Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-03-10 / 748. szám

12. oldal MENÓRA * 1979 március 10 {Jiddifik FtCwt FedtliiftC MARCH 3 - 29 MIRELE EFROS, Mar. 3, 8 p.m. Mar. S, 10 a m., 1:30 pm. 8 pm: Mar. 7, 10 a m.. 1:30 p.m , Mar. 8, 8 p m AMERICAN SHADCHEN, Mar. 12, 10 a m . 1:30 p.m.. 8 p.m, Mar. 14, 10 a m, 1:30 p.m. WHERE IS MY CHILD? Mar. 15, 8 p.m, Mar. 19; 10 a m . 1 30 p.m, Mar. 21, 10 a.m., 1:30 p.m. GOD, MAN AND DEVIL, Mar. 26, 10 a m, 1.30 p.m, 8 p.m. Mar. 28, 10 a.m, 1:30 p.m ; Mar. 29, 8 p.m. ALL FILMS WITH ENGLISH SUB-TITLES GROVER AUDITORIUM YM-YWHA, 5500 Westbury Ave. Minden film angol felfnksokkal presented by: SAIDYE BRONFMAN CENTRE and the National Committee on Yiddish, CANADIAN JEWISH CONGRESS in collaboration with the RUTENBERG & EVERETT FILM LIBRARY $2.00 Reg. $1.00 Students and Seniors 739-7944 B.S . KERTÉSZ I.C.I.A accountant 5497/A Victoria Ave, Suite 223 Tel: 731 -£079 és 731.-5928 0 • W«t I W I V CD I 0 I ADÓBEVALLÁSOK ELKÉSZÍTÉSE könyvelés egész éven át FINANCIAL STATEMENTEK stb. Szabad kényelmes parkolás Mr. és Mrs. Lencz értesítik kedves régi és új vevőiket, hogy átvették a CANADIAN EUROPEAN PASTRY DELICATESSEN üzletét 5205 Sherbrooke St. West (Marlow sarok) Süteményeink változatlanul továbbra is saját üzletünkben a legjobb minőségben készülnek. Naponta friss felvágottak, péksütemények, importált sajtok és csemegeáruk nagy választékban kaphatók. Rendelést minden alkalomra felveszünk. Telefon: 481-9044 Í2SH5ESH5H5E5H5E5E5H5HSS525ESESS5E5S5H5H5HSE5E5H5S5H5H52Í UUtBSZSXr í ALBUMOK, BERAKÓS KÖNYVEK, | ] katalógusok [' Nagy választék * Vétel * Eladás 4629 Park Ave. Montreál H2V 4E4 TEL: 843-7213 Dr. LÁSZLÓ A. RÓNAI I fogorvos Rendelését megkezdte 4950Queen Mary Rd. Montreal T: 342-2034 Suite 435 IDŐSEK és LÁBADOZÓK! A mi specialitásunk, hogy gondját viseljük a kórházban vagy a saját otthonában. Registered Nurses, Practical Nurses, Home Health Aides, Companions. Ajánlunk 24 órás felügyeletet, hivatásos szakértőkkel.__ COMCARE We Can Help! Montreal (514) 932-1481 TORONTO (416) 929-3364 Iroda tel: 8U-6822 Lakas tel ; 288-7559 th . l AIUH PÁL 10 ST. JAMES ST, Suite 902. MONTREAL Ha kocsira van szüksége forduljon bizalommal /■wj|/fi MUH)/ Montreál egyetlen ÁtTHAnÜ loLAHUl magyar-nyelvű Chrysler Salesman-jehez NEMES PÉTER-hez 488-9171 Local 34 TRANS-ISLAND MOTEURS LTÉE 5400 BOUL. DECARIE , MONTRÉAL, QUÉBEC | Új és használt kocsik bérlés rövidebb és hosszabb időre, legjobb árak Montreálban! KÜRTHY MIKLÓS: Napok ... Motto: Semmi sem állandó, csak a változás. (Heracleilos) I. — Asszonyom, tegnap éjszaka meg­döbbenve fedeztem fel, hogy a rend megszállottja lettem. A felfedezés azért volt megdöbbentő, mert mindig is ren­detlen ember voltam és erre büszke voltam. Büszke voltam arra, hogy a tervszerűség, a merev szabályok ellen­sége vagyok, büszke voltam arra, hogy íróasztalomon és az íróasztal fiókjaiban is hajmeresztő a rendetlenség. Az életet tervszerütlenséggel és rendetlenül éltem, szabályok nélkül, sót arra is vi­gyáztam, hogy ne mosolyogjak és ne könnyezzek akkor, amikor az általános gyakorlat szerint mosolyognom, vagy könnyeznem kellene. — És tegnap éjszaka, három órakor, hirtelen felébredtem és megpróbáltam megállapítani azt, hogy mi nyug­talanít, mi az oka annak, hogy nem tudok aludni. Percekig töprengtem a dolgon, azután hirtelenül megtaláltam az okot: este, amikor lefeküdtem, nem mostam el az edényeket. Nyomban felkeltem, kimentem a konyhába és minden edényt elmostam. Azután le akartam feküdni ismét és karórámat gondosan az éjjeliszekrény balsarkába tettem, mivel idegesít, ha a karóra az éjjeliszekrény jobbsarkában van — ez nem politikai meggyőződés kérdése, csupán valamilyen okból nem szeretem a karórát az éjjeliszekrény jobboldali sarkában. — Azután lefeküdtem, de néhány perc múlva felültem az ágyban és rémülten mondtam önmagámnak és a sötétségnek­— A Rendet akarom. Elmosott edé­nyeket akarok a konyhában, pontosan visszatéve helyükre. — Ismét felkeltem és félve és zaka­toló szívvel az íróasztalomhoz men­tem. Oh, igen. Asszonyom, azt talál­tam ott, amitől rettegtem, csak koráb­ban nem mertem önmagámnak beval­lani- az íróasztalon minden a leg­nagyobb rendben volt és a fiókokban is és most hirtelen emlékeztem arra, hogy három nappal ezelőtt rendberak­tam az íróasztalt. — És ott álltam a sötét szobában, amelynek falaira csak az íróasztal fel­gyújtott lámpája vetett halvány fény­köröket.. álltam a sötét szobában és ismerkedtem önmagámmal. Új embert találtam önmagámban. Ezt az embert nem ismertem, ez az ember nem léte­zett azelőtt, ez az ember a Rend em­bere. — Úristen, mi történt itt? — kér­deztem önmagámtól és a sötétségtől és a falakra vetődő halvány fényköröktől. — Mi történt itt, hogy már nem hiszek a rendetlenségben és a tervszerút­­lenségben? Mi történt itt, hogy a ren­detlenség könnyedsége helyett a Rend merevségét akarom? — Körülbelül hajnal volt, amikor válaszolni tudtam önmagámnak és a sötétségnek és a válasz — félve és zakatoló szívvel — ez volt: már nem maradt hátra számomra más, mint a Rend. Már nem vagyok elég rugalmas és már nem vagyok elég fiatal a ren­detlenséghez és a tervszerütlenséghez. Már nem merek rendetlen lenni, való­színűleg azért, mert tudom, hogy nincs már időm ahhoz, hogy egy általános rendetlenségben rendbe rakjam a dol­gaimat Már óvatos vagyok, mert tisz­tában vagyok azzal, hogy az utolsó, a végső Rend felé botorkálok. — Asszonyom, most haza kell men­nem, hogy elmossam az edényeket a konyhában. Amikor ellépek a kirakat elől, látom, hogy a próbababa lila szeme lenéz ruhájára és sárga keze eligazítja a ruhán a ráncokat. A próbababa azután rámnéz és kárminvörös ajka lassan formálja a szót: Order... II. — Nemsokára jön értem a taxi és elköltözők — mondta Lynda és a szeme olyan szomorú volt, mint egy vizsláé. (Lynda szeme mindig szo­morú, néha egy cocker spániel sze­méhez hasonlít) Elmegyek egy másik épületbe lakni. — Az jobb? — kérdeztem. — Nem jobb — mondta Lynda és vállat vont és a vizslaszemek szomo­rúan ragyogtak. — Soha semmi sem jobb és soha semmi sem rosszabb. Csak éppen változás. Nem tudom alapjában véve, hogy miért akarok vál­tozást. Talán azért, hogy a minden­napok unalmát enyhítsem. Minden nap más akarok lenni — és minden nap ugyanaz vagyok. Az egyetlen, amit tudok tenni, az az, hogy a színhelyet cserélem. — Mindent magával visz? — Igen, mindent ami az élethez szükséges — felelte Lynda és felemelte a karosszék melletti kis bőröndöt. — Ebben a kis bőröndben van minden, ami az életemhez szükséges. — ??? — Ebben a bőröndben van hat pár melltartó, hat bugyi és egy Webster szótár. A szótár olyan, hogy a slangét és az obszcén kifejezéseket is listázza, tehát tökéletes. Azt hiszem, ma már nem lehet slang és obszcenitás nélkül élni, az élet túlságosan bonyolult lett ahhoz, hogy magatartásunkban és kifejezéseinkben tisztességesek legyünk. Ezután megérkezett a taxi, Lynda megfogta a kis bőröndöt, lement a fel­vonón és beszállt a taxiba. Az ablak­ból néztem. Amikor a taxi elindult, Lynda határozatlan mozdulattal felin­tegetett. Azóta sem láttam. Lynda eltűnt az életemből, mint sokan mások... magával vitte az élethez szükséges 6 melltartót, a hat bugyit és a nagy Webster szótárt, amely a slangét és az obszcenitásokat is listázza. S alapjában véve, nem hiszem, hogy az élethez bár­kinek is szüksége van ennél többre. III. — Tudod, bátyuska, tegnap jöttem vissza Montreálból és minden kiáb­rándító volt — mondja Henry, aki régi barátom, taxisoffőr és miközben a vendégekre vár, orosz regényeket olvas. — Miért volt minden kiábrándító? — kérdezem. — Azért mentem vissza Mont­­reálba, hogy megnézzem a házat, ahol születtem és találkozzam azzal a nővel, akit valaha feleségül akartam venni. De akinek elég esze volt ahhoz, hogy máshoz menjen feleségül. És bátyuska... a helyzet az, hogy semmi sem volt olyan, mint ahogyan én arra emlékeztem. A ház és a kert kicsi és a nő csúnya, kövér — ebben a sorrend­ben. És alig tudtam emlékezni a cím­re és a nő nevére. Ezek az emlékező utak sohasem romantikusak, hanem mindig megalázóak. Az ember rájön arra, hogy az emlékek nem igazak és rájön arra, hogy az évek során minden megfakul. Az ember rájön arra, hogy nincs nagy ház és gyönyörű nő — csak nagy és kövér nő van és kis ház. Sajnálom, hogy visszamentem Montre­­álba: valójában nemcsak az egykori szerelmet és az egykori házat és a ker­tet akartam megtalálni, hanem azt is, aki valamikor én voltam.És nemcsak a házat és a kertet és a nőt de egykori önmagamat sem tudtam megtalálni. Azt hiszem, a ház és a kert és a nó azért lett más, mert ma már én sem vagyok az, aki húsz évvel ezelőtt voltam. Lakásom bárjának székein ülünk és Bloody Maryt iszunk. A báron egy olyan lámpa van, amelynek az ernyője rózsaszínű és ezért a falakra vetődő fény is rózsaszínű. Henry egy ideig mereven bámulja a lámpát, azután hozzám fordul: — Bátyuska, ez a lámpa nem igaz. Hazugság az, hogy a fények rózsa­színűek. Nem szabadna ilyen lámpa­­ernyőt használnunk, mert hazudunk önmagunknak... A lámpaernyő vibrálva vetíti a rózsaszínű fényt a falakra... és a falak hazug rózsaszínű fényben ragyognak és ettől szomorú leszek. IV. Kiskutyám, Sweetheart és én, a napokban, kora reggel, kimentünk az utcára sétálni, idős asszony jött velünk szemben, olyan kiskutyát vezetve pórázon, ‘ akinek” a nagysága körül­belül egyharmada volt Sweetheart mé­reteinek. A kiskutya hirtelen elkezdett ugatni Sweetheartra és ugatása ügy hangzott, mintha egy hatalmas orosz­lán morogna — az idős hölgy alig tudta elhúzni Sweetheart közeléből: Amikor hazamentünk. Sweetheart lefeküdt a díványra, egy ideig elgon­dolkozva rágta a pracniját. azután megkérdezte­— Mondd, Gazda, miért akarriak a kiskutyák nagykutyáknak látszani? — Talán azért. Darling — feleltem —, mert emberi társadalomban élnek és ezt a magatartást az emberektől tanulják. — Tudod, Gazda — mondta végülis Sweetheart —, én azt hiszem, a kutyák legpagyobb problémái az emberek, akik rossz példát szolgáltatnak nekik. Amikor délután ismét lementünk sétálni, egy középkorú férfi jött velünk szembe, hatalmas doberman kutyát vezetve pórázon. Sweetheart olyan dühösen morgott rá, mint egy oroszlán... Fried Jaki emlékére Egy hét óta egy jó emberrel kevesebb jár ezen a földön­műit héten meghalt Fried Jaki, a tiszaújlaki származású gyógy­szerész. Ki volt Fried Jaki? Fried Samu, a Tiszaújlaki Takarékpénztár igazgatójának volt a fia. Aki ismerte Jakit, an­nak nem kell őt bemutatni; aki nem ismerte, annak meg hiába is mutatnánk öt be, az el nem hinné, hogy ilyen jó ember élhetett manapság ebben a korrupt világban. Jaki vezette az újlaki Roykó Patikát és hogy milyen szerviszt adott a közön­ségnek, annak illusztrálására csak egy példát említünk. Amikor elérkezett az ideje an­nak, hogy otthagyja a patikát, noha sohasem volt kom­munista, a beregszászi kom­munista lap kiküldte egy munkatársát Újlakra, hogy egy búcsú cikkben méltassa a közönség számára kifejtett szol­gálatát. Mert Fried Jaki előtt nem volt különbség gazdag vagy szegény, zsidó vagy keresztény, úr vagy cigány között, ő mindenkiben az em­bert látta és egyformán szol­gálta ki őket. Nem csoda, hogy szeretet és megbecsülés fogadta, ahol megjelent. A Hitler előtti világban, szép otthonában élt Jaki barátom - Schwartz Bözsivel, hűséges élettársával.Úri otthonuk a magyar kultúrkőzpontja volt a városnak. Munka után, ott jöt­tek össze a “cimborák”, ahogy Jaki barátait nevezni szokta. Jó­kedélyü,jóképű, elegáns meg­jelenésű férfi volt; szeretett énekelni, táncolni, és időtöltés­ből kártyázni. Amilyen vidám kedélyű volt magán életében, olyan komolyan szentelte magát munkájának, ő volt az első, aki minden reggel megérkezett a patikába. Levetette kabátját, fel­tűrte ingujját, seprőt vett a kezébe és az utolsó zugát is tisz­tára seperte annak a gyógyszer­­tárnak. Majd kezet mosott, fel­húzta “szolgálati” fehér köpe-EGY LÁNY BIKINIBEN A« epmáit követi MfUyoa kllut­­tkiu, a Jövőt mind lomtrubb fond­­dal felhőié események /»odriban U elsóoldalas hírként" köuölte a vi­lágsajtó a 11 óvás Lillán Qaataaa­­kaya, a Leonid Bablnov asovjet tu­­ristabajón aaolgáló pincémé ese­tét: Lillán midőn Csendes-óceáni Korábban nem adódott alkal­munk, hogy köszönetét mond­junk volt titkárunknak Fülöp Erzsébetnek, aki néhány héttel ezelőtt egészségi állapotára és fáradtságára való hivatkozással lemondott titkári pozíciójáról, amit 8 éven át odaadással és lel­kesedéssel töltött be. Alapító tagként kezdte pályafutását s aztán a néhai Dr. Gállá Zoltán elnök és Marcali Pál főtitkár külön kérésére vállalta el a Golden Age titkárságot. Most. könitja során hajója Sydney ki­kötője el« «rt, besötétedéa után egyssál bikiniben a vízbe ugrott és a cipóktól nyüzsgő vizű öböl­ben úszni kezdett a part (elé, me­lyet ereje utolsó megfeszítésével el Is ért. Éjfél körül vónszorgott a telje­amikor a fiatalabb generáció át­veszi tőle a stafétabotot, a tagság hangulatos ünnepségen nagy szeretettel búcsúztatta. Úgy érezzük azonban, hogy ez nem volt elegendő, s ezért a Menóra útján is kifejezzük kö­­szönetünket Fülöp Erzsikének, aki közvetlen baráti maga­tartásával nagy mértékben járult hozzá a klub családias légköréhez. A klub egész tagsága nevében S.B.-né rogyott. Ám szerencséjére, kisldő malva egy klkötóór kutyája ráta­lált a homokon fekvő áléit lányra. Lillan Gaslnszkaya reggel csak­nem egyldóben kérte a menekült­jog megadását az ausztrállal ki­kötő hatóságoktól, amikor befu­tott a Sydney-i rendőrségre a Leo­­nld Sabinov hajó kapitányának kiadatási kérése, vagyishogy Li­li ant mint „szökevényt” szállítsák vissza a szovjet hajóra, azaz szov­jet területre. A kikötő hatóság Illetékesei nem tudtak dönteni, minthogy lym is­merték a menekült Jogot, sem pe­dig a gyakorlatát annak, miként kell kezelni, fogadni egy Ausztrá­lia partjaira úszva érkező „beván­dorlót”. Ugyanis ilyesmi még nem fordult elő praxisukban. így a Canberra-i kormány illetékeshez fordultak, aki úgy vélte, hogy a zavartalan ausztrál - szovjet vi­szonyra való tekintettel teljesíteni kell a szovjet hajó kapitányának kiadatási kérelmét. Ilyen értelem­ben ment válasz, illetve utasítás Canberrából Sydneybe. Csakhogy addigra Lillán körül rajzottak a Sydney-i lapok tudó­sitől és néhány távirati ügynök­ség megbízottja. Amikor kitudó­dott, hogy. a lányt kormány-uta­sításra kiadják, a lapok különkia­dásokban oly óriási, felháborodást keltő lármát csaptak, hogy Can­berrában egyszerre nem akadt il­letékes kormánytényező aki vál­lalta volna a Lilian kiadatásáról intézkedő utasítást — így a piros­­bikinis lány. néhány óra múlva már gazdagon felruházva — ellát­va, bevándorlási engedély birtoká­ban, hagyhatta el a Sydney-i ki­kötő rendőrségét. A Leonld Sabi­nov pedig felszedve horgonyát egy pincémével kisebb személyzeti lét­számmal indult további útjára. GOLDEN AGE CLUB MONTREAL nyét és készenlétben várta az ér­kezőket. A magyar nyilasok és a német nácik végetvetettek en­nek az idillikus életnek. Mint minden zsidót, ót is elhurcolták és a brutalitás minden fokán keresztülment három fivérével, akik ottvesztek a hírhedt halál­­utón Warsóból Dachauba. A háború után hazatért Tiszaújlakra Fried Jaki, amikor már az oroszok vették át a hatalmat Család nélkül és a régi barátok nélkül nem bírta a megváltozott életet sokáig és végül elhatározták, hogy kiván­dorolnak Amerikába. Hetven évében járt már akkor Fried Jaki. Szép fekete, göndör haja “Jaki úrfinak", (ahogy Tiszaüjlakon hívták) megritkult, megószült és egész­sége is megromlott. Szomorú, beteg, öreg ember lett belőle, akit már nem sokan láttak mosolyogni. Különösen az szomorította el nagyon, hogy nyelvtudás hiján, nem tudott hivatásában dolgozni. S aki visszagondolt rá. ahogyan ő kinézett, amikor Tiszaújlakon magára öltötte az önkéntes tűzoltók parancsnoki unifor­misát, annak elszorult a szive fájdalmában. A new yorki zsidókórházban hetekig feküdt öntudatlanul, amikor végre visszaadta lelkét teremtójének. A long islandi temetőben helyezték örök nyugalomra. Jerry Homblass new yorki bíró, (aki egyúttal felszentelt rabbi is) tartotta a szertartást felette és búcsúbeszéde alig hagyott a gyászolók között szemet szárazon. Bálint Mikiéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom