Menora Egyenlőség, 1978. július-december (17. évfolyam, 714-738. szám)

1978-09-30 / 726. szám

3i.

MENÖRA 1978 ״.

10. oldal

färzö sebekke/ e/ek

SZÄKELY MOLNÄR IMRE

temetöbe. Pesten pedig az üjsägok, nem tudom milyen cälzattal, milyen okkal, s kinek a parancsara, nem vesznek fei kerestetäsi hirdetäst.

De talän jobb is ez igy. Hogy nem tudok röla valami üjabb borzalmat. De higgyäk el. hogy ezek miatt sok sebböl verzem. A fäjdalmak eilen nincsen gyögyszer, a sorsunkat nem mi intezzuk, azt kiszabtäk rank, talän mär a születesünk elsö pillanatäban.

täsomat. Totyökämat nem talältarn meg Budapesten, hiäba nyomoztam utäna. Bizonyosan elragadta az akkori zöld szämum, talän egy embertelen munkässzäzadba került, ahonnan a toväbbi szenvedäsektöl megvältotta egy irgalmas gränät, vagy eltevedt golyö.

De lehet, hogy megmenekült. Ki tudja? Nem tudtam ärdeklödni bövebben utäna, mert a rägi ismerösök. a rägi cimboräk, a felejthetetlen barätok. mär mind kihurcolkodtak a

Ezzel a bizonyitvännyal, ügy ärzem, odaällhatok a nyilvänossäg elä, hogy mondjanak iteletet fblöttem. Meg is teszik. Persze, mindenki a maga mödjän. En nem szänom-bänom büneimet, es nem mea culpä-zok.

A napokban megis olyasvalami törtänt velem, ami egy pillanatig meghökkentett. Dehät, a törtänelem mindenfelekepp äs minden idöben megismätlödik. Az elözö itäletemnäl sülyosabb büntetest szabtak ki räm, amit ha bevältanak. akasztässal is vägzödhet. Egy level jött a cimemre, amit. mikor fölbontottam, egy nagy ärkus papiros hullott ki beiöle. Egy nagy akasztöfa volt rärajzolva. es alä azt irta a melyen tisztelt jöakaröm, aki bizonyära valamelyik jobboldali egyesület megbizäsäböl küldte ezt a nävtelen fenyegetest: “Ütött az utolsö öräd!"

Käsöbb telefonon jelentkezett egy-kät hozzäm hasonlö gondolkodäsü ismerösöm. akik szintän kaptak ilyen levelet. Vigasztalödjak? Nem erdekel! En tiszta szivvel, es megbocsätö lelekkel megyek, ha mennem keil!

Csak meg azt szeretnäm megjegyezni, hogy nagyon sajnältam az än regi kis pajtologattäk ät egyik helyröl a mäsikra az aktäkat. Nekik nem volt sürgös a dolog, de bevallorn, nekem se. A katonääktöl mär el tudtam intäzni, hogy elfeküdjön az itäletem, ne jusson el a rendörseg bünügyi nyilväntartöjäba.

Közben telt-mült az idö, es en elkerültem ide. Kanadäba. Kezdtem elfelejteni a mültat, a börtönt, a büntetest, Totyökät, a hajdani kedves kis barätomat aztän nemrägen egy tärsasägban elbeszelgettem erröl. Elmondtam, hogy ültem, börtönviselt ember voltam, mert segitettem üldözötteken, embertärsaimon, akiket azelött meg csak nem is ismertem. Egy-ket arcon olyan kätkedö mosolyfeiet lättam, äs ez nagyon bosszantott. Megigärtem ezeknek a Tamäsoknak, hogy bizonyitäkot hozok mültbeli cselekedetemröl.

Elutaztam Budapestre. nem äppen ezärt, hogy ennek näzzek utäna, csak hät közben, mig reumämat äs a szivbajomat gyögyittattam, eljärtam a Marko utcäba megkeresni az itäletet. A Markö utcäban sorravettern az iktatökat. elnöki irodät, vizsgälöbirökat äs mäs egyäb, bünügyekkel foglalkozö helyeket, hogy ärdeklödjek afelöl, hogyan kaphatnäm meg az itäletemet. Felküldtek a levältärba, hogy ott biztosan megvan. Azok bizony a szemembe nevettek, äs azt kärdeztök, elöljäröban, hogy mikor itältek el? Mondtam, hogy 1942. november 5-än, a nevem napjän, ezärt emläkezem pontosan a dätumra. Az üj idök üj emberei ärthetöen lenäzik a mültat, s egy kis megvetässel szöltak:

— Mi az 1946-ig törtänt itäleteket. vägzäseket. papirokat mind kidobältuk mär. Megtisztitottuk ezektöl a szemetektöl az irodät.

Erdeklödtem, tapogatöztam olyanok utän, akik korombeliek, üjsägirök, gondoltam, hogy biztosan ütbaigazitanak, tudnak segiteni. Hosszü utänajärässal vägre talälkoztam Palästi Läszlö irö barätommal. akivel együtt szerkesztettük Hangai Sändor Märia Teräzia rendes vitäz lapjät, a Heti Hireket. Laci azöta több sikeres regänyt irt, s annyi benne a humor, hogy a Ludas Matyi egyik fömunkatärsa. Jöbarät. s a jöbarätnak, a tehetsäges embernek mindig több a szive. Sokäig gondolkodott, mig vägre kisütötte, hogy menjek el a Fövärosi Levältärba, ott valöszinüleg räakadok az itäletemre. El is mentem. Hosszas keresgäläs utän sikerült rätalälnom. Kiästam az aktarengetegböl. Ez többek között arra is jö volt, hogy megtudtam, hogy Szücs Gäbor Läszlö birö ür itält el. Palästi ismerte a biröt is, beajänlott hozzä. Szücs Gäbor Läszlö a häborü utän megjärta a maga kälväriäjät. öt ävig söröskocsis volt a Drähernäl. Emläkezett räm, äs kitöltötte ezt a bizonyitvänyt:

“Nyilatkozat

Alulirott Dr.Szücs Gäbor Läszlö, budapesti, XIII. kerület, Katona Jözsef u. 9. sz. alatti lakos ezennel kijelentem, hogy emläkezetem szerint 1942. ävben Szäkely Molnär Imre, ezidöben hirlapiröt a budapesti Kirälyi Büntetötörvänyszäk Tanäcs vezetöjekänt az ältalam vezetett büntetö tanäcs csaläs äs okirathamisitäs büntette miatt jogerösen 8 hönapi szabadsägvesztäsre itälte, mert a törvänyek tiltö rendelkezäsät megszegve zsidök räszäre käszitett, vagy käszittetett hamis vagy hamisitott okiratokat

Ezen igazoläst Szäkely Molnär Imre räszäre hatösäg elött valö felhasznäläs cäljäböl adtam ki.

Budapest, 1972. oktöber ho 25. napjän.

Szücs Gäbor Läszlö"

volt mäst äszrevenni benne, ami rä vonatkozott, de attöl mär feiällt a haja szäla is a szegäny üldözöttnek. Igy törtänt, hogy az egyik ilyen illegälisan utazöt lekapcsoltäk Nagykanizsän a gyorsvonatröl. Ott pedig a nyomozö csendörök elött nem a papirosröl olvastäk le valakinek a szärmazäsät, hanem az arcäröl. Szöval lebuktunk valamennyien. En 8 hönapi börtönt, ‘‘spajzoltam’’ ki, jö börtönnyelven mondva, az igazsägszolgältatästöl, amit azzal sülyosbitottak, hogy a rendörsäg mäg vissza is kärt. Ez annyit jelentett, ha kitöltöm a büntetäsemet, utäna leinternälnak Kistarcsära.

A "bünszövetkezet" többi tagjai jöval sülyosabb büntetäst kaptak. Nekem csak azärt jutott ki az enyhäbb itälet, mert senkitöl nem fogadtam el pänzt a közbenjäräsärt.

Az Isten ütjai kiszämithatatlanok. Büntetäsem letöltäsäre ätvittek a Gyüjtöfoghäzba. Ott mindnyäjunkat egyenkänt kihallgatott egy härom aranyrozettäs föember, aki, mikor än älltam eläbe, rämnäzett, majd belelapozott az asztalän lävö käpesüjsägba, a Tolnai Viläglapba. Forgatta, lapozta, majd intett äs rämutatott az egyik iräsra

— Ezt maga irta? — kärdezte.

— Igen, — välaszoltam elhalön, fälve, hogy ez külön bünnek szämit.

— Hä, ember — äs egyszerre lättam az arcän az együttärzäst. a szänakozäst. — Maga a länyom kedves iröja, äs most mit csinäljak magäval?

Gondolkodott. äs a börtönszabälyok teljes ismeretäben intäzkedett.

— Na, üljön le, s irja, amit diktälak: Nagysägos föfelügyelö ür. aläzatosan kärek irnoki beosztäst.

De., amikor meglätta az iräsomat, egyszerre elkomorodott.

— Ez igy nem lesz jö, ez macskakaparäs. Ezt nem lehej odatenni a föfelügyelö ür asztalära, de majd ätiratom, van itt eläg rabirnok, azoknak szebb az iräsuk, äs ha sikerem lesz, akkor magät holnap elküldöm az ärseküjväri ügyäszsägre irnoknak. Vidäkröl pedig nincsen visszakisäräs a rendörsägre — tette hozzä nyomatäkkal. Oda mäg nem ärt el a rendörsäg keze.

Megärtettem, hogy a börtön vezetö tisztviselöjänek az irgalmäböl mäg szerencsäm is lehet.

Erseküjväron mär egäszen jöl ment a sorom, az egyik vendäglöböl kosztolhattam, naponta mäg egy liter bort is ätküldetett a tulajdonos, persze äsvänyviznek älcäzva, de bor volt az, valödi, finom bor.

Törtänt pedig, hogy a lakäsomröl utänam küldtäk a behivöt a börtönbe. Igy hät kiszabadultam, mert be kellett vonulni katonänak. Viszont mär abban az idöben is vilägzott a bürokräcia, igen vontatottan, äs csak nagy käsedelemmel

kereskedöi engedel yt, s majd te elboldogulsz vele. Visszacsatoitäk a Felvidäket äs Erdäly egy räszät, vehetsz fät eleget, eladni pedig gyerekjätäk".

Az elöljärösägtöl tiz perc alatt kihoztam az engedälyt. amit kedves, rägi jö barätom dr. Horväth Pista ällitott ki.

De a bajok csak ezutän kezdödtek. Mär az igazi bajokat ärtem, mert Totyöka tisztessäges lelki beällitottsägäval mindenki visszaält a Felvidäken. Becsaptäk. A megpröbältatäs ävei alatt, hogy szäpen mondjam, kifinomodott ott a kereskedöi szellem. Läpten-nyomon fälrevezettäk, pl. több vagon tüzifät väsärolt, lätszölag olcsö äron, de mikor a fa leszällitäsra került a sor, a fuvar kätszer annyiba került. mint a fa vätelära volt.

Megintcsak segitsägäre siettem. Elmentem a Latorica munkäcsi központjäba äs vagontätelekben rendeltem olyan ärut, amit azon nyomban el tudott adni Pesten. a fäsok föhadiszälläsän, a Viktoria kävähäzban. A Felvidäken megismerkedtem azokkal az emberekkel, akiket szinte naponta sujtott valamilyen tiltö kormänyrendelet. Ügy. hogy vägül mär üldözäsnek voltak kitäve. Akkor törtänt. hogy az egyik reggel feldültan, minden porcikäjäban remegve, beällitott hozzäm az egyik ilyen felvidäki ismerösöm. összetett käzzel kärt, könyörgött, hogy szerezzek neki ällampolgärsägi bizonylatot, mert mäskülönben deportäljäk. Azt mär tudtäk, hogy akit a Felvidäkröl deportältak, azokkal ütközben rendszerint halälos baleset törtänt.

— Pänz nem szämit — mondta — kerüljön, amibe kerül, csak meglegyen.

összehoztam az ismerösömet olyanokkal, akiknek mödjukban volt segiteni. Az egyik ilyen a Belügyminisztäriumban dolgozott, pont azon az osztälyon. ahoi az ällampolgärsägi bizonylatokat intäztäk el. A mäsik meg egy üjsägirö volt, aki mellesleg a Szäkely Menekültügyi Hivatalban teväkenykedett, szegäny. nyomoräk fiünak nagyon kellett a pänz, szerette az äletet äs szerette a nöket. Az utöbbiakhoz pedig pänz keil, mäg az egäszsägesnek is, hät mäg a testi hibäs nyomoräknak.

Az üzlet szäpen virägzott, jöttek, egyre jöttek a felvidäkiek, akiknek mär a sarkäba haraptak a kopök. Mär nem is engem kerestek fei, egyenesen az illetäkesekhez mentek. A nyomoräk fiü mäg ingyen vasüti jegyet is tudott szerezni,a Kereskedelmi Minisztärium engedälyezett minden erdälyi menekültnek egy kiläpö-hatärtöl beläpö-hatärig szölö gyorsvonati elsöosztälyü szabadjegyet.

Ez a vasüti szabadjegy hozta räm a veszedelmet. Az üjsägok mindig megirtäk, hogy arra az idöre, mig a nämet csapatösszevonäsok tartanak, senki sem utazhat szabadjeggyel a vasüton. Dehät nem mindenki olvassa vägig az üjsägot, eläg

Nincsen abban semmi szägyen, ha valaki börtönben ült, ha igazsägos ügyärt kapta a bütetäst. Jöcskän akadnak erre päldäk a häborü alatti zavaros idökben. Bevallom, än is ültem börtönben. Hogy is mondjam el? Talän igy kezdem: Hol volt, hol nem volt, — ahogy a mesekben szokäs.

Volt nekem egy igen jö barätom, osztälytärsam, falubeli kicsi fiü, kedves kis pajtäsom. akivel egy padban ültünk az iskoläban. Testvörie«en megfeleztük mäg a tizörainkat is, amit a szücsöcskänkbe csomagolt az anyai gondossäg. Käsöbb is megtartottuk ezt a jö szokäst. amikor nagyiskoläsoknak elkerültünk faluröl, be a värosba. Megosztottuk a "pakkot”, diäknyelven igy mondtuk azokat az älelmiszeres csomagokat. amelyet havonta pontosan elküldtek hazulröl, minden hönap elsö äs harmadik hetäben.

Volt ügy, hogy többször is jött pakk. mert az öreg szülök känyeztetö szeretete ebben is megmutatkozott iränyunkban. Annyira egyek voltunk az än kis pajtäsommal, — akit odahaza Totyöcskänak becäztünk,— hogy ha valamelyikünk bukäsra ällt. elmentünk a tanarunkhoz äs kikönyörögtük egymäsärt az elägsägest. Hät, bevallom, nem voltunk eminens tanulök, rakoncätlan. rossz kölyköknek könyveltek el a tanär urak. Bizony, el is fenekeltek egy pärszor, mert az akkori idökben szabad kezet adtak a tanäroknak a neveläsben.

Szörnyu nagy baj lett volna, ha valamelyikünk megbukik — mert erre volt mär pälda —, nemcsak azt vertäk el otthon a szülök, aki megbukott, hanem mind a kettönket. Rank näzve a katona mödszert alkalmaztäk, amelyik igy szöl: "egyärt az egäsz, s az egäszärt!" Mäg azärt is kikaptam oda haza. ha jobb bizonyitvänyom volt valamicskävel, mint Totyökänak. Te vagy a hibäs. sötätedett el anyäm szeme. — miärt nem vigyäzol jobban Totyökära. —, Sügjäl neki. — parancsolt räm — äs engedd, hogy lepuskäzza a dolgozatodat.

Käsöbb elszakadtunk egymästöl. En a szüleimmel 1918- ban menekültem el Erdälyorszägböl. Nagyon nehezen bü• csüztam el Totyökätöl, a szäp kis häromszäki falutöl, ahoi a nagysägos hegyek imädsägos aläzattal tärdepelnek le a mältösägos äg elä, ahoi a felhök trönusän ül, s itälkezik az Isten.

A 30-as ävekben mägiscsak összetalälkoztunk Pest körengetegäben. Felüjitottuk a rägi barätsägot. Azon tül egy kävähäzba järtunk, együtt züllöttünk äjszakänkänt. a cechet mindig az fizette. akinek äppen volt pänze.

Az 1940-es ävek elejän egyre nagyobb szomorusägot lättam Totyöka arcän. Panaszkodott, hogy lassankänt megeszik a fergek, rendre elbocsäjtjäk az älläsäböl, vägül egyik äjjel sirva panaszolta. hogy meg keil halnia. nines mär semmi keresnivalöja ebben a vilägban.

Gondolkoztam a sorsa felöl es mentö ötletem tämadt: “Totyöka. än segitek rajtad. Kärek reszemre egy szän- äs tüzifaחגשל חכות ובתכת

BOLDOG Ül ESZTENDÖT ES KELLEMES ÜNNEPEKET KIVÄNNAK ROKONAIKNAK, BARÄTAIKNAK, ISMERÖSEIKNEK ES A VILÄG ZSIDÖSÄGÄNAK

EINHORN FÜR CO.

317 ADELAIDE WEST, 2nd FLOOR TELEFON: 362-3842 äs 362-4890

WILLIAM EINHORN es csalädja

EMERY HARTMAN es csaladja