Menora Egyenlőség, 1977. július-december (16. évfolyam, 664-688. szám)
1977-07-23 / 667. szám
10 oldal MENORA * »77 július 23. mm folytatás Az alaprajzot jól ismerte, a dossziéiban három vázlat is hevert. Balfelé a fürdőszoba, a tanár feleségének hálószobája, egy beépített szekrény, egy vendégszoba, szemben, a széthúzható homályosra-csiszolt üvegajtón túl: a hall; abból jobbfelé a tanát dolgozója, balfelé az ebédlő. Furcsa, hogy milyen otthonos lehet az ember egy vadidegen házban, főként, ha már jóelóre beszerezte az összes információkat a tulajdonos személyét illetően, gondolta az ezredesses és hideg, szúrós haragot érzett szétáradni a homloka mögött, mintha egy jeges vízbe mártott szivacsot szorítottak volna a halántékához. Könnyű mozdulattal széttolta az üvegajtót. A kérdés nem az volt, hogy miért jött ilyen korán, hanem az, hogy miért jött ide egyáltalán? Gyorsan átment a halion, felrántotta a szorosra eresztett redőnyöket, s kitárta az erkélyajtót. A négynapos szellőzetlenségtől már kissé állott levegőjű szobába hűvös, tiszta szél áradt, láthatatlan fodrain pislákoló fényeket sodorva. Az ezredes kilépett az erkélyre. S MIT FOG NEKI MONDANI? Professzorom, ne higgyen a látszatnak: a látszat csal. Igaz, hogy messziről tekintve hóhérnak tűnök, de nézzen csak meg közelről; itt az alkalom; a szőrös mellkas gyengéd és jóságos szivet takar, szeretem a virágokat és a gyermekeket, szívesen elábrándozom a természet ölén, füvek és fák árnyékában, arról nem is szólva, professzorom, hogy nem így képzeltem én a dolgot, anyám, én nem ilyen lovat akartam, tessék nekem elhinni; sokat hazudtam életemben, de most nem hazudok. mélyen tisztelt, nagyérdemű közönség, a megtévesztett lélek küzd itt önmagával. Tessék, tessék, itt látható egy élet tragédiája, az elpocsékolt energia, fiataloknak csoportosan féláron, katonáknak és új párttagoknak ingyen; itt látható az ifjúkori láz, mely igaz ügyért szökkent magasba, de a körülmények áldozata lett, ezt meg kell értenie, professzorom, éppen ezért arra szeretném kérni, hogy ne... Előadást fogok tartani a történelmi és dialektikus cinizmus elméletéről és gyakorlatáról? Elpanaszolom a sérelmeimet? Bocsánatot kérek tőle? Felmentést? ítéletet? Hideg van, átkozottul hideg. Nem tűnt fel önnek még, professzorom, ez a szeszélyes időjárás? Mi ennek az oka, professzorom? Nem érdekli? Különös, hogy bizonyos tekintetben ön mennyire hasonlít az emberekre, ne vegye sértésnek, kérem. Mert megfigyelte már, hogy az embereket egy bizonyos idő után szintén nem a magyarázat érdekli, hanem mintha az érzékenységük meghatványozódott volna, maga ez a félelmetes, meghökkentő, ijesztő jelenség, mely egyszerre bekapcsolja őket egy nagyobb, ijesztőbb, de teljesebb áramkörbe: a kozmikus világrend borzongató egyetemébe? Nem figyelte meg? Kár. Én ugyanis rájöttem arra, hogy az emberek, talán azért, mert olyan világban élnek, mely azzal kérkedik, hogy minden titkot megoldott, nem is akarják már megfejteni a titkot, mert megértették, hogy a megismerés nemhogy összeköti, haenm éppen elválasztja őket az ismeretlentől, melyben az a felemelő, professzorom, hogy ismeretlen. Jólesik tudni, hogy titok van, ez a helyzet. Mulatságos, nem igaz? Ez a tudat ugyanis megkülönbözteti őket tőlünk, akik a homály tradíciójával való szakítás ürügyén egy még homályosabb tradíció papjaiként igáztuk le a társadalmat, gátlástalanul erőszakot téve egy évezreden át épült, finom, bonyolult, léggyökereken és vérereken át táplálkozó szerkezeten, — az emberi közösségen, professzorom, — mely e léten kívüli bolygatásra azzal válaszol, hogy egymás között még szorosabbra fonja láthatatlan kötelékeit. Mit szól a magyarázatomhoz, professzorom? De a mese itt még nem ér véget. Mert az a cinkisság, mely ílymódon létrejön, s formája a hallgatás, tartalma pedig az ellenszegülés, ha egyrészt egészségesen össze is kovácsolja az egyedeiben bomlásra hajlamos közösséget, ahogy mondani szokás, másrészt, önkéntelenül, de szükség szerűen, meg is bontja azt a lemérhetetlen, okos egyensúlyt, mely. a természetes. belső törvényszerűségek alapján fejlődő társadalmakban az ember és az isten, a valóság és a valóságfeletti, a káprázatokra vágyódó s a józanságra törekvő lelkek között fennáll. A felbillenő egyensúly pedig nemcsak a társadalom viszonylataiban, vagy az emberi gondolkodásban érezteti hatását, hanem az egészséges emberi ösztönök végső eltorzulásában is, mellyel — bocsánat a szóért — embertársaink meggondolatlanul, de elkerülhetetlenül a babona aprópénzére váltják fel a világegyetemmel való kapcsolatuk aranyfedezetét. Elszaporodnak a csillagjósok, a tenyérjósok, a kártyavetők, a jövőbelátók. Lehúzott redőnyök mögött, rosszul világított, fülledt, zsúfolt szobákban javakorabeli férfiak és asszonyok ülnek, megilletödötten, s az izgalomtól rekedtes hangon sorolják életük számottevő évszámait a kártyák ismerőinek, a kávéüledék tudóinak. Mindenkinek van a dugaszban legalább egy megbízható javasasszonya, akinek segítségével és a közismert veszély vállalásával kapcsolatba lehet kerülni az evilágon túli áramlattal, mely azzal, hogy sodrába fogadja az embert, egyúttal kiemeli a hátköznapok elviselhetetlen nyomása alól s a társadalom kötelező tömegorgiája helyett az egyént az őt megillető helyre állítja, némi szerény közvetítési jutalék lefizetése mellett. Az exkommunikált individuum úgy bosszulja meg magát, hogy a rosszulfizetett munkaórák befejezte után kirándul abba a világba, mely bár nem ígér fizetésemelést, sem azonnal, sem az ötéves terv befejezése után, azzal csupán, hogy szabad mozgást enged a számadatok, kivonulások, szemináriumok, szakszervezeti értekezletek, forradalmi ünnepségek bilincsébe vert képzeletnek, — hatalmunk mesterségesen felfokozott dührohamai közepette, — kinyitja a felgyülemlett keserűség szabályozó szelepeit, melyeken át éppen az a feszítőerő sziszeg ki a semmibe, mely az előbb említett hatalom létét fenyegette volna. Felvirradt a Cigányasszonyok Kora, professzorom! — Színvonalas, — mondta a tanár. — Maga zsidó? Az ezredes halkan elnevette magát. Ezt akarja neki elmondani, ezt az ökörséget? MÁR TELJESEN besötétedett. Az ezredes nagyon fázott. Húsz esztendeig gyötörte a honvágy ezután a város után, húsz iszonyú, kibírhatatlan esztendeig, (amit persze mégis kibírt, hiszen a valóság kényszere — hogy éljen, — mindig erősebbnek bizonyult a langyos reménykedésnél, — hogy életben fog maradni), micsoda tébolyító eltévelyedés, miféle értelmetlen, perverz aberráció, milyen torz fintora a vágynak és a képzeletnek, uramisten! Pedig hányszor gyűltek össze, fogvacogtató téli éjszakákon, szűk és nyirkos kuckójában az Arbaton, hogy elsorolják a körutak keresztutcáinak pontos egymásutánját, a Boráros-tértől a Margithídig (a hibázó azesti vodkaadag felével fizetett); hányszor játszották el a hazatérés tragikomédiájának utolsó jelenetét (amikor a vonat megálla a Keletiben s az illető — aki éppen soron következett, — kilép a Baross-tér s a Rákóczi-út poros fényei közé: mert a jelenet különös módon, mindig esti beállítást kapott a képzelet és az emlék forgószínpadán); hányszor találgatták, ki hol fog lakni, visszatér-e majd régi lakásába (ha ugyan megvan még az a ház, barátom,) vagy beköltözhet-e oda. ahol gyerekkora óta lakni szeretett volna, a megvalósult álmodozás birodalmának szépfekvésű fővárosában: s mindezt csak azért, hogy hazatérése után hét esztendővel ilyen mértéktelenül, ilyen kegyetlenül, ilyen visszavonhatatlanul gyűlölje ezt a várost, s hogy életének végső kivánsága csak az legyen, hogy el innen, el, minél gyorsabban? Az ezredes az erkély kókorlátjához dűlt. Öregem, — mondta Alex, miután kibontakozott az öleléséből, letörölte a meghatottság titkolhatatlan könnycseppjeit s megigazította poros, lóporfüstös, szakadozott partizánegyenruháját, a Csapóutca sarkán, szemben az Arany Bikával, az acélkék debreceni tél kellős közepén, a T34-esek dübörgő lánctalpainak árnyékában, — erre iszunk! Túléltük, fiam, túléltük, hitted volna? — Belekarolt és vonszolta mágával a Bika felé, ahol a szobája volt. — És tudod, hogy mire iszunk? — Tudta, de azért hagyta, hogy Alex tovább lelkesedjék, az élet és a viszontlátás váratlan, párázó örömében. — Arra, hogy minden másként történjen! Arra, hogy semmise legyen úgy, mint régen, érted?... Mit gondolsz, ugyanez lesz? Te el időd képzelni, hogy itt is, mégegyszer ez az egész... — De ittak s a kedvük hirtelen megemelkedett. Volt valami bódítóan valószínűtlen ebben a hazatérésben, volt valami szívetmelengetóen részeg, félretaposott sarkú igazság abban az unalomig elcsépelt, szajkómód elhadart tantételben, hogy a történelem sohasem ismétli meg önmagát, s akkor úgy tűnt. lesz ilyen lehetőség. Vagy talán nem volt félhivatalos örömünnep a nap, amikor a Gazda, Yaltában, kezetfogott azzal a vén róka angollal? Vagy amikor a szovjet és amerikai csapatok végre-valahára összetalálkoztak az Elbánál? Micsoda kaján önáltatás! Milyen megbocsáthatatlan, gyermeteg hiszékenység! Ugyanaz történt? Hiszen ha csak ugyanaz történt volna! De a történelem, ahelyett, hogy egyszerűen megismételte volna önmagát, vele ismételtette meg az egész irtózatos és értelmetlen cirkuszt, osztályismétlésre utasította, mint egy pótvizsgán is megbukott, ijedt kisdiákot... Egyesek azt állítják, hogy a pokol a múlt, gondolta az ezredes és merev, hideg ujjait dörzsölgette, ez ám a jóságos hazugság! A pokol, Alex, az a jövő, aminek minden egyes pillanatát előre ismerjük, amikor a meglepetés a fejfájásra redukálódik, a fejfájás pedig a fizikai lét sokismeretű egyenletének megoldásává, mert nemcsak a válaszokat tudjuk a kérdésekre, hanem előre tudjuk a kérdéseket is... Mikor vette fel a kapcsolatot az amerikaiakkal? A kapcsolatot az amerikaiakkal még a háború idején, svájci emigrációm alkalmával vettem fel, amikoris Allén Dulles, a genfi központ vezetője... Mindez megtörtént már, professzorom, esztendőkkel ezelőtt, egyszer, kétszer, háromszor, százszor... Igaza volt Rabbi Akibának, szerződtetni kellene az énhelyemre; Rabbi Akiba tudta, hogy nincsen új a nap alatt, minden ismétlődik, igen tisztelt professzorom; ezek a fránya zsidók azt is kitalálták, hogy mi már találkoztunk egyszer, vagy találkozni fogunk, ami az ismétlődések egymásutánjában voltaképpen egyremegy. Tulajdonképpen csak azért jöttem ide, hogy ellenőrizzem a tükörképemet, vajon ugyanazt csinálja-e, mint évezredekkel ezelőtt, amikor... Azért? Sarkonfordult, bement a hallba, s leült a fehérmárvány kandalló előtti kényelmes fotelbe. Lehúnyta a szemét. Megkaptam a dossziét, amit a napokban küldtél át nekem, mondta Alex brummogva, nyugodtan a telefonba s ebből nyilvánvalóvá vált számára, hogy baj van: semmiféle dossziét nem küldött át neki, sem ezekben a napokban, sem ezekben a hetekben, sem ezekben az évezredekben: Alexnek csupán arra volt szüksége, hogy feltűnés nélkül tárcsázhassa a K. vonalat, amit — minthogy kizárólag a vezető funkcionáriusokat kötötte össze eevmással, — némiképp lagymatagabban hallgatta k le a közönséges vagy hivatali vonalaknál. Alex azonban nem zavartatta magát: ezt a kockázatot vállalnia kellett. — Áttanulmányoztad az — Áttanulmányoztam az anyagot, — modta ó csaknem derűsen, a kötelező érdeklődés engedékeny, fölényes közönyével, — s az a véleményem, hogy alapjában véve egészen okos gondolatok... — Hallatszott, amint rágyújtott egy cigarettára. — Egyébként, hogy vagy, öreg harcosom? Mennyi a vérnyomásod? — Érezhetően nem várt válaszra. — Az enyém, kérlekszépen, csendesen emelkedik, már nem is törődöm vele. Ki törődik a vérnyomásával igyen szép tavaszi napon, öreg harcos? — A hangja itt megemelkedett, tisztává és erőssé vált. — Pontosan olyan gyönyörű idő van, mint amikor utoljára találkoztunk a Petrovka sarkán, emlékszel, van ennek legalább... — Szívott egyet a cigarettájából, aztán brummogva elköszönt s letette a kagylót, sietve, mintha az egész beszélgetést háromperces érdektelenségnek tartaná. Az ezredes tenyerébe hajtotta a fejét. A Petrovka sarkán? A Nagy Színház oldalában? Szemben az ötemeletes Unyivermaggal, amelynek bejárata előtt napjában kilométeres sorok álltak, kora hajnaltól kezdve, hogy a legszerencsésebbek (a legkorábban kelők) szert tegyenek egy-két pár újonnan érkezett bakancsra? Déli tizenkettőkor volt találkozójuk, akkor a legforgalmasabb az utca, feltűnés nélkül lehet... Reggel, miután betelefonált a munkahelyére, a Marx-Engels Intézetbe, s erős influenzára hivatkozva két napi betegszabadságot kért, még lesétált a Tretyakov-képtárba. kedvenc képei közé. A kellemesen langyos termekben alig lézengett néhány ember. De ezzel nem sokat törődött. Meg-megállt kedvenc képei előtt, kissé figyelmetlenül, szorongva, mint amikor túlsók ideje van az embernek, de ahhoz mégis kevés, hogy mindent alaposan szemügyrevegyen. Az órájára nézett. Negyedtizenkettő felé járt, indulnia kellett. Tulajdonképpen minek is találkozik Alexszel. erre gondolt. Ez a találkozás már nem változtathat meg semmit, nem oldhat meg semmit, arra való csupán, hogy negyedóráig elsóhajtozzanak a világ esendőségén. az élet képtelenségén s a megvalósulófélben lévő szocializmus gyönyörein, aztán kezetrázzanak és... Lement a ruhatárba, ahol már csendesen terjengem kezdett a fagyot kiengedő, nedves kabátok, prémgallérok, kucsmák és gumikalocsnik összevegyülő, kesernyés illata. Kiváltotta a holmiját, nyaka köré tekerte barna gyapjúsálját s kilépett az áthatolhatatlan havazásba. Undorító idő, gondolta, arról nem is szólva, hogy biztosan figyelnek mindkettőnket, s holnapután első kérdésük lesz, miről tárgyaltak maguk olyan izgatottan tegnapelőtt a Petrovka sarkán, déli tizenkettőkor? Mit válaszolok nekik akkor? Talán csak nem azt, hogy elpanaszoltam Alexnak, miszerint legnagyobb bosszúságomra, további intézkedésig, bezárták a posztimpresszionisták termeit, s így nem nézhettem meg újból a Démont, Lermontov Démonát, aminek szenvedélyesen-misztikus lilája és zöldje, szerintem legalábbis, felér százötven sztahanovista vörösbemártott portréjával? Esetleg megkérdezhetem tőlük, milyen hosszú időt vesz igénybe, míg a további intézkeáés megtörténik, erre pedig nem fogok választ kapni, legfeljebb egy pofont, vagy jobb esetben egy komangyirovkát a tajgával, mint úticéllal? Leért a hídról s rálépett a könnyű emelkedőre, mely a Kreml bástyákkal és kiszögellésekkel ékes barbár, gyönyörű kőfala mellett a Szpászkij-torony felé vezetett. Egyszerre nagyon magasból látta a hatalmas teret, a Mauzóleum vörös márványa előtt kígyózó mozdulatlan tömeget, mely engedelmesen, szinte akarat nélkül várta, hogy tizenkettőkor kinyissák a kaput, a Történelmi Múzeum téglaszín csipkéit, a Vaszilij-Blazsennoj mulatságosan-tarka hagymakupoláit, s szíve megint összeszorult, tehetetlen meghatottsággal, pontosan úgy, mint amikor először pillantotta meg ezt a képet, számlálhatatlan esztendőkkel ezelőtt. | folytatjuk PATACSI CIPŐ SÁLON MagyaF—Import fehér, piros, kék és barna vászon kismama cipók raktáron 6—10 számig. $ 10.99$ 11.99-et Postán is bárhova Kanadában portoköltséggel együtt előre kérjük beküldeni Postai, vagy Bank moneyorderrel. Import német gyógy betétes nói- és férficipok extra széles lábakra is! 480 Bloor St W Toronto M5S 1X8 Ont Telefon: 533-8122 & BAKERY NEL. Tel.: 651-7689 732 St.Clair Ave., W Tulajdonosok NAGY LÁSZLÓ és SZÉCSI KATÓ AKAR ÖN IS EGY JÓ HAJVÁGÁSI? BILL'S BARBER SHOP MEN'S HAIR STYLISTS Keresse fel LIGETI volt budapesti, Váci-utcai FÉRFI FODRÁSZT ahol I. osztályú volt budapesti két férfi fodrászai) is biztosítja a gyors kiszolgálást. NŐI HAJVÁGÁSOK • AIR CONDITION 559 ST. CLAIR AVE.. W. * Telef.: 653 - 3779 Volt már Ón a. LEGYEN A VENDÉGÜNK Asztalfoglalás a 597-0801 számon MIÉRT SÜTNE OTTHON? IGAZI FINOM SÜTEMÉNYEK, TORTÁK ESKÜVŐKRE - BARMICVÓKRA - PARTYKRA RQYAl PATISS „Toronto legjobb magyar házikosztja -írja a Daily Star és a Globr and Mail IIA JÓ I1ÁZIKOSZTOT AKAR ENNI . staurant mm«»«1 •* ? PÉNTEKEN: halászlé, tűrdscsusza. SZOMBATON: sólet, töltött kacsa. VASÁRNAP: töltött borjil, töltött csirke ESPRESSO Új tulajdonos.Mr. és Mrs. CSESZKO 521 Bloor St.,W. Tel: 531-5872 és 531-0081 BA KELI. MENNI IDŐSZAKOS ÉLETBIZTOSÍTÁS Hivja: A.S. Tatár biztositót 535-7101 Életbiztosítás a mi specialitásunk 1961 óta Gerling Global Life 460 University Ave Toronto REAL ESTATE LIMITED 1319 DANFORTH AVE. TORONTO Ont. Tel: 461- 0901 TORONTÓBA KÖLTÖZIK? Üzleti lehetőséget, családi házat, beruházást, a va'ros minden pontján szerez ÖNNEK Gulyás (Grossz) Mihály i volt nyíregyházi - budapesti ügyvéd Tel: 482-1840 v charlesign Charles Sign & Display Studio Limited világító címtáblák 1.03 Manville Road Scarborough 705, Ontario (416) 752-1590 Charles Knapp Az összes EURÓPAI háztartási és konyhafelszerelési cikkek beszerzési he-FORTUNE HOUSEWARES IMPORTING CO., 388 SPADINA AVE.. Telefon : 364 - 6^99. TV - STEREO SZERVIZ , ELADAS Hívja Mr. TÓTH -ot — 15 éve — Torontóban 633 - 1332 MINDENFÉLE asztalos munkát házit és iparit vállalok. Kiteken cabinet, recreqtign room, bungalowhoz hozzáépítés. Telefonhívásra házhoz meg) J. JERICSKA licenced asztalos-mester Tel: 494-4414 Dr.CRISTA FABINY1 Mrs ONROT a legmodernebb hollywoodi KOZMETIKAI eljárásokat alkalmazza. TANÍTVÁNYOK szakszerű kiképzése. 716 PALMERSTON AVE. Telefon : LE 1 - 6318. MRGYftl GYÓGYSZERTÍR 378 Bloor Street West — Telefon: 923-4606 ^íefe ^Patika (ALLÉN PHARMACY) GYORS, UDVARIAS, GYÓGYSZERKÜLDÉS LELKIISMERETES, A7 aua,Xdai RECEPT SZOLGÁLAT AZ ŐHAZ/ÍBA! Nyakas Kati és Elek Zoltán gyógyszerészek Nyitva: hétköznapokon reggel 10-tŐl este 7-ig szombaton 10-től délután 4-ig. Vasárnap és ünnepnapokon zárva. A LEGOLCSOBB A ZSIDOPIACON ZIMMERMAN - HARTMAN elelmiszeraruhaza 210 AUGUSTA AVE., (Baldwinnat szeroben) IhAzhozszallItas. . Telefon: EM3-8974 BUDAPEST MEAT MARKET TORONTO EGYIK LEGFORGALMASABB SZAKÜZLETE LEGVÁLASZTÉKOSABB * LEGFRISEBB * LEGOLCSÓBB Kényelmes parkolás az üzlet mögötti city parkolóhelyen, 200 kocsi férőhellyel. FIGYELMES KISZOLGÁLÁS Tulajdonos: VARGA GYULA TELEFONRENDELÉS — FREEZER-ORDER 517 DLOOR ST. W. TORONTO Tel: 531-5202 "6 nap nyitva" 410 Bloor St. VIL 921-8644 Elisabeth Delicatessen & Meat Markét Toronto egyik LEGNAGYOBB magyar hentes és csemege üzlete. Ha jó, ízletes magyar készítésű FELVÁGOTTAKAT és FRISSEN VÁGOTT HÚSOKAT szeretne fogyasztani.Keresse fel üzletünket, szeretettel várjuk’ a B A LÉG A család Parkolás az üzlet mögött Kanada,területére C.O ^/-állítunk.
