Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)
1978-07-15 / 715. szám
9. 01 dal 1978 Julius 15. * MENÖRA nehezebbe vält, idegen vilägok vagy nem fogadtäk be a földieket, mert feltek, hogy örökletükkel megfertözik öket, vagy a tävoli csillagzatok adottsägai nem feleltek meg a földi emberek szüksegleteinek. Es a földi poklot ätzengte a soha meg nem szünö. egbe kiältö panasz: "Jaj, jaj, jaj nekünk! Miert ätkoztak meg apäink öröklettel?” • • Irtözatos volt az öröklet ertelmetlensegenek, tragediäjänak e lätomäsa. Zuhanö testemet nem fizikai fäjdalom, hanem a väd kinozta: "Te vagy a bünös, mert felboritottad az eiet törvenyet. Felmentes nines szämodra, elvesztel mindörökre!" Hallottam, ahogy feltört belölem a fohäsz: "Uram, boesäss meg nekem. az uj Käinnak, aki megrontotta testvereit. Legyek en elätkozott, de add vissza nekik a halält, hogy elni tudjänak e földön!" Szetfoszlott a lätomäs es en tudtam, hogy testem leerkezett a hegy läbähoz. Ekkor mär kivül älltam testemen. lättarn, a szö szoros ertelmeben lättam, ahogy a testem elettelenül hever. Különöskeppen ügy ereztem, mintha meg testemben lakoznek, bär kivül älltarn testemen. Boldogan szöltam önmagamhoz: "Az ätok nem letezik, szabad lesz meghalnom. Megbocsätott az Isten. "Kiältani szerettem volna boldogsägomban, de hang nem tört fei belölem." Tävolröl, nagyon tävolröl feny közeledett. Elöször homälyos volt, de ahogy közelebb ert, egyre ragyogöbb lett. Käpräztatöan vilägitott, de bele tudtarn nezni, nem vakitott. Mär egesz közel ert hozzäm, fenyessege leirhatatlanul (ismetlem: leirhatatlanul) gyönyörüseges volt. Vegtelen jösäg, szeretet, gyöngedseg äradt e fenyböl, beboritott, ügy ereztem, äthatja üj, szellemi testem. Nem letezett e pillanatban szämomra mäs, mint jösäg, mindent äthatö, kifejezhetetlen szeretet. Nem is egyszerü feny volt e vilägossäg, hanem egy Fenyleny, mely eljött hozzäm, hogy megszabaditson a räm nehezedö ätoktöl. Szölt hozzäm, de nem emberi nyelven, megis tisztän ertettem minden szavät. — Akarsz örökke elni? kerdezte. — Nem, ö nem! könyörögtem. — Kesz vagy meghalni? — Oh, igen, kesz vagyok. • • A Fenyleny sugaraiätfogtak. ringattak. mint gyermeketedesanvja. Keptelen vagyok kifejezni a gyönyört. melyet ereztem. — Nem, meg nem jöhetsz, Edes Fiam! — hallottam — vissza keil, hogy terj az eletbe, hogy elvigyed embertärsaidnak az üzenetet: — Äpoljätok az eletet, szeressetek. mert rövid! Szeressetek a halält, mert a haläl szereti testveret, az eletet!" Lassan vibrälö muzsika, elhangzottak a szavak. Most emberi alakokat lättam, amint földön fekvö testem föle hajolnak. Köztük volt vezetöm is. Egyikük a szämba lehelt, mindenfeie mozdulatokat vegeztetett tagjaimmal. Kivett egy tükrot. a szäm eie tartotta. — Nezzetek csak, a tükör päräsodik — mondta — meg el. Körhäzban ebredtem. ke/em.. läbam bebugyolälva. — Mi törtent velem? — kerdeztem käbultan. — Maga rekordot ällitott fei — mondta az orvos. — En rekordot? — Aki erröl a hegyröl lezuhant, az az eletbe nem tert többe vissza. A maga esete esoda. A halälböl tert vissza. Räm mosolygott es en visszamosolyogtam. — Nem, nem esoda, Isten akarata — feleltem. — Visszajöttem, hogy ätadjam az üzenetet embertärsaimnak: "Szep az. eiet, mert rövid. Minden elmülik, de minden örök; minden pereben benne van egy egesz örökkevalösäg. A haläl legjobb barätja az eletnek.” Rämnezett az orvos, tekintete különös, megfontolt volt. En imenti szavaimhoz magamban hozzäfüztet: "Egyszerü igazsäg. közhely. megis egy eleten ät kellett küzdenem. egy magas hegyröl kellett lezuhannom. hogy megertsem." Ezt gondoltam es megegyszer rämosolyogtam az orvosra. mert nagyon. de nagyon boldog voltam. Szepoze/et, mert rövid Irta: Strem Gifza haladtam feljebb lepesröl lepesre. “Istenem. segits!" fohäszkodtam, ahogy ott, en, kis ember, az eg es a föld között az Istent kisertettem meresz kalandommal. • • Most ott! Az egyik szikla tetejen. nem messze a mi ösvenyünktöl elem tärult a kek növeny. majdnem teljesen befedte a sziklät. Käpräzik a szemem? — kerdeztem önmagamtöl. Talän kepzeletem varäzsolja oda azt. amit oly nagyon ähitok, mint elcsigäzott vändor az oäzist a pusztäban? Megkerdeztem vezetömet, lätja-e ö is a kek növenyt amott? Igen, ott van. Csodälkozott. hogy a mültban azt sohase lätta. Ugylätszik. a magokat oda sodorta a szel es valahogy talajra talältak. A nap sugaräban a kek virägok szinte hihetetlen elenkseggel viritottak, hivogattak. — Le keil hoznom egy kosärra valöt! Kiältottam, Szavaim ijedelemmel töltöttek el vezetömet. “Lehetetlen” szabadkozott. "Ösvenyünkröl nem szabad leternünk; ott mär magam is alig ismerem az utat." Felajänlottam minden penzemet, meg hozzä tettem egy nagy összegü esekket. odaigertem aranyörämat es gyemäntgyürümet, ha odavezet. Sokäig habozott, vegre beleegyezett. “Vigyäzzon. hogy pontosan läbam nyomäba lepjen!" intett. "Ha egyszer felrelep, többe nem fog lepni az eletben.” Lassan, minden mozdulatot megfontolva. haladtunk elöre. Mär kartävolsägban lättam a virägokat, harangalakjuk tisztän kivehetö volt. Mintha esengtek bongtak volna ezüstös hanggal e virägok, mintha hivtak volna. Megreszegedtem az örömtöl, utänuk nyültarn, elvesztettem az egyensülyomat. Läbam felrecsüszott, a szikla engedett a läbam alatt, s en hulltam lefele, mint elettelen tärgy, mint sziklagörgeteg. Szeditö sebesseggel hullottam s tudtam, hogy mindennek vege. E gyakran hallott mondäs: "a haläl fia vagyok.. jutott eszembe. Mäsodpercek töredekeibe sürüsödött az idö, de e leröviditett vegtelenseg tartama alatt egesz eletem szemeim eie tärult, mint nyitott könyv, minden reszletevel. Lättam magam, ahogy törtettem a 'multban, ahogy ostromoltam az eget, läzadozva követeltem a lehetetlent, az örök eletet. “Örült, örült, bolond!" — korholtam magam. "Feläldoztad fiatalsägod, a szerelem, a termeszet örömeit egy hagymäzos läzälom kedveert. Te kis fereg, te akartad kihivni az Istent es most megcsüsztäl egy sziklän!" Mennydörgesszerüen dübörögtek fei e szavak es mikor elhangzottak, esoda törtent. Eletem könyve eltünt, helyebe lätomäs jött. Egy väros piacteren älltam; ämulva lättam. hogy a piac közepen hatalmas asztalok älltak, ezeken lombikok. s bennük a kek növeny porrä züzva elvegyült a pergamenten felsorolt anyagokkal. A lombikok felett ällväny, rajta öriäsi betükkel a felirat: “JÖJJETEK, IGYATOK AZ ELETELIXIRBÖL!" Es jöttek a nepek, ezrevel, emberek asszonyok. fiatalok es öregek, es az eletelixir a lombikokböl soha ki nem fogyott. E lätomäs, mint esodäs, veget nem erö film vonult el szemeim elött. Jöttek es tävoztak az emberek. es minden ujabb kep ezer ev elmultät jelentette. Es ahogy elvonultak a kepek, az emberiseg ällapotät a földön egyre szörnyübbnek lättarn. A föld felszinen, a tengerek melyen, az ürben. mely közel volt, a holdhoz, minden centimeternyi helyet elfoglaltak az egyre szaporodö nemzedekek. Az ujorinan jöttek hareban alltak a regiekkel. igyekeztek kiszoritani azokat. A fegyverek minden ägäval harcoltak egymäs eilen, de hiäba: akit golyö ert, az ütes utän azonnal magähoz tert; az. összekaszaboltak sebei befortak.a felrobbantak testi egvsege helyreällott. Merget mär reg nem hasznältak. nevetseges voll meg gondolmi is arra. hogy ezzel embert el lehet pusztitani. Az. elelmiszereket mestersegesen ällitottäk elö a levegöböl. vagy vizböl. vagy a laboratöriumban. E szönak. "öröm.. vagy "szeretet,, nem volt helve, ismeretlen volt az uj vilägban. Az a rook tkifejezese a folytonos, ädäz gyülölet tatäsa alatt eltorzult, groteszk szörnyetegekehez hasonlitott. Az asszonyok vägül megszüntek gyermeket szülni, mert nem volt hol vagy miert felnevelni öket. Lättam vegnelküli raketavonatokat, a kiszoritott nemzedekek vändoroltak mäs csillagzatok feie; de az ellenkezö iränyböl lättam a visszaterö raketäk vonatait is. A kivändorläs egyre kereszteseket, reg letunt nepek nyelveit tanultam, abban a remenyben, hogy könyvek, ösi feliräsok a titok nyomära fognak vezetni. Laboratöriumot rendeztem be magamnak, retortäkba vegyitettem az alkemistäk receptjei szerint összeszedett füveket, elemeket. Az eredmenyt minden alkalommal önmagamon probältam ki: värtam, hogy elernyedt izmaim kidagadnak, hogy verem sebesen kezd lüktetni. hogy kezdödö räncaim elsimulnak, kopaszodö fejemen hajam visszanö; az eredmeny egyre väratott magära. Örült voltam, az eiet es haläl örültje. Egy zavaros elme konoksägäval kerestem a gyözelmet a haläl felett. Gondolataimat nem vezette az emberiseg szeretete, egyetlen irgalmas gondolatom sem volt embertärsaim szämära. Ök csak maradjanak a haläl körmei között. En majd kärörömmel, vagy legaläbbis közömbösen fogom nezni, mikent süllyednek egyenek es nemzedekek egymäs utän a föld poräba... A viläg egyik legnagyobb könyvtäräban van egy helyiseg, ahoi ösi pergamentek teleirva feljegyzesekkel hevernek nagy össze-visszasägban. Engedelyt kaptam, hogy kutassak ott. A pergamentek tele voltak porral, jele annak, hogy soha senki nem foglalkozott velük. Hönapokig türtam pergamenthalmazt. de nem talältam semmit. ami erdekelt volna. Miert folytattam megis ez äldatlan kutatäst? Talän a ketsegbeeses, vagy valami sugallat vezetett. Egy delutän. — mär kesöre järt az idö — a villany fenye rävelödött egy pergament tekeresre. Ahogy a feny ätvilägitotta ezt, eszrevettem, hogy a felsö szöveg alatt egy mäsik szöveg hüzödott meg. Az irödiäk nyilvän kifogyott a pergamentböl es a lemäsolandö szöveget egyszerüen egy mär meglevö iv betüi föle irta. Ezt neha tenni szoktäk es az ilyen dupla szövegü papirtekereset palimpszesztnek hivtäk. Kiväncsi voltam, mit rejt az also, • IC: . , eredetr iräs. Közel vittem a tekereset a fenyhaz es bär ez't-ilos volt, zsebkesemmel egy sort lekapartam. Legnagyobb meglepetesemre arameus nyelven e feliratot olvastam: "Az Eletelixir Összetetele". Kimentem. festeket vettern, mely a felsö szöveget eltüntette es läzas sietseggel lemäsoltam azt. amit a felsö szöveg alatt talältam. "Tehät igazam volt!" mondtam magamban. "az eietelixir elöällithatö”. E percek alatt kialakult bennem az a meggyözödes, hogy aki annak titkät leirta, szändekosan takarta azt egy mäsik szöveggel, mert hitte, hogy akinek rendeltetese lesz, hogy azt felfedezze. el fog jönni es meg fogja talälni a rejtett szöveget. “Es ez en vagyok!’' mondtam önmagamban dobogö szivvel. Vigyäztam, hogy minden szöt pontosan jegyezzek le. A szöveg megnevezte a kemiai vegyületeket, melyek együtt megadjäk az örök eiet titkät, de a kemiai anyagokon kivül szükseg volt egy porra, melyet egy keleti hegyläncon talälhatö növeny virägäböl kellett elöällitani. Botanikai könyvekben utänaneztem e növenynek. Sokäig tartott, mig leiräsät es kepet megtalältam. Megtudtam, hogy egyedül a Himaläja egyik mellekhegysegen fordul elö. Ket het mulva ott voltarn a hegy läbänäl. Vezetöt fogadtam, hogy kitanitson a hegymäszäsra, megvettern minden szükseges felszerelest. Türelmetlen voltam, mär nehäny nap mulva sürgettem, hogy menjünk, hägjuk fei a hegyre. ö esztelensegnek tartotta ezt a vällalkozäst, kijelentette, hogy az eletemet kockäztatom. “Mindenki ugyanezt teszi mär azzal, hogy el” feleltem neki, de ö ezt nem ertette. "Fel keil mennem arra a hegyre", — tettem hozzä — "ha nem teszem, mit sem er nekem az eiet”, ö vällät vonta. meg volt gyözödve arröl, hogy bolond vagyok s valöban ebben nem tevedett. • • Hajnalban indultunk ketten vakmerö utunkra. A nap csakhamar egetö meleg lett, s ahogy feljebb es feljebb hägtunk, a levegö egyre elesebb lett. Hegymäszäs közben körüljärtattam szemeim, igyekeztem minden resbe behatolni tekintetemmel, a növenyt kutatva. Sehol semmi. "Feljebb! Feljebb!" sürgettem vezetömet. ö intett, hogy utunk egyre nehezebb, egyre veszelyesebb lesz, de en nem tägitottam. Tül közel ereztem magam a gyözelemhez, semhogy visszafordultam volna. Derekam körül kötellei, kezemben bottal, hegyes csizmäban hidegfutott a hätamon. Mäsnap ket ferfi falädät hozott, belefektettek apämat, majd beszegeztek a läda fedelet. Kint a temetöben lättam, amit letettek a lädät a földbe. Szörnyü volt ez a lätväny es mikor hazavittek, ügy ereztem, valamely erö vagy leny megcsalt, visszaelt vedtelen helyzetemmel. Ez az ismeretlen hatalom ettöl kezdve megrontotta az eletemet. Velem volt, bärhova mentem. Nem tudtam szabadulni ettöl a kerdestöl: hogy lehet az, hogy az eletböl, a jätekböl, a munkäböl, a nevetesböl, a hangokböl, a vilägos vilägböl minden ätmenet nelkül behüz valakit a sötet nemasägba? Ellensegnek tekintettem. mely orvul bärmely pillanatban räm tämadhat. megsemmisithet, megällithatja agyam, beesukhatja szemeim. Az iskoläban a tanär szavait hallva, osztälytärsaim jätekät szemlelve megjelent elöttem feheren, hidegen, komoran, zordul, mint aki rossz neven veszi, hogy elek. Nem tudtarn komolyan venni az eiet sürges-forgäsät, a napsugarat, a virägok illatät, a mehek zöngeset, a zajokat es dalokat, az esö kopogäsät, a hö feherseget, az erdöt es dombokat. “Mindez csak csaläs" mondtam magamban, “egy läthatatlan jel es ez a sok kep a semmibe tünik, a mozgäs, a hangok megszünnek". Örömtelen lett eletem, a jökedvet, a kacagäst több, mint ostobasägnak es szentsegtöresnek tartottam. Erdeklödes, becsvägy tävol volt tölem, amit tanultarn, ügyszölvän magätöl ment a fejembe. Egy gondolat kisertett: le keil szämolnom az ismeretlen hatalommal... Figyelni kezdtem az eletet. Anyagot gyüjtöttem az eljövendö küzdelemhez. Eszrevettem, ami azelött elkerülte figyelmemet: ha hosszabb idö utän lättam viszont valakit, areän räncokat, hajäban talän egy ösz szälat mutatott szemem tükre. "A Gonosz mär kifente rä a fogät”, gondoltam ilyenkor es ädäz gyülöletet ereztem az ellenseg eilen. Egy unokaöcsem skorbutban meghalt. Nehäny evvel fiatalabb volt nälam, s ez a körülmeny a szokottnäl is jobban megrenditett. Hc^yan? Hät nemesak apäkat, öszülöket es räncosokat visz el, gyermekekre is kiveti hälöjät? Halältusäjäban a fiü felrebeszelt, de en megertettem szavait. A läthatatlan eilenseggel perelt, kerlelte, ne vigye el, hiszen alig eit meg. Nem volt könyörület, ö is hideg es nema lett, betettek egy falädäba es nagy volt a jajveszekeles, mikor elföldeltek. Senki sem tudta, mi megy vegbe bennem. Templomban imädkozni nem tud- ! tarn, egyre ez järt dacos fejemben: "Minek kerlelni a Kerlelhetetlent? Irgalmat nem ismer, szavak meg nem gyözik, emberi akarat le nem gyözheti." • • Az Ismeretlen, akit vigyorgö arccal äbräzolnak, ujabb es ujabb csapäst mert räm. Elöbb elvitte szeretett nagynenemet, aki nekem nagyon kedves volt, majd anyämat es ket kicsi testveremet. Es borzasztö volt a büesü attöl a länytöl, aki mellett majdnem elfelejtettem a reäm nehezedö, kimeletlenül kisertö kenyszerkepzetemet. Szerelmes voltam bele es hinni kenyszeritettem magam, hogy az ö oldalän kepes leszek elni, mint a többi ember, mert lesz celom; de jaj, kedvesem tüdöbajt kapott; egy even ät kellett vegigneznem, mikent fogy le ärnyekäig, mikent nyilnak a pusztuläs csalfa rözsäi oreäin, s hogy veret zsebkendöjebe ontja. Minden köhöges!־ roham utän mosolygott räm, igyekezett megnyugtatni, hogy mär jöl van. En minden lelki erömet összeszedtem, hogy vissza tartsam könnyeimet. Letettek a sirba, ledobtam hozzä az utolsö esokrot, melyet väsäroltam szämära es a sir mellett összerogytam. Mikor felocsudtam, a mär reg kisertö gondolat, hogy leszämoljak a halällal. kemeny elhatärozäsba erlelödött: eletemet arra fogom szentelni, hogy csökkentsem, visszaszoritsam a haläl uralmät e földön. Olvastam valahol, hogy titkos tärsasägok tagjai kerestek a multban es keresik ma is az elet-elixirt, a hosszü, a talän örök eiet titkät. Voltak, akik szäzadokon ät eltek, a Biblia maga is beszel erröl, de a beavatottak magukkal vittek a titkot az enyeszetbe, mely mindennek daeära vegül räjuk is alkalmazta törvenyet. Ättanulmänyoztam az okkult tudomänyok könyveit. Kabalät, a rözsa-Alig kilenc eves voltam. mikor elöször talälkoztam a halällal. "Nincs többe apätok!” — mondta anyäm. s mi. en es testvereim, ertelmetlenül neztiink rä. Hogyan? Tegnap meg jätszott es trefält velunk. s ma mär ninesen többe? “Fäj a fejem!" mondta es otthagvott benniinket. A cseledläny magvaräzta. hogy ejjel szivrohamot kapott. mely percek alatt vegzett vele. Anyäm szavai csakhamar ertelmet nVertek agvamban. FZmberek | jöttek-mentek. az ajtöcsengö szölt sziintelenül. Behivtak az. elsö szobäba. hol apäm fekiidt kiteritve. Döbbenetesen nema volt a dräga ember, höre fakösziirke lett: mikor homlokon csökoltam. a Llsörendü konyha Magyar specialitäsok Minden este 7 — I -ig az “ILDIKO’S”; י Ball Roomban euröpai stilusü tänczene, hangulatvilägitäsos, tägas täneparkett. 76 St.Clair W.*Tel:967-9460 * Tulajdonos Rözsa Magda HAZAUTAZAS — __ KIHOZATAL BUDAPEST Romania - Ausztria Jugoszlavia - Csehszloväkia Mennyi idjffre ajtar hazautazni??? vagy rokonait Rlhozatni??? 1..,י... tartozkodäsra? Körjen röszletes täjökoztatöt! APOLLO TRAVEL 6514102־ 1500 BATHURST ST., TORONTO 6514333־ MEGJELENT! MEGJELENT! Heczey Ivan 0. kivälo humorista, munkatrirsunk elso könyve etyölcfvjeim && ^biraim! cfmmel Ara: US s6.00 vagy Can.V.OO BTT:.:7.1 * CUKRASZDA * DELICATESSEN 1394 Eglinton Ave. W. Tel: 782-1598 Etterem:, keddtöl pentekig 5-töl 10-ig: szombat, vasärnap 12-töl 10-ig Nyitvatartäs: hetfön zärva Cukräszda: keddtol vasärnapig 10-tol 10-ig
