Menora Egyenlőség, 1978. január-június (17. évfolyam, 689-713. szám)
1978-04-22 / 703. szám
MENDER , Mr.August J. Molnár P.O.Box 1o34 New Brunswick, New Jersey U.S.A. registration No. 1373. ki (SZAKAMERIKAI MA6YAR ZSIDÓSÁG LAPJA VOL. 17. 703 Ara: . 40 cent APRIL 22.1978, RUBIN FERENC: Kell a béke de vajon azonnal e? Rubin Ferenc alább következő cikke már leszedve és betördelve állt, amikor múlt hét végén olyan hír érkezett Izraelből, amely egy csapásra új helyzetet teremtett a közelkeleti béketárgyalások és háborús fenyegetések dzsungeljében. A nyilatkozat ugyan nem Begin miniszterelnöktől származik, hanem a kormány egyik magasrangú szóvivőjétől, amit később egy intervjú során Dóján külügyminiszter is megerősített. Eszerint az izraeli kormány nem kívánja a továbbiakban gyakorlatban is erőltetni azt az alapelvet, hogy a Jordán nyugati partjain lévő terület ősi izraeli terület. Izrael hajlandó tárgyalni visszavonulásról minden fronton és hajlandó feladni a Sinai településeket is kellő garancia ellenében. Vagyis az izraeli álláspont lényegesen rugalmasabbá vált, s ennek következtében a közeli napokban, hetekben valószínűleg jelentősen meggyorsulnak az Egyiptom és Izrael közötti tárgyalások. Rubin Ferenc cikke tehát ennek megfelelően bizonyos értelemben időszerűtlen, bizonyos értelemben még időszerűbbé is vált, mint a cikk írásának idején. ooo Teljesen együtt érzek az izraeli békéért tüntetőkkel. Négy háború és véres terrorakciók tömege után igazán megérdemli az ország a nyugalmat. 30 éven keresztül folytonosan háborúra készült. Épp ideje, hogy három évtized után fiai levethessék a mundért és az ország építésébe kezdjenek. De vajon van-e oly izraeli vezető, aki — semmibe véve a történelmi felelősséget országával szemben — a jelen körülmények és feltételek mellett aláírna egy azonnali békét? Vajon vállalhatna-e kockázatot Weizman, Peres, Rabin, vagy Ábá Eban egy olyan egyezmény aláírásával, mely talán nem azonnal, de valamikor a jövőben lehetővé tenné Arafat és Dr.Habash terroristáinak, hogy szovjet rakétáikat elhelyezzék a nyugati parton, Jeruzsálemet, Tel Aviv-ot és Haifát véve célba? Pillanatnyilag diplomáciai csend van a közelkeleten, valahol a világban azonban — nem vitás — a nyilvánosság teljes kikapcsolása mellett, élénk megbeszélések folynak. Mint ilyenkor szokás, megerősítetlen hírek halmaza jut fülünkbe. ’’Elvi megegyezés jött létre” — mondja az egyik ilyen teljesen megbízhatatlan hír. ’’Egyiptom, Szaudi Arábia, Jordán és Izrael között”. A másik híradás már azt is tudni véli, hogy Egyiptom teljes szuverenitást kap, a települések az ő fennhatósága alá kerülnek a biztonság teljes garantálása mellett. Persze ezek a hírek ellenőrizhetetlenek. Senki sem tud semmi biztosat. Ezért úgy látjuk, hogy helyesebb, ha a teljesen inproduktiv találgatások helyett a logikus megoldás lehetőségeit boncolgatjuk. Előre kell bocsájtanunk, hogy eddig Izrael egyetlen egy kormánya sem ajánlott fel annyi engedményt Egyiptomnak. mint a jelenlegi Begin koimány. teljes szuverenitás a Sinai felett és politikai autonómia a nyugati part lakóinak. Carter maga is csodálkozott a nagylelkű lépésen, s Begin saját pártjában is voltak olyanok, kik sokallották az engedményeket. Nyugalmat, a Szíriával és a palesztinokkal elkerülendő feszültséget, valóban csak egy teljes béke oldana meg. Különbéke a szovjet befolyás megerősödéséhez vezethetne, s az olajfegyvert sem venné ki teljesen az arabok kezéből. Minthogy azonban az arab sovinizmus ma lehetetlenné tesz egy ilyen békét, tökéletes megoldás nincsen. Mégis, elképzelhető, hogy a legnagyobb arab ország — a többinél nagyobb intelligenciával rendelkező elnöke vezetésével — nemzete érdekeit véve figyelembe. kitör az arabok sorából, s bizonyos feltételek elfogadása mellett — melyek mentesitenék "az arabok árulója" vádtól, egy lépcsőzetes, részleges, illetőleg különbékét írjon alá. Szadat eddigi egyetlen érdeme, hogy lehetetlenné tette a genfi konferencia összehívását, melynek mindenki által megjósolt kudarca után a Szovjetunió aratta volna le a babérokat. Ezzel megoldódott a palesztin képviselet kérdése is. mely direkt vagy indirekt módon a PLO kezébe került volna. Washington pedig megszabdult az arab egység összehozásának lehetetlen feladatától. Egy ilyen Amerika és a szovjet által javasolt komprehenzív megoldás teljes biztonsággal garantálta volna minden békés megoldás lehetetlenségét. Érthetetlen, hogyan képzelte el Carter, hogy Moszkva, melynek közelkeleti befolyása állandó konfliktusokra van felépítve, a közelkeleti béke egyik garantora lesz? Bár egy különbéke csupán Egyiptom és Izrael között jöhetne létre, szintén elképzelhető Jordán bekapcsolása a tárgyalásokba. Jordán részvételével megnövekszik az esély a palesztin probléma megoldására, s egyben mentesíti Szadatot a különbéke vádja alól. Bár egy általános elvi nyilatkozat Szíriára is vonatkoztatható lenne, ez ország részvétele szükségtelen. Ámbár a nyugati part arabsága feltétlenül szerepet kapna egy egyezményben, annak részvétele ugyancsak nélkülözhető volna. így a PLO. melyet jordániai. egyiptomi és libanoni csúfos szereplése után ma már — talán Líbia ' és Irak kivételével — minden arab állam megvet, legalábbis mint politikai tényező, teljesen eltűnnék a láthatárról. Szíria élénken illusztrálta a PLO iránti ellenszenvét, midőn a libanoni megtorló hadjárat folyamán nem volt hajlandó átengedni a terroristák segítségre siető iraki csapatokat, fegyvereket, sőt még gyógyszereket sem. Nyilvánvaló, hogy Aszad. Szíria elnöke. — felhasználva az izraeli tisztogatást — konszolidálni kívánja pozícióját Libanonban és Egyiptommal szemben és az arabság felelős vezetőjeként akar mutatkozni. Akadályok a béke útjában Ha létre is jöhetne — vagy ha talán titokban létre is jött volna — egy ilyen három ország közötti tárgyalás, a feleknek még mindig csaknem lehetetlennek tetsző akadályokkal kellene megküzdeniök. Izraelnek teljes szuverenitást kellene adnia Egyiptomnak a Sinai-on. mely magában foglalná azt is. hogy a települések Egyiptom fennhatósága alá kerülnének. Az ENSz csapatoknak kellene garantálniok e települések biztonságát , Egyiptom módot kellene, hogy nyújtson Izraelnek a sinai repülőterek használatára és egy Sharm El Sheikhez vezető ösvényre. A legnehezebb feladat azonban Jordánnal egy olyan kompromisszumra jutni, mely örökre lehetetlenné tenne egy önálló palesztin állam felállításának lehetőségét a PLO- val. vagy anélkül. Eddig ugyanis az arabok egy "Jordánhoz kapcsolt" palesztin otthonról beszéltek. Óriási különbség van azonban Jordan teljes katonai és politikai ellenőrzése. avagy csak egy semmit sem jelentő szövetséges kapcsolat között. Izrael biztonságát csupán az izraeli csapatok jelenléte garantálhatná a nyugati parton. Nehezen .hihető azonban, hogy ebbe a két arab ország beleegyezne. Izraelnek még az sem garancia, hogyha csapatai azzal a feltétellel vonulnának ki a nyugati partról, hogy oda veszély esetén visszamehetnek. Ki garantálja, hogy egy ilyen esetben a csapatok mozgását nem fogják megakadályozni? Ki állapítaná meg. hogy a helyzet oly veszélyes, hogy az izraeli csapatok jelenléte szükséges-e? Ma viszont elképzelhetetlen egy olyan izraeli kormány, mely a területet az izraeli hadsereg ellenőrzésének joga nélkül átadná az araboknak. Lord Caradon és a 242-e$ határozat A béke egyik feltétele nem okozhat különösebb nehézséget. Ez a 242-es határozat ismételt megerősítése. Mint ismeretes, e határozatot 1 1 évvel ezelőtt mind Izrael, mind az arab államok magukra nézve kötelezőnek fogadták el. Csupán a PLO utasította azt vissza. 11 év óta folyik a vita e határozat értelmezése körül. Most Lord Caradon. ki mint Anglia ENSz-beli követe, e határozat szülőatyja volt, fontos nyilatkozatot adott az angol televíziónak. Arra a kérdésre, hogy vajon a határozat intenciója az volt-e, hogy Izrael az 1967-es határok mögé vonuljon vissza. Lord Caradon határozott nemmel válaszolt. "Izraelnek 1967. előtti határai lehetetlenek voltak" — felelte szószerint Lord Caradon. "A határvonal városokat, falvakat, utcákat szelt ketté. A határozat szándéka az volt, hogy Izrael — egy arab államokkal történő megegyezés alapján —biztos határokat kapjon és azok mögé vonuljon vissza." E nyilatkozatával Lord Caradon vitathatatlanul megcáfolta az arab állítást^ mely szerint Izraelnek az összes elfoglalt, illetőleg felszabadított területről vissza kell vonulnia. Önrendelkezés A legnehezebb akadály azonban a nyugati part arabjainak követelése egy un. önrendelkezési jogra. Itt, ismételjük, egyetlen izraeli kormány sem egyezhetik bele egy olyan elvi aláírásba, melynek értelmezése, illetőleg végrehajtása következtében a legcsekélyebb lehetősége lenne egy önálló palesztin állam alapításának. Izrael közvetlen küszöbén. Ez még azzal a feltétellel sem volna elfogadható, hogy az izraeli csapatoknak jogában állana egy meghatározott ideig ellenőrizni e területet. A problémát egy kérdésre lehet leegyszerűsíteni: Kinek lesz joga e terület biztonságának ellenőrzéséhez? Ha a tárgyalófelek egyikének sem állana ez jogában, úgy az egyezmény kizárólag a kölcsönös érdekekre és bizalomra volna alapozva. Ez. 30 éves gyűlölködés és háborúskodás után nehezen képzelhető el. Mégis, nem tartozik a lehetetlenségek közé. hogy Egyiptom és Jordán beleegyeznék, hogy az izraeli hadsereg valamilyen formában, katonai ellenőrzést gyakorolhasson a nyugati part felett. Ennek ellenében izraelnek módjában állana beleegyezni egy Carter által javasolt "palesztin otthon"-ba. Bízhatunk—e az arabokban? Természetesen minden béke kockázatot rejt magában, mely kockázat a másik félbe vetett bizalomra van alapozva. De vajon Izrael vállalhat-e ilyen kockázatot? Hiszen minden méter átengedése csökkenti biz-Folytatás a 3. oldalon Sevcsenko ügy Az elmúlt napok legérdekesebb diplomáciai alakulása Arkadij Sevcsenko, az Egyesült Nemzetek legmagasabb rangú szovjet diplomatájának disszidálása. Sevcsenko az ENSz egyik főtitkár helyettese, a Politikai és a Biztonsági Tanács titkára. Egész váratlanul jelentette be, hogy kormánya utasítása ellenére nem kiván visszatérni Moszkvába, hanem Amerikában akar maradni. Amennyire érthetetlen a szovjet diplomata lépése, olyan súlyos diplomáciai bonyodalmakat kavar fel. Akik közelről ismerik, nem tudják elképzelni, hogy Sevcsenkot politikai szempontok vezették volna. Tipikus szovjet diplomata, mégpedig a legmerevebb fajtából, aki feltétel és gondolkodás nélkül hajtotta végre kormányának minden utasitását és még orosz viszonylatban is a merev vonal hívei közé tartozik. Az állandó "nemekkel" igen sok hasznosnak Ítélt ENSz lépést akadályozott meg. Sevcsenko hivatalosan nem a szovjet küldöttségnek a tagja, hanem az ENSz alkalmazottja, aki hűségesküt tett az Egyesült Nemzetek Szövetségének. Mint ENSz alkalmazottat, szovjet követelésre nem lehet eltávolítani, ehhez joga kizárólag csak Waldheim ENSz főtitkárnak van. Sevcsenkot kormánya ez év februárjában 1980. végéig megbízta azzal, hogy vállalja el ezt a munkakört. Múlt héten azonban hirtelen visszahívták. Ő azonban ezt az utasítást megtagadta, majd később az Egyesült Államoktól politikai , menedékjogot kért. Állítólag politikai nézetel| térései támadtak saját kormányával, s arra hivatkozik, hogy visszatérése után szabadsága, sőt, esetleg élete is veszélyben forog. Valószínűnek tartják viszont, hogy döntésében személyi okok játszottak közre. A Kreml hivatalos nyilatkozata szerint Sevcsenkónak alkohol problémái voltak, ráadásul New Yorkban valami szép, szőke barátnőre is szert tett. ami családi botrányokhoz vezetett. Felesége és lánya már vissza is tértek Moszkvába és az asszony részben férjét kérleli onnan, hogy változtassa meg elhatározását és térjen haza. részben azt állítja, hogy férjét az amerikai kémelhárító szervek fogságban tartják és megengedhetetlen eszközökkel befolyásolják. Ez a hivatalos Kreml álláspont is és ennek alapján követelik Washingtonból, hogy Sevcsenkot küldjék haza. Ő persze nem hajlandó menni, s ezt ügyvédjének egy bizonyos Ernest Gross-nak newyorki irodájában közölte is a szovjet követség két kiküldött diplomatájával. A találkozó után Sevcsenko ismét eltűnt és az FBI saját kérésére "védőórizetben" tartja ismeretlen helyen. Az amerikai álláspont természetesen az. hogy Sevcsenko saját elhatározásából maradt külföldön, ha marad. Miután Moszkva vissza nem hívhatja, ő pedig állásáról önként lemondani nem hajlandó, változatlanul az ENSz alkalmazottja, tehát még arra sincsen szüksége, hogy menedékjogot kérjen. Sőt. Bár a főtitkárság szabadságra küldte, évi 76.000 dolláros fizetését változatlanul felveheti. Még ha állása meg is szűnik (minden valószinűség szerint Waldheim főtitkár szovjet retorziótól félve el fogja bocsájtani), akkor is megkapja az amerikai menedékjogot. Mi az, ami az egész ügyet ilyen kényessé teszi? A Kreml ugyanis tajtékzik. sőt, rémültnek és hisztérikusnak látszik. Tíz év óta — amikor is 1968-ban Sztálin lánya, Szvetlána "választotta a szabadságot” — nem volt ehhez hasonló fontosságú disszidálás. Sevcsenko ucvanis olvan TORONTÓI MAGYARAJKU ZSIDÓK SZÖVETSÉGE Izráel állam önállóságának 30—ik jubileumi évfordulóját a hagyományos IZRÁEL NAP keretében 1978 májusira 7-én vasárnap d.u. 4 órai kezdettel ünnepeljük az Inn on the Park dísztermében ( Eglinton Ave. East & Leslie) Belépődíj uzsonával együtt személyenként $10.Jegyek rendelhetők: Stern Tibor (Sasmart) 368-4132 Mencelesz Pál (Fortuna) 364-6999 Garay Miklós 789-9038 ( 7 óra utón) államtitkoknak van a birtokában, amik a teljes amerikai-szovjet viszonynak adhatnak új fordulatot. Egész biztos, hogy. ha katonai titkok részleteit nem is ismeri, de tudja az általános szovjet politikai irányvonalat, az amerikai-szovjet lefegyverzési tárgyalásokkal kapcsolatban. Vagyis a nagy pókerjátszmában elárulhatja az amerikai diplomáciának, hogy milyen kártyalapok vannak egykori gazdái kezében és azt is. hogy meddig hajlandók elmenni a póker licitálásában. Vagyis, olyan információkkal szolgálhat, amit az amerikai kémszolgálat saját ügynökei útján nyilván nem tud megszerezni és, ha a dollár nyelvére próbáljuk ennek értékét lefordítani, nem milliókról, hanem súlyos százmilliárdokról van szó. Még az is lehetséges, hogy Sevcsenko olyanokat mondva el. amikkel kapcsolatosan az amerikai kémelhárításnak még kérdés sem jut eszébe, s teljesen megállítja a Salt-tárgyalásokat. Nem csoda tehát, hogy mialatt Moszkvában egyrészt követelik Sevcsenko kiadatását, másrészt orosz ügynökök garmada hajszolja az Egyesült Álamok különböző pontjain és nyilván végezne is vele, ha az FBI vagy a Cl A nem lenne képes neki megfelelő védelmet biztosítani. Tulajdonképpen lehetetlen eldönteni, hogy erkölcsileg az ügyben kinek van igaza, mégpedig azért lehetetlen, mert a két egymással szembenálló fél egyszerűen nem beszél azonos nyelvet. Itt nem az angol és az orosz nyelv közötti választóvonalról van szó. Ez a világdiplomáciai színvonalon könnyen áthidalható. Hanem arról, hogy az azonos szavak mögött mindkét fél más és más fogalmakat érez. Egy percig se legyen kétségünk azirányban. hogy a Szovjetunió lakosságának nagy többsége elhiszi a Kremlnek azt a vádját, hogy Sevcsenkot az amerikaiak akarata ellenére tartják fogságban. Miután nyugati fogalmak szerinti demokráciáról és szabadságjogokról a szovjet embereknek fogalmuk sincsen, el sem tudják képzelni, hogy valaki saját elhatározásából tagadjon meg egy hazatérést. Hiszen világos: ha egy amerikai diplomata Moszkvába disszidálna és az amerikaiak követelnék a Szovjetuniótól, hogy adja vissza őt. úgy Moszkva nyilván csakis a hasznossági szempontok alapján döntene, s nem aszerint, hogy az illető diplomata vissza akar-e menni vagy sem. Mint ahogy amerikai átlagember sem képes megérteni, hogy miért ragaszkodik Moszkva egy diplomata visszaszállításához, ha az nem akar menni. Magyarázkodni az ügyben nem is lehet. Sevcsenko disszidálása végeredményben csak azt húzza alá, amit a politikával foglalkozó emberek eddig is tudtak: a két világnézet között nemcsak, hogy megegyezésre, de még értelmes tárgyalásra sincs lehetőség és mindenfajta detente próbálkozás tulajdonképpen már eleve halálra van Ítélve. Az Egyesült Államok és a nyugat általában az emberi szabadságjogokat tekinti elsődlegesnek, s mindent ebből a szempontból próbál megokolni. Moszkvában az elsődleges az államérdek és ami ez ellen szól. az mindenképpen visszautasítandó. Legszebb példája ennek, hogy ugyanakkor, amikor követelik Sevcsenko visszaadását, tiltakoznak Washingtonban Malcolm Toon, amerika moszkvai követének egy nyilatkozata ellen, amelyben arról beszélt, hogy Anatol Scharinsky az egyik ellenálló zsidó aktivista bíróság elé állítása károsan befolyásolja a Szovjetunió és Amerika közötti viszonyt. Moszkva szerint ez a Szovjetunió életébe való külső beavatkozást jelent. Az viszont, nem jelent amerika életébe való szovjet beavatkozást, ha azt követelik, hogy egy független ENSz diplomatát akarata ellenére zsuppoljanak vissza a Szovjetunióba. Nyilván Sevcsenko. ha nem is ENSz főtitkárhelyettesi minőségben, de nyugaton marad. Az is biztos, hogy az amerikai titkosszolgálat ki fogja használni az ezzel járó előnyöket. De az is biztos, hogy az amerikai politika vezetői ebből az ügyből sem fogják megtanulni, hogy nincs kivel tárgyalni és nincs miről tárgyalni.
