pedig kettő is elegendő lenne. Eredetileg kilencen voltak, az egyik azonban júniusban bölcsen nyugdíjaztatta magát, a másik megbetegedett. Ha megerősítik a halálos ítéletet, senki sem tudhatja előre, hogy a lakosság hogyan reagál majd. A 7. országban Bhuittónak van a legtöbb ellensége, de a legtöbb híve és csodálója is. A felháborodás olyan zendülést válthat ki, amelyen Ziaul tábornok, aki 1977 júliusában meg- i döntötte Bhuttót, nem tud úrrá lenni. Ellene szól ennek természetesen az, hogy sem márciusban a lahorei ítélethozatal után, sem októberben a Bhutto-hívek szervezte agitációs kísérletek során sohasem fenyegetett az a veszély, hogy a hadsereg kezéből kicsúszik az ellenőrzés. Ha Bhuttót szabadon bocsátják, nehéz előre belátni a következményeket A legfelső bíróság hatáskörébe tartoznak mináll a lehetőség arra, hogy a halálos ítéletet megerősítésén vagy visszavonásán kívül életfogytiglani börtönre mérsékelje, vagy perújrafelvétel oéljából visszautalja a lahorei bírósághoz. Bhutto a lahorei bíróságot elfogultnak nevezte, és a koronatanú vallomását „teljesen megbízhatatlannak". A koronatanú Bhutto félelmetes titkosszolgálatának korábbi főnöke, Maszud Mehmud. Vallomását kiéthónapi rendőri fogság után tette meg; ezért a vallomásért büntetlenséget nyerhet. A két halálra ítélt gyilkosnak állítólag szaibadonbocsátást és még munkát is ígérteik, ha az eljárás véget ér. A fellebbezési eljárást Bhutto — ügyvédje szerint — tisztességesnek és a bírákat elfogulatlannak tekinti. Begum Bhutto, az egykori kormányfő félesége Kína húsz éve teljes katonai, politikai és gazdasági fennhatóságot gyakorol a több mint egymillió négyzetkilométeres magashegyi fennsík, „a világ teteje”: Tibet fölött. Mégsem csitultak el az ellentétek a kínai hatóságok és a helyi lakosság között. Ezért Kína most megpróbálja újra bevonni a politikába a pancsen lámát. A tibeti vallási hierarchiának ez a második legfontosabb személyisége elismerte Kína fennhatóságát Tibet fölött, és otthon maradt. A hierarchia feje, a most 43 éves dalai láma Indiába menekült, és már húsz éve ott él emigráns híveivel. — Hogyan értékeü azt a lehetőséget, hogy a pancsen láma ismét a Tibeti Autonóm Terület elnöke vagy alelnöke lehet? „Örömmel üdvözlöm, hogy kiváló szabadságharcosunk, a pancsen láma visszatér a tibeti politikai színtérre — mondotta a dalai láma. — De nehéz megítélni, mennyire őszina BBC-nek adott interjújában kijelentette, hogy férje arra számít: felakasztják, és családját utasította, hogy ne adjanak be kegyelmi kérvényt. Bakhtiar, Bhutto egykori államügyészének azon állításával szemben, hogy minden tanú rendőr, vagy a biztonsági szolgálat tagja volt, a vád azt állítja, hogy orvosok és tisztviselők is tanúskodtak. A vád képviselői, három szabad ügyvéd, akit az állam nevezett ki, kijelentették, hogy a bírósági eljárás kizárólag a büntetőjog, a perrendtartás és a bizonyítás törvényén alapszik. A tárgyalásnak nincs köze a hadijoghoz. Ziaul tábornok, Pakisztán elnöke kijelentette, hogy elfogadja a bíróság ítéletét, bármilyen legyen is; más szóval nem használja föl megkegyelmezési jogát. Ziaul valójában még soha nem változtatott meg egyetlen ítéletet sem. Bhutto idején nem hajtottak ték a kínaiak, és mennyire akarnak valóban mérsékelt politikát folytatni. Mindenesetre sok jel mutat arra, hogy a kínaiak eddigi politikája teljes csődöt mondott. Nem sikerült megnyerniük a tibeti tömegek bizalmát. Ezért kénytelenek most a kínaiak ismét fontolóra venni a pancsen láma vezető tisztségbe helyezését, miután korábban mindig vádolták és elítélték a pancsen lámát. A magam részéről egyelőre a leghelyesebbnek látom éber figye-' lemmel kísérni, milyen eseményekre kerül sor Tibetben a következő fél évben vagy egy évben.” — Lehetséges, hogy . a kínaiak önt is hajlandók lennének visszafogadni Tibetbe? „Igen, lehetséges, hogy a kínaiaknak olyan tibeti vezetőre van szükségük, aki tibeti nevet visel, és akit a tibeti lakosság elfogad.” — Ha a kínaiaknak sikerül — a pancsen láma rehabilitálása révén — végre halálos ítéletet sem akkor, amikor elnök volt, sem akkor, amikor miniszterelnöki funkcióban volt (1971—1977). ,J-„ ■ .)?■ / Bhutto fizikai állapota rossz, a ravalpindi börtönben ül, alig öt percnyire az elnöki palotától, ahol egykor kormányzott. 1967 óta krónikus fogínygyulladásban szenved, amelyet fogorvosa szerint sohasem gyógyítottak meg teljesen. Az orvos továbbá kijelentette, hogy Bhutto e bakteriális fertőzés következtében rossz egészségi állapotban van, kezelés hiányában állapota aggasztóvá vált, láza van, a szájpadlása és a foghúsa erősen dagadt és hevesen vérzik, csak a legnagyobb erőfeszítés árán tud rágni, és gyakorlatilag képtelen még puha ételeket is lenyelni. Az orvos tehát szükségesnek tartja kórházba szállítását, sőt esetleg a műtétet is. megjavítani a tibeti nép hangulatát, és ha nép elfogadja a pancsen láma vezetését, az azt jelentené, hogy megoldódott a tibeti kérdés? „Nem az a legfontosabb, hogy egy személyt rehabilitálnak-e vagy a társadalom elfogadja-e. A lényeg: a tibeti nép boldogsága. Nem az a fontos, milyen tisztséget tölt be a pancsen láma. Az a fontos, milyen tényleges hatalmat kap ő és a tibeti nép a kínaiaktól. És az a fontos, hogy a változások révén sikerül-e Tibetet modern országgá változtatni.” — Modern országgá, amelyef'on is támogatna? „Igen. Mindig hangoztattam, hogy harcunk a 6 millió tibeti lakos harca. Ha ők igazán boldogok, ha a kínai uralom megjavítja helyzetüket és boldogabbá teszi őket, akkor egy szavam sem lehet... De ezek csak elméleti fejtegetések. A függetlenség önmagában csak eszköz a boldogság kivívására. Mi nagyon sokáig független nép voltunk. A tibeti társadalom függetlenséget akar, mert noha országunk elmaradott volt, az az emberek boldogabban éltek, mint jelenleg a kínai megszállás alatt. Ezért folytatja harcát a mi függetlenségi mozgalmunk.” Nyilatkozik a Dalai Láma a múlttal ténelme — más vonulatait eltemetik az archívumok. A történészek egységesek abban, hogy a Vichy-kormány ügybuzgósága messze túlmegy azon, ami a francia állam fenntartásához és (legalábbis nem zsidószármazású) állampolgárainak védelméhez nélkülözhetetlen volt. Vitathatatlan, hogy nemcsak az antiszemitizmus terjedt el széles körben abban az időben, hanem a zsidók kiszolgáltatásának is a nácik kezébe bőven akadtak önkéntes támogatói. Tipikus erre az időszakra az az epizód, amelynek főhőse Darquier de Pellepoix volt: a kilencezer zsidó begyűjtése a Vélodrome d’Hiver-be, a párizsi kerékpárcsarnokba, s elhurcolásuk az auschwitzi megsemmisítő táborba 1942-ben. A francia rendőrség és a fasiszta milícia oly buzgón intézte ezt a bűnös ügyet, hogy a megszálló hatóságoknak semmi dolguk nem akadt vele. Jellemző a vitára, hogy ma is (a többé-kevésbé ismert) „igazságot Auschwitzről”, nem pedig az igazságot a kollaboránsokról követelik. Évekkel ezelőtt a „Le chagrin et la pitié” című francia tévéfilm hasonló vitát robbantott ki. Mozikban ment ugyan, de a párizsi állami televízió még ma is vonakodik attól, hogy levetítse ezt a szomszéd európai országokban és Amerikában is bemutatott, igen mértéktartó dokumentumot a franciák viszonyáról a német megszállókhoz. A háború utáni nemzedék sem kívánja a történelemmel való előítéletmentes szembefordulást. Stanley Hoffmann szerint „a fiatal franciák viszonyát ezekhez a döntő évekhez a közöny, a tudatlanság és a bizonytalanság keveréke jellemzi, hiszen a hivatalos rituális ünneplés és az iskolákban tanított mítosz légkörében ftőtték fel,' körülvéve az idősebbek nemzedékétől, amely vagy nem beszél erről a nehéz korszakról, vagy hőstetteinek dicsőségében sütkérezik, vagy pedig megkeseredett haragjában”. Ilyen körülmények között érthető, hogy a Darquier-inter-TV - STEREO SZERVIZ . ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 jú felkeltette a félelmet: hátha a fiatal franciák történelmi igazságnak fogják tekinteni az egykori zsidóbiztos verzióját. Az bizonyos, hogy a múlt felidézésének követelése nem jöhet kívülről, s Jcülönösen nem a német szomszédtól. De éppen a külföldi megfigyelőket ejti csodálkozóba, hogy a francia politikusok még mindig éretlennek tartják a polgárokat ahhoz, hogy szembeállítsák őket ámultjukkal. Nemigen lehet komolyan venni, hogy a párizsi igazságügyminiszter most felkérte az államügyészt, indítson vizsgálatot Darquier ellen a háborús bűntények magasztalása és a fajgyűlöletre való bújtogatás miatt. Eddig ugyanis senkinek sem jutott eszébe kérni a háború után távollétében halálra ítélt Darquier de Pellepoix kiadatását. 410BloorSt. W. 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT Hl)SOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk' a B A LÉG A család Parkolás az üzlet mögött Kanada,területére C.O.I). szállítunk. 7-napra és bérmelyik európai megállhat ____ Minden nap indulhat 7 naptól 1 519.- Ö öi #.már 7 /■ — _töi akár 1 évig is tartózkodhat ——— Kérje részletes tájékoztatónkat ■— APOLLO TRAVEL 1 500 Bathurst St., Toronto, Ont.. 65 1-4102 ■ oroniOi unia« je II M5P3H3 65 1 «4333
