Menora Egyenlőség, 1979. január-június (18. évfolyam, 739-764. szám)

1979-03-17 / 749. szám

MEND EH ,Mr.August J.Molnár P.O.Box 1o34 New Brunswick, New Jersey o 3 9 o 3 U. S.A. Second class mail registration No. 1373. ICANADA U.S.A. Second class mail paid at Flushing N.Y.11351 Di.No. 104970 AZ (SZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 18..749. Ára: 50 cent MARCH. 17.1979. Imádság béketárgyalás után “Uram... Mindennek vége. vége Békits ki magaddal, s magam-1 mai, hiszen te vagy a béke!" i (Ady Endre: Imádság háború után) Igen, vége van. Azok a szép | remények, amik tavaly novem-l berben Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi látogatásakor | borultak virágba, most végérvé­nyesen elhaltak, elhervadtak. Carter, az amerikai elnök — ezt most már biztosra vehetjük — eredménytelenül tér vissza1 kairói és jeruzsálemi útjáról és újabb béketárgyalások föl­­merülésének lehetősége a közel­jövőben aligha várható. Ez ugyan nem jelenti szükségkép­pen egy újabb háborús kon­fliktus kirobbanását, sót. min­den remény megvan arra, hogy a Közel-Keleten nem fognak I fegyverrel támadni egymásra a különböző országok hadseregei! (legalábbi nem izraeli és arab ■ hadseregek), de azért szívünk, ; mint mindenki másé mégis tele van fájdalommal. Istenem, mi- S lyen szép lett volna ennek a békeszeretó, s oly sok háborún átment, ennek a senkit bántani nem akaró, s annyit szenvedett kis népnek végre tényleg békében és biztonságban élnie. Dehát ez nem adatott meg egyelőre, s amikor a 16 hónap eseményeiről csinálunk mérleget, egyúttal a lelkűnkben is meg kell csinálni a szám­adást. Kinek a hibája, hogy az áhított béke mégsem érkezhetett el? Ne akarjunk személyeket tenni felelőssé. Nem felelős ezért sem Szadát, az egyiptomi elnök, sem Begin izraeli minisz­terelnök, sem Carter, az amerikai elnök. Mindegyikben megvolt a jószándék, de a jó­szándék önmagában nem elég. A világ forgása már olyan, hogy jószándékok és rossz szándékok összeütközése esetén, legalábbis rövid távon, mindig a rossz szándéknak van előnye. Az, hogy Carter útja meddő lesz, az már elindulása előtt sem j volt kétséges. Egy héttel koráb­ban Washingtonban Carter és Begin kidolgoztak egy kompro­misszumos javaslatot, amit Begin úgy küldött haza, Jeru­zsálembe egy minisztertanácsi j értekezletre, hogy annak el­fogadását javasolta. A minisz-i terelnök kívánságára is csupán' 9 kormánytag helyeselte a washingtoni megegyezés pont­jait. heten tartózkodtak, illetőleg nemmel válaszoltak. Vagyis az, izraeli nép hangulatát képviselő kormány még az amerikai kompromisszumos megoldást is csak a minimális többséggel fogadta el. Két nappal később Kairóban az egyiptomi kor­mány viszont visszautasította j ezeket a tárgyalási pontokat, mert keveselte őket. ők még több engedményt akartak ki­csikarni Izraeltől és természetes volt. hogy a jeruzsálemi kor­mány ebbe nem megy bele. Olvasóink nyilván 'mindany­­nyian a televízióból ismerik már Carter elnök a jeruzsálemi Kne­nangoztatjuk, hogy az arabban, néni lehet megbízni, hogy ke-1 gyetlen, barbár, kétszínű és hazug? Bizony az ilyen meg­állapítás rosszul hangzik, ízetlen és ilyen gondolatok terjesztői nem nagyon számíthatnak jóíz­lésű emberek helyeslésére. De... Az arab történelem testvér­gyilkosságok, törzsi háborúk, állandó árulások sorozata. Ez ugyan az ókor népeinél nem rit­kaság, de az arab világban 1979-ben még mindig ókort írnak. Sőt, nemcsak, hogy azt írnak, hanem a mohamedán világ legtöbb Itelyén most igye­keznek visszakanyarodni, ha nem is az ókorhoz, de a közép­korhoz. Akkor, amikor Carter elnök a Kneszet szószékéről állí­totta azt, hogy a Közel-Kelet népei készen vannak a békére, az izraeli biztonsági alakulatok a Jordán mentén arab terroris­tákat lőttek le. akik be akartak szivárogni az országba, hogy újabb túszokat raboljanak. A nyugat-jordáni területeken diá­kok és egyéb suhancok véres tüntetéseket rendeztek, til­takozva az ellen, hogy Izrael és Egyiptom között béke jöjjön létre. Nekik az a Szadat elnök, aki Izraellel hajlandó lenne békét kötni, ha Izrael ön­állóságot biztosítana a mostani tüntetőknek és hozzájárulna ön­­kormányzatukhoz, az a Szadat elnök áruló, mert egyáltalán békéről tárgyal. Holott szerin­tük egy palesztinai függetlenség Úgy tűnik, hogy Carter elnök a Jad Vasémban - 6 millió mártír emlékmúzeumában, megértett valamit Izrael ’’makacsságából” szét előtt mondott beszédét. Egy fáradt elnök, aki igyekezett eltit­kolni csalódottságát, arról be­­szélt.hogy a Közel-Kelet népei készen állnak a békére, csak éppen a vezetők nem. Távol áll­jon tőlünk, hogy ebben a tragikus pillanatban megint Carter fölött törjünk pálcát, aki nem győzte kihangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok min­den körülmények között meg­védi Izrael függetlenségét, helyt­áll szerződéses kötelezettségeiért és — azt hisszük jól értettük a beszédnek ezt az utalását —, katonai segélynyújtási szerző­dést is felajánlott Izraelnek. De ennek ellenére meg kell állapí­tani, hogy a beszédnek az előbb idézett mondata nemcsak fogai-, mazásában volt szerencsétlen, de alapvetően téves volt, s az arab népiélek teljes nem­ismerésén alapszik. A Közel-Kelet népei nin­csenek készen a békére. Először essünk túl a nehezén, s mond­junk Ítéletet saját múltunk fölött. Az izraeli nép nincs kész a békére, mert túlságosan sokai csalódott, túlságosan sokszor csapták be, túlságosan sokszor akarták kiirtani, megsemmi­síteni, tengerbe fullasztani, gaz­daságilag tönkretenni. Ennek következménye a bizalmatlan­ság, hogy a zsidó nép ma már önmagán kivül nem hisz senkinek és nem hisz sem­minek, biztonságának védelmét nem hajlandó semmiféle szerző­désre, semmiféle ígéretre, semmiféle kompromisszumra áthárítani. Nehéz is kitárni meztelen mellünket azok felé, akik néhány évvel, sőt né­hány hónappal ezelőtt is még golyóval kivánták ezt a mellet átlyukasztani. De a béketárgyalások lehetet­lenné válásánál az izraeli nép felelőssége csak jelentéktelen ahhoz képest, amit az arabok oldalán tapasztalhatunk. Vajon elfogult soviniszták, sőt fajgyű­lölők lettünk akkor, amikor azt W MEGHÍVÓ vezetők nem. A kairói egyetem diákjai is! tüntettek, ók is árulónak tartják ;« vezérüket, nem az ország, ha- | nem a vallás, a mohamedániz­mus árulójának. A béke ellen $ ők is tiltakoznak, mert a próféta zöld zászlója csak akkor lehet igazán fényes, felett is szerint ók is kívánják a békét. ha Jeruzsálem !; lobog. Carter elnök ? arábiai fellah kívánja-e a békét $ « , % Izraellel vagy sem. Talán a leg többen még azt sem tudják, ? hogy most háború van. De a|: folytatás a 2. oldalon A 100 éves Einstein Március 14.-én ünnepel az egész kultúrvilág. Századik születésnapi évfordulója van annak az embernek, aki új lapot nyitott, nemcsak a tudo­mány, de az egész emberiség történetében. 1879. március 14.-én született a németországi Ulmban Albert Einstein. E cikknek nem feladata, hogy Einstein tudomá­nyos munkásságát, felfedezéseinek jelentőségét is­mertesse, még kevésbé, hogy azt megmagyarázza. A relativitás elméletét ugyan szinte a világban mindenki használja, vagy legalábbis emlegeti, de hogy az tulajdonképpen micsoda, csak igen kevesen tudják, értik meg. s még kevesebben van­nak, akik az elmélet gyakorlati hasznosításának értékét ismerik. Tény az, hogy Einstein mun­kássága nélkül nem kerülhetett volna sor sem az atomkorszakra, sem a számológépekre, sem az űr­hajózásra, vagyis egész mai életünk tulajdonkép­pen az ö működésén, az ó ténykedésén alapul. “Ugyan magyarázza már el nekem, mi az a relativitás”. Hányszor hallatszott és hallatszik el ez a mondat naponta a világban, s utána jönnek a komolykodó, esetleg tréfás mesék, történetek az időről, amely a fogorvos székében sok, a kedves ölében kevés, holott ugyanarról az időről van szó, vagy a száguldó vonatban a kupé háta felé irá­nyított labdára, amelyik relaüve dóré haiad, mi­alatt visszafelé repül, vagy fordítva. Ismételjük, megérteni ezt a tételt, — amihez végtelen, áttekint­hetetlen egyenlet-oszlop árán jutunk el (már, aki eljut) — megérteni nem lehet, de az idő és a görbült tér viszonylagossága az egyre táguló világ­­egyetem, mely végül is önmagába jut vissza, úgy változtatta meg a világ képét, mint talán azelőtt semmi, és Einstein Albert nevét Isac Newtonéval tette egyenlővé, akinek a Föld forgási, vonzási és nehézkedési törvényét köszönhetjük. Einstein Németországban született ugyan, de létrehozása csak a mai Izrael i: egyetemeit Svájcban végezte s <jak később került területén, s a mai Izrael bérére !; TM£ÍT', írTT T , * h , , , ^ .... . <! A Nobel-dijat 1921-ben kapta meg, de nem mint lehetséges. Carter elnök szerint ;; ók megérettek a békére, csak a * azt a közhiedelem tartja a relativitás elméletért, ha­nem a fotoelektromosság törvényéért. A kiváló matematikus, fizikus ugyanis tudományának számtalan ágában működött, s minden rész­munkában olyan eredményeket ért el, amik a relativitás tételétól. függetlenül is ismertté tették nevét — mégpedig nemcsak szakkörökben. Az a tudós, aki később az Egyesült Államok leg­tiszteltebb egyénisége lett, 1921-ben járt először az Újvilágban, mégpedig — s ezt is aránylag kevesen1 tudják — cionista küldöttként. Einstein ugyanis! meggyőződéses zsidó volt, sót vallásos zsidó. Gon­dolom, azoknak, akik könnyen dobják ki maguk­­a szau<?’ !; Ból az “én ateista vagyok" mondatot, érdemes egy kicsit eltűnődni azon. hogy modern természettudo­mányos világunk legnagyobb értője mélyen hivő lélek volt. A számtalan anekdota közül, ami körű-; lőtte kering, az egyik legérdekesebb közvetlenül al Nobel-díj elnyerése után keletkezett. Ez időben a berlini Kurfursterdam egyik zsidó templomába azért jártak tömegesen a hívek, mert istentisz­teletek idején ott hegedült a tudós professzor. Ein­stein, s ezt el nem mulasztotta volna; nemcsak, mert vallásos volt, hanem mert nagyon szeretett, s állítólag nagyon jól tudott hegedülni. Mint emlitettük, Einstein egyike volt a legelső cionistáknak. Nemzetközi hirnevét is latbavetette a zsidó állam megalapításának érdekében és sokszor volt közös küldetésben Weizman professzorral, alti később Izrael első államelnöke lett. Weizman halála után Ben Gurion fel is ajánlotta az államel­nökséget Einsteinnek, aki azonban ekkor már a Princetown-i egyetem tudós professzora és az amerikai atomkutatás főnöke lévén összeegyezhe­­tetlennek tartotta ezt munkájával és visszautasí­totta. Atomkutatás. Hitler uralomrajutása után hagyta el Einstein Németországot és telepedett le az Egyesült Államokban. Nemcsak katedrát kapott, hanem róla nevezték eLaz; általa vezetett intézetet. ! 940-ben lett antodfcaLáilanio^?-;^ ; » Világ­háború első éveiben jelent rr(eg nála a két magyar zsidó tudós. Szilárd Leó és Wigner Jenő, akik fel­hívták figyelmét arra, Ivjgy a német hadiipari kutatás megoldotta az at()mhasítás problémáját. Az ó kezdeményezésükre n-ta meg Einstein levelét Rqosewelt elnökhöz, s ennek alapján határozta el az elnök a Manhatt^n-terv beindítását, amely aztán ugyancsak Einstein vezetésével az atombom­ba előállításához vezetett. 1945-ben. e fontos munkája végeztével vonult nyugalomba, állítólag azért, mert tisztában volt az­zal, hogy az atomenergia elszabaditása nemcsak áldás, de átkot is jelent az emberiségre. Tíz évvel később. 1955. áprilisában hunyta le szemét örökre Princetown-ban, ahol mindenki személy szerint ismerte. Innét ered az a másik anekdota, a mindig hanyagul, gondatlanul öltöző Einsteinről, aki a 30- as évek közepén azzal utasította el egy tanítvá­nyának ajánlatát, hogy vegyen új kalapot: “Minek? Ebben a városban úgysem ismer engem senki”. Húsz évvel később Einstein még mindig ugyanazt a kalapot viselte, s a közben professzorrá növekedett egykori tanitvány ismét szóbahozta a dolgot. Einstein ekkor is elutasította a kalapvásár­lás gondolatát: “Minek? Ebben a városban úgyis mindenki ismer engem". Nemcsak tudósnak, embernek is gigászi volt, egyszerű, barátságos, szerény, jó humorú és jóin­dulatú. Mindig készséggel állt segítségre nemcsak közügyekben, de bárkinek magánügyeiben is. Ha görbült tér valamelyik pontjáról lelke visszanéz­hetne a földre, bizonyára elégedetten tekintene ag Egyesült Nemzetek Menekültügyi Bizottságának1 hires plakátjára..amely őt ábrázolja, s amin csupán egyetlen tömör felirat van: Egy menekült nemcsak a batyut hozza magával. A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGE szeretettel meghívja Önt és családját 5aludy ^yörcfy szerzői délutánjára az ABBEY-VICTORIA HOTELBE (7 Ave. 51 Street sarok, NEW YORK) Március 25-én, vasárnap d.u. 3 órai kezdettel Közreműködnek: FALUDY GYÖRGY KRENCSEY MARIANNE DUKÁSZ ANNA DÉKÁNY LÁSZLÓ A tiszta bevételt Faludy Gyögy legújabb verseinek kiadási költségére ajánljuk fel. Belépődíj $6.­Hetvennyolc éves korában. Londonban hunyt el századunk egyik kimagasló fizikusa, a budapesti születésű Gábor Dénes. I97l-ben kapott Nobel­­díjat a holográfia felfedezéséért. A holográfia len­cse nélküli, háromdimenziós térhatású fotográfiái eljárás, amely lézer sugár segítségével történik, s bár a jövőben gyakorlati felhasználása nyilván a mindennapok fényképezésében is elterjed majd, egyelőre főleg a sebészeti és technikai röntgenfel­vételeknél használják. Gábor Dénes Budapesten végezte iskoláit és egyetlen olyan tanára volt, akivel végig megőrizte a szoros baráti kapcsolatokat, ez pedig Dr. Szemere Samu, a kiváló filozófus, aki évtizedeken keresztül a budapesti rabbiképzó szeminárium igazgatója volt. Gábor Dénes mindig büszkén vallotta magáról, hogy magyar és hogy zsidó és hogy ezt a kettőt össze tudja egyeztetni. Élete utolsó pillanatáig aktívan dolgozott, s halála a tudományos élet súlyos gyásza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom