Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-05-06 / 705-706. szám
1978 május 6 * MENŐ RA II. oldal HIRSCH EMMI; Emlékeznek még a kávéházi márványasztalokra? A megcsendülő tálca zenéjére, a kuglóf, briós, császárzsemle illatára, az uzsonnakávé aromájára habbal, hab nélkül, föllel vagy szűrve, ahogy a kedves vendég parancsolta? Ki ne emlékezne a kávéházra? A zsoké, a hírlapíró, a költő, a drámaszerző, a vigéc, a kishivatalnok, igazi vagy vélt művészek mind-mind elzarándokoltak a maguk törzskávéházába: nevetni, szomorkodni, szidni a kormányt, politizálni, megbeszélni a legújabb színdarabot, felcsípni, elhinteni a pletykákat, megmártózni, elmerülni a kávéház varázsában. S ki tudná felejteni a délutáni körűt hangulatát, mikor még nincs igazán sötét, de a fények már gyúlnak, s hirdetik, hogy a Schmoll paszta a legjobb a világon, s a cipő akkor cipó ha DELKA. A rikkancsot a New York kávéház előtt, aki szerint minden nap volt "óriási szenzáció", a Holdoner Pékségből kiáradó délutáni sütés illatát. A hatos villamost, mely megállt a Nemzetinél, s mely kisszakasszal a Banán szigetig vitt el. A Körúton sétálva elhitted, hogy minden nő szép és fiatal, s hogy szívbajok ellen legjobb a tangó. Számomra mindez csak mese. Az ember eljut egy olyan életszakaszba — miért használjam a csúnya “kor" szót — amikor nem tudjá, hogy emlékei valóban vele történtek-e, vagy annyit hallott, olvasott valamiről, hogy szinte úgy érzi, ő is részese volt mindennek. De ezen a régi Körúton volt egy kávéház, ahová én is jártam. Semmiről sem híres, csak számomra felejthetetlen, hisz ez volt gyermekkorom kávéháza, Miaminak hívták. Olyan volt mint a többi, századfordulón épült kávézó. Nagy tükrökkel, bordó bársonypamlagokkal, a bejáratnál fogas, de nem a kabátok számára. Ujságtartók függtek rajta, a kávés számon tartotta, milyen lapot olvasnak törzsvendégei. Az egyik sarokban zongora állott, melyet délután csipketerítő fedett, de egy este arra sétáltunk, s kihallatszott a «zene, hogy "Minden elmúlik« •« egyszer". Ja igen. Az egyik ablak előtt pálma álott — ha már Miamiban vagyunk — de ezen kívül semmi sem emlékeztetett a napfényes névadóra, s gondolom a vendégek közül igen kevesen tudták, hol is van pontosan Miami. Nagyapa hozott el ide néhanap — anyám rosszalása ellenére —, mert azt vallotta, hogy a kávéházba járást korán kell kezdeni. A kávéházat tanulni kell. Míg kézenfogva ballagtunk a Körúton, beszélt nekem a kávéház "lélektanáról". Kávéházat úgy kell választani — mondta — mint a szivart, vagy a pipát. Megkóstolni többet is, ízlelgetni, reggel, napközben, este, s mikor érzed, hogy ez a Te ized, s a pipa a kezedbe simul, maradj hú hozzá, sose szívj mást. Nagyapa szerint, azzal az emberrel akinek nincs törzskávéháza, "baj van". így hát a Miamiba jártam "kávéházat tanulni", ahor Nagyapa Stammgast volt. Kérdezés nélkül tették elé a "szokásost”, s tudták, hogy pár perc múlva megjelenik az ötös társaság hiányzó négy tagja is. A főpincért Dadogónak hivták. Nem is figyelt volna, ha valaki így szólítja, Fülöp. Szenzációsan, egyénien dadogott. Nem csak a szó elején szinkópázott, de szó közben is megkettőzött egy-egy hangot, valahogy így: kkk-ááávéét. Mindenki tudta, hogy Dadogosra számítani lehet. Ő ugyanis hajlandó volt felírni a cechhet, de ha valaki túl sokáig nem fizetett, hirtelen süket is lett. Még a fülébe súgott lóversenytippek ellenére sem volt hajlandó meghallani mit kérnek tőle. — "Smucig nem vagyok, de nem szeretem ha palira vesznek" — volt a jelszava. Nagyapám barátait úgy látom ma is. mintha itt ülnének körülöttem. Egy nyugdíjas tanár, egy kiöregedett zsoké, egy sioci újságíró és egy textiles. Nem értettem ezeket a felnőtteket. Nekem úgy tűnt. ók állandóan veszekszenek, ugyanakkor olyan féltő gonddal figyelmeztették egymást a különböző pirulák beszedésére, mint nagyon jó testvérek. Emlékszem, Náci bácsi (a szoci) egyszer több mint fel orat késett. Milyen aggódva találgattak, mi történhetett vele. s mikor megjelent, azt mondtak neki: ven hülye. Nekem .íztan próbálták megtnugyarazni. hogy nem így gondoltak Akkor nem ertettem. de elhittem, most ertetn. s csak azt kívánom, hogy ha majd én is az övékkel azonos korban leszek, nekem is legyenek ilyen barátaim, akik szívük minden melegével lehülyéznek. Az én kedvencem a Stimfli névre hallgató zsoké volt. Gyönyörűen tudott mesélni. Nem a Hófehérkét, vagy a Grimm mesék egyikét mondta ugyan, de szavai nyomán “láttam" a lóversenypályát, a csillogó szőrű lovakat s az igazi "pacisok" is megirigyelhették tudásomat, annyira tisztában voltam á mázsálás minden mozzanatával. Gondolatban átéltem Stimfli győzelmeit, mikor még "a Podmaniczky" is gratulált neki. Laci bácsi a "szoci", aki egyébként "Firkász" névre hallgatott, szintén mulatságos ember volt, de az ő politikai fejtegetéseit követő hangzavar mindig egy kicsit megijesztett. Becsukom a szemem, s emlékezetem mozivásznán képek peregnek. A “kafában" már nincs kakaó — otthon is csak vasárnap —. A nagy üvegablakokat sötét ponyva fedi. Nincs már kifli, kenyér is csak jegyre. A rikkancsok nem azt kiabálták, hogy óriási szenzáció, hanem hogy rendkívüli kiadás. A Schmoll pasztát sem hirdették, s a tangó átadta helyét egy dalnak, amit már én is. énekelgettem: DADO "Muszka földön lassan jár a posta". Nem tudtam, hogy merre van muszka föld, s mi baj van az ottani postásokkal, de hallgattam “a Karádit" és olyan szép akartam lenni mint ő, s hogy rólam is írjanak majd a Színházi Életben, melyben a képeket minden héten végignéztem. *** Nagyapa egy nap azzal jött haza, hogy “már nem nyitott ki", s a család tudta, hogy miről beszél. Délutánonként nem találtam a « helyem. Senkinek sem mondtam, de hiányzott az "én kávéházam", szerettem volna látni Jucikát, aki cigarettát árult a “kafában". Nagyon magas sarkú cipőt, s fekete harisnyát hordott. Ha nyakában a tálcával, illatosán végiglibegett az asztalok között, nem koppant a dominó a sarokasztalnál, s mamár értem, hogy akkor, ott, ő volt a fiatalság, a kaland, a szerelem, a nő. Legjobban Dadogó hiányzott. A hosszú délutánok során mi ketten barátok lettünk. Mikor a “nagyok” belemerültek a beszélgetés be .halkan lecsúsztam a székről, s hátramentem ahhoz a kicsi asztalhoz, amely egy bársonyfüggöny mögött volt. Ez volt Dadogós őrhelye. Innen szemmel tartotta az egész kávéházat, meghal-GÓS lotta ha hívták. Ölébe ültetett, beszélgettünk, s esküszöm ilyenkor észre sem vettem, hogy dadog. A fiáról mesélt, aki Svájcban tanulta a hotel-szakmát, s akinek megtiltotta, hogy hazajöjjön, mikor kitört a "cirkusz". Lehet, sosem látom többé — mondotta — de a fiú élni fog. Nem kívánok többet. Özvegy volt, s neki csak a szakma maradt. Ó nem dolgozott, neki “jelenése" volt, nélküle nincs kávéház, s ő sem tud élni a kávéház nélkül. Egyre gyakrabban bombáztak, sűrűn jártunk az óvóhelyre, míg aztán egy napon le is költöztünk. Senki nem tudta, hogy a pislogó gyertya mellett, a kislány a harmadikról, egy dadogó főpincérről, egy kávéházról álmodik. Aztán vége lett. Nem lőttek többé, nem bombáztak, mi mindannyian éltünk. Mint Nagyapa mondta: “Szerencsések vagyunk. A többit majd meglátjuk". Magam is így éreztem, s vártam a napot, hogy Nagyapa megszólaljon: “Na gyere kisasszony, ma nem itthon uzsonnázunk". Ezt nem mondta — már régen leszoktunk az uzsonnáról —, de egy napon sétálni invitált, s tudtam, hogy most "oda " megyünk. Iszonyatomat a romba dőlt házak, kiégett üzletek láttán csupán az enyhitette, hogy mindjárt látni fogom a “kafát". A tükröket, a bársonypamlagokat, s meghallom Fülöp hangját, “Szeszeszer-busz Pe-pepe-zsegő kkk-isasszony" — mert így nevezett, ma sem tudom miért —■. Hallottam, tudtam, hogy minden oda van, meghalt a város, nincsenek hidak sem, de azt, hogy a Miami ne legyen a régi, elképzelni sem tudtam. Minden úgy van mint ezelőtt volt — mondogattam magamnak — s már egy sarokkal előbb becsuktam a szemem, hogy csak akkor nyissam ki, mikor Nagyapa már belökte a lengőajtót. Szorosan fogtam Nagyapa kezét, s a "Falu végén kurta kocsmát" mondtam magamban — ez volt a leghosszabb vers amit tudtam — s éreztem, mire a végére érek, megérkezünk. Mire odáig jutottam, hogy "feleletet egyik sem ad" megálltunk. Nem nyitottam ki a szemem. Ekkor már éreztem, tudtam, hogy nincs mit nézni. Féfihangot hallottam, s felismertem az újságárus hangját, kinek azelőtt standja volt a kávéház közelében. — "Fülöp itt volt, még lőttek, de ő már itt volt. Elegánsan, feketében. Temetni jöttem — mondotta — a kávéházat, a Körútat, s azt a Pestet, ami nem jön vissza soha többé". Már elindultunk visszafelé, mikor megálltam, s kinyitottam a szemem. A romhalmaz felett a ponyvatartó vastraverzein, a fekete elsötétitő függöny rongya libegett, mint egy gyászlobogó. *** Fülöpöt nem láttam többé. Hallottam, hogy a fia után ment. Nagyapa kapott tőle egy képeslapot, amit elrejtettem, hogy ha majd megtanulok írni válaszolhassak neki. Tálán meg most is ott lapul valahol a gyermekkor anyam által gondosan megőrzött kincses-kacatjai közt. Él-e még Fülöp. merre vetette az élet. Talán valóban eljutott Miamiba, lehet hogy a 2 Avenue egyik snack-bárjában üldögél, vagy München sörözőinek egyikében álmodozik a régi Pestről. Fülöp, ha találkoznánk, mennyit tudnál mesélni nekem. Tudom amíg élsz hiszed, s el tudnád hitetni velem, hogy a Körúton minden nő szép és fiatal, s hogy szívbajok ellen legjobb a tangó. Nem érdemes lemenni a Bloor-raha olcsón akar étkezni! MAGYAR TULAJDONBAN VAN A TEL AVIV bécsi-szelet RESTAURANT OLCSÓ ÁRAINKKAL VÁRJUK KEDVES VENDÉGEINKET. renáe/keze.ére 3530 BATHURST ST. Nyitva:! 1-11-ig. a Lawrence és a 401 között ^^^^■789-4655 hí^M BORJÚPÖRKÖL T TÖL TÖTTKÁPOCZTA BORSOSTOKÁRY PALACSINTA óm mindenap mis-mar SPECIALITÁSSAL Állunk ven<Je^einfc To us Swiss Class means providing the finest service in the air. Worldwide. Consistently. Whether you are flying first class or economy. On business or pleasure To any of 90 cities in 62 countries on 5 continents. We fly the world Swiss Class. Enivu Swiss Chit* service to: Toronto, Montreal, Abidjan, Abu Dhabi, Accra, Algiers, Damascus. Dar-es-Salaam. Dhahran, Douala. Düsseldorf, Dubai, Frankfurt, Geneve Monrovia. Moscow. Munich, Nairobi. New York, Nice, Oslo, Oran, Palma de Majorca, t ■s Amsterdam. Ankara. Athens. Berne. Baghdad. Bangkok. Barcelona. Basel. Be,rut. Belgrade. Bombay. Boston, Brussels. Budapest. Bucharest Buenos Aires. Cairo. Casablancai. OW Cologne L ohr ■a. Genoa, Glasgow, Hamburg, Helsinki, Hong Kong. Istanbul. Johannesburg, Karachi. Khartoum. Kinshasa. Kuwait. Lagos. L,brer,lie. Linz Lisbon. London. Ljubljana. Madrid. Malaga■Muuehe^e irea Pans Peking Prague Riode Janeiro. Rome, Salzburg. Santiago de Chile. Sao Paulo, Singapore. Sofia. Stockholm, Stuttgart. Tehran, Tel Avw. Tokyo. Tripoli. Tunis Vienna. Warsaa. Aagreb. Aura mbV. Copenhagen. Duhar. Manila Marseille- M:.an. h Swissair in co-operation with Air Canada otter- daily wide-bodied jet serviceToronto Montreal toZurich. in the heart of downtown Europe Saturdays, we fly Zurich Toronto non stop We fly the world Swiss Class
