Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-01-20 / 741. szám
10. oldal MENÓRA * 1979 január 20. Mentőöv az elkárhozott fia Jótörötteknek folytatás az 1. oldalról kikötőig való vándorlása, az ál nők indok, hogy az utasok nem rendelkeznek vízummal, nem egyedülálló eset és az apatikus világ részvétlenségének a jele. Nem akadt a fennhéjázó demokráciákban egyetlen humánus államférfi, aki mentőövet dobott volna a menekülteknek. Milyen kőszívű világ volt ez, mely az égbe kiáltó bűnt és embertelenséget zokszó nélkül tűrte. Ahol a kutyák élete többet ért az emberek életénél. Kanada csaknem 19 évig uralkodó miniszterelnökéből kiveszett minden emberi érzés. A zsidókért diákkorában sem rajongott. Cikket írt a csont- és üveggyűjtő Bandiéról, aki a társadalom legpiszkosabb munkáját végzi. Hangja leereszkedő és megvető. Magát a zsidót tekinti piszkosnak. Víziója az ágytakaróján lépkedő Hitlerről (aki a takaró gombjait varrja fel) és a fúriákról, akik démonok módjára az életére törnek, nem tette Hitler ellenségévé, sót... Misztikusan hitt a szimbólumokban, különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy az óra mutatója melyik számnál áll meg. Ugyanilyen fontossággal bírtak a Chateau Laurier ruhatárának a számai is. Oedipus komplexumáról csak közvetlen munkatársainak volt tudomása. Anyja keménykötésű, domináló, másokat kihasználó érdeknó volt. Életében fia mukkanni sem mert előtte. Mint államférfi anyja képe előtt ülve,, dolgozószobájában azt írja róla, hogy két elpusztult terrierje arcára hasonlított. Hitlerrajongó volt, a náci vezért nagy történelmi egyéniségnek tartotta. 1937-ben találkozott vele Berlinben és naplójába a következőket jegyezte j fel: “Meggyőződésem, hogy Hitler spiritiszta és f látomása megvalósul... Anyja iránti rajongása... anyja szelleme az útmutatója...” A kényszerképzetekkel küzdő Hitler aligha tudhatta, hogy Kingben rokonlélekre talált. King politikai obskurantizmusára jellemző, hogy hitt a német diktátorban és számára mindegy volt, hogy embertelen döntése következtében a tengeren bolygó német menekültek az általa csodált Hitler haláltáboraiban pusztulnak majd el. A kanadai kormány bűnrészességére az a távirat vet fényt, melyet prominens torontóiak intéztek 1939. június 7.-én King miniszterelnökhöz. A táviratot többek közt aláírta George Wrong professzor, a torontói egyetem történésze, menedékjogot kérve a hajó 907 zsidó utasa számára. Másnap King közölte a távirat szövegét D.O.D. Skelton külügyi államtitkárral, hangsúlyozva, hogy a táviratot a közvélemény nézeteit döntően befolyásoló, prominens kanadaiak írták alá. Felkérte az államtitkárt, hogy a távirat szövegét közölje a miniszterelnök helyettessel és a bevándorlási hivatal ; igazgatójával. Az ügyben azonnali intézkedést kért. Ezzel a felelősséget áthárította bürokrata államszolgáira. A bevándorlási hivatal igazgatója, F.C. Blair közölte a külügyi államtitkárral, hogy technikailag megoldható a zsidó menekültek partraszállása. Ehhez minisztertanácsi határozat szükséges. A most előkerült dokumentumok fényt vetnek a miniszterelnököt ajnározó bürokraták mesterkedéseire. Június 8.-án Blair a következőket irta D.O.D. Skelton államtitkárnak: “Értesülésem szerint a “St. Louis” óceánjáró utasainak többsége az USA-ba óhajt bejutni. Feltételezhető, hogy amennyiben Kanada beengedi őket, sokan belopakodnak az USA-ba. ” Blair szerint a hajó utasai eredetileg az Államokba akartak kivándorolni. Kanadának tehát nem kötelessége rajtuk segíteni. Ha beengednék őket Kanadába és innen kerülnek az USA-ba, ezt a déli szomszéd nem nézné jó szemmel. A “St. Louis” utasai eredetileg az USA-ba akartak kivándorolni, miért nyújtana nekik otthont Kanada? A bevándorlási hivatal vezetője tartott attól, hogy a menedékjog megadásával Kanada precedenst teremt, ezáltal megkönnyítve a németek szabadulását a gyűlölt zsidóktól. 1939. június 16.-án Blair figyelmeztette a külügyi államtitkárt: "Valószínű, hogy a mostani menekültek transzportját újabbak követik. Márpedig egyetlen ország sem képes kapuit elég szélesre kitárni, hogy befogadja az Európát elhagyni kényszerülő zsidók százezreit. Valahol meg kell vonni a határvonalat Korábban a következőket írta az államtitkár: "Bár ezeknek az embereknek a sorsa aggaszt, félek, hogy Kanadába való beengedésük következménye az lenne, hogy mások bevándorlását korlátozni kényszerülnénk...” A kormány elutasító határozatát június 22.-én közük Wrong professzorral. A levél hangsúlyozza a zsidó bevándorlók letelepedésével járó problémákat. Hogy sem tőkével, sem szaktudással nem rendelkeznek. Hadd jegyezzük itt meg, hogy a menekült vietnámiak sem rendelkeznek tőkével, bár többségük üzletember és az angol nyelvet sem beszélik. Emberbaráti kötelessége teljesítésében ez nem akadályozta sem Trudeau, sem Begin kormányát. A gazdag Kanadával ellentétben az izraeli kormány még a szállítási költség megtérítését sem kérte a menekültektől. A pszichopata King alantasait valósággal hipnotizálta, bár véleményüket nem sokra becsülte. Elutasító javaslatukat a menekült zsidók ügyében kritika nélkül elfogadta. Kutyáit munkatársainál többre becsülte, bár beosztottjai értékelték baráti hűségét. Mikor II. Pat-et egy juharfa tövében eltemette, koporsóját kutyája fekhelyének kedvenc oroszlánbőrével bélelte ki és boldog volt, hogy az árnyak birodalmába vezető utat a kutya nem Station Wagonjában, hanem Cadillac-jében tette meg "a miniszterelnök legjobb kocsiján, a legjobb ülésen, jobbján a gazdájával". Fura víziójában haláluk után a kutyák szárnyas kutya-angyalokká válnak. Kutyakomédiás miniszterelnökünk a borotválkozásnál használt szappanhab figuráinak szintén döntő jelentőséget tulajdonított. Rejtett üzenetek képződtek így szappanhabot tartalmazó tálkájában, melyek többnyire a mennyei mamától érkeztek. Ahogyan az öreg cigányasszony a kávé zaccából. vagy tenyerünk zeg-zugos erezetéből jövőnket olvassa ki, úgy következtetett King a csészealján szétfutó tealevelek ábráiból. Minden mintának más jelentése volt. A tealevél üzenetek lényege: “Térj vissza az egyszerű élethez!" Ifjú fejjel a gazdagokhoz dörgölódött, öregen rosszul érezte magát körükben. Egy bizarr látomását rögzíti naplójában. Antwerpenben együtt utazott barátaival az országúton. Julianna és Bernhardt herceg feléje tartott, hogy üdvözölje. Megdöbbenve vette észre, hogy régimódi háziköntöse van rajta. Később nadrág nélkül volt és feszélyezve kérte barátait, hogy szerezzenek neki egy nadrágot. A fúriák nem hagyják élni. Látomása van arról, hogy olyan társadalomban él, ahol az emberek különlegesen műveltek. ízlésük kifinomult majd a falon függő metszetek közt döbbenten fedez fel egy obszcén képet. Akinek agya a helyén van, ez a látomás felvidámitaná, őt deprimálta. Hogy milyen dóré dolgok foglalkoztatták látomásaiban, arra jellemző a következő eset. A csésze alján levő tealevél ábráiból megállapította. hogy "füle alapján a kutya nem ír, hanem skót". — Mi a különbség? — kérdezi az átlagember. (Pesten azt mondták volna: na, bum!) De King számára a csésze alján felfedezett ábrának döntő jelentése van. Mert minden (dialektikusán) összefügg. Aznap például levelet kapott egy Scott nevű montreáü ügyvédtől. A levélhez egy skót terrierről szóló vers volt csatolva. A vízióival elfoglalt miniszterelnök 1948 februárjában nem hajlandó találkozni a zsidóság egyik vezető emberével. Attól tart. hogy a találkozás azt a látszatot keltheti, hogy liberális kormánya támogatja a zsidó állam megvalósításának a tervét. Ellenezte Izrael létrejöttét, mely arab-izraeli harcok kirobbanásához és a nagyhatalmak közti konfrontációhoz vezethet. Abban is hitt, hogyha nem Churchill Anglia miniszterelnöke, a háború korábban befejeződött volna. Azokban a súlyos sorsdöntő esztendőkben ez az eszelős ember volt Kanada miniszterelnöke. Vallási előítélete és a démonoktól való félelme megakadályozta abban, hogy a zsidó menekültek ügyét felkarolja. A kanadaiaknak nem kellettek a zsidók. Egyesek a kenyerüket féltették, mások arról beszéltek, hogy a zsidó menekültek becsempészése náci trükk. Hitler így akarja Kanadát ügynökeivel és kémeivel elárasztani. Az előítélet és a faji elfogultság győzedelmeskedett. Mackenzie King személyes naplója egy lelkibeteg pszichopata látomásainak a feljegyzése. Olyan korban élt, mikor az őrültek szavától, döntésétől embermilliók sorsa, jövője függött. Van, aki elégeti, van, aki közli naplóját. King naplóját, akárcsak Nixon hangszalagjait jobb lett volna elégetni. PETSCHAUER % Ha életben hagyták volna, Petschauer Attila jövőre lenne hetvenöt éves. Többszörös olimpikon és sok-sok bajnokság győztese volt a kardvívásban; ugyanakkor olyan nevető-nevettető egyénisége fővárosunknak, hogy Karinthy Frigyes egyszer azt mondta róla: „A halandzsát valóban én találtam ki, de akusztikailag Petschauer tökéletesítette.” A családneve szinte groteszk csengésű, vagy inkább szürkén semmitmondóan polgári. Nagyapja Vasvár községben cipész; ahogy akkor mondták foltozóvarga volt. Édesapja egy fokkal feljebb lépett: szűcsüzletet nyitott Pesten, a Wesselényi utcában; műhely és Lakás egyben, két segéddel dolgozott. Attila a Barcsay Gimnáziumba járt; az átlagtanuló kivált a testedzéseken, sőt olyan magánintézményekbe kezdett járni, mint a Schiff-, vagy Fodor-féle sportiskola. Ott fedezte fel vívótalentumát Róna Ármin mester; ingyen tanította, annyira tehetségesnek tartotta a fiatal kamaszt. Az ő keze alól indíttatva nyerte első középiskolai bajnokságait. Rögtönzések embere Petschauer Attilából vívóbajnok lett, ő volt — többek között — az amszterdami és Los Angeles-i olimpiák egyik sztárja. Sosem első, mindig másodikként az ő teammunkája futtatta fel a magyar csapatbajnokságot. Furcsa neve nemzetközi fogalommá vált. Ennél is érdekesebb volt azonban az a rendhagyó egyéniség, amely sportsikerei mögött rejtőzött. Ahogy romlottak az idők, úgy emelkedett ki a politikai háttérből egyre merészebben, mondanivalója és írnivalója ugyanolyan egyéni volt, mint vívásának stílusa. Nem született újságírónak, mégis azzá vált. S éppen azokban az években, amikor a legnehezebb volt. Még előbb az Angol—Magyar Bank vezérigazgatója azért juttatott neki tisztviselői állást, hogy hírnevével a bank presztízsét öregbítse. Nem ,is csalódtak benne, a fiatalember gyorsan felküzdötte magát a válogatott keretbe, ekkor a híres Santelli vívómester is felfedezte a maga számára. Ingyen képezte tovább, sőt felszerelést is adott neki (ami akkor igen költséges volt), s addig-addig segítette, míg Petschauer bev ereked te magát ama néhány vívóbajnok közé, kiknek legjavát éppen az öreg olasz mester nevelte fel. Híre járt Pesten, milyen kedvesen bizarr, ötletes kiszólásai vannak, milyen játékos csínyekkel tesz nevetségessé nagynevű bálványokat. A gyors rögtönzések, a telibetalálatok embere volt. Mikor a páston harsány és váratlan „hoppla-opla-allalá!”-jával nekiugrott a kétméteres nagymenőknek, (mint | például Gaudini), zavarba hozta és lerohanta őket. Csaba'kiáltásában pedig nem düh volt, hanem — humor... Egyik leghíresebb története be-j járta az országot: Madridban egy fogadáson bemutatták a diadalmas magyar vívócsapat tagjait. Sután csengett, hogy a magyarok 2—3 szótagú családneveivel szemben a fogadó spanyolok öt-hat, összetett litániaszerű nevekkel tüntetnek így: Don Rafael Martinez de Santos y Annuncion. Petschauer mérgében a tóját neve után egy szalonképtelen, hosszabb 'magyarnyelvű kiszólást biggyesztett. A fogadók sorának legvégén álló úr rezzenetlen arccal reagált: „Neked édes öcsém, én a madridi magyar követ vagyok.” Rajongója, ismerőse rengeteg volt. köztük sok híres művész; barátja azonban csak egy: Csortos Gyula. Csortosnak tetszett „Petyus-atyus” élénk, szellemes észjárása, bő témavilága, tájékozottsága a világ dolgaiban. Ebben annak is része volt, hogy Ke-r mény Simon, az Est-lapok egyik kitűnő szerkesztője riporteri állást kínált a híres vívóbajnoknak. „Beszéljünk őszintén!” Üj szelek kezdtek fújni Európában. A harmincas évék elején a nácik előretörtek; Petschauert ugyan még kiküldték a Los Angeles-i olimpiára, ám a légkör megromlott körülötte. A magyar kormány már a németekhez kötötte a szekere rúdját; a bajnok származását kezdték firtatni, sőt kapacitálták, hogy vegye fel a „Petényi”'nevet. Odakünn megkereste őt a Hollywoodba befutott filmhíresség, a Vígszínháztól elszármazott jellemszínész: Lukács Pál. Rábeszélte, maradjon kint. Néhány próbafelvétel után azonban kiderült, hogy színésznek nem megfelelő s az ő jellegzetes pesti halandzsa-angoljának sincs sikere. Csalódottan tért haza, kenyérgondokkal küzdött, a vívást pedig abbahagyta. „Eddig a kardomnak éltem, de most a kardomból akarok megélni” — mondta. Szerencsére ismét leszerződött az Est-lapokhoz, és (tudván, milyen jó hírneve van az országban), saját külön rovatot is kapott. Címe: „Beszéljünk őszintén ...” Erről a keskeny pástról kiindulva támadta a hibákat, elsősorban pedig azokat, akik elkövették. Űj arcát ismerték meg: ez komoly volt és aggodalommal teli. 1935- ben indította el kivédhetetlen támadását a magyar labdarúgás témájáról: „Beszéljünk őszintén a tisztségekről, az állásokról. Az egész sportközvélemény azt kívánja, hogy az a szövetség, amely a legnépszerűbb sportág: a futball ügyeit vezeti — munkaképes legyen. De ugyanakkor azt látjuk, hogy csoportok alakulnak, amelyek a legvégsőkig erőltetett taktikázással nem látnak tovább saját hat&lmi vágyaiknál. Jól van ez így? Es amíg ezeknek a komolytalanságoknak nincsen se vége, se hoszsza, addig nem is lesz jobb a magyar futball helyzete. Mert minden évben számtani pontossággal ismétlődnek meg a botrányok a baj-A DICSŐSÉG CSÚCSÁN noki finiseknél...” „Sport-sóhivatal” a címe egyik legbátrabb írásának. „Fel Berlinbe, az olimpiára! Kiadták a jelszót a sport-sóhivatalban a sportszörnyetegek; azok, akiknél nem az eredmény fontos, hanem az, hogy — megjelenhessenek ... Mindent elkövetni, mindenkit elgáncsolni, de kijutni! Az önként jelentkezők, szerepelni vágyók légiója és az önjelöltek fekete serege elindult a legnehezebb .versenyszámban: a protekcióért való küzdelemben. Nagybácsik, kedves bátyám, kérlekalássan, parancsolj öcsém nexusok után futkos a hatalmas tömeg. Ugyanakor esélyes versenyzők nem dolgozhatnak, mert azoknak adják a pénzt, akik esélytelenek.” Petschauer éles szeme már az amszterdami és a Los Angeles-i olimpián felfigyelt arra, hogy az adófizetők pengőiből hány lézengő kísérő vette körül (feleslegesen) az aktív sportolókat. Minden vágása „ült” írásaiban is — és ez egyre kevésbé tetszett a jobbratolódó kormányzatoknak. Ekkor kezdett kiviláglani Petschauer életében egy kettős irányú, de pontosan ellentétes áramlás. ö ezt nem vette észre. Később az életével fizetett érte. A „numerus nullus” Az első áramlat sziporkázó sikerei felsodorták a csúcsra: a nemzetközi, az olimpiai bajnok itthon is hivatalos elismerésben részesült. Olyannyira, hogy „a magyar kard bajnokát” Horthy felkérette a Várba: elismerő beszélgetés során saját kezűleg olyan arany kitüntetést tűzött a mellére, amelyet civilek nemigen szoktak kapni, a Signum Laudist. A kormányzói elismerés — úgy érezte — kiemeli a!z átlagemberek sorából. E kitüntetés (és a többi aranyérem) birtokában azt hitte, neki mindent szabad; . megírhatja a nyers igazságot,* legyen az sportbeli vagy közéleti. (A berlini olimpián azonban már nem mint vívó jelent meg, hanem mint sporttudósító.) Egy New York kávéházbeli rögtönzése villámgyorsan futotta be az brszágot. Petschauer fekete zsebfésűjével leutánozta Hitler pamacsbajuszát, és haját homlokába lógatva, kigúnyolta a diktátor üvöltöző szónoklatait, persze* német halandzsanyelven. Ekkor már nemcsak a cikkeit, hanem tevékenységét is figyelték. Amikor Bárdossy miniszterelnök törvényellenesen. puszta bejelentés alapján kihirdette: Magyarország belépett a. háborúba, az Est-lapokat csöndben figyelmeztették: ne közöljék tovább Petschauer cikkeit. Az egyik ok: interjút közölt dr. Gidófalvy Pállal, a sportügyek kormánybiztosával és ebben az a kérdés is ott volt: „...ön tehát bevezeti a magyar sportba a numerus nullust, akkor, mikor azelőtt sosem kérdezték a bajnokokat, hogy milyen származásúak?...” Halál Davidovkában Az országban röpködni kezdtek a névtelen levelek, a feljelentések, részben ezek nyomán hurcolták el a munkaszolgálatosokat a határon túli mozgó vesztőhelyekre. Petschauer kivételezettnek és sérthetetlennek érezte magát. Biztosra vette, hogy Horthy kitüntetése és a kiverekedett olimpiai aranyérmek pajzsként védelmezik — őt senki sem bánthatja. Egy percig sem vette komolyan, hogy a behívón nem a neki kijáró „karpaszományos tűzmester”-i rang áll, hanem csupán „kisegítő munkaszolgálatos”. Bevonulni köteles, méghozzá azonnal: így rendelte Murai (Metzl) Lipót alezredes, a hírhedt nagykátai hóhér, akit 1945-ben aztán a Népbíróság ítélt halálra és végeztetett ki tömeggyilkosságaiért. Petschauer kitüntetése nem volt életvédő, varázslatos talizmán. És a régi katonatiszti vívótársak tisztességeseb bjei hiába leértek érdekében audienciát, Bajcsy-Zsilinszky is hiába vonta felelősségre a hadügyminisztert a parlament folyosóján. Az olimpiai bajnok anynyira hivő volt, hogy az összes kitüntetéseit a mellére tűzve, nyári ruhában és nádpálcáját forgatva sétált be a kiegészítő parancsnokságra. Ekkor Murai ráüvöltött: „A maga Signum Laudisa nem érdekel ! Vagy bevonul, vagy főbelövetem mint katonaszökevényt!” — Letépte a bajnok kitüntetéseit, és beparancsolta az éppen Ukrajnába induló szerelvény egyik tehervagonjába, 60 hasonló sorsú társa mellé. Ettől kezdve egyre töredékesebbek a visszaszivárgott hírek, hiszen a 236 főből álló munkásszázadból csak néhányan maradtak meg. A voronyezsi nagy gátszakadás nyomán fejvesztetten rohantak az életben maradtak nyugat felé. A honvédek öltözéke is kevés, vékony volt a 30—40 fokos fagyokban, hát még az elkínzott munkaszolgálatosoké. Egy Davidovka nevű kis községben érte utol a halál: félig agyonverve, gerincsérüléssel, lefogyott, elsenyvedt testtel. Három évtizednél hosszabb idő óta még csak egy emlékversenyt sem kereszteltek el arról a tüneményesen szellemes, derűs sportolóról. akire valaha büszke volt az ország. THE PODIUM at the St. Lawrence Centre 27 Front Street East, Toronto presents on Saturday. February 10th. 1979, at 7:30 p.m. the world premiere of SCHOOL FOR GENIUSES by Mildos Hubay English version by George Jonas with Booth Savage and Aladar Kovach Stage setting: Joseph Cselenyi Director: Bob Schulz assisted by Joe Baranyi The performance of this "minimonotragedy”, as its author calls it, is probably a dramatic experience, never ever attempted, although surely often imagined and desired by the connoisseurs of the theatre. Two versions of the play will be given on the same night: in the first part the English version and, in the second, the Hungarian original, changed in such a manner as to make it interesting also for that majority of the audience which does not understand Hungarian. With this we intend to show the role of the director, and his possibilities to interpret a play in various ways all of them faithful to the author’s intention. • ¥■ ¥■ Tickets available at $7.- at the box office of the theatre (366- 7723) or by mail order from: THE PODIUM c)o E.B. Bookkeeping 1262 Don Mills Rd., Suite 7. Don Mills, Ont. M3B 2W7 v* # ¥■ Produced by Magda Zalan THE PODIUM is assisted by the Ontario Arts Council, Wintario, the University of Toronto and Columbus Travel Services Ltd. Jó hírek, megszűnés előtt Frankfurter Rundschau A Times című londoni lap figyelembe vette Charles trónörökösnek azt a kifogását, hogy az újságokban mindig rossz híreket közölnek, és első oldalán egymás után 31 „jó hírt” közölt. Köztük olyan jelentések szérepeltek, hogy az elmúlt héten 12 200 angol látta meg a napvilágot, 8000 házasságot kötöttek, hogy a Themze Ismét tiszta vizében garnélák, aranyhalak és lazacok nyüzsögnek, és jelentős ütemf wmmmmnmmm Teherán — Az iráni Sah közölte: egész vagyonomat — ami sokszáz millió dollárt jelent — és az uralkodó család minden tagjának vagyonát, egy olyan alapítványba fogja elhelyezni, amelynek célja az lesz, hogy a 35 millió iráni polgár vallási, közoktatásügyi, szociális és népjóléti fejlődését szolgálja. Az alapítvány ügyeit olyanok fogják intézni, akiket a "nép” megválaszt — mondja a ben szaporodnak, hogy az államilag üzemeltetett vasút gyorsvonatai 88 százalékban pontosan vagy legfeljebb 10 perces eltéréssel közlekednek, hogy rekord gabonatermést takarítottak be, hogy az öngyilkosságok száma csökken, hogy egy 13 éves lány engedélyt kapott a rugby-játékhoz. A lap egy lábjegyzetben elnézést kér azokért a rossz hírekért, amelyek esetleg „becsúsztak”, főként a sztrájkokról szóló beszámolóért. Csakhogy sajnos, írták, ez az élet, és ezek a hírek. Sah. Ugyanekkor, Dr. Bakhtiar, miniszterelnök, kijelentette, nyilvánvalóan a Szovjetunióra utalva: Idegen hatalmak vannak a lázadások hátterében. Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség szerint a Sahnak ez az intézkedése “reménytelen kísérlet” a hatalmon való maradásra és az AP szerint Bakhtiar napjai is alighanem meg vannak számlálva.
