Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-01-14 / 690. szám
1978 január 14. * MENORA 11. oldal KIRTHY MIKLÓS: — Asszonyom, nem tudom, gondolt-e arra, hogy a romantika heteit éljük. Időnként havazik és időnként sár van. Amikor sár van, akkor általában otthon maradunk és a radiátor mellett ülve olvasunk és azt képzeljük, hogy angol mintájú tűzhely mellett ülünk és a fahasábok ropognak a tűzben. Odakint zúg a szél és tudjuk, hogy a komornyik (finoman őszülő hajjal, mert csak komornyikok tudnak finoman őszülni) belép a szobába és jelenti: Uram, váratlan vendég érkezett. — És azután belép a szobába a váratlan vendég... belép Lugosi Béla, Boris Karloff, vagy Vincent Price... a fahasábok ropognak a lángok között és tudjuk, nemsokára valami borzalmas dolog fog történni. Amikor magas a hó, akkor kimegyünk az utcára és botladozunk a hóban, és a Csehov-novellára gondolunk, amelyben az író a dombról lefelé szánkózik és az elől ülő lánynak halkan súgja: Natasa, szeretlek... és Natasa nem tudja, hogy valóban elhangzottak-e ezek a szavak, vagy pedig csak a szél süvöltött... persze, mindez nem igaz... nincs komornyikunk (ki tudná megfizetni egy komornyik szolgálatait, aki szakszervezeti tag?), Lugosi Béla régen halott, a hollywoodi kiábrándulás és a heroin gyilkolta meg... Boris Karloff is halott és emlékét csak a Frankenstein-szörnyeteg őrzi... Vincent Price értékes festményeket gyűjt és eszébe sem jut meglátogatni bennünket... nincs szánkónk és a Natasák már régen nem érdeklődnek aziránt, hogy szeretjük-e őket, vagy sem... a tél, a hó és a sár a romantika időszaka — romantika nélkül. Még jól emlékezem, hogy amikor gyerek voltam, indiánokról álmodtam és arra gondoltam, hogy elérkezik majd az idő, amikor egy indián hozzám fordul és azt mondja: Sápadtarcú testvérem, te vagy az igazi barátunk. Sokkal később, láttam indiánokat egy arizonai rezervációban... az indiánok szótlanul ültek és szőtteseket árultak a látogatóknak... szemük tompa volt, és ha valaki megvásárolt egy szőttest, nem nevezték az illetőt sápadtarcú testvéremnek, vagy sápadtarcú nővéremnek, hanem azt mondották: Sir, vagy Madam. Clevelandban volt egy indián barátom, aki nem lovagolt, hanem autóbuszon utazott és Napok sodr... nem sápadtarcú testvéremnek nevezett, hanem Mr. Kürthynek szólított, és ami a légszörnyűbb: egy nagyvállalat főkönyvelője volt, feleséggel és három gyerekkel... — Asszonyom, valamiképpen elvesztettük életünkből a romantikát... nincsenek már angol kastélyok, ahol kísértetek huhognak, csupán olyan kastélyok vannak, amelyekre a bank már nem is ad kölcsönt... valahol a hórengetegben elvesztettük Natasát és valahol elmaradt mellőlünk a hősies indiánfőnök is... a realitások, a technika és a technológia emberei lettünk... sajnálnunk kell önmagunkat. — A kirakatban álló próbababa arca sárga... a környező havon táncoló fény-nyalábok nem érnek el olyan magasra, hogy fehérre és romantikusra világítsa az arcot. II. A napokban szemorvoshoz kellett mennem, új olvasó szemüvegre volt szükségem. Az orvos a szokásos vizsgálatnak vetett alá: először kisebb, majd mind nagyobb betűket kellett olvasnom. A táblán a hatodik betű a W volt és ez volt az utolsó betű, amelyet el tudtam olvasni először. Csak később, amikor nagyobb betűket mutatott, fedeztem fel, hogy a következő betű a B. Fantasztikus, de érthető trükk volt: az orvos nem akarta, hogy egyszerűen felmondjam neki az ABC betűit. A betűk után egy nyomtatott szöveget kellett olvasnom, amely így kezdődött: Dorothy a kertben állt és amikor Roger megjelent, meglepődött. A szöveget csak a negyedik nagyítás után tudtam elolvasni, ekkor azonban elvette kezemből, holott még egy egész oldal volt és azután napokig töprengtem azon, hogy miért lepődött meg Dorothy, amikor Roger megjelent a kertben. Nyilvánvalóan sohasem fogom megtudni, és azt sem fogom megtudni, hogy milyen kapcsolat volt Dorothy és Roger között. Még ma is álmodom Dorothyról. Álmaimban fekete haja és eperajka van. (Ezt a marhaságot sok évtizeddel ezelőtt egy. romantikus angol regényben olvastam.) Az olvasási vizsgálat után a szemorvos megjegyezte: — Magának bifocal szemüvegre lenne szüksége, mert messzire sem lát. Nem látja, hogy mi történik a távolban. Ezen kicsit elgondolkoztam. Valóban, nem látom, hogy mi történik a távolban. Dehát... érdemes-e látni a távoli dolgokat? Érdemes-e látni mindazt, ami körülöttünk történik? — Doctor, — mondtam végülis, — ... nem akarok távolra látni... közelről látni is kiábrándító... ha a távoli dolgokat is látjuk, az élet elviselhetetlen. A szemorvos néhány pillanatig rám bámult, aztán megírta a szemüvegreceptet. Amikor az íróasztal fölé hajolt, a fény arcára és szemüvegére hullott... ó sem viselt bifocal szemüveget... miközben a receptet írta, akkor vettem észre, hogy ráncos az arca és nagyon bölcs... talán... valamikor... régebben... ő maga is bifocal szemüveget viselt és a ráncokat az okozta, hogy a távoli dolgokat is látta... nem tudom... lehetséges, hogy így van, lehetséges, hogy egyszerűen bölcsnek született, akit a távoli dolgok nem is érdekelnek... III. A szállodában, ahol lakom, néhány nappal ezelőtt beköltözött egy délafrikai férfi. Fehér ember, előző este érkezett Johannesburgból. Az előcsarnokban találkoztunk, és amikor meglátott, néhány szóval beszélt önmagáról, majd csecsemőeledelről érdeklődött, ami meglehetősen érdekes és életkoromat tekintve hízelgő, ha arra gondolok, hogy jómagam már meglehetősen régen elhagytam azt a kort, amikor csecsemő-eledelre volt szükségem. Nem beszélt arról, hogy miért hagyta el hazáját. Körülbelül egy óra hosszat beszélgettünk tejről és csecsemő-eledelről, és közölte, hogy kisfia három hónapos és feleségével együtt „imádják”. A szót ő használta, nem lepett meg — a csecsemőket mindig „imádják" a szülők, habár, amikor a csecsemők felnőnek, a legtöbb esetben sokkal kevésbé rokonszenvesek, mint amilyenek csecsemőkorukban voltak. Következő nap ez a fiatal férfi meggyilkolta a feleségét és a csecsemőt, a rendőrök rövidesen elvitték. Véletlenül éppen az előcsarnokban voltam. Üdvözöltük egymást, udvariasan, mert végtére is civilizált emberek vagyunk, annak ellenére, hogy nekem nincs feleségem és csecsemőm, neki volt, ő azonban mindkettőjük torkát elvágta. A művelethez borotvapengét használt. Lehet, hogy a kettős gyilkosság közvetlenül borotválkozás előtt, vagy közvetlenül borotválkozás után történt. Számomra az a legmeglepőbb, hogy ez a fiatalember egyenesen Dél-Afrikából érkezett Torontóba, hogy feleségét és kisfiát meggyilkolja. Vajon mi történt a torontói szállodai lakásban? Vajon mire gondolt ez a fiatal délafrikai férfi, amikor hazájától sokezer mérföldnyi távolságra a borotvapengét a kezében tartotta? Vajon milyen lesz az élete most, ezután a kettős gyilkosság után? Vajon meg tudja-e magyarázni önmagának, hogy a tej és a csecsemő-eledel megvásárlása után miért gyilkolta meg feleségét és a csecsemőt? Ki az közülünk, aki meg tudná magyarázni az életet... ki az közülünk, aki meg tudná magyarázni, hogy miért vagyunk kegyetlenek... és olykor miért nem vagyunk kegyetlenek? IV. Vasárnaponként, amikor az emberek nagyrésze pihen, 12 órát dolgozom. Érdekes az, hogy kiskutyámnak, Sweetheartnak, milyen időérzéke van. Amikor vasárnaponként elmegyek hazulról, tudja, hogy hosszú ideig nem leszek otthon. Sweetheart szeme vasárnaponként szomorúbb, mint a hétköznapokon, amikor tudja, hogy csak 8 órát kell dolgoznom. Sweetheart szeme mindig szomorú, amikor elmegyek, de vasárnaponként sokkal szomorúbb, mint máskor... vasárnaponként Sweetheart szeme könnyes és a könnycseppek lefolynak fekete orrára... ... milyen szerencsés vagyok, hogy Sweetheart ennyire szeret és milyen szerencsés lettem volna, ha egy emberi lény ennyire szeretett volna, valaha is! Ragyogó szemek fénylő könnyei csepegnek Sweetheart fekete orrára... mielőtt munkába megyek, megölelem és boldog... és keserű vagyok... ... és munkám közben Sweetheart könnyeire gondolok és azokra a könnyekre, amelyek sohasem fénylettek emberi szemben miattam... ZALAN MAGDA: • jttíAi^tíAOiüSS HieSedLf'l ti iílidVSM I Egy olasz hetilapból és egy római levélből állítottam össze az alábbi pirandellói esetet. Történtek pedig a következők. Először azt, amit a folyóiratból tudok. Saul Bellow utolsó regényében, a Humboldf s Giftben a főhős, Charles Citrine író, fura ajándékot kap barátjától-ellenfelétől, az ugyancsak író Humboldt Fleiscertől: egy történetet, hogy Citrine írja meg. A történet ugyancsak egy íróról szól, kiégett, bedugult emberről, aki egy szerencsés nap kisebb utazásra viszi egy alkalmi barátnőjét, és a nő oldalán feltámad benne újra az életkedv, sőt az íráshoz való kedv is. í Meg is írná rögtön a gyógyító utat egy kisregényben, ha —- nem lenne nős. De mentőötlete támad: végigjárja mégegyszer a barátnőjével megtett utat a feleségével is. Most már megírhatja bátran a történetet. A regényben, mármint a Saul Bellow regényében Citrine által megírt regénynek nagy sikere van. filmet is készítenek belőle. Bellow-Citrine még a színészt is megnevezi, aki a főhőst játssza: Marcello Mastroianni. A történetet ismerősnek éreztem, bár Bellow regényét nem olvastam. Arra gondoltam, biztos, hogy recenzióból tudok róla. Új bekezdés. Marcello Mastroianni ügyve'dje Rómában hírt szerzett az új Bellowregényről, és a benne bennefoglalt Mastroianni-vonatkozásról. Szaván fogja az amerikai írót: adja el a Humboldt's Gift jogát megfilmesitésre. Bellow beleegyezik, felveszi a kb. 50.000 dolláros jogdíjat, a római Dear Film nekilát Ettore Scola rendezővel és szokott forgatókönyvíróval megcsináltatni a scriptet. Drámai fordulat. Kiderül, hogy egy majdnem szóról-szóra Eay ötlet talál öt szerzőt hasonló történet megfilmesítésével nem kevesebb, mint 13 éve foglalkozik egy másik olasz rendező. Luigi Comencini! Az ötletet annak rendje és módja szerint letétbe is helyezte a Szerzői Jogvédő Iroda erre a célra szolgáló poros polcain. Itt jön a képbe a levél, amelyet Rómából kaptam a közelmúltban. Paolo Milano, a rettenthetetlen hírű irodalomkritikus küldte, akiről félő tisztelettel szólnak kezdő írók és Nobel-díjasok, de aki magánéletében vajszívű, joviális öregúr. Levélkéje a Bellow-esettel kapcsolatos, és többek között ez áll benne: ..... szerintem sem Bellow, sem Comencini nem vétkes. A vétkes, az a szörnyű gyanúm, én vagyok. A történetet egyik is, másik is tőlem hallhatta. Évtizedek óta mesélgetem a barátaimnak, mint tudod, egyszer neked és kedves magyar ismerőseidnek is előadtam.” Egyszerre világosság gyúlt az agyamban. Hát persze! Paolo Milánótól ismerős a kettős utazás meséje, ő szórakoztatott el egyszer nálam egy asztaltársaságot vele! A vendégek között volt Cs. Szabó László is, Londonból, akit azon az estén ismertettem össze az olasz irodalomkritikussal annak örömére, hogy Csét Rómával kapcsolatos írásaiért érdemrenddel tüntették ki. De vissza a hetilaphoz, amelyből először hallottam a különös irodalmi ügyről. Egy közelmúltban elhúnyt író, Ennio Flaiano özvegye is hozzászól a kérdéshez és elmondja, hogy ezt az utazási sztorit ő vagy két évtizede hallotta a férjétől, aki többször is nekilátott, hogy megírja, de a végén nem lett belőle semmi. Férje azt állította, hogy a történetet egy barátja mesélte neki, de — * -• . iJl iii'i A A vl oi'/j Ti ív mondja az újságírónak Flaiano Giulietta Masinát. özvegye, — mindig is az volt az érzése, hogy ez férje részéről kegyes hazugság egy kis félrelépés leplezésére. Az első pillanatban arra gondoltam, hogy lévén Flaiano is Paolo Milano egyik jóbarátja, talán ő is az irodalomkritikustól hallotta a történetet. Aztán felmerült bennem a gyanú, hogy tán éppen fordítva: Paolo ugyanis híres nőbarát, egy gáláns utat könnyen el lehet képzelni róla. de méghíresebben nőtlen, semmi oka nem lett volna tapintatosan kamuflálni a megesetteket. Nem lehet, hogy Milano csak azért mesélgette a kis történetet székében-hosszában, mert Flaiano nem mesélhette...? Azt hittem, ezzel a dolgok végére is ért a római irodalmi „puzzle", amikor egy másik olasz újság került a kezembe, s benne a forgatókönyvíró, Bernardino Zapponi (Dolce vita. Nyolc és fél, Satyricon, Casanova) meséli nagy ártatlanul, hogy Federico Fellini még a Dolce vita előtt sokat foglalkozott egy ötlettel, amelynek magjában egy utazás állt; a tervezett film főhőse egy bizonyos Anita nevű lánnyal Rómából (ahol Fellini évtizedek óta él,) Riminibe (szülővárosába) utazik, és... A többire Zapponi már nem emlékszik, mert a dédelgetett tervből soha nem lett film. Az újságírók kérdezősködésére Fellini még azt állítja, hogy nem is emlékszik rá. Annál inkább emlékeznek egyes, ilyesmiben járatos újságírók Fellininek és Anita Ekbergnek egy leplezni próbált, de csak-csak kiderült kalandjára, amelynek állítólag az vetett véget, hogy Fellini nem akarta megbántani színésznő feleségét. Hány szerzője is van ezek szerint a katarklikus nászúinak? Megírta Saul Bellow a Humboldt's Giftben; Comencini az olasz Szerzői Jogvédő Irodánál letétbe helyezett forgatókönyvében; Paolo Milano nem írta meg, de mindenki tudja, hogy mesélte (itt kell megjegyezni, hogy időközben olvastam Saul Bellow egy kis nyilatkozatát, amiben nyíltan bevallja, hogy igen. a kis történetet az olasz kritikustól hallotta); Készült megírni Ennio Flaiano; csakúgy. mint Fellini. Egy ötlet öt szerzőt talált! (Az egész bonyodalomban nekem az tetszik a legjobban, hogy senkinek meg se fordult a fejében jogi kérdést, plágiumpert kavarni belőle: az érdekeltek mediterrán derűvel mosolyognak — és közben a Dear Film irodáiban készül a forgatókönyv Marcello Mastroianni legújabb szerepéhez.) aw*FSVSy<ytag«ewOMe«at30tSSXXSS»SSSSXXSS3reXXSSSXSS»XXS»SXSX3^^ $ Az utazás nagy cirkusszal jár $ Egy gonddal kevesobb ha utazási ügyben BREUER Z EL.SIE i TRAVEL CONSULTANT-hoz r~~= SS&IIAlwordul bizalommal 276-9571 5*3836JSXJIűSSS3S3tSS3S3S3SSCSSS83S3S3SSS3SSSX3S3t3S3S3t3S3S3SSS3S3SSSSS3S3S3S3S3S3SSS3SS(SSS6SSSS3S3S3S3SSS383SSS3S3SSS3SSS3SSSSS3SSS3K jó állampolgár kítuntetéót érdemel-Ül . Tud valakit Ontarióban, aki önzetlenségével, kedvességével, emberségével — anélkül, hogy ellenszolgáltatást várna — kellemesebbé tette az életet Ontarióban? Az ilyenek részére alapították az ,,Ontario jó állampolgára'' kitüntetést. Az erre jogosultakat egy független tanácsadó bizottság választja ki, melynek tiszteletbeli elnöke a tartományi főkormányzó. Aki jelölni óhajt valakit e kitüntetésre, írjon a következő címre: Executive Secretary Advisory Council Ontario Medal for Good Citizenship Qeen,s Park Toronto, Ontario M7A 1AI A jelölés már önmagában is megtisztelő elismerés. A jelöléseknek legkésőbb 1978 április 15-ig kell a bizottsághoz megérkezni. Ontario Medal for Good Citizenship Korda Steven .n. ügyvéd “S 2 Complexe Desjardins, Suite 2320 P.O.Box 188, Place Desjardins, Montreal,Qiie. H58 1B3 #X»ELLV BAKERY Inc. 5495 VICTORIA AVE.ÍDupuis & ST.Kevin közt.) Tel: 733-2614 Kitűnő magyar cukrászsütemények, leveles túrós, rétes, diós-mákos beigli, teasűtemény.- Magyar hentesáru különlegességek. - Grocery áruk - Külföldi és belföldi csemegék - Jam-ek, konzervek -Naponta friss tejtermék, kenyér, péksütemény. Tulajdonosok: VILAN TIBOR és PIRI MINDENAP NYITVA, VASÁRNAP ISI Reggel 6-tól este 10-ig. KS0S3É36SCSgJC30KSSSKSS3K30£SS3£3S3öí3S3CS3SSCMK3CSS30C*3eS00K3CSK3S3S3tSSSS3fcSSCSCSSS . B0URRET PASTRY & DELICATESSEN 5771 VICTORIA Ave. 733 0462 * Finom külföldi es kanadai csemegearúk és sajtok. * Ai ismert legfinomabb magyar hentesáruk. * Magyar es európai cukrászsütemények. * Külföldi espresso kávé, kakaó, konzerv. * Naponta friss tejtermékek, kenyér, péksütemény. SZABAD PARKOLÁS JELEDI TIBOR Chartered Accountant | >l».\T»t:ÁI> TORONTO | 4333 St.Catherine St.W. 280 Jarvis Si. jj Iroda tel: 844-6822 Lakás tel : 288-7559 »h.nnni pál a </!/••<■ ti 10 ST. JAMES ST., Suite 902. MONTREAL HM M Ő S T N Y I I. I Az egyetlen Kosher Restaurant Downtown Montrealban. Kitűnő isráeli és marokkói ételek, érdekes és elegáns környezetben. Péntek este és szombaton zárva. Szombat este napnyugtától éjjel 2 óráig nyitva. 3450 Drummond, /Montreal ft 844-6888 í CHARGEXVISA HL MOROCCO Hl Gondoskodjon életében, hagy mint zsidót temessék | Forduljon bizalommal a I “CHESED SHEL EÜES" FUHERAL HQME-hoz 1 935 Beaumont Ave. Tel: 273-3211 I_______________Sírhely rezerválás | 1 I ti K0MLÓS TIBOR SZŰCSMESTER BUNDÁK MÉRET UTÁN ES RAKTÁRON ALAKÍTÁS * JAVÍTÁS * MEGÓVÁS BIZTOSÍTÁSSAL 1435 ST.ALEXANDER St.Room 200 Tét 842-7536 Kedves vásárlóink tudomására hozzuk, hogy üzletünket rövidesen feladjuk. A legjobb minőségű spanyol és olasz gyártmányú női és férfi cipőket, téli csizmákat f SAJÁT ÁRBAN KIÁRÚSITJUK SZEDŐ SHOE IMPORTING 5184 A Cote de Neiges Rd; Tel: 731-3074
