Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)
1979-03-24 / 750. szám
12. oldal MENÓRA * 1979 március 24. EXCLUSIVE SHOE STORE 5791 Victoria Avo. Montreal, Tel: 735-2183 SPECIÁL SZÉLES, MODERN NŐI CIPŐK I, HÁZI CIPŐK, CSIZMÁK M Szabad kényelmes parkolás az üzlet mögött / PF/C7 buvíg <AA UJ€. SlAKÜMT ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK, katalógusok Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 000000000 fg Jóminőségű naturalista, impresszionista, | szürrealista és naiv festmények és magyar könyvek — költözés miatt eladók. É rdeklődni lehet a montreáli szerkesztőségben esténként: 276-9571 SZÁLLÍTÁST, KÖLTÖZTETÉST MONTREALBAN, VIDÉKRE ÉS TORONTÓBA IS Megbízhatóan, biztosítással, garanciával végez KUN ERNŐ 2750 Bedford Rd. Montreal T: 739-7077 th Mr. és Mrs. Lencz értesítik kedves régi és új vevőiket hogy átvették a CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN üzletét , ; MM'\ 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 B.S . KERTÉSZ I.C.I.A accountant 5497/A Victoria Ave, Suite 223 , Tel: 731 -#9079 és 731-5928 ADÓBEVALLÁSOK ELKÉSZÍTÉSE könyvelés egész éven át FINANCIAL STATEMENTEK stb. Szabad kényelmes parkolás IDŐSEK és LÁBADOZÓK! A mi specialitásunk, hogy gondját viseljük a kórházban vagy a saját otthonában. Registered Nurses, Practical Nurses, Home Health Aides, Companions. Ajánlunk 24 órás felügyeletet, hivatásos szakértőkkel. We Can Help! COMCARE Montreal (514) 932-1481 TORONTO (416) 929-3364 Iroda tel: 844-6822 Lakas tel : 288-7559 tlr. /'!/. ii f/!/réti 10 ST.JAMES ST., Suite 902. MONTREAL Ha kocsira van szüksége forduljon bizalommal JrnA l/l> ##*# A un// Montreál egyetlen 1TnANaiSLAHU magyar-nyelvű Chrysler Salesman-jehez NEMES PÉTER-hez 488-9171 Local if TRANS-ISLAND MOTEURS LTÉE , 5400 BOUL. DECARlEj MONTRÉAL. QUÉBEC [ Uj es használt kocsik bérlés rövidebb és hosszabb időre legjobb árak Montreálbanl Napok sodrában... KÜRTHY MIKLÓS; Motto: The Impossible Dream... (A “Mán of La Mancha" című musical refrén-dala) I. — Asszonyom, ma már tudom, hogy az egyetlen vigasztalás a valóságért az, hogy álmodunk. Ez nem könnyű, mert fiatalkorunkban cselekedni akarunk és csak később, amikor már túlságosan öregek vagyunk ahhoz, hogy cselekedjünk — álmodunk. Az álmok kisgyerek korunkban kezdődnek, azután megszűnnek, vagy jelentéktelenné válnak, egészen addig, amig megöregedtünk. A két időszak között — úgy tűnik előttem — csak villanásnyi idő van. — Az álmok akkor kezdődtek, amikor talán hat, vagy hétéves voltam. A leggyakoribb álom, amelyet később, megfelelő gyakorlat után, ébren is tudtam álmodni, az volt, hogy angyal vagyok. Kiterjesztett, hófehér szárnyakkal lebegtem a konyhában és lenéztem az elmosatlan edényekre. Azután belibegtem az apám dolgozószobájába, ahol az íróasztalon különböző papírok, cigaretták és szivarok voltak. — Azután kirepültem az utcára és elrepültem a Múzeum kert fölé és a magasból ajk biggyesztve néztem a gyerekeket, akik rabló-pandúrt játszottak. Még jól emlékszem a vitákra: senki sem akart pandúr lenni, mindenki rabló akart lenni, mert rablónak lenni valamiképpen vonzóbb és romantikusabb, mint pandúrnak lenni. A törvényt megszegni későbbi életem folyamán, amikor már nem tudtam angyal lenni, akkor jöttem rá, sokkal izgalmasabb. mint megtartani. — És azután hazarepültem a Múzeum kertből és csendesen ültem szüleimmel az ebédlőben a vacsoránál. Jóleső és kellemes izgalmat keltett bennem az, hogy a szüleimnek fogalmuk sem volt arról, hogy voltaképpen angyal vagyok. És vacsora után bementem a szobámba és megint angyal lettem. Éjszaka, amikor aludtam, minden lehetséges lett, mert hiszen szárnyaim voltak. Gyakran kuncogtam magamban, ha arra gondoltam: a szüleim nem tudják, hogy egy angyallal élnek együtt. Ha a nagy lakásban találkoztunk egymással, mindig óvatosan elrejtettem a szárnyaimat. Az apám úgy bánt velem. mint egy kis iskolás gyerekkel, de ez nem az ó hibája volt: semmiképpen sem tudhatta, hogy ennél több vagyok, semmiképpen sem tudhatta, hogy valójában — Angyal vagyok. — Az egyetlen, akinek elárultam, hogy angyal vagyok. Maris, a szobalányunk volt, aki Vas megyéből jött Budapestre és szülőhelyéről úgy beszélt, hogy "Vazs” megye. Maris tudta, hogy angyal vagyok és megígérte, hogy ezt titokban fogja tartani. Később az anyám elküldte, mert túlságosan sok edényt tört el a mosogatás közben. S akkor egyedül maradtam és az angyal-titkot önmagámban kellett tartani. — Ez nem volt könnyű, mert nem könnyű angyalnak lenni, ha nincs bizalmasunk. Később, már nem voltam angyal, de gyakran gondoltam régi önmagámra, amikor még angyal voltam és gyakran gondoltam a "vazs-megyei" Marisra, aki megosztotta titkomat és tudta, hogy angyal vagyok — Asszonyom, egy idő óta megint tudok álmodni. Ismét angyal lettem álmaimban, de persze, ma már öreg és fáradt angyal vagyok. Kicsit repkedek a szobában, azután lefekszem aludni. Néha leporolom a szárnyaimat és tudom, hogy ezek már az utolsó álmok. Oh,, Asszonyom, gyakran emlékszem vissza arra az időre, amikor még igazi angyal voltam, 6-7 éves koromban. Azóta az történt, hogy gyakran elfeledkeztem angyal-voltomról. Megpróbálok megbocsátani önmagámnak és a fáradt és poros szárnyakkal megpróbálok még egy kicsit repülni a szobában, a bútorok felett. De már egyre fáradtabb vagyok és a szárnyak egyre porosabbak. Most hazamegyek, Asszonyom és a koktél-asztal felett egy kicsit repkedni fogok és azután lefekszem, Good night. Amikor ellépek a kirakat elől, a próbababa éppen behunyja lila szemét és sárga teste elernyed... álmodik. II. A napokban meg akartam Vásárolni a délutáni újságot, ott, ahol a cigarettát vásárolom. Az eladó hölgy, aki olyan, mint amilyen Elizabeth Taylor lesz öregkorában, (a régi sexi erő romjai mutatkoznak) azt mondta: — Mi már eladtuk a délutáni újságot. Menjen ki az utcára és a túloldalon megtalálja az újságosfiút. Kimentem. Hunyorgó szemmel átnéztem a túloldalra és nem láttam az újságosfiút. Visszamentem az üzletbe és ezt közöltem Elizabeth Taylor-ral. Elizabeth indulatos lett. — Jöjjön ki — mondta — megmutatom magának, hol van az újságosfiú. Kimentünk az utcára és megmutatta. Az újságosfiúnak szakálla volt és legalább 60 éves volt. Kiábrándultán álldogált a délutáni újságok mellett és időnként végigsimított a szakállán. Megvettem nála az újságot és néhány pillanatig egymásra néztünk. A 60 éves újságosfiú arca nemcsak reménytelen volt, hanem teljesen kifejezéstelen. Már nem érdekelte ót az, hogy még mindig gyerek. Vagy... már megint gyerek? Szerettem volna megkérdezni, hogy emlékszik-e életének arra az időszakára, amikor “már" és amikor “még" nem volt gyerek. Azután elhatároztam, hogy mégsem kérdezem meg. Voltaképpen, válasza lényegtelen lenne. Hosszú idő múlt el azóta, hogy gyerek volt és alighanem hosszú ideje ismét gyerek. Bizonyos foglalkozások esetében mindig gyerekek maradunk. Cipőtisztítás és újságárulás — a 60 éves gyerekek foglalkozása. Nem tudom, miért. Amikor megvettem az újságot, jóindulatúan és lágy hangon mondtam: — Thank you, my boy. — Yes, sir — válaszolta a hatvan esztendős újságosfiú és a legérdekesebb az egész dologban az volt, hogy hanglejtéséből kiderült, ó maga is gyereknek tartja magát. Elindultam lefelé az utcán és közben arra gondoltam: vajon, szomorú, vagy vígasztaló-e gyereknek lenni hatvan éves korban? III. Jane meglátogatott a napokban. Jane valamikor tisztviselőnő volt annak a szállodának az irodájában, ahol lakom. Akkoriban fiatal volt, alig 19 éves. Ma már húsz esztendős. Leült a karosszékbe és beszélt. Beszélt arról, hogy most visszament az iskolába és tanul. Beszélt arról, hogy minden rendben lesz az életében. S végül egy nevet mondott, egy nőnek a nevét mondta, aki az egyik amerikai hetilapban cikksorozatot ír arról, hogy miképpen lehetünk boldogok házasságunkban — annak ellenére, hogy házasságban élünk. — Ismeri a nevet? — kérdezte Jane. — Igen. a nevet ismerem, de nem olvasom a cikkeit — feleltem — a cikkek semmit nem jelentenek számomra, mivel nincs feleségem. így tehát nem probléma az, hogy miképpen éljek boldog házasságot. Jane megrovóan mondja: — Ezeket a cikkeket olvasnia kellene. Ez a nő ma az észak-amerikai kontinensen a legjobb “sexuality columnist". Ettől egy kicsit megrémülök: ez egy új foglalkozás, amelyet még nem hallottam. Megrémülök attól, hogy már vannak olyanok, akik abból élnek, hogy tanácsot adnak arravonatkozóan: hogyan csókoljunk és hogyan szeressünk? Jane ezután elmegy és mielőtt kilép az ajtón, megcsókolja a homlokomat és azt mondja: — Olvassa el a cikkeket. Ma már nem lehet megfelelően szeretni egy sexuality collumnist tanácsa nélkül. Azután egyedül maradok a lakásban és arra gondolok: szúkséges-e tanács arra. hogy miképpen szeressünk? Jane elment és kicsit tanácstalan vagyok a szeretetet és a szerelmet illetően. (You, Jane — Me. Tarzan.) IV. Kiskutyám, Sweetheart, mondta tegnap: — Gazda, majdnem mindenki az épületben, amikor meglát, megjegyzi, hogy kétségtelenül öreg kiskutya vagyok. De én nem érzem magam öregnek. Én még mindig tudok szaladni és még mindig fel tudok ugrani az ágyra és a bútorokra. Ránézek Sweetheartra. Nem kétséges, hogy megöregedett. Nem kétséges, hogy együtt öregedtünk meg. Mi magunk nem érezzük, de mások már látják rajtunk. Sweetheartban azonban most azt a pici kutyát látom, "aki" tizennégy esztendővel ezelőtt hozzám került. — Te sem vagy öreg. Darling — mondom — te ma is olyan kiskutya vagy. mint amilyen I4 évvel ezelőtt voltál. Sweetheart befekszik az' ölembe és azután elalszik. És persze, mindketten tudjuk, hogy hazudtam. Mindketten tudjuk, hogy megöregedtünk. Békésen alszunk az ágyban — öreg kiskutyám és öreg Gazda. Fodor András Borotvaéles logikám szerint, ha a kézírás azt jelenti, hogy kézzel írunk valamit, akkor a lábjegyzet azt jelenti, hogy lábbal jegyzünk le valamit. Szerencsére azonban ebben az esetben a logika nem jelent semmit, mert a nyelvészetben semmi logika nincsen. Ha lenne, akkor most szégyellném magam a"fej vagy irás" kifejezés miatt, ami nyilván azt jelentené, hogy vagy van valakinek feje. vagy írással foglalkozik. Más szavakkal: aki írással foglalkozik, annak nincs feje. Ez némely esetben helytálló, de azért nem lehet általánosítani. Pontosan tudom, mi a lábjegyzet. Nem lábbal jegyzik le. hanem kézírással. Az ember olvas egy érdekes, tudományos cikket, s egyszerre az egyik mondat végén a szó fölött.mintiha hatványra akarnák emelni, kis szám látható. Először az I- es. Az ember szeme levándorol a számról a lábjegyzetre és elolvassa hogy ezt a mondatot ezerkétszáz évvel ezelőtt egy Pluformithos nevű görög bölcs írta le először. Ez az olvasót egyáltalán nem érdekli, mármint az. hogy ki írta le először. Az olvasó szeme a lábjegyzetről visszavándorol a történetre, megkeresi a kis l-est, ahol abbahagyta az olvasást, s ott folytatja. Ebben a lábjegyzet ügyben az a katasztrófa, hogy néha a legérdekesebb részek találhatók az oldalak alján. Mert, ha mindig csak unalmas adatok szerepelnének a lábjegyzetekben, senki sem olvasná el Lábjegyzet azokat. De. mert az ember nem akarja kihagyni a legérdekesebb olvasnivalót, ami esetleg a lábjegyzetben szerepel, elolvassa a legunalmasabbat is. hogy melyik könyvkiadó milyen évben adta ki a szóbanforgó könyvet, amelyiknek kétszázharmincegyedik oldalán a “szívesen, máskor is" kifejezés megtalálható. Eleinte ellenséges viszonyban voltam a lábjegyzetekkel.. Miért kell ebben a hülye formában közölni azokat a marhaságokat? Miért nem lehet egyszerűen zárójelben közölni az olvasóval azt, ami nem olyan fontos, hogy a szövegben részt vegyen? Miért kell az olvasót azzal bosszantani, hogy mutatóujját a lábjegyzet számára tegye, hogy — miután elolvasta a lábjegyzetet és rájött, hogy egyáltalán nem fontos — gyorsan vissza tudjon találni a szöveghez, ahol abbahagyta. Miért kell az embert úgy kezelni, mintha kis iskolásfiú lenne, ahelyett, hogy a szerző azt mondaná: "Szívesen, máskor is" —mondta a hős (amely kifejezés Pluformithos "Pluciform" című művének kétszázharmincegyedik oldalán szerepel). így még csak elcsúszik valahogy, ha az ember nem akarja megszakítani a történetet, akkor a zárójelben levő közleményt nem veszi tudomásul. Hamarosan rájöttem azonban, hogy a zárójel nem helyettesíti a lábjegyzetet. Tudományos cikket olvastam, amelynek első lábjegyzetében a szerző közölte velem, hogy az utóbbi tíz évben, amióta a cikk először megjelent, a tudomány annyit haladt, hogy — ha nem akarja, hogy bolondnak nézzék, ki kell javítania egyes megállapításokat. Mivel azonban a cikk már egyszer megjelent, a javításokat csak lábjegyzet formájában teheti meg, különben nem ugyanaz a cikk lenne. Ezt még csak megértettem volna, habár miattam nyugodtan írhatott volna egy új cikket a régi. elhasznált helyett. Mert a cikkben azt állította, hogy valami fehér, a lábjegyzetben pedig szerényen megjegyezte, hogy azóta bebizonyosodott, hogy az a dolog minden kétséget kizáróan fekete. Ha nem olvastam volna el a lábjegyzetet, még ma is azt hinném, hogy fehér. Az egész világ rajtam nevetne, mert már mindenki tudja, hogy fekete, csak én nem, mert nem olvastam el a lábjegyzetet. Tehát a lábjegyzeten nem lehet csak úgy egyszerűen keresztülsiklani. Még akkor sem, ha a hatványra emelt mondatot nem az oldal alján, hanem a könyv végén magyarázzák meg. Ami természetesen még komplikáltabb, mint lecsúsztatni a pillantásunkat az oldal aljára. Ehhez már lapozni kell, oda és vissza és a végén az ember olyan ideges lesz. hogy a szemétkosárba dobja a könyvet és előveszi az elózó napi újságot, ahol nem kell oda és vissza lapozni, hacsak... Hacsak nem egy magazinról van szó, amely a hetedik oldalon elkezdett detektívregényt a száznegyedik oldalon folytatja és a kilencedik oldalon elkezdett szerelmi drámát a százhetvenedik oldalon fejezi be. Hát igen. a lábjegyzet mégis csak jobb. Tegyük fel. hogy a Menórában megjelent első cikkemet szeretném újra megjelentetni. Azóta eltelt néhány esztendő, a dolgok megváltoztak, tehát néhány mondat magyarázatra szorul: Fodor András: (I) Jól forgatja (2) a tollát (3). (Ez csak a szerző neve és a cikk címe. Nézzük a lábjegyzeteket!) (I) Az azóta világhírűvé vált szerző cikkeit az egész világ magyarnyelvű irodalma ellopta a Menórától. A Menóra szerkesztősége hiába tett feljelentést a rendőrségen ismeretlen tettesek ellen, a szóbanforgó újságok szerkesztői tagadják. hogy a szerző neve alatt megjelent cikkek a szerző szellemi termékei lennének. Szerintük a plágium vádja nem őket illeti, hanem a szerzőt, akinek minden szava megtalálható bármelyik jobb családból származó szótárban. (2) A "forgatja'' szó nem politikai jellegű. A köpenyegforgatók tulajdonképpen nem forgatják a köpenyegüket, hanem kifordítják, meg befordítják. ami nem azonos a forgatással. A köpenyegforgatás először mint sajtóhiba jelent meg a magyar hírlapokban, "köpenyegkifordítás" helyett. (3) A toll szó ma már elavult. Az írók nem tollal írnak, hanem írógéppel. Még a szegények is ceruzát használnak. vagy golyóstollat, ami tulajdonképpen nem toll. hanem tintás ceruza. Egyes régimódi madarak még használják a tollúkat, de ez is egyre ritkább, mint ahogy maguk a madarak is egyre ritkulnak. (4) Lásd a következő mondatot. Az utazás nagy cirkusszal jár Egy gónddal kevésebb ha utazási ügyben BREUER HIRDESSEN A MENORA HASÁBJAIN
