Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-12-16 / 737. szám

Second class mail registration No. 1373. MEND EH ,'lr. August J. Molnár P.O.Box lo34 Ne-.v Brunswick, New Jersey o ;9o U . S . A . HZ (SZAKAMERIKAI MAGYAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17. 737. ÁRA 50 cent DEC. 16.1978 A nagymama meghalt és legendává vált Múlt péntek reggel hosszas betegeskedés után 80 éves korában meghalt Izráel egyik alapítója és volt miniszter­­elnöke, Golda Meir. Hosszas betegeskedés után — és ez a szöveghasználat már ön­magában jellemző az egykori pogrom elöl menekülő kislány, Goldie Mabovitz és a későbbi Milwaukee-i tanitónó, Golda Myerson életére. Golda súlyos betegségéről ugyanis nem tudott senki, noha. mint most kiderült 12 éve hordozta magában a vérrákot, ezt a szörnyű betegséget, de senki sem tudott róla. rajta és or­vosain kívül. Még közvetlen barátai, rokonai előtt is titkolta, alávetve magát rendszeres, fáj­dalmas gyógykezelésnek és köz­ben végezte munkáját. A munkát, ami nemcsak vezetői és adminisztratív tevé­kenységből állott, hanem ahol állandóan sorsdöntő problé­mákkal kellett szembenéznie. Talán azért tudott hideg fejjel gondolni a halálra, mert érezte, hogy nem saját sorsa az, amiről intézkednie kell. hanem népéé. Golda Meir nem egyszer került abba a helyzetbe, hogy őneki kellett olyan határozatokat hozni, amik Izráel egész or­szágára kihatással voltak. Aki életútját csak felületesen ismeri, azt gondolhatja, hogy csak 1969 márciusában vált Iz­rael miniszterelnökévé. Jogilag ez igaz, a valóságban Golda már állt egyszer. 1948-ban a zsidó nép élén. akkor, amikor a mandatorius időszak utolsó hónapjaiban az angol hatóságok letartóztatták az izráeli szabad­ságmozgalom szinte teljes vezetőségét, az egyetlen kivétel a nő, Golda volt Az angolok akkor még nem tudták, ami később szállóige lett. hogy Golda a férfiak között is a leg­­férfibb. Ekkor ó egyedül vette át a nép irányítását. Hogyan válik egy jelenték­telennek induló orosz zsidólány­ból a század egyik legkimagas­lóbb alakja? Mert, hogy Golda Meir az volt ehhez nem fér kétség. Most halálakor nem csak barátai és tisztelői sorakoz nak fel dicséretére, de egykori ellensége, Szadat egyiptom elnök is úgy nyilatkozik róla mint kivételes történelmi nagy Ságról. A világ katolikus tem plomaiban szentmisét mon danak a lelkiüdvéért. E század nak volt néhány jelentős politi kusnöje. Legtöbbje, — ha köz ben voltak is sikereik — végül is nem tudott helytállni, mint például az 500 milliós indiai nép vezetője. Indira Gandhi. Golda azonban soha nem siklott el, soha nem szállt a fejébe a dicsőség és politikusként is em­ber tudott maradni. Ki ne em­lékeznék még “Golda kony­hájára”, ami nemcsak azért vált szállóigévé, mert a miniszterel­nök asszony konyhájában gyakran hoztak fontos kor­mánydöntéseket, hanem azért is. mert Golda kivételesen jó maceszgombócos húslevest tudott készíteni és erre a tudo­mányára pontosan ugyanolyan büszke volt, mint bármelyik jid­­dische mame. Életének adatait ezúttal fölösleges felsorolni, nemcsak azért, mert most, halálában a napilapok úgyis részletesen fog­lalkoznak vele. hanem mert két évvel ezelőtt megjelent életraj­zában azok bőven fellelhetők, márpedig ez az életrajz bestsel­lerré vált. Golda Meir ugyanis nemcsak kiváló politikus, államvezetó. de remek tollú író és filozófiai magaslatokon mozgó bölcs is volt. Ennek bizonyítására csak egyetlen hires mondását idézzük: “Nem igaz. hogy a zsidóság Isten kivá­lasztott népe. Nem Isten válasz­tott ki minket, hanem mi választottuk ki Istent és ettől lettünk egyedülállóak.'' Néhány politikai huszár­vágásáról soká fognak még be­szélni. Például arról, amikor ál­ruhában, beduin asszonynak öltözve kereste fel Abdullah transz-jordániai királyt, s próbálta meggyőzni arról, hogy a jordáni és a zsidó nép békésen élhet egymás mellett saját államukban. Ha ez a küldetése sikerül, talán másként alakul az egész közel-keleti történelem, de mint azóta kiderült, a különben jószándékú, de nem túlságosan okos Abdullah nem tudta el­viselni azt a tudatot, hogy egy nő magyarázza el neki. hogy mi a teendő. Az álruha különben is több­ször segítségére volt Beduin asszonyként szállította a fegy­vereket is a zsidó harcosoknak, szoknyája alá rejtve. Az ön­védelmi harcokhoz volt erre szükség, de különben Golda mindenféle terrorakciónak esküdt ellensége volt és meg kell őszintén mondani, hogy egyetlen zsidó vezetőnek sem volt később akkora erkölcsi joga a palesztin terrorizmus el­ítélésére. mint Golda Meirnek. aki anpak idején élesen állt ki a zsidó terrorcselekmények, az Irgun. a Stern-csoport ellen. Életének nagy válsága az 1973-as Jóm Kippuri háború volt. A miniszterelnöknőt a tit­kosszolgálat és tábornokai fi­gyelmeztették a mozgósítás szükségességére, de ő politikai okokból ez ellen döntött és ez sokezer drága izráeli fiatal életébe került. Ez, ugyanúgy mint több kormánytagjánál, nála is lelki törést okozott, de aztán ő volt az első, aki össze­szedte magát, s még a hadügy­miniszter Mose Dajannál is hamarabb találta meg a helyes utat. s ennek megfelelően foly­tatta a védelmi harcot. Míg Izráel több nagy vezetői között folytak személyi harcok és pártállásuk alapján dicsérték vagy támadták őket. Goldának soha nem volt egyetlen A TORONTÓI MAGYARAJKÚ ZSIDÓK SZÖVETSÉGE Jótékonycélú Chanukai Szilveszter party-t rendez, december 31-én este 8.30 órakor (vasárnap) a SHAREI TEFILAH NAGYTERMÉBEN 3600 Bathurst St. Mindenkit szeretettel várunk! Klttind zenekar Tombola Jegyek ára személyenként 25 dollár, meleg vacsorával együtt Jegyek kaphatók: Elek Pál, Orient Travel Tánc Menczeles Pál, Fortune Houseware ellensége sen. s mindig úgy tar­tották őt "iónként tartalékban is", mint akt mindig elő lehet rántani ott. ihol és amikor baj van. Az egyetltn ember, aki nem szerette, az iztálin volt. Golda Meirt ugyaiis az állam meg­alakulása uán. mint egykori oroszt és szoáalistát Moszkvába küldték követnek. Csak napokra vöt szüksége ahhoz, hogy felméje. hogy ehhez a szocializmusioz sem neki. sem országának semmi köze nem lehet és kizá-ólag csak a zsidó szempontont tartotta szem előtt. A szrvjet hatóságokkal több összetűzése volt. s ennek betetőzésekéit az állam meg­alakulása itáni első Kosh Hasana unnoen. amikor Golda Meir megjelent Moszkva egyetlen zsiragógájában. hogy ott imádkozzon, a téren 50 ezer zsidó gyűlt öisze. akik Golda és Izráel állama mellett tüntettek. Sztálin kívánságára rövidesen visszahívták Izraelbe és ekkor lett először a kormány tagja, majd később külügyminisztere. 1948 e/ején Dávid ben Gurion azzal küldte el Amerikád, hogy okvetlenül össze kell szednie 25-30 millió dollárt, hegy az izráeli had­sereget a honvédő háborúra fel lehessen szerelni. Golda végig­járta az amerikai nagy­városokat. "mi nem vagyunk jobb zsidók mint ti — mondotta — csak éppen mi ott vagyunk, ti pedig itt". Ezzel az. egyszerű kis szónoki fogással két hónap alatt nem a szükséges 25 milli­ót. hanem annak éppen a dupláját 50 millió dollárt gyűj­tött össze, s amikor visszaér­kezett lel Avivba. Ben Gurion ezt mondta neki: "A történelem fel fogja egyezni, hogy az Izráel megteremtéséhez szükséges pénzt égj asszony szedte össze... A történelem ennél sokkal többet jegyez majd meg róla. mert Golda Meir nemcsak vezető politikusként, nemcsak szabadságharcosként, de mint a világ lejokosabb nagymamája is fennrrarad. ROB PARKER KEPVISELO RESZVETTAVIRATA On behalf of my Progressive-Conservative colleagues in the House of Commons, I wish to express our sympathy on the passing of Golda Meir. In taking note of the death today of Golda Meir,Prime Minister of the State of Israel from 1969 l«» 1974, >ve mark much more than the passing of a former head of government. Born in the Ckraine, raised in the l niled States, she was a pioneer in the Zionist movement and in the organization of the kihhutzim. the collective farm villages that were and are central to the development of the modern state of Israel. She was a pioneer as a woman, who combined a career of more than fifty dedicated years in public life with deep and abiding love for her family. She was a person of caring and compassion, of heart and love for her fellow man, whose term as the leader of her nation was bloodied by a terrible war. For those of us who did not know personally this remarkable woman, we have still with us an introduction to her in the form of her autobiography, entitled Mv Life. In what she stated, despite all her accomplishments as a citizen, high government official, minister of the slate and first minister, her life in Israel and outside it, that her proudest achievement was the three years she spent as a young woman at Merhavia, a kibbutz. When a Jew dies, the friends and family sit shiva, a seven day period of mourning. l*or the death of Golda Meir, a nation will mourn, and for much longer than seven days. On hehalf of my colleagues and my constituents, I would sav to the nation of Israel and its people around the world, in the words of the Hebrew prayer Hashem vinohem et hem, may the Lord console you. Rob Parker, M.P. Eglinton begin Átvette a békedijat DE A BÉKE MÉG NEM JÖTTÉL December 10.-én. Stockholmban átadták az 1978- as békedij kitüntetéseket, noha éppen ezekben a napokban úgy tűnt és úgy tűnik, hogy a béke­szerződés aláírása még egy ideig várat magára. Az ünnepélyes díjkiosztásra Izrael miniszterel­nöke, Menachem Begin szemé­lyesen utazott el. Szadat. az egyiptomi elnök viszont egy megbízottal képviseltette magát. Ez a tény csak még jobban aláhúzza azt, — amit a világ­sajtó nagy része is elismer — hogy a béke megszületésének késedelme nem Izrael, hanem Egyiptom felelőssége. Ak­ceptáló beszédében Begin miniszterelnök ki is hang­súlyozta. hogy az izraeli kormány bármelyik pillanatban hajlandó aláírni azt az okmányt, amely a Camp David-i szellem­nek megfelelően született és fogalmaztatott meg, s amelyik teljesen készen van. Az utolsó pillanatban álltak elő az egyip­tomiak elfogadhatatlan követe­lésekkel. amik lényegileg a tár­gyalásokat és a megegyezést az eredeti kiindulópontra vinnék vissza és veszélyeztetnék Izrael biztonságát. Szadat elnök két olyan dolgot követel, amiről Camp Davidben szó sem volt. Az egyik, hogy a szerződést ne csak összekap­csolják a palesztinai önrendel­kezés kérdésével, hanem ennek az önrendelkezésnek pontos határidőket szabjanak meg. Ez ebben a fogalmazásban kép­telenség és mindenképpen ahhoz vezetne, hogy egy ilyen önrendelkezéssel bíró palesztin egységben Arafat palesztin fel­szabadító bizottságának lenne döntő befolyása. A másik elfogadhatatlan követelés arról szól. hogy az Izrael és Egyiptom közötti szerződés nem tekint­hető elóbbrevalónak, mint Egyiptom arab államokkal fennálló szerződései. Eszerint — mivel Egyiptomnak segély­­nyújtási szerződése van több arab állammal — egy közel­­keleti háború kitörése esetén a mindenkori egyiptomi elnöknek joga lenne dönteni, hogy melyik szerződést tartsa be. Vagyis a békeszerződést egyik pillanatról a másikra felrúghatja. Még ha elfogadjuk is azt a feltételezést, hogy Szadat személyesen nem avatkozna be a háborúba, fel­vetődik a kérdés, mi történik, ha egy újabb közel-keleti válság TETŐFOKÁN AZ IRÁNI VÁLSÁG ■1 6 Denison Square 344 Bloor St W. 388 Sp .Jina Ave. j»* M MW Tel: 368-4132 Tel 921-2393 TEL 364-6999 Ismétreng a föld Iránban, de ezúttal lem természeti jelenség­ről van>zó. Az évek óta folyó sah éllé» nyugtalanság olyan méretekt öltött, amely bárme­lyik pillnatban forradalom ki­­robbanáával fenyeget. E hét végén özei egymillió ember vonult nár fel Teherán utcáin, az uralodó által kinevezett katonai kormány eltávolitását követel«, míg a sah emigrá­cióban *lő ellenfelei kijelen­tették. bgy nem a miniszterta­nács, hnem a király elmoz­dítása afőcéljuk. Reza Pahlevi a perzsa sah valóbannem mondható példa­mutatón demokratikus ural­kodónál de talán nem is ez lenne afeladata. Lassan el kell fogadnuk. hogy az ázsiai és afrikai rszágok nagyrésze nem érett mg meg a demokráciára, s ez Irá esetében is igy van. A sah visDnt, bár nem tudott vál­toztatni a szegények és gaz­dagok közt fönnálló iszonyatos színvonal különbségen, mégis jelentős sikereket ért el. Bevezette országát a huszadik századba, az ország nagyrészén elfogadható iskola- és út­hálózatot. vasútat, elektro­mosságot teremtett. Vagyis mindenképpen kisebbik rosszat jelent azokhoz tiszonyítva. akik most megbuktatására törek­szenek. Ezek ugyanis vallási alapon próbálják elmozdítani az uralkodót, s közben talán ók maguk sem tudják, hogy léptei­ket, ténykedéseiket Moszkvából dirigálják. A Szovjetuniónak ugyanis most elsődleges célja, hogy a világ második olajgazdagságú ország t saját uszályába kény­szerítse. Brezsnyev még odáig is elmerészkedett, hogy hetekkel ezelőtt figyelmeztette Amerikát: önmaga elleni támadásnak tekinti, ha az Egyesült Államok beleavatkozik Irán belügyeibe. Ez persze példátlan pimaszság, hiszen éppen Moszkva halászik a zavarosban, s valószínű, hogy Washington nem is veszi túl komolyan a fenyegetést. A Nyugat semmiképp sem engedheti ki érdekköréből Per­zsiát, nem mondhat le Európa olajellátásának biztosításáról. Reza Pahlevit a perzsa sahot tehát mindenképpen meg kell menteni. kirobbanásakor nem ó. hanem valamelyik utódja áll az ország élén. Az egy hónappal ezelőtti holtpontról ezideig nem moz­dultak el. Ennek következtében tehát az izraeli kormány is merev és nemzetközileg nem nagy öröm­mel fogadott lépéseket tett; töb­bek között például bővített egyes településeken és az utolsó hónapokban nem tapasztalt erővel lépett fel terrorista cselekmények elkövetőivel és tervezőivel szemben. Ezek azonban csak mellékes lépések a nagy sakkjátszmában, a döntő kialakulásért Egyiptomé a felelősség. Vance a Közel-Keleten túrdzik Az amerikai diplomácia is tisztában van ezzel. Carter elnök mindent megtesz, hogy a Cariip David-i szellemet életben tartsa, s ezért éppen ezekben a napokban Cyrus Vance. amerikai külügyminiszter Kairóban igyekszik jobb belátásra bírni az egyip­tomiakat. A külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy esetleg egy “Kissinger stílusú inga-dip­lomáciára" lesz szükség, hogy a feleket újból összehozza. Izrael ezúttal sok kompromisszumot nem tehet, de a kormány így is hajlandó arra, hogy az egyip­tomi követelések menetrend kérdését — ha nem is a béke­­szerződésen belül, de — kísérő­levelekben elfogadja. Vagyis, Menachem Begin Stockholmban is és Jeruzsálem­ben is bebizonyította, hogy békedíjjal való kitüntetése jogos. Ezzel nem mondjuk azt, hogy Szadaté nem az, mert változatlan az a meg­győződésünk, hogy az elkövet­kezendő egy-két hét meghozza a közel-keleti háború utolsó front­­áttörését, azt a frontáttörést, melynek eredményeként a har­coló felek kéz-a-kézben menetelhetnek a béke felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom