Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-09-30 / Supplement
MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL - MONTREAL ROS HASANA supplement íanan h3td nap? BARÁTAINAK és ISMERŐSEINEK KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÜJÉVET KÍVÁN FRANKEL WILLIAM és Családja és GOLDSfEINNÉ 1890 LAJOIE AVE. MONTREAL Régi falusi krimi unan naiB iw*;; Boldog, sikeres Uj Evet és kellemes ünnepeket kíván minden jóbarátnak és ismerősnek Mr.&Mrs. JENŐ FINKELSTEIN és családjuk 461- 97th Ave. Chomedy photo seidl tulajdonosa SEIDL KÁROLY BOLDOG ÚJÉVET és KELLEMES ÜNNEPEKET KIVAN BARÁTAINAK és KEDVES VEVŐINEK Amatőr képek kidolgozása, színes nagyítások, reproductiák, felvételek. 2121 St. Lawrence Blvd. 842-2075 (Sherbrooke saroknál ) Hterrsnr—~xx »c Lloyd Transport Reg’d tulajdonosai ERVIN KATZ és IMRE VÁRKONYI és CSALÁDJAIK Kivannak boldog újévet és kellemes ünnepeket haragjaiknak és ismeréseiknek 4200 Kindarslay A ve. , 735-3416, 626-2375 Folytatás az előző oldalról... fejüket a parasztok. Pista bácsi a szűre alul bekötött ujjából előkotorta a sárgakupakos miskapipáját, megtömte a napi járandóságú hármas (három krajcáros) dohányból, rágyújtott, bütykös hüvelykujjával nyomkodva rá a gyufa parazsát. — A hálátlan bitang gazdájikér’ kisebb kár lőtt vóna, ha mán vénségére se tuggya magát mögembörűni, — morogta a pulijának, mely a sok szór közül kicsillanó apró szemeivel mintha egyetértőn pislogott volna vissza. (Évek múltán megmondta, hogy Bicegős Nagy Balázs volt a Savanyú-banda orgazdája, akinek kilétéért borzalmasan megkínozták a zsandárok, mégsem vallott rá.) Apám megkérdezte nem akart-e segítségre menni, mikor a lovak megvadultak? Pista bácsi kissé félrefordította a fejét: — Nagy Balázs számétgathattya hány birka ér mög két muraközit. — Majd hozzátette: Annak a zótvaros fejű Orbán kovácsnak is csak ifijúrra való tekéntette' nem száll a vöröskakas a zsupos házára. — Ha tudta, miért nem jelentette? — Nem vagyok én pacsértamadár, hogy még a csöndér-maskarába bujtatott naplopóknak is énekűjek! ...Járom a hetven esztendős utat, csipegetve az emlékezet hullajtottá morzsákat... Még nem voltam iskolás, (nem is volt a falunkban iskola) az akkoriban divatos Tolnai Világlapja mellékleteként hetente megjelent egy-egy betű a játék á-b-c-ból, melynek segítségével megtanultam a betűket, s hogy a tudományom ne senyvedjen parlagon, a vasaló mellől elcsaklizott faszén darabbal a tanult betűket rápingáltam a frissen meszelt falakra. Azt mondják, a szépségért és a tudományért meg kell szenvedni. A szépséget, mint állandó hiánycikket hagyjuk ki, felesleges lenne pirulnom, mint ahogy, — mert nem vagyok dicsekedő természetű, — az is maradjon az én titkom, hogy mit kaptam a tudományom ilyentén való fitogtatásáért, hiszen két meszelőasszony illő napszám ellenében két napig kaparta, meszelte a produkcióm nyomait. (Akkor kezdtem megtanulni, hogy az írott betű mennyi bajt okozhat.) Mégis, hamarosan elterelődött rólam a figyelem, mert ennél nagyobb baj történt. A közbirtokosság bikája felöklelte és halálra tiporta a fiatal csordást, áld annak gondozója volt. A parasztok szörnyen siránkoztak, de nem a szerencsétlenül járt embert sajnálták, hanem önmagukat, mert az özvegyet és a két árvát majd a falunak kellett eltartani. Hamarosan pásztor fogadást hirdettek s a jelentkezők közül egy idősebbet, Dómján nevűt választottak. Csizma Pista elégedetten súgta a pulija fülébe: — Ez a bitang gazember a helyünkbe gyütt, nem köll keresni. ,.r Az új csordás hamarosan munkába állt, alighanem “hivatal” nélkül lehetett — reggelenként réztrombitáját recsegtette, melynek hangjaira kitárultak a kapuk, kiballagtak a tehenek, összeverődött a csorda, melyet aztán Dómján kihajtott a legelőre, ahonnan estefelé pokoli porfelhőt kavarva tértek haza. Egyik ilyen hazatérés utáni estefelé visitozva rohant apámhoz Rozi, a mindenes cselédlány: — Tekéntetös úr, gyüjjék hamar, az a két bolond vén embör, a Csizma Pista mög a csordás agyonverik egymást! Apám kiment. Az itatókút mellett szemben állt a két öreg, karikás ostorral csépelték egymást. Már mindkettőről cafatokban lógott a csupavér ing. Közéjük állt, arra elfeküdtek a karikások mint a széjjel tiport fejű kígyó. — Tekétetös úr, mönnyön onna’, hitömre mondom, apróra metélöm ezt az útonállót! — és emelte az ostorát csordás Dómján. Apám közelebb lépett hozzá. Kemény, hideg szemeitől még a búcsúban bicskázó legények térde is megrogyott, Dómján sem bírta, lehanyatlott a karj.< lesütötte vadul forgó szemeit. — Pista bácsi, — intet hátra, — menn. • i dolgára! — Kend meg, — fordult a csordáshoz, — hordja el magát, de tüstént, amig szépen mondom. Értette? Dómján leszegett fejjel indult a pásztorok lakásai felé, karikását a földön húzta maga után. Apám otthon behívta Pista bácsit: — Mi volt ez? — kérdezte, — miért állta útját annak az embernek? Az öreg hallgatott. — Hallotta, mit kérdeztem? Beszéljen! — Ez vót a«; árulónk, ez a bitang. Ü miatta szenvedtem a húszból külön ötöt a szegedi Csillagba’. Mögesküttem, ha kiszabadulok, leszámolok vele. Osztán le is, ha utósó csöpp véröm csordul is bele, — mondta nagyot sóhajtva. Apám rágyújtott a napi ötvenedik Hölgy cigarettájára, úgy mondta csendes szóval, a csendes szó súlyával, miközben szokása szerint a kalapját hátratólta a tarkójára: — Pista bácsi, én magát úgy fogadtam a házamba, mint aki apámra és gyermekkoromra emlékeztet, bizalommal, mert láttam, maga is bizalommal jött hozzám. Szeretnék ezután is megbízni magában. De ez csak úgy lehet, ha maga a házam szokásaihoz igazodik. Már pedig én itt semmiféle verekedést, emberölést nem tűrök el. Itt leszámolás nem lesz. Ha még egyszer ilyesmi előfordul, akármennyire sajnálnám, el kell köszönnünk egymástól. Megmondtam, nincs több szavam. — Értöttem a szót ifijúr. Mögtöszöm a parancsulatát, én többet ennek a hitványnak útját nem állom, de ha tt állét mög engöm, akkó’ egyikünknek möghúzhatik a lélökharangot. Elérheti azt még a baja nélkülem is. Möhetök? — Mehet. — A csordást is maga elé hívatta. — Dómján! Én nem vagyok sem csendőr, sem biró, csak figyelmeztetem, kerüljék el egymást Csizma Pistával. Elég nagy a határ, elférhetnek. Pista bácsi megígérte, hogy többet nem áll a maga útjába és én hiszek a szavában. Maga se keresse a bajt, ami volt, elmúlt. Megértette? — Mög, tekétetös úr, de... — Nincs de, — rivallt rá, — elég vén már kend is ahhoz, hogy az eszét is tudja használni, nem csak a karikását. — Mondhatnék valamit, tekétetös uram? — Mondjon, de úgy, hogy nekem is tessék. — Csak azt akarom mondani, tudom én mi baja velem Csizma Pistának, pedig nincs igaza. Nem a magam jószántábu vallottam rá. Engöm álló hétig étlen-szomjan tartottak a zsandárok. Ebédre pofonokat kaptam, vacsorára hasba rúgást. A bandábu* csak ketten kerűtünk elevenen kézre. Eszömné' se vótam, mikor kitiporták belülem a szót. Hét esztendeig róhattam a pécsi megyeháza mindig húgyszagú tömlöcébe’. Mikó mög kiszabadútam, ahány nyüves kapcabetyár vót a környékbe’, mindannyi belém akarta türűni a ganajos csizmáját, pedig nem vótam akaratta’, magam jószántábu’ a cimborák árulója. Sönldtü jó szót se kaptam, még beibe se áihattam sehun. A harapás könyeret is, ippeg, hogy nem kódútam. Most aztán Csizma Pista is engöm okul. Hát ölég vót! Ha még az ártatlanságoméi is verekönni köll, hát vereköggyünk. Nem én kezdtem, nem én akartam... elcsuklott a hangja, az egykori haramia, kibuggyanni készülő könnyeit nyeldeste. r,, f.,Apám megszelídült szóval, sajnálkozva vetett véget a kesergésének. — Tudtommal Csizma Pistát sem mézes marcipánon tartották, gondolom inkább sűrű poflevesen. Mindketten leróták az adósságukat, tehát vegyék elő a jobbik eszüket, ha lehet béküljenek össze, legalábbis kerüljék egymást. Ne a fejüket koccintsák össze, inkább a poharukat, a marakodást meg hagyják a hebe-hurgya fiatalokra, nem öregeknek való az. No, végeztünk. — Jó gazdája a tekéntetös úr a szógájának. Bár neköm is lönne ijjen gazdám-uram, — fordult vissza az ajtónál, aztán átlépte a küszöböt: Álgya mög a minnyájunk Istene! Peregtek a napok homokszemei, zuhantak a hónapok göröngyei. A pásztorkodásra csitult két volt betyár leszegett fejjel járt el egymás mellett. Szemük sem villant, látszólag még a kampós furkós botjukat sem markolták szorosabban. Pedig aratás után a tarlón, ahol olyankor szabad volt a legeltetés, könnyen átkódoroghatott valamelyik állat a másik falkába, ha nem vigyáztak. Apám engem átvitt a szomszéd községbe, Nagybicsérdre, ahol volt jegyző, papiak, katolikus templom és iskola. Ott tanitóskodott közel negyven éve az az iskolamester aki valamikor az apám tenyerébe is belesuhintott a pálcájával ha megcibálta a lányok haját, vagy egyéb csintalanság bizonyult rá. — Hány éves vagy? — kérdezte tőlem, miután illedelmesen beköszöntünk és az asztalra tettünk egy befont üveg nálunk főtt pálinkát. — Hat leszek novemberben. — Koron aluli, — nézet apámra, —hogy gondolod? — Megtanulta a betűket, szeret ojvasni. Folytatás a következő oldalon... Mr. & Mrs. JOE KOHN és gyermekei 6025 WILDERTON AVE. KÍVÁNNAK KELLEMES ÜNNEPEKET, BOLDOG BÉKÉS ÚJ ÉVET BARÁTAIKNAK ÉS MAGYARNYELVŰ ZSIDÓSÁGNAK CARMEN JEWELLEIV MAHUFACTURIM6 Inc. 5333 Casgrain, MONTREAL * 273-1718 TULAJDONOSAI FEILER ADOLF FELESÉGE FEILER NELLY is CSALÁDJUK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK. SZÉP ÜNNEPEKET BARÁTAINKNAK ÉS MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK oAllied travel ‘Bureau tßtd. KISSné KLÁRA 5300 Cote des Neiges Road, Montreal Boldog Újévet és Kellemes Ünnepeket kíván kedves Ügyfeleinek és Jóbarátainak. HERSKOYITS SÁNDOR PARKWAY MOTORS MONTREAL LTD., IGAZGATÓJA és CSALÁDJA 6390 Petit Bois Francé, St. Laurent Telefon : 3 32 - 1 67 3 BOLDOG ÚJÉVÉT ES KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN KEDVES VEVŐINEK, BARÁTAINAK ÉS MONTREAL MAGYAR ZSIDÓSÁGÁNAK umji nais nj&5 METALWORKS LTD. CUSTOM KITCHENS SHEET 11470 ALBERT HUDON, MONTREAL Teleíon: 323-6200 TULAJDONOSAI SELMECZI E. «ERDŐS Z. és családjaik Boldog úi évet és szép nagyünnepeket kívánnak kedves vevőiknek, barátaiknak és Montreal magyar zsidóságának. isnsn H3iD ni»? BERGER JENŐ és felesége BERGER CHARLES « ÜGYFELEINEK, BARÁTAINAK, ISMERŐSEINEK, MONTREAL ÉS AZ EGÉSZ VILÁG ZSIDÓSÁGÁNAK KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN
