Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-09-30 / 726. szám

3i. MENÖRA 1978 ״. 10. oldal färzö sebekke/ e/ek SZÄKELY MOLNÄR IMRE temetöbe. Pesten pedig az üj­­sägok, nem tudom milyen cäl­­zattal, milyen okkal, s kinek a parancsara, nem vesznek fei kerestetäsi hirdetäst. De talän jobb is ez igy. Hogy nem tudok röla valami üjabb borzalmat. De higgyäk el. hogy ezek miatt sok sebböl verzem. A fäjdalmak eilen nincsen gyögyszer, a sorsunkat nem mi intezzuk, azt kiszabtäk rank, talän mär a születesünk elsö pil­­lanatäban. täsomat. Totyökämat nem taläl­­tarn meg Budapesten, hiäba nyomoztam utäna. Bizonyosan elragadta az akkori zöld szämum, talän egy embertelen munkässzäzadba került, ahon­­nan a toväbbi szenvedäsektöl megvältotta egy irgalmas gränät, vagy eltevedt golyö. De lehet, hogy megmenekült. Ki tudja? Nem tudtam ärdek­­lödni bövebben utäna, mert a rägi ismerösök. a rägi cimboräk, a felejthetetlen barätok. mär mind kihurcolkodtak a Ezzel a bizonyitvännyal, ügy ärzem, odaällhatok a nyilvänos­­säg elä, hogy mondjanak iteletet fblöttem. Meg is teszik. Persze, mindenki a maga mödjän. En nem szänom-bänom büneimet, es nem mea culpä-zok. A napokban megis olyasvalami törtänt velem, ami egy pillanatig meghökkentett. Dehät, a törtänelem minden­­felekepp äs minden idöben meg­­ismätlödik. Az elözö itäletemnäl sülyosabb büntetest szabtak ki räm, amit ha bevältanak. akasz­­tässal is vägzödhet. Egy level jött a cimemre, amit. mikor föl­­bontottam, egy nagy ärkus papiros hullott ki beiöle. Egy nagy akasztöfa volt rärajzolva. es alä azt irta a melyen tisztelt jöakaröm, aki bizonyära valamelyik jobboldali egyesület megbizäsäböl küldte ezt a näv­­telen fenyegetest: “Ütött az utolsö öräd!" Käsöbb telefonon jelentkezett egy-kät hozzäm hasonlö gon­­dolkodäsü ismerösöm. akik szintän kaptak ilyen levelet. Vigasztalödjak? Nem erdekel! En tiszta szivvel, es megbocsätö lelekkel megyek, ha mennem keil! Csak meg azt szeretnäm meg­­jegyezni, hogy nagyon saj­­nältam az än regi kis paj­tologattäk ät egyik helyröl a mäsikra az aktäkat. Nekik nem volt sürgös a dolog, de beval­­lorn, nekem se. A katonääktöl mär el tudtam intäzni, hogy el­­feküdjön az itäletem, ne jusson el a rendörseg bünügyi nyilvän­­tartöjäba. Közben telt-mült az idö, es en elkerültem ide. Kanadäba. Kezdtem elfelejteni a mültat, a börtönt, a büntetest, Totyökät, a hajdani kedves kis barätomat aztän nemrägen egy tärsasäg­­ban elbeszelgettem erröl. El­­mondtam, hogy ültem, börtön­­viselt ember voltam, mert segitettem üldözötteken, ember­­tärsaimon, akiket azelött meg csak nem is ismertem. Egy-ket arcon olyan kätkedö mosoly­­feiet lättam, äs ez nagyon bosszantott. Megigärtem ezeknek a Tamäsoknak, hogy bizonyitäkot hozok mültbeli cselekedetemröl. Elutaztam Budapestre. nem äppen ezärt, hogy ennek näzzek utäna, csak hät közben, mig reumämat äs a szivbajomat gyögyittattam, eljärtam a Marko utcäba megkeresni az itäletet. A Markö utcäban sorra­­vettern az iktatökat. elnöki irodät, vizsgälöbirökat äs mäs egyäb, bünügyekkel foglalkozö helyeket, hogy ärdeklödjek afelöl, hogyan kaphatnäm meg az itäletemet. Felküldtek a leväl­­tärba, hogy ott biztosan megvan. Azok bizony a szemembe nevettek, äs azt kär­­deztök, elöljäröban, hogy mikor itältek el? Mondtam, hogy 1942. november 5-än, a nevem napjän, ezärt emläkezem pon­­tosan a dätumra. Az üj idök üj emberei ärthetöen lenäzik a mültat, s egy kis megvetässel szöltak: — Mi az 1946-ig törtänt itäleteket. vägzäseket. papirokat mind kidobältuk mär. Meg­­tisztitottuk ezektöl a szemetektöl az irodät. Erdeklödtem, tapogatöztam olyanok utän, akik korom­­beliek, üjsägirök, gondoltam, hogy biztosan ütbaigazitanak, tudnak segiteni. Hosszü utäna­­järässal vägre talälkoztam Palästi Läszlö irö barätommal. akivel együtt szerkesztettük Hangai Sändor Märia Teräzia rendes vitäz lapjät, a Heti Hireket. Laci azöta több sikeres regänyt irt, s annyi benne a humor, hogy a Ludas Matyi egyik fömunkatärsa. Jöbarät. s a jöbarätnak, a tehetsäges em­­bernek mindig több a szive. Sokäig gondolkodott, mig vägre kisütötte, hogy menjek el a Fövärosi Levältärba, ott valö­­szinüleg räakadok az itäletemre. El is mentem. Hosszas keres­­gäläs utän sikerült rätalälnom. Kiästam az aktarengetegböl. Ez többek között arra is jö volt, hogy megtudtam, hogy Szücs Gäbor Läszlö birö ür itält el. Palästi ismerte a biröt is, be­­ajänlott hozzä. Szücs Gäbor Läszlö a häborü utän megjärta a maga kälväriäjät. öt ävig söröskocsis volt a Drähernäl. Emläkezett räm, äs kitöltötte ezt a bizonyitvänyt: “Nyilatkozat Alulirott Dr.Szücs Gäbor Läszlö, budapesti, XIII. kerület, Katona Jözsef u. 9. sz. alatti lakos ezennel kijelentem, hogy emläkezetem szerint 1942. ävben Szäkely Molnär Imre, ez­­idöben hirlapiröt a budapesti Kirälyi Büntetötörvänyszäk Tanäcs vezetöjekänt az ältalam vezetett büntetö tanäcs csaläs äs okirathamisitäs büntette miatt jogerösen 8 hönapi szabadsäg­­vesztäsre itälte, mert a tör­­vänyek tiltö rendelkezäsät meg­­szegve zsidök räszäre käszitett, vagy käszittetett hamis vagy hamisitott okiratokat Ezen igazoläst Szäkely Molnär Imre räszäre hatösäg elött valö felhasznäläs cäljäböl adtam ki. Budapest, 1972. oktöber ho 25. napjän. Szücs Gäbor Läszlö" volt mäst äszrevenni benne, ami rä vonatkozott, de attöl mär fei­­ällt a haja szäla is a szegäny ül­­dözöttnek. Igy törtänt, hogy az egyik ilyen illegälisan utazöt le­­kapcsoltäk Nagykanizsän a gyorsvonatröl. Ott pedig a nyomozö csendörök elött nem a papirosröl olvastäk le valakinek a szärmazäsät, hanem az ar­­cäröl. Szöval lebuktunk vala­­mennyien. En 8 hönapi bör­­tönt, ‘‘spajzoltam’’ ki, jö börtönnyelven mondva, az igaz­­sägszolgältatästöl, amit azzal sülyosbitottak, hogy a rendör­­säg mäg vissza is kärt. Ez annyit jelentett, ha kitöltöm a bün­­tetäsemet, utäna leinternälnak Kistarcsära. A "bünszövetkezet" többi tagjai jöval sülyosabb büntetäst kaptak. Nekem csak azärt jutott ki az enyhäbb itälet, mert sen­­kitöl nem fogadtam el pänzt a közbenjäräsärt. Az Isten ütjai kiszämithatat­­lanok. Büntetäsem letöltäsäre ätvittek a Gyüjtöfoghäzba. Ott mindnyäjunkat egyenkänt kihallgatott egy härom arany­­rozettäs föember, aki, mikor än älltam eläbe, rämnäzett, majd belelapozott az asztalän lävö käpesüjsägba, a Tolnai Viläg­­lapba. Forgatta, lapozta, majd intett äs rämutatott az egyik iräsra — Ezt maga irta? — kär­­dezte. — Igen, — välaszoltam el­­halön, fälve, hogy ez külön bünnek szämit. — Hä, ember — äs egyszerre lättam az arcän az együttärzäst. a szänakozäst. — Maga a länyom kedves iröja, äs most mit csinäljak magäval? Gondolkodott. äs a börtön­­szabälyok teljes ismeretäben intäzkedett. — Na, üljön le, s irja, amit diktälak: Nagysägos föfelügyelö ür. aläzatosan kärek irnoki beosztäst. De., amikor meglätta az iräsomat, egyszerre el­­komorodott. — Ez igy nem lesz jö, ez macskakaparäs. Ezt nem lehej odatenni a föfelügyelö ür asz­­talära, de majd ätiratom, van itt eläg rabirnok, azoknak szebb az iräsuk, äs ha sikerem lesz, akkor magät holnap elküldöm az ärseküjväri ügyäszsägre ir­­noknak. Vidäkröl pedig nincsen visszakisäräs a rendörsägre — tette hozzä nyomatäkkal. Oda mäg nem ärt el a rendörsäg keze. Megärtettem, hogy a börtön vezetö tisztviselöjänek az ir­­galmäböl mäg szerencsäm is lehet. Erseküjväron mär egäszen jöl ment a sorom, az egyik vendäg­­löböl kosztolhattam, naponta mäg egy liter bort is ätküldetett a tulajdonos, persze äsvänyviz­­nek älcäzva, de bor volt az, valödi, finom bor. Törtänt pedig, hogy a lakäsomröl utänam küldtäk a behivöt a börtönbe. Igy hät ki­­szabadultam, mert be kellett vonulni katonänak. Viszont mär abban az idöben is viläg­­zott a bürokräcia, igen vontatot­­tan, äs csak nagy käsedelemmel kereskedöi engedel yt, s majd te elboldogulsz vele. Visszacsatoi­­täk a Felvidäket äs Erdäly egy räszät, vehetsz fät eleget, eladni pedig gyerekjätäk". Az elöljärösägtöl tiz perc alatt kihoztam az engedälyt. amit kedves, rägi jö barätom dr. Horväth Pista ällitott ki. De a bajok csak ezutän kez­­dödtek. Mär az igazi bajokat är­­tem, mert Totyöka tisztessäges lelki beällitottsägäval mindenki visszaält a Felvidäken. Becsap­­täk. A megpröbältatäs ävei alatt, hogy szäpen mondjam, ki­­finomodott ott a kereskedöi szellem. Läpten-nyomon fälre­­vezettäk, pl. több vagon tüzifät väsärolt, lätszölag olcsö äron, de mikor a fa leszällitäsra került a sor, a fuvar kätszer annyiba került. mint a fa vätelära volt. Megintcsak segitsägäre siet­­tem. Elmentem a Latorica munkäcsi központjäba äs vagontätelekben rendeltem olyan ärut, amit azon nyomban el tudott adni Pesten. a fäsok föhadiszälläsän, a Viktoria kävähäzban. A Felvidäken meg­­ismerkedtem azokkal az em­­berekkel, akiket szinte naponta sujtott valamilyen tiltö kor­­mänyrendelet. Ügy. hogy vägül mär üldözäsnek voltak kitäve. Akkor törtänt. hogy az egyik reggel feldültan, minden por­­cikäjäban remegve, beällitott hozzäm az egyik ilyen felvidäki ismerösöm. összetett käzzel kärt, könyörgött, hogy szerez­­zek neki ällampolgärsägi bizonylatot, mert mäskülönben deportäljäk. Azt mär tudtäk, hogy akit a Felvidäkröl depor­­tältak, azokkal ütközben rend­­szerint halälos baleset törtänt. — Pänz nem szämit — mon­­dta — kerüljön, amibe kerül, csak meglegyen. összehoztam az ismerösömet olyanokkal, akiknek mödjuk­­ban volt segiteni. Az egyik ilyen a Belügyminisztäriumban dolgozott, pont azon az osz­­tälyon. ahoi az ällampolgärsägi bizonylatokat intäztäk el. A mäsik meg egy üjsägirö volt, aki mellesleg a Szäkely Menekültügyi Hivatalban teväkenykedett, szegäny. nyomoräk fiünak nagyon kellett a pänz, szerette az äletet äs szerette a nöket. Az utöbbiak­­hoz pedig pänz keil, mäg az egäszsägesnek is, hät mäg a testi hibäs nyomoräknak. Az üzlet szäpen virägzott, jöt­­tek, egyre jöttek a felvidäkiek, akiknek mär a sarkäba haraptak a kopök. Mär nem is engem kerestek fei, egyenesen az illetäkesekhez mentek. A nyomoräk fiü mäg ingyen vasüti jegyet is tudott szerezni,a Kereskedelmi Minisztärium en­­gedälyezett minden erdälyi menekültnek egy kiläpö-hatär­­töl beläpö-hatärig szölö gyors­­vonati elsöosztälyü szabad­­jegyet. Ez a vasüti szabadjegy hozta räm a veszedelmet. Az üjsägok mindig megirtäk, hogy arra az idöre, mig a nämet csapatössze­­vonäsok tartanak, senki sem utazhat szabadjeggyel a vasüton. Dehät nem mindenki olvassa vägig az üjsägot, eläg Nincsen abban semmi szä­­gyen, ha valaki börtönben ült, ha igazsägos ügyärt kapta a bü­­tetäst. Jöcskän akadnak erre päldäk a häborü alatti zavaros idökben. Bevallom, än is ültem börtönben. Hogy is mondjam el? Talän igy kezdem: Hol volt, hol nem volt, — ahogy a mesekben szokäs. Volt nekem egy igen jö barätom, osztälytärsam, falubeli kicsi fiü, kedves kis pajtäsom. akivel egy padban ültünk az iskoläban. Testvörie«en meg­­feleztük mäg a tizörainkat is, amit a szücsöcskänkbe csomagolt az anyai gondossäg. Käsöbb is megtartottuk ezt a jö szokäst. amikor nagyiskoläsok­­nak elkerültünk faluröl, be a värosba. Megosztottuk a "pakkot”, diäknyelven igy mondtuk azokat az älelmiszeres csomagokat. amelyet havonta pontosan elküldtek hazulröl, minden hönap elsö äs harmadik hetäben. Volt ügy, hogy többször is jött pakk. mert az öreg szülök känyeztetö szeretete ebben is megmutatkozott iränyunkban. Annyira egyek voltunk az än kis pajtäsommal, — akit oda­­haza Totyöcskänak becäz­­tünk,— hogy ha valamelyikünk bukäsra ällt. elmentünk a tana­­runkhoz äs kikönyörögtük egy­­mäsärt az elägsägest. Hät, bevallom, nem voltunk eminens tanulök, rakoncätlan. rossz kölyköknek könyveltek el a tanär urak. Bizony, el is fenekeltek egy pärszor, mert az akkori idökben szabad kezet ad­­tak a tanäroknak a neveläsben. Szörnyu nagy baj lett volna, ha valamelyikünk megbukik — mert erre volt mär pälda —, nemcsak azt vertäk el otthon a szülök, aki megbukott, hanem mind a kettönket. Rank näzve a katona mödszert alkalmaztäk, amelyik igy szöl: "egyärt az egäsz, s az egäszärt!" Mäg azärt is kikaptam oda haza. ha jobb bizonyitvänyom volt vala­­micskävel, mint Totyökänak. Te vagy a hibäs. sötätedett el anyäm szeme. — miärt nem vi­­gyäzol jobban Totyökära. —, Sügjäl neki. — parancsolt räm — äs engedd, hogy lepuskäzza a dolgozatodat. Käsöbb elszakadtunk egy­­mästöl. En a szüleimmel 1918- ban menekültem el Erdälyor­­szägböl. Nagyon nehezen bü• csüztam el Totyökätöl, a szäp kis häromszäki falutöl, ahoi a nagysägos hegyek imädsägos aläzattal tärdepelnek le a mältö­­sägos äg elä, ahoi a felhök trö­­nusän ül, s itälkezik az Isten. A 30-as ävekben mägiscsak összetalälkoztunk Pest kören­­getegäben. Felüjitottuk a rägi barätsägot. Azon tül egy kävä­­häzba järtunk, együtt züllöttünk äjszakänkänt. a cechet mindig az fizette. akinek äppen volt pänze. Az 1940-es ävek elejän egyre nagyobb szomorusägot lättam Totyöka arcän. Panaszkodott, hogy lassankänt megeszik a fergek, rendre elbocsäjtjäk az älläsäböl, vägül egyik äjjel sirva panaszolta. hogy meg keil halnia. nines mär semmi keres­­nivalöja ebben a vilägban. Gondolkoztam a sorsa felöl es mentö ötletem tämadt: “To­­työka. än segitek rajtad. Kärek reszemre egy szän- äs tüzifa­חגשל חכות ובתכת BOLDOG Ül ESZTENDÖT ES KELLEMES ÜNNEPEKET KIVÄNNAK ROKONAIKNAK, BARÄTAIKNAK, ISMERÖSEIKNEK ES A VILÄG ZSIDÖSÄGÄNAK EINHORN FÜR CO. 317 ADELAIDE WEST, 2nd FLOOR TELEFON: 362-3842 äs 362-4890 WILLIAM EINHORN es csalädja EMERY HARTMAN es csaladja

Next

/
Oldalképek
Tartalom